Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-09 / 58. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 9. Kultúra 9 Máriusz Szczygiel könyvét megírta, a csehek szeretik, a világ jókat szórakozik rajta Lengyel radar Első „cseh könyvét”, a Gottlandot eddig tizenhárom nyelvre, köztük magyarra is lefordították, sőt nyert is vele: az Európai Unió irodalmi díját. A Teremts magadnak édenkertet újabb írásos vallomás a cseh- mániás lengyel, Máriusz Szczygiel tollából. SZABÓ G. LÁSZLÓ Előbb-utóbb mindenki mániás lesz. Kicsit vagy nagyon, így vagy úgy, de bizonyíthatóan mániás. Megszeret ugyanis egy népet, egy nyelvet, egy kultúrát - a sajátja mellett. Távolról figyeli, közelről tanulmányozza, s próbálja megérteni, mert tetszik neki, örömét leli benne, szereti. A bőrén akarja érezni azt, amit mások esetleg elutasítanak. Máriusz Szczygiel született csehofil. Két lengyelnek hogyan születhet cseh gyermeke, kérdezhetik az értetlenek, elvégre ezt a „génhibát” még nem fedezte fel az orvostudomány. Márpedig itt az élő példa: ez a negyvenhat éves varsói újságíró, az egyik vezető lengyel napilap, a Gazeta Wyborc- za szerkesztője, aki fülig szerelmes a csehekbe. Fülig, ám nem vakon! Látja, észreveszi ugyanis azt is, ami mások figyelmét esetleg messziről elkerüli. Hány nemzet turista fiai mesélnek rajongva, az elismerés legmagasabb fokán a cse- hekről, szokásaikról, mentalitásukról, sörös vagányságukról a Vencel tér nyári flaszterén, vagy az Óvárosi tér átforrósodott kockakövein a júliusi- agusztusi éjszakában? De hány nemzet turista fiai tudnak annyit az országról, történelméről, múltjáról és jelenéről, népének hitéről, gondolkodásáról, érzelmi vüágáról, mint éppen ő, az elfogultan elfogulatlan lengyel, aki édenkertjét Prágában találta meg, s azóta is odajár, hogy a „varsói szürkét” maga mögött hagyva a szivárvány minden színében a cseheknél mártózzon meg. S ha már „édenkert”, akkor beszélhetnénk a „tiltott fa gyümölcséről” is, de ezt a titkot hagyjuk meg a szerzőnek, hiszen ha lesz harmadik „cseh könyve”, márpedig miért ne lenne, akkor abban ez majd külön fejezet is lehet. A „színt valláson” mindenesetre már rég túl van, új könyvében viszont éppen hogy csak említést tesz róla: „Hosszú évekig úgy volt, hogy ha elmentem valamilyen összejövetelre, tudtam, ha meg is jelenek, akkor sem bukkannak fel mindjárt az elején. Órákig nézelődhettem, nem érzékelte őket a radarom. Hiába várakoztam, sehol semmi. Sosem adtak jelet magukról a közelemben. Amióta viszont coming outoltam a nyilvánosság előtt, sokan már kézfogás közben közlik, hogy ők is azok.” Csehofilek. Szczygiel erősen fogja, szorítja, vagy éppen csak gyengéden megérinti a csehek kezét. Fenntartás, óvatoskodás nélkül szereti őket.,Azért írunk, hogy megértsük a másikat, s nem azért, hogy vádaskodjunk. Sem rugdosni, sem glorifikálni, sem ítélkezni nem akarok” - vallotta egyik interjújában. Rögeszméi sincsenek. Sem tükrözni, sem tárgyiasítani, sem szintetizálni nem akar. „Trehány csehbarát vagyok, könyvem nem vezet végig mindentudó útikalauzként sem a cseh kultúrán, sem Csehországon. Nem objektív. Nem tart igényt semmire. Csak az van benne, ami az utóbbi tíz évben megragadott, azóta, hogy először jártam ebben az országban. Az olvasmányaim alapján készített feljegyzéseimet tartalmazza, beszámol arról, hogyan zajlottak a találkozások olyan emberekkel, akiket ott látni akartam... Röviden - arról szól a könyv, hogy egy ország képviselője rokonszenvet érez egy másik ország iránt ” - írja a Teremts magadnak édenkertet fülszövegében. Szól persze másról is a könyv, de azt érezze meg mindenki maga, amikor Bohumil Hrabal legendás barátjáról, Egon Bondyról olvas, vagy amikor a Pavel Kohoutnak feltett kérdésre váija a választ, vagy amikor Jan Saudek műtermében Szczygiel mellett ülve hallgatja az excentrikus fotográfust, vagy amikor a csehek legszórakoztatóbb asszonyáról, Halina Pawlowskáról mesél, vagy amikor polgárpukkasztó szobrászukkal, David Čemývel kalandozik ég és föld között. Mennyi humor, mennyi szarkazmus, mennyi líra! Micsoda éleslátás, mennyi szép és keserű megállapítás! Semmi tejszínhab, semmi csokoládé- öntet. És mégis! Desszert ez a könyv, a létező legfinomabb desszertek egyike. És akkor sem üli meg az ember gyomrát, ha egy ültő helyében falja fel. RÖVIDEN Az első női filmfesztivál Hérát. Az első női filmfesztivállal köszöntik a nők napját Afganisztánban. A tegnap kezdődött két napos rendezvényen húsz ország 30 filmjét vetítik le. A programban afgán, iráni, indiai, kanadai, dél-koreai, kínai és bangladesi alkotás is szerepel. A fesztivál célja, hogy jobb kapcsolat épüljön ki az afgán nők és a külvüág között, és fórumot biztosítsanak az afgán nők nehézségeit taglaló vitáknak. „A tálibok uralma után az országban javult a helyzet, és ezt a nők is megérezték. Az afgán nők az utóbbi években bekapcsolódtak a film- készítésbe, és napról napra nő az érdeklődésük a filmezés iránt” - mondta Akvila Rezaji afgán színésznő és rendező. A hatvanas és nyolcvanas évek között Afganisztánban évente tucatnyi filmalkotás készült. A polgárháború azonban tönkretette az ország filmgyártását, a tálibok uralma alatt a film tiltott dolognak számított. (MTI) Scott Weilandot kirúgták? Seattle. A Stone Temple Pilots rövid sajtóközleményben tudatta a világgal, hogy a zenekar és Scott Weiland frontember útjai elválnak egymástól. Erről azonban a tagok elfelejtették tájékoztatni magát Weilandet, aki állítólag semmit nem tud kirúgásának okáról és hátteréről. Az énekes szintén közleményben válaszolt, amiben jelzi, hogy ügyvédei felkeresik a zenekar ügyvédeit az ügy kapcsán. Weiland egyébként nemrég a Rolling Stone magazinban cáfolta, hogy kirúgták volna a zenekarból, vagy feloszlott volna a Stone Temple Pilots. Az énekes jelenleg saját turnéjára koncentrál, ahol egyébként javarészt azokat a Stone Temple Pilots-szá- mokat adja elő, amelyeknek ő a szerzője, (juk) Elhunyt Karol Tomis Nyolcvannégy éves korában elhunyt Karol Tomis neves szlovák irodalomtörténész, hungarológus. 1950-ben érettségizett Pozsonyban, 1950-55-ben a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán irodalomtudományt és esztétikát tanult. Tanulmányai befejezése után (1964-65 kivételével, amikor a Szlovák írók Szövetsége munkatársa volt) az SZTA Szlovák Irodalmi Intézetének, majd az Irodalomtudományi Intézetnek volt a munkatársa. 1991-től a Világirodalmi Intézet munkatársa, 1992-től igazgatóhelyettese. Megkülönböztetett figyelemmel kísérte a szlovákiai magyar irodalom és irodalomtudomány fejlődését, eredményeit. Foglalkozott a szlovák-magyar idodalmi kapcsolatokkal és a magyar irodalomtudomány helyzetével. Az Irodalmi Szemlében és lapunkban, az Új Szóban is publikált, (k) A vígjáték három jóbarátról szól, akik elindulnak, hogy megünnepeljék egyikük huszonegyedik születésnapját, s különös beavatáson esnek át A barátok: Miller, Casey, Nicole és Jeff Chang (Fotó: Continentdfilm) Egy bulizós éjszaka teli kalanddal TALLÓS1 BÉLA Scott Moore és Jon Lucas, a Másnaposok című sikeres vígjáték forgatókönyvírói írtak maguknak egy újabb sztorit, a Másnaposok amolyan tiniverzióját, és saját maguk meg is rendezték azt. Fergeteges bulis mozival rukkoltak elő, ami meglehetősen durván provokálja a jó ízlést. Azoknak jön be igazán, akik élvezni tudják az olyan jeleneteket, mint ahogy a műbikán „lovagló” fiú szájából lassított kockák hosszú során át szökik ki a gyomortartalom (s ráadásul több kameraállásból is mutatják). Ez egy lájtosabb gyomoremelő képsor. Van ennél durvább és pikánsabb is. Szóval kell hozzá gyomor, de összességében - nem étkezési időszakokban: ebéd, reggeli, vacsora - fogyasztható. Két egykori középiskolás osztálytárs, Müler és Casey felkeresik harmadik volt osztálytársukat, az ázsiai gyökerű Jeff Changot, hogy egy jó bulit csapva megünnepeljék annak huszonegyedik születésnapját. Évek óta nem találkoztak így hárman, s egy éjszaka szeretnék ott folytatni, ahol annak idején abbahagyták. A baj csak FILMKOCKA Képszakadás * Angol cím: 21 and Over * Szlovák cím: Na šrot ■ Színes, amerikai vígjáték, 2013 * Rendező: Scott Moore, Jon Lucas * Forgatókönyvíró: Scott Moore, Jon Lucas * Szereplők: Miles Teller (Miller) Skylar Astin (Casey) Justin Chon (Jeff Chang) Francois Chau (Dr. Chang) Sarah Wright (Nicole) A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. az, hogy Jeff Chang apja igyekszik megakadályozni a bulizást, mivel fiának másnap az orvosi egyetemen lesz felvételije, és szeretné, ha orvos válna belőle. Jeff retteg apja szigorától, ezúttal mégis akarata ellen tesz. Mindig példás magaviseletű, jeles tanuló volt, minden helyzetben azt tette, amit elvártak tőle. Ezúttal azonban úgy dönt, enged barátai hívó szavának, s elindulnak, hogy kirúgjanak a hámból. Ez tökéletesen sikerül is, Jeffbe úgy dől az alkohol, hogy csakhamar kidől, s a barátok, Miller és Casey megpróbálják hazaszállítani. Ezer akadály áll az útjukba, többször el is veszítik Jeffet, s egész éjszaka hihetetlenebbnél hihetetlenebb kalandok sorát élik meg. Fordulatos, akciódús vígjáték pereg a néző előtt, eszement gyerekekkel, akik semmit se vesznek komolyan, főleg MUler nem. Ő viszi bele a többieket a muris helyzetekbe, amelyek sorra balul sülnek el. A legduvább úgy, hogy Miller és Casey egy „női szekta” karmaiba kerül, ahol olyan beavatáson esnek át, amelyről egy szál zokniban (s az nem a lábukon van) bocsáttatnak el. Van komolyan vehető tartalma is a filmnek, amely a barátságról, a célok és álmok beteljesedéséről, megvalósításáról vagy éppen meg nem való- sulásáról szól. A bulis éjszaka egy jelképes lázadás is, Jeff Chang ugyanis a végén felbátorodva közli apjával, hogy saját kezébe veszi az élete irányítását, és az orvosi helyett más pályát választ magának. Fűszerezi ezt az egészet egy szerelmi szál, amely Casey és Nicole között szövődik. A Képszakadás vígjátéki-bohózati helyzeteinek éle van, sok mindenről elgondolkoztatnak. Fura, kicsit durva, kicsit abszurd és groteszk, kicsit hihetetlen, elszállt nyelvezete van, olyan, amit Scott Moore és Jon Lucas a Másnaposokkal megteremtett.
