Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-14 / 62. szám, csütörtök
14 Utazás ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 14. www.ujszo.com Rio de Janeiro nem a legbiztonságosabb város, de a hangulata gyorsan megszokható; hihetetlen légkör, fantasztikus ételek, esti bárok Rio de Janeiro: a szex, a szamba és Krisztus városa A város lélegzetelállító kilátásokat kínál. A képen látható legmagasabb domb tetején áll Krisztus szobra. (A szerző felvételei) Copacabana. Pontosan olyan, mint a filmekben és a képeslapokon. A strand hétközben a legüresebb. Krisztus előtt és mögött is más a város A Cukorsüveg-hegyre csak felvonóval lehet feljutni. Avilág egyiklegveszélyesebb városa; gyakoriak a gyilkosságok; aki nem vigyáz, azt garantáltan megtámadják, kirabolják, s jobb esetben csak megverik. Aki kölcsönzött autóval indul útnak s rossz helyen tér le, biztos lehet benne, hogy megtámadják, s autóját, minden személyes holmijával együtt ellopják. Ha mindez igaz, akkor miért járnak több millióan ebbe a városba? DEMECS PÉTER Sokat, úgy tizenkét órát kell kibírni az Európából induló repülőben, míg a légiutas-kísérő bejelenti: „Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket Rio de Janeiro nemzetközi repülőterén! ” Nem tudom, mit várjak. Izgulok, de olyan érzésem van, amit minden utazó ismer. Nemsokára teljesen más világba szállók ki arepülőből. Olyan világba, amelyet eddig csak a tévében láttam. Villámgyorsan megkaptuk a pecsétet az útlevélbe, az Európai Unió lakosainak nincs szükségük vízumra, ha harminc napnál rövidebb ideig tartózkodnak Brazíliában. Beültünk a taxiba s elindultunk. Az út nyomornegyedek mellett vezet be a központba, a sztrádán 7-8 éves gyermekek árulnak ropit, édességet vagy innivalót. Mezítláb, tépett trikóban sétálnak a leállósávban, vállukon áruval teli zsákot cipelnek. Este van, kilenc óra, mire beérünk a szállodába. A csomagot csak ledobjuk a szobában, s irány a világhírű Copacabana strand. Avíz meglepően meleg, a hullámok nagyok. Megmártó- zok kicsit, s leülök a homokba. Ez az a pillanat, amit imádok. Pár óra, s az ember a világ másik végén van, ül a strandon és arra gondol, milyen j ó világot látni. Turistaőrület Minden európai turista első útja Rióban a strandra vezet, a második pedig minden bizonnyal a Corcovado-hegyre, Krisztus szobrához. Ide háromféleképpen lehet feljutni. Taxival - nagyon drága és nem éri meg; gyalog - mivel az út nyomornegyedeken, a hírhedt fa- vellákon át vezet, ez az opció az életveszélyes kategóriába tartozik; vagy vonattal - kikerüli a nyomornegyedet, tehát ez a legbiztonságosabb. Krisztus szobra hatalmas, de mivel egy sűrű dzsungellel borított domb tetején áll, nagyon gyakran párába borul, így aztán annyi a kilátásnak. A szobor egyébként pontosan olyan, mint a világ leghíresebb turistaattrakciói. Millió ember, visongás, fényképezőgépek, ehhez párosul a minden órában megismétlődő mise, amit három kamerára rögzítenek, s a látogatók pár perccel a befejezése után DVD-n is megvehetik. Sokkal, de sokkal szebb kilátás nyílik a Cukorsü- veg-hegyről. Innen nemcsak a város panorámáját látni be, hanem az óceánt is. Látni az Ipa- nema és a Copacabana strandot, a nyomornegyedeket, a vízre épített repteret, de a híres Mara- cana Stadiont is, amely a labdarúgó-világbajnokság miatt most nem látogatható, átépítik. Váratlan találkozások De Rio nemcsak a természeti szépségei miatt ismert. Lakosaiban több nemzetiség, több kultúra keveredik. Az igazi brazilok ereiben a dél-amerikai indiánok, az afrikai négerek, majd a portugál, francia és spanyol hódítók vére csordogál. S ez a keveredés olyan hihetetlen női és férfitesteket formált, melyek mintha kizárólag szambázásra vagy a strandokon való sütkére- zésre teremtették volna. Nem véletlenül tartják Rióban minden évben a világ leghíresebb, legerotikusabb karneválját. Nemegyszer láttam, ahogy gyéren felöltözött, bő keblű és vastag combú brazil nők az utcán sétálva szamba ritmusait hallották meg egy bárból, s ott helyben elkezdtek táncolni. Csak mert jókedvükvolt. Lehetséges, hogy épp ebben az erotikával és bűnözéssel átitatott városban lenne olyan mély gyökere a kereszténységr nek? Lehetséges, hogy az itt élők hite erősebb, mint bárki másé a világon? Pedig így van. A helybeliek nyakláncokon szinte kivétel nélkül keresztet hordanak, a templomok a misék idején az utolsó helyig megtelnek. Rió forró hangulata Néhány nap elteltével rájön az ember, hogy a szikrázó hangulatban könnyen megégetheti magát, ha nem vigyáz. En is kaptam egy kis ízelítőt. Egy este a haverjaim dolgaira ügyeltem, míg ők úsztak egyet. Egy quadon járőröző rendőr állt meg mellettem, s megkérdezte, szeretem-e a marihuánát. Nem -válaszoltam, mire ő, hogy van- e nálam fű. Nem - mondtam, mire ő, mutassam meg a kezem. Megszagolta a tenyerem, majd kellemes estét kívánt, bocsánatot kért a zavarásért és továbbhajtott. Öt percre rá megállt mellettem egy másik figura, most az egyszer nem rendőr. „Fű, kokain, heroin? Jó áron adom” - mondta. Nem kérek, de kösz az ajánlatot - válaszoltam, mire mosolyogva elment. Alig telt el pár perc, s megállt egy fiatal brazil fiú, aki a változatosság kedvéért saját magát ajánlotta fel, ahogy mondta: nekem, barátnőmnek vagy mindkettőnknek örömet szerez, ha fizetünk. Ebből sem kértünk. Egy másik este a strandon száz méterre tőlünk ücsörgő fiatalokra csaptak le a quados rendőrök. Egy részük elszaladt, egy részüket letartóztatták s elvezették. Ez is Rio, ezt is meg kell szokni. Rio viszont elsősorban a strandokról szól, s a városban közel 80 kilométer van belőlük. Távolabb a parttól csak a tapasztaltabb úszók merészkedhetnek a vízbe, az Atlanti-óceán ezen a részen, s ez főleg az Ipanema strandjára érvényes, nagyon veszélyes tud lenni, elsodoija az embert. így aztán nem ritkaság, hogy a napon sütkérezve végignézhetjük a vízi mentőkbevetését. A Copacabana leglátványosabb épp hétvégén, amikor a strandot övező sugárút egy részén leállítják a forgalmat. Több száz ember görkorcsolyázik a sétányon fürdőnadrágban, a homokos strandon fociznak vagy röplabdáznak, az idillikus hangulatot csak a zsebtolvajokat kergető vagy letartóztató rendőrök zavarj ákmeg. Krisztus háta mögött Krisztus széttárt karjai mintha kettészelnék a várost. Egy világ van Krisztus előtt, s más vüág a háta mögött. Ott húzódnak a legnagyobb nyomornegyedek. Pléhből összetákolt házikók, amerre a szem ellát. Nincs ott rendőrség, hivatalok, a postások sem járnak ki oda. Az ott élők mindig a központban intézik ügyeiket. Ha a rendőrségnek dolga akad valamelyik favellában, kizárólag páncélozott autókkal merészkednek ki, harci helikopterekkel fedezve. Arra is volt már példa, hogy egy ilyen helikoptert egy favella felett gránátvetővel lelőttek. A városban állítólag több mint tízmillió ember él, de pontos számokat senki sem tud, a nyo- momegyedeklakosságátugyanis lehetetlen megszámolni. Állítólag hónapról hónapra bővül lakosainak száma. Az ország többi részéről utaznak ide egyrészt abban bízva, hogy jobb soruk lesz, másrészt az egyszerű, szabályok- tólmentes élet vonzza őket. Sokan óvtak az éjszakai Riótól, de nem olyan vészes a helyzet. Tény, hogy a tehetősebbek házát fegyveres rendőrök őrzik, de aki nem téved veszélyesebb negyedekbe, annak csak akkoreshet baja, ha pechje van. Nekünk szerencsére nem volt. A közelgő labdarúgó-világbajnokság és az olimpiai játékok miatt a hatóságok mindent elkövetnek, hogy a város mindennél biztonságosabb legyen. Rendszeresen razziáznak a favellák- ban, állítólag nemegyszer tankot is bevetnek, de arra már régen volt példa, hogy rendőrségi helikoptert lőttek volna le. Ez is jó hír lehet az idelátogatóknak. A hivatalos szervek nem ajánlják, hogy a nap bármely szakaszában a nyomornegyedekbe lépjenek a turisták, a tehetősebb helybeliek is eszerint élnek. Nem ajánlott a városban drága ékszerekkel, fényképezőgépekkel sétálni, az útleveleketis jobb a szállodában hagyni, s inkább csak az iratok fénymásolatával indulni útnak. A legjobb taktika, elvégre mint minden más városban, úgy viselkedni, hogy ne legyen három kilométerről nyilvánvaló, hogy az emberturista. Biztos lesz mit enni Rióban nem kell attól tartani, hogy éhesek maradnánk, a brazilok ételei ugyanis fantasztikusak, tehát az éttermekből garantáltan teli hassal távozunk. Az ételek kilencven százaléka húsból készül, főként dél-amerikai marhahúsból, de az étlapról anakonda vagy nálunk csak a pozsonyi állatkertből való gyakori szökéseiről ismert kapibara sem hiányzik. A helyiek leggyakrabban a fe- ijoada ételt eszik, ami szintén többféle húsból és babos szószból áll. Nem szabad megfeledkezni a fantasztikus brazil kávéról, sem a különböző gyümölcslevekről, amelyeket minden gyümölcsből és minden sarkon frissen facsarnak. Ne feledjék megkóstolni az ananászt. Fantasztikus íze van, s biztos vagyok benne, hogy az Európában kapható „ananász-utánzatot” többé nemveszikmeg. Időbetelik, míg megszokjuk Rióra több időt kell szánni, minimum egy hetet. A várossal, a hangulattal meg kell barátkozni, s pár nap kell ahhoz, míg az ember nem fél az utcákon sétálni. Miután összemelegedtünk, már bemerészkedünk az óvárosba is, hogy lássunk mindent, amit érdemes. Például a Niteroi városba vezető hidat, a világ egyik legnagyobb városi botanikus kertjét, a csodálatos Tijucát, a számtalan csodálatos parkot vagy a csábító régimódi házakkal teli Santa Tereza városrészt. A város egyébként a trópusi övezetben fekszik, tehát egész évben elég meleg van a fürdésre. A nyári szezonban viszont jóval több esőre kell felkészülni. A legmelegebb a vüághírű karnevál idején van, 40 nappal húsvét előtt a hőmérő higanyszála rendszeresen az50fokotis eléri anapon. Tény, hogy Rio nem a legbiztonságosabb város, de a hangulatát nagyon gyorsan megszokjuk. S ami az emberben megmarad, az a hihetetlen jó hangulat, a fantasztikus ételek, a szamba, az esti bárok és a csodálatos környezet. Rio de Janeiro közel nyolcvan kilométernyi strandot kínál, így igazán van miből válogatni. JO TANACS A reptér érkezési terminálja előtt várakozó taxikat kerüljék. Az út a központba 90 dollárba kerül. Most már tudom, hogy többé nem követem el azt a hibát, hogy üyen emelt díjas taxiba ülök. A városból ugyanis klasszikus taxival 25 dollárért kijutottam a repülőtérre. Ezért egy jó tanács mindenkinek: bármilyen reptérre érkeznek is a világon, a megérkezés után menjenek át az indulási terminálba, ott várjanak meg egy taxit, amely a városból hozza a turistákat, s ezzel menjenek be a központba. Lehet, ez a taxi nem lesz olyan tiszta és csillogó, de garantáltan olcsóbb. Az érkezési terminálnál várakozó taxis hiénák a buta turistákra várnak, fizetnek a reptérnek a parkolóhelyekért, ezért olyan drágák.
