Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-13 / 61. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 13. Közélet 3 Hatalmas érvágást okozhatnak a lengyel élelmiszeriparnak a sokasodó botrányok, a vásárlók már elveszítették bizalmukat Hátat fordítunk a lengyel termékeknek Kevesebb lengyel ám kerül a pultokra? (TASR-felvétel) Lóhús helyett marhahús, újracsomagolt penészes, rohadt és gennyes hús, ipari sóval vagy pat­kányméreggel kevert termékek. Lassan min­den hétre jut minimum egy élelmiszerbotrány, a nagyrészt Lengyelor­szágból származó rom­lott termékek elárasztot­ták az Európai Unió pia­cát. Valóban minden lengyel élelmiszer minő­sége tragikus lenne? DEMECS PÉTER Az élelmiszerbotrányoknak se vége, se hossza. A héten pél­dául kiderült, hogy egy len­gyelországi húsfeldolgozóban gennyes csirkehúst csomagol­tak és adtak el az üzlethálóza­toknak. A húsról csak lemosták a gennyt, ha a fertőzés látható volt, egyszerűen csak kivágták. Azt, hogy mennyi ember vásá­rolt ilyen terméket, egyelőre nem tudni. A botrányok már nemcsak a hústermékeket, hanem az édességeket is érintik. Egy üz­lethálózatban pl. veszélyes pat­togatott kukoricát árultak - az élelmiszer-ellenőrök kiderítet­ték, hogy a kukorica mikotoxin vegyszert tartalmazott. Ez na­gyobb mennyiségben komoly egészségkárosodást okozhat. A terméket azonnal kivon­ták a forgalomból, de mint az esetek többségében, a lengyel hatóságok most sem tudják kideríteni, ki mérgezte a ku­koricát. Szervezett bűnbanda lehet a háttérben A lóhúsbotrány is igazolta, hogy a tettesek előkerítése nem lesz egyszerű. A lóhússal kevert marhahús beszállítók és forgalmazók bonyolult rend­szerén keresztül került piacra, a felelősséget pedig mindenki másra hárítja. Egy lóhúsos la- sagnét például Luxemburgban gyártottak, de az alapanyagul szolgáló fagyasztott marha­húst Franciaországban vásá­rolták. Oda pedig a lóhús min­den bizonnyal Romániából ke­rült. A Szlovák Élelmiszer-ipari Kamara tájékoztatása szerint ez a bonyolult rendszer is arra utalhat, hogy a botrány hátte­rében szervezett bűnbanda áll. Gazdasági szempontból ugyan­is nem megalapozott, hogy a termék eladásába ennyi for­galmazó, gyártó és beszállító legyen bekapcsolva. Kérdéses felelősség Ez a bonyolult forgalmazási rendszer azt a kérdést is felveti, hogy kit terhel a felelősség a romlott élelmiszerekért. A vé­lemények ezen a téren sem egységesek. „Az egész Európai Unióban érvényes a szabály, mely sze­rint a gyártó felel a termékért. Hiszen az eladó nem vállalhat­ja a felelősséget például egy konzerv tartalmáért, mivel nincs esélye leellenőrizni a termék összetételét, ha a for­galmazásra az adott gyártó en­gedélyt kapott” - vélekedik Pa­vol Konštiak, a Szlovákiai Ke­reskedelmi és Idegenforgalmi Szövetség elnöke. Jozef Bíreš, az Állami Állat­egészségügyi és Élelmiszer-fel­ügyelet igazgatója viszont úgy látja, hogy az eladó felelőssége, ha romlott élelmiszert árul. „Az felel a termék minőségéért, aki árulja. Ha egy üzlet pultján ta­láljuk, akkor az üzletvezető a fe­lelős, ha a bolt raktárán, akkor a raktáros” - mondta. Jobb ár a minőség rovására A lengyel élelmiszergyártók elsősorban alacsony árakkal próbálnak konkurálni. Ez vi­szont .értelemszerűen azt ered­ményezi, hogy a gyártók egy ré­sze az élelmiszer-ipari normák határán mozog, vagy egyszerűen nem tartja be eze­ket. Ezt a véleményt osztja Tomáš Šimko, az élelmiszer- ipari felügyelet munkatársa is. „Elég megnézni az elmúlt 12 hó­nap közép-európai élelmiszer­botrányait, s egy laikus is na­gyon könnyen rájön, melyik or­szág vezeti a ranglistát” - mond­ta érdeklődésünkre Šimko. Azok az üzlethálózatok, ame­lyek a lengyel termékek legna­gyobb szlovákiai eladói közé tar­toznak, viszont védik termékei­ket s óvatosabb véleményt fo­galmaznak meg. Zuzana Lošáková, a Tesco szóvivője pél­dául néhány kirívó eset alapján nem akar általánosítani, s kije­lenteni, hogy egy konkrét ország élelmiszertermékei rosszak. A Kaufland szóvivője, Martin Gärtner is azon a véleményen van, hogy az élelmiszerek minő­ségének meghatározásánál nem lehet a termék eredete az egyet­len szempont. Megjegyezte: gyakran előfordul, hogy valami­lyen terméket egy adott ország­ban gyártanak, de az alapanya­gok más országból származnak. Megváltozik a piac Ľubomír Drahovský, a Terno piackutató ügynökség elemző­je szerint viszont épp a sokaso­dó botrányok s a csökkenő el­adási mutatók kényszerítik majd rá az üzlethálózatokat, hogy óvatosabban válogassa­nak a termékek közül. „Idővel majd kevesebb árut rendelnek a hálózatok a prob­lémás országokból” - véli Drahovský. Szerinte lassan a vásárlók szokásai is megvál­toznak, jobban odafigyelnek arra, melyik országból szárma­zik az adott termékek, s a len­gyel árut inkább visszateszik a pultokra. Ha az üzlet nem fogja tudni eladni ezeket a terméke­ket, többé nem rendel belőlük, ami pedig hatalmas érvágás le­het a lengyel gazdaságnak. ERRE FIGYELJENEK ♦ A termék leírásánál kell kezdeni. Az, hogy a csomagolásra rá van írva, hogy sajt vagy csokoládé, még nem jelenti azt, hogy valóban sajtról és csoko­ládéról van szó. Sokan nem is tudatosítják, mennyi termékutánzat van a boltokban. + Az élelmiszer minősé­gét befolyásolja a termék összetétele is, tehát az, hogy milyen alapanya­gokból készült. A termé­kek minőségét csökkentik a színezékek, adalék­anyagok, vegyszerek, tar­tósítószerek, még akkor is, ha megengedett mennyiségben szerepel­nek az élelmiszerben. Ezeket az engedélyezett adalékanyagokat jelölik E-számokkal. Minél több van belőlük, annál egész­ségtelenebb az adott ter­mék. Szakértők szerint a minőségi alapanyagokból készülő termékekbe vég­képp nem lenne szükség ilyen anyagokra. ♦ Ha tudni akarják, hon­nan származik a termék, annak származási helyét (krajina pôvodu) figyel­jék. Ha ezen a helyen Szlovákia van megjelölve, akkor szlovák alapanyagú terméket vesznek. Ezt csak abban az esetben kö­telező feltüntetni, ha en­nek hiánya megtéveszthe­ti a fogyasztót az adott élelmiszer tényleges származása, eredete felől. Például a Győri kekszet ma már Lengyelországban készítik, így fel kell tün­tetni származási helyként Lengyelországot. A szalámikba nemritkán gennyes baromfimaradványokat darálnak A vágóhidakra beteg lovak kerülnek ÖSSZEFOGLALÓ Az ételhamisításnak két faj­tája ismert: az egészségre nem káros, „csak” undorító, illetve a kémiai anyagokkal történő csalások. Lapunknak neve el­hallgatása mellett nyilatkozott egy állatorvos arról, miképp zajlik az országban a lóhús- biznisz. Elmondása szerint a lóhúsbotrány csak jelzi, hogy a legtöbbször fogalmunk sem lehet arról, valójában miből készülnek az üzletekben kap­ható húsfélék. Kamionnyi beteg ló „Évente egyszer vagy kétszer egy férfi kamionnal körbejárja az országban azokat a farmo­kat, ahol lovakat is tartanak. Csak a beteg vagy döglött álla­tok iránt érdeklődik. Saját szememmel láttam, ahogy egy majdnem megtelt, iszonyato­san büdös kamionba tuszkol­tak egy törött lábú lovat” - mondta az állatorvos azzal, hogy ezek a szállítmányok rendszerint olaszországi vagy román vágóhidakra kerülnek, ahol a rakományt jó pénzért el­adják. A beteg lovakat pár nap­pal később már ló-, sertés- vagy marhaszalámiként árulják. Egy húsipari üzem egykori dolgozója úgy nyilatkozott la­punknak, hogy a különböző termékekbe, mint a virsli vagy a szalámi, gyakorlatilag min­dent - a baromfi bőrétől kezd­ve, a lábán keresztül a fejéig - beledarálnak. Utána hozzá­szólnak egy zsák adalékanya­got, ami különböző vegysze­rekből áll, s ennek köszönhető­en gyakorlatilag bármit hússá lehet varázsolni. „Egy évet bírtam ki ott dol­gozni, s azóta, pontosan öt éve vegetáriánus vagyok. Meggyő­ződésem, hogy ha valaki saját szemével látná, milyen undorí­tó módon készülnek ezek a termékek, többé nem enne húsť’ - mondta a volt húsipari szakmunkás. Megkent ellenőrök Egy volt húsüzemi vezető például a héten az ATV-nek elmondta, hogy egy korábbi üz­leti partnere olyan turistasza­lámit akart gyártatni vele, ami­nek a receptúrájában 100 ki­lónként 25 kilogramm csirke­bőrke szerepelt. Bár megtagad­ta a termék legyártását, egy másik üzem vállalta a felada­tot. Látta, amint egyes párizsik és virslik alapanyagába állatok fertőző részeit is beledarálták. ,A nagy pulykának van egy olyan tulajdonsága, hogy a mel­le folyamatosan leér a földre, ezért gennyes, fekélyes a bőre. Ha ezt a mellbőrt, illetve az egész pulykát beledobják a sze­parálógépbe, akkor a gennyes bőrdarabok is belekerülnek ab­ba a pépbe, amiből a baromfi­virsli készül” - avatta be az ATV riporterét a részletekbe az egy­kori húsüzemi vezető. Az ilyen és ehhez hasonló szabálytalanságoktól elvileg az élelmiszer-biztonságért felelős hatósági állatorvosoknak kel­lene megvédeniük a fogyasztó­kat. A szakember azonban azt állítja, hogy a rosszul fizetett állami ellenőrök ehelyett sok­szor inkább kenőpénzt zsarol­nak ki a hallgatásukért cserébe. A maffiatípusú ellenőrzé­sekkel kapcsolatos állításokat a hivatalos szervek elutasítják. A hatóságok szerint ha valaki ilyen szabálytalanságot észlel, jelentenie kell a közegészség- ügyi vagy az állat-egészségügyi hivatalnak, (dem) Nemcsak a kozmetikai iparban, az élelmiszeriparban is „hasznosítják" Már emberi embriók bőrét és veséjét is felhasználják ÖSSZEFOGLALÓ Nem tudni, hogy jelenleg mennyi emberi embriót és magzatot használnak fel a világ élelmiszer- és kozmetikai ipa­rában, de az elmúlt években kipattant botrányok arra fi­gyelmeztetnek, hogy itt az ide­je a probléma jogi szabályozá­sának. Az origo.hu portál tájé­koztatása szerint a magyar ombudsmanhelyettes vizsgála­tot indított Magyarországon, amelynek egyik végeredménye egy „embriómentes termék” címke lehet. Hogyan lehet olyan ráncta- lanító krémet gyártani, amely bombasiker lesz? Szerezzünk hozzá egy 14 hetes abortált magzatot, amelynek bőréből vegyünk egy bélyegnyi nagy­ságú szövetmintát. A kérdést és a képzeletbeli választ a Bioethics.net blogon bővebben is olvashatjuk egy 2009-es be­jegyzésben. A szerző egy Neo- cutis nevű szemránckrémről ír, amely módosított bőrfehéijé- ket tartalmaz, és amely sok mindenre megoldást ígér, az Már a magzatok sincsenek biz­tonságban (Képarchívum) ekcémától a súlyos sebek keze­lésén át a ráncok eltüntetéséig. Amivel azonban valóban ki­emelkedik a rengeteg hasonló termék közül: a benne lévő módosított bőrfehérjék olyan sejtekből származnak, amelye­ket egy 14 hetes magzat bőr­sejtjeiből tenyésztettek ki Svájcban. A krémre a Children of God for Life nevű amerikai szerve­zet hívta fel a figyelmet, amely az emberi embriókból szárma­zó anyagok felhasználását kö­veti az orvostudományban és a biotechnológiai iparban. A szervezet a Neocutis Inc. cég termékeinek bojkottjára szólí­totta fel a fogyasztókat. „Okkal feltételezhetjük, hogy vannak olyan cégek a nemzetközi piacon, amelyek emberi embrionális szöveteket használnak fel termékeik gyár­tása során” - idézte Szabó Mar­cel ombudsmanhelyettest az Origó. Európában ez elvüeg nem is lehetne probléma, mert az Európa Tanács már 1986-ban felszólította tagál­lamait, hogy az embriók ipari használatát terápiás célokra korlátozzák. Kereskedelmi, ha­szonszerzési célú hasznosítás mind a magzat, mind a magzati szövetek esetében tiltott, tekin­tettel az emberi méltóságra. „Nem valószínű, hogy az embriómentes termékeken egy áthúzott embriónak kell majd szerepelnie, de az biz­tos, hogy ideje beszélni ezek­ről a kérdésekről” - mondta Szabó, (dp)

Next

/
Thumbnails
Contents