Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-11 / 59. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 11. Vélemény És háttér 7 A fenyegetések annak a közösségnek ártanak, amelynek védelmezőiként szólaltak meg hazaffyék Ugye, nem ilyenek vagyunk? Miközben a hét valóban elkényeztette a politikai újságírás fogyasztóit, volt mit és miért figyelni hazai, külhoni pályán szintúgy, a honi magyarság köreiben történt valami. Valami, ami nagyon csak a miénk és nagyon rossz hírt ad rólunk - elsősorban önmagunknak. LOVÁSZ ATTILA Történt ugyanis, hogy két komáromi fiatalember, aki pénz, paripa, fegyver és állami dotáció nélkül néhány hónapja emblematikussá vált vitateret hozott létre Komáromi Szalon néven, most visszavonulót volt kénytelen fújni. Gazdag József és Sánta Szilárd sok-sok szlovákiai magyart foglalkoztató témát tűzött a szalon műsorára, a kettős állampolgárság kérdését, és gondolva egy nagyot, két olyan embert hívott meg, akiknek talán lehetett volna mondanivalójuk. Boldoghy Olivér nemrég úgy folyamodott magyar állampolgárságért, hogy tisztában volt a következményekkel, vállalta azokat, s miközben sokak szemében úgymond „fasza magyar gyerek”, azok a sokak nem is tudják, mit is jelenthet egy ehhez hasonló polgári kiállás, civil kurázsi. Boldoghy Olivér, aki a kettős állampolgársági törvény ellentörvényének közvetlen „áldozata”, gond nélkül vállalta a vitát Gyurcsány Ferenccel, aki politikusként mára periferikus jelentőséggel bír, de 2004-ben a Patrubány-féle népszavazáson felelős magyar miniszterelnökként a kettős állampolgárság intézménye ellen kampányolt. A népszavazás eredménye szerint sikerrel. Gyurcsány személye meg kiverte a biztosítékot. No nem Boldoghynál, akinek talán volna némi kikémivalója a dologban. Nem! Olyanoknál, akiknek ha elborul az agyuk, nem átallnak politikai ellenfelet, de még politikán kívüli, hatalmat nem gyakorló, csak éppen civilként nyüzsgő embereket megfélemlítem, megfenyegetni, verbális erőszakot alkalmazni és fizikai erőszakkal fenyegetőzni. Olyanoknál, akik látens módon terjesztik saját frusztrációik okán a saját maguk által megfogalmazott, de bibliainak tartott igazságokat, többnyire anonim módon, okosakat kommentelve, néha akár nevüket is vállalva, de tisztességes és eredményes munkát, azt nem. Olyanok, akik a tervezett rendezvény székhelyének- a komáromi Révnek - az ajtajába vágtak már fejszét, figyelmeztetésjeléül. Félreértések elkerülése végett tisztázzunk néhány dolgot! A fenyegetések nem Gyurcsány Ferencet sértették. Nem jön el. És akkor? Nem is Boldoghyt, bár lehet, hogy föltett volna néhány kérdést, s így már nem teszi meg. Még csak Gazdagot és Sántát sem, hiszen az ő értékrendjük, gondolkodásuk rendben van, identitászavaros álmatlan éjszakáik sem lesznek az eseményektől. A fenyegetések és az - el tudom képzelni, milyen színvonalú - verbális füstölgések annak a közösségnek ártanak a leginkább, amelynek harcos védelmezőiként szólaltak meg hazaffyék. Mert nem kell egyetérteni Gyurcsánnyal vagy Boldoghyval. De mint ahogyan a kettős állampolgárság nem a Szentírásból való, annak ellenzése sem feltétlenül közvetlenül a Sátántól jelent meg napiparancsban. S azért azt is megkérdezhetnénk: hol voltak kardcsörgető uraimék akkor, amikor élő, egyenes adásban veszítette el, lassan, de biztosan polgári, urbánus jellegét Komárom. Hol voltak akkor, amikor 23 év alatt a városnak csak téglából lett központja, szellemből nem, vajon miért nem látszik a városon a néhány ezer egyetemista, vajon miért üres télen-nyáron a belváros hétvégén is, vajon miért nincs duna-parti sétánya és szolvens lakossága, amely képes lenne eltartani legalább az Európa- udvar kocsmáit? Ugyan vajon a kardcsörgető hazaffyak mögött áll-e legalább egy Komáromi Szalon, amely a polgári Komárom rég elveszett fényét alkalmanként két órára próbálja visszahozni? S talán vannak még szlovákiai magyarok, akik úgy gondolják, nem ilyenek vagyunk. Ezek nem mi vagyunk! Mert ha nincsenek, akkor vegyük elő Thomas Mann üdvözlését, és várjuk meg, ami ezután jön. KOMMENTAR Egy év kommunikáció MOLNÁR NORBERT Egy évvel ezelőtt nyerte meg a választásokat a Smer. Mit megnyerte? Majdnem mindent vitt. Hét mandátuma hiányzott és hiányzik az alkotmányos többséghez. Mégis, már a választások másnapján, vagyis pontosan egy éve (ezt ünnepeljük ma) megpróbálta a felelősséget megosztani. Mindegyik ellenzéki párt előtt eljárta a csábtáncot, mert valami balsejtelme volt a jövővel kapcsolatban. Ismerjük már annyira Robert Ficót, hogy tudhatjuk: a felelősség megosztása azt jelenti, felzabálni a kormányzótársat, mindent az ő nyakába varrni. A jelenlegi ellenzéki pártok az elmúlt pár évben egyetlen komoly, értékelhető döntést hoztak: egyik sem vállalta a baloldali populizmus legitimizálását, az olcsó, de használhatatlan megoldásokat. Merthogy az az egy év, amely mögöttünk van, egyértelműen bizonyította, hogy Ficónak is csak szavai vannak a válság megoldására. Lépései többnyire csak tovább mélyítik a gazdasági problémákat. Azokkal folytat háborút (egyelőre még nem szabadságharcot), akik éppen segíthetnének neki, konkrétabban az államnak, hogy átvészelje ezt az időszakot. A párt és a kormány saját tehetetlenségét elkendőzendő stratégiát váltott. A kommunikációs technikák kormányává vált. A párt, amely a munkanélküliség csökkentését nevezte a legfontosabb feladatának, miután a munkanélküliség tovább nőtt, a válságra fogta az egészet, noha korábban éppen a jobboldalt ekézte amiatt, mert a válsággal magyarázta az egyre több állástalant. Ha sok a munkanélküli, korábbi ígéretével ellentétben nekimegy a kisebbségeknek, akik a nemzeti érzelmek felkorbácsolására mindig jók, addig sem a munka- nélküliségen gondolkodik a nemzet. Ha pedig ez a magyarázat sem elég, jön a mondatok mondata: A kormány intézkedései nem érintik az egyszerű embereket. Az egyszerű ember feltehetné a kérdést, hogy akkor kit érintenek, de nem teszi, helyette beveszi. A kormányfő szövegét. Az egészségbiztosítók államosítása is állami érdek a kormányfő szerint, nem pedig a Penta megajándékozása pár millával, és még sorolhatnánk, mert mindenki arról beszél, amiről Fico akar. Az ellenzék pedig olyan témákkal jön, amelyek ugyan fontosak, de a Smer választóit egyáltalán nem érdeklik (Gašparovič ostobaságai, Čentéš, az új elnök személye, Gorilla stb.). Fico pedig köszöni a témákat, inkább ezekről legyen szó, mint a munkanélküliekről és a gazdasági katasztrófáról. És ebben partner az ellenzéki sajtó is. Egy év a politikában nem nagy idő, így ne temessük az ellenzéket, és ne rettegjünk a kormánypárt sunyiságától. Még bármi történhet. Csak éppen a trendek nem jók. FIGYELŐ Feléledtek a gyógyfürdők Budapest gyógyfürdőiben sikerült megállítani a látogatói szám csökkenését, a fürdők újra nyereséget termelnek - írja a Magyar Hírlap. Szőke László, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. vezérigazgatója elmondta, 2011-ben 3,1 millió, tavaly 3,3 millió látogatójuk volt. Egy felmérés szerint a Széchenyi fürdő esetében - a bérleteseket nem számítva - a látogatók 95 százaléka külföldi, míg a Gellértben az arány 90 százalék körüli. (MTI) A latin-amerikai gyászolók millióit, no meg Venezuela olajgazdagságát elnézve a „chávizmus” már megszületett Hugo Chávez, aki globális politikai márkát teremtett JARÁBIK BALÁZS Milliók siratják Hugo Chá- vezt, a néhai venezuelai elnököt. Van miért. Egy latin-amerikai ország elnökeként globális politikai márkát teremtett. Vitatott márkát, de hát a világban éppen a vitatott dolgok vonzzák a legtöbb figyelmet. Már a temetése előtt sorra dőltek meg a legvadabb kons- pirációs elméletek Caracasban, a venezuelai fővárosban. Maga Chávez mondta már két évvel ezelőtt, hogy a rák, ami végül elvitte, titkos amerikai fegyver. Nem véletlen, hogy Belorusszia az egyetlen európai ország, amely - háromnapos - állami gyászt hirdetett. Hugo Chá- vezhez hasonlóan Alexander Lukasenko is szorgoskodik egy hasonló márka megteremtésén. Gondolom, a belaruszok többsége rendkívüli megrendüléssel viselte, hogy a tradicionális nőnapi ünneplés helyett Chávezt gyászolták. De Minszkben, csakúgy, mint Caracasban, kell az üyen show. De miért is? Chávez csodáiéi nem győzik hangsúlyozni tetteit. Felére csökkent a szegénység, a munkanélküliség jelenleg alig 6% (kevesebb, mint Németországban), jelentősen megugrott a hozzáférés az oktatáshoz és az egészségügyhöz, az egyetemi hallgatók száma megduplázódott, negyedmillió családnak juttatott az állam új otthont. Mindezt könnyű lenne a világ legnagyobb olajkincsére fogni. Mert a legújabb becslések szerint a mintegy 296,5 milliárd hordónyi kiaknázandó kőolajjal Venezuela tavaly még Szaúd- Arábiát is megelőzte. Vagyis lenne miből mindezt megfizetni, sőt, még többet is. Ám Venezuela 2008-tól több mint 40 milliárd dollár kölcsönt vet fel - Kínától. Az infláció a tavalyi év utolsó negyedében 25%-os volt, ami a vüágon a harmadik legmagasabb. Az amerikai Foreign Policy elemzése szerint 2004 óta a külföldi tőke éves menekülése 15^10 százalékra tehető. A nemzeti valutát, a bolivárt utoljára éppen most februárban értékelték le 31%-kal. Ennyi gazdagsággal otthon miért van szükség minderre? A válasz az emberi tényező (egó). Tévedni emberi dolog. Ám annak limitált demokratikus és intézményes ellenőrzése a tévedést mint politikai tényezőt kizárja. Chávez mindent megtett, hogy Venezuela kizárólag az ő országa legyen. Ehhez lojális, a gazdasághoz nemigen értő emberekkel vette magát körül. Helyettesének - most ideiglenes elnök - eredeti foglalkozása buszsofőr. Venezuela mérhetetlen gazdagságát sikerült saját politikai céljának alárendelnie. Ám Chávez hasonszőrű társaihoz hasonlóan azt is szerette volna, ha tetteit a világon is elismerik. Hajlandó volt fizetni is ezért, nem is keveset. Ezért gyászolják őt például a belaruszok- akár akarják, akár nem. Hugo Chávez népszerűsége és karrierje csúcsán halt meg. Ezzel (is) lenyomta Fidel Cast- rót és a kubai szocializmust. A latin-amerikai gyászolók millióit elnézve, no meg az ország olajgazdagságát, a „chávizmus” már megszületett. De hogy mi lesz Venezuelában halála után? Szakértő legyen a talpán, aki megmondja, hogy a sleppje összeveszik-e, vagy képesek lesznek a próféta nélkül és az ellenzékkel szemben továbbvinni a show-t. Annyi haszna talán lesz, hogy Castrót és rendszerét hamarabb feledi el a világ.- Nem érzed úgy, hogy túl nagy béke honol a szlovák-magyar kapcsolatokban?
