Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-12 / 60. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 12. www.ujszo.com RÖVIDEN Újjászületett műemlékek Pozsony. Holnap 17 órakor nyitják meg a Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában az Újjászületett műemlékek című kiállítást, amely Szlovákia gazdag műemléki hagyatékából, örökségéből készült válogatást tár a nyilvánosság elé a komáromi Csütörtöki András, a zselízi Mézes Árpád és a rozsnyói Alexander Koreň restaurátori munkái révén. A tárlat olyan szobrok, képek, fafaragások, építészeti elemek és emlékművek széles skáláját mutatja be, amelyek az elmúlt húsz évben e három művész restaurátori munkája által kaptak új életet. A kiállítás, melyet Edita Kušnierová művészettörténész nyit meg, május 5-ig látható a Brámer-kúriában. (tb) A Trainspotting folytatása Austin. Húsz évvel a legendássá vált Trainspotting után leforgatná a film folytatását Danny Boyle: a brit filmrendező 2016-ra ígérte a produkciót. A Trainspotting Irvine Welsh nagy sikerű regénye nyomán készült. A szerző időközben Pomo címmel megírta a regény második részét, Boyle ezt a kötetet akarja adaptálni. A forgatókönyvön a rendező régi alkotótársa, John Hodge dolgozik. Mint Boyle elmondta, a második részhez szeretné az egész eredeti szereplőgárdát összetoborozni, beleértve az azóta világsztárrá vált Ewan McGregort is. (MTI) Az Óz-film a mozis lista élén Los Angeles. Az Óz, a hatalmas című Disney-filmre voltak a legtöbben kíváncsiak a hétvégén az észak-amerikai mozikban, a péntektől játszott alkotás 80,3 millió dolláros bevétellel ugrott a lista élére. Az Óz-történet újabb, 3D-s feldolgozása - amelyben Franco Nero, Mila Kunis, Michelle Williams és Rachel Weisz játsszák a főszerepeket - 200 millió dollárba került és további 100 milliót tesznek ki a marketing- költségek. A bevételi lista második helyére szintén egy 3D-s alkotás, a Warner stúdió Az óriásölő (Jack the Giant Slayer) című filmje került 10 millió dolláros összeggel. Harmadik a Személyiségtolvaj (Identity Thief), a Universal stúdió filmje, amely 6,3 millió dollárt kasszírozott. (MTI) Virágzó szappanopera-piac Sanghaj. Töretlen növekedést mutat a kínai szappanopera-piac, amely az alkotások számát és a bevételt illetően is rekordot döntött tavaly. Továbbra is Kína a világ legnagyobb tévésorozat-gyártója: a múlt év során több mint félezer sorozat csaknem 18 ezer epizódját forgatták le az országban, vagyis minden nap csaknem ötven rész készült el. Ez komoly növekedés 2011-hez képest, amikor „alig” 15 ezer rész készült el, vagyis a növekedés egy év alatt 20 százalékos. A sorozatokat a becslések szerint a kínai tévénézők mintegy 80 százaléka nézi rendszeresen, a központi televízió, a CCTV kínálatában több csatorna is kifejezetten sorozatokat sugároz, a helyi szolgáltatók is gyakran kínálnak sorozatcsatornát. A szappanoperák tematikája széles skálán mozog, legnépszerűbbek a fiatalokat megszólító, mai Kínában játszódó történetek, az összes sorozat 41 százaléka ilyen. Ezt követik az idősebbeknek szóló, az 1980-as és az 1990-es évek stílusát idéző szappanoperák, 36 százalékos hányaddal, míg a történelmi drámák aránya 18 százalék. (MTI) Csupán ötvenéves koráig tervezett, tudta, hogy rövid idő adatott meg neki ezen a földön Elhunyt Bódi László „Cipő” Bódi László „Cipő" 1965. 5. 3. - 2015 5 .11. 2011 áprilisában találkoztam vele utoljára, egy közeli hozzátartozóm temetésén, aki jóbarátja volt, és akinek „kedvéért” aznap 350 kilométert autózott. Tudtam, hogy 2009-ben komoly szívműtéten esett át. Azt viszont nem tudtam, hogy maximum ötvenéves koráig tervez. JUHÁSZ KATALIN Zenéről sosem vitáztunk. Tiszteletben tartottam az ízlését, és ő is elfogadta, hogy úgy vagyok a Republic zenekarral, mint Petőfi a zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tájával. Csodáltam a zenekar közösségteremtő erejét. Ez a közösség az utóbbi hét-nyolc évben itt, nálunk, Szlovákia déli részén tán még a magyarországi rajongói bázisnál is egységesebbnek, masszívabbnak mutatkozott. És ez a közösség most gyászol. Tegnapra virradóra meghalt a Cipő néven ismert Bódi László, a Republic frontembere és szövegírója, az utóbbi húsz év magyar popzenéjének egyik legfontosabb alakja. 47 évet élt. Nyilván tudta, hogy semmi esélye a békés nyugdíjas korra, hiszen 2011 decemberében a következőt válaszolta a Best Magazin azon kérdésre, hogy mennyi ideig akar élni: „Még mondjuk öt évig. Ötvenéves koromig”. Már 2009-es koszorúérműtétje után felmerült, hogy valószínűleg új szívet kell kapnia. De az énekes nem vállalta a szívátültetést. Az is kiderült, miért. „Az orvosom felvüágosí- tott arról, hogy az átültetés sem segítene rajtam. Nem is hiszem, hogy ilyen műtéttel kellene megmenteni az életemet” - mondta Cipő, megtoldva a dolgot ezzel a meghökkentő mondattal: „Különben sem akarok túl sokáig élni. Ebbe valószínűleg az is belejátszik, hogy alapvetően depresszióra hajlamos vagyok. Ezt tudják rólam a barátaim és a családom is. Egyedül a gyerekeim azok, akik miatt élnem kell, és igyekszem is erőt venni magamon, hogy a halál gondolatát elűzzem.” Cipő, aki egész karrierje során kerülte a bulvársajtót, szívműtétje kapcsán mégis a Blikk és hasonló sajtótermékek címlapjára került. Azt is a Blikk kürtölte világgá, hogy halál vár rá, ha nem kap új szívet. És mivel a Blikkről minden komoly embernek megvan a véleménye, a komoly emberek nem vették komolyan ezt a hírt. Pedig, úgy tűnik, a bulvárlap ezúttal igazat írt. A népszerűség ellenére Cipő saját bevallása szerint nem élvezte igazán az életet. Alapvetően pesszimista embernek tartotta magát, a világot pedig „misztikus helynek” látta. Dalszövegeiben mindig ott bujkált némi szomorúság. Sőt, olvassák csak el ezt: ,A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el,/a csend beszél tovább, helyettem ő énekel./ Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,/ elbúcsúzom, de itt marad belőlem (Képarchívum) néhány pillanat.” Vagy ezt: „Értem nyílnak a réten a virágok/A felhők között magasan járok/Engem hívnak, hívnak a harangok/Én elmegyek és ti itt maradtok.” Soha nem volt tökéletesen egészséges, hiszen szív- problémával született. Az utóbbi pár évben súlyos tüdő- gyulladással is kezelték, eltörte a kaiját, és lábon hordott ki egy szívinfarktust. Február 15-én pedig leállt a szíve, de sikerült újraéleszteni. Azóta kórházban kezelték, a mélyaltatásból azonban nem tudott felébredni, kómába került. Amikor az őt kezelő professzor azt nyilatkozta a sajtónak, hogy csodák márpedig vannak, és bízni kell a csodákban, már mindenki tudta, hogy lemondtak róla. Ekkor különböző természet- gyógyászok, kuruzslók ajánlották fel segítségüket a családnak. Aztán múlt szombaton megjelentek a hírek, szintén egy bulvárlapban: Cipő kinyitotta a szemét, mozgatja a végtagjait. A Republic menedzsere azonban arról tájékoztatta a sajtót, hogy nincs érdemi változás az énekes állapotában. Aztán hétfő délelőtt megérkezett a lehető legrosszabb hú. Egy legendás zenekar legendás frontermbere, egy tehetséges szövegíró, egy családapa és egy nem mindennnapi egyéniség távozott e földi világról. A Republic zenekarnak ezzel nyilván vége. A csapat tagjai néhány napja (Cipő nélkül) ünnepelték megalakulásuk 23. évfordulóját egy budapesti klubban. Akkor még sokan bizakodtak, de a hangulat állítólag már gyászos volt, illetve legbelül a legtöbben tudták, hogy Cipő menthetetlen. Szinte napra pontosan emlékszem, mikor hallottam először a Republic Repül a bálna című dalát (1992 márciusának közepén egy budapesti házibuliban), és bizony felkaptam a fejem, mert azt hittem, egy új alternatív csapat első lépéseinek vagyok tanúja. Később kiderült, hogy Cipőék inkább a mainstream felé orientálódnak, több hallgatót, nagyobb koncertközönséget akarnak. Nem haragudtam rájuk, mivel akkor már Kispál-rajongó voltam, a „klasszikusok” közül pedig a Kontroll Csoport és a Bizottság érdekelt. Sőt még örültem is, hogy valaki minőséget visz a tömegzenébe. A kilencvenes évek elején a Republic tulajdonképpen a Bikini helyét vette át a „félig rock, félig pop, rádióbarát de nem bugyuta” stílusirányzat élén. Azóta általában évente jelentettek meg új albumot, legnagyobb slágerük egyértelműen a Szálj el, kismadár volt, de a 67-es út is szép sikert ért el. Cipő írt egy albumnyi jó dalt Koncz Zsuzsának, Halász Juditnak, közös munkára bírta rá a köztudottan zárkózott Cseh Tamást, csinált szólólemezt és kölcsönadta zenekarát Balá- zsovits Edit színésznőnek is. Ki tudja, mi mindent tartogatott még arra a három évre, ameddig tervezett? Egy biztos: amit alkotott, amit letett a magyar poptörténet asztalára, az maradandó. Az ő szavaival: .Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad.” Szerethető, örömszerző és szép Gilles Bourdos rendező filmje, mint amilyenek a francia impresszionista festőművész vásznai Az idős Renoir és utolsó múzsája TALLÓSl BÉLA A film arról szól, hogy az idős Auguste Renoir és fia, Jean Renoir életébe váratlanul belép egy konvenciókat felrúgó, gyönyörű fiatal nő, s felforgatja mindkettőjük életét. Történik ez 1915-ben. A tüzes, vörös hajú elbűvölő szépség, Andrée, becenevén Dédée kerékpárral érkezik a vidéki környezetben élő idős Renoir házába és műtermébe, hogy a festő felfogadja őt modellnek. Renoir (1841-1919) csodálatos vidéki birtokán tolószékben él már, kegyetlen, szinte elviselhetetlen fájdalmakat kénytelen elviselni a reumája miatt. Éjszakánként olykor embertelen üvöltésére fut össze az egész ház, hogy enyhítsék a fájdalmait. Festeni is már csak úgy fest, hogy az ujjaihoz kötözik az ecsetet. Egykori modelljei vezetik a háztartását, akik nem szívesen istápolják utódjukat, Dédée-t. Irigykedve nézik, hogy Dédée nemcsak az idős festőt, hanem annak legkisebb fiát, a kamasz Cocót is elbűvöli. Sőt, a festő középső fia, Jean is mind nagyobb rokonszenwel viseltetik iránta. S ahogy telnek a napok, Renoir Dédée hatására visszakapja alkotókedvét és elvesztett energiáit. Csodálatos aktokat fest a lányról. Jean az első vüágháborús frontról tér haza sérülten. Őt is felvillanyozza a lány. Dédée hatására dönti el, hogy a filmművészettel kötelezi el magát. A filmnek nincs ennél szerFILMKOCKA Renoir ■ Színes, francia film, 111 perc, 2012 ■ Rendező: Gilles Bourdos ■ Operatőr: Ping Bin Lee ■ Szereplők: Michel Bouquet (Auguste Renoir); Christa Theret (Andrée Heuschling); Vincent Rottiers (Jean Renoir); Thomas Doret (Coco Renoir) teágazóbb, bővebb története. Renoir és Dédée, valamint Jean és Dédée kapcsolatát boncolgatja, kellemes, finom, idillikus környezetben és hangulatban festői képek hosszú során. Lassú művészi film, amelyben nemcsak a gyönyörű vásznak Auguste Renoir (Michel Bouquet) (Fotó: Film Europe) élednek meg, hanem Renoir festői metódusa is meg-megvil- lan, s a párbeszédekből utalá- sokkal-jelzésekkel sok mindent megtudhatunk a mester világnézetőről és a művészi hitvallásáról. Lassú, színes szép etűd ez a film a múzsa sugallatáról, az időskori művészi fellobba- násról. Harmonikus, nyugalmat árasztó, fekete szín nélküli mozi. A mester számára ugyanis - ahogy a filmben kimondja - a kép szerethetőt, örömszerzőt és szépet jelentett.
