Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-27 / 49. szám, szerda

14 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 27. www.ujszo.com Két tardoskeddi fiatal westernlovas versenyzett a bronzérmes szlovák nemzeti csapatban A tízéves Pál Mónika volt a Közép-Európa-kupa legifjabb versenyzője Tardoskedd. Boros Gábor egyetemi hallgató tizen­három, az alapiskolás Pál Mónika három éve foglalkozik westemlo- vaglással, mindkét tar­doskeddi fiatal jelentős eredményeket ért el. SZÁZ ILDIKÓ A tavalyi eredményeik alap­ján beválasztották őket a szlo­vák nemzeti csapatba, amely bronzérmet szerzett a Közép- Európa-kupán. A két gyorsasági Barrel-race versenyző sokat köszönhet az izsai lovasklubnak, de azt sze­retnék, ha a versenyeken idő­vel szülőfalujukat, Tardosked- det képviselhetnék. Boroš Gá­bor és Pál Mónika egy éve tagja a Westem-lovasok Szlovákiai Szövetségének (SAWRR), a lovasok és versenylovaik sike­resen vették az akadályokat és tették le a vizsgákat. „Eredmé­nyes volt a 2012-es év, a szlo­vákiai bajnokságon a harma­dik helyen végeztem, és érté­kesnek tartom a Közép-Euró­pa-kupán elért egyéni és cso­portos harmadik helyezést” - mondta Boros Gábor, aki Jack- kel, az angol telivérrel nagy­szerű versenypárost alkot. A tízéves Pál Mónikát a szülei ajándékozták meg lóval, Fany (Fantastiek Dun It) quarter pónival, az alapokat a tardos­keddi lovardában sajátította el. Pál Mónika első sikereit Győrben, majd Ógyallán érte el. A Közép-Európ-kupán a szlovák válogatott vezetősége serleggel jutalmazta a legif­jabb versenyzőt. Az eredmé­nyek rendszeres edzést, meg­felelő körülményeket igényel­nek, a két versenyzőnek és csa­ládjuknak minden szabadideje erről a sportágról szól. „Sokat köszönhetünk az izsai lovas­klubnak, de már arra is gon­doltunk, hogy tardoskeddi klubot alapítunk. Szeretnénk, ha a versenyzők a szülőfaluju­kat képviselhetnék, és a helyi­ek megismerkednének az eredményeikkel. Szándékunk, hogy összefogjuk a sport sze­relmeseit és támogatóid’ - tá­pár Mónika és Boros Gábor a szlovák nemzeti csapat tagjaként Tardoskeddet is képviselte (Fotók: képarchívum) jékoztatott Pál Róbert, Mónika izgalmas sportágban rejlő kihí- édesapja. vások és a száguldás miatt ked­Pál Mónika és Boros Gábor vélték meg a gyorsasági ver- elárulta, a lovak szeretete, az senylovaglást. Boros Gábor (a felső képen) a kihívások és a gyors száguldás vé­gett választotta a versenylovaglást. A tízéves Pál Mónika (az alsó képen) volt a nemzetközi verseny legifjabb résztvevője. Korega Norbert az intarziás bútorok készítését választotta; szakdolgozatát is ebből írta a Zólyomi Műszaki Egyetem bútorgyártás szakán Két évtizede a fa bűvöletében V. KRASZN1CA MELITTA Koregáék gelléri családi há­zába lépve rögtön látja az em­ber: az itt élők nagyon szeretik a fát és a természetes anyago­kat. Az is gyorsan kiderül, a ge­rendás mennyezet, a téglabe- rakású falak, az intarziás ko­mód, dohányzó- és étkezőasz­tal, a diófa konybútor mind­mind a házigazda keze munká­ját dicséri. Korega Norbert közel két év­tizede él a fa bűvöletében. A gadóci mezőgazdasági közép­iskolában érettségizett, de hamar rájött, nem ez a pálya érdekli őt. „Bár talán kissé fur­csának hangzik, de így volt: egy reggel arra ébredtem, hogy én a fával szeretnék fog­lalkozni - mesél a kezdetek­ről. - A családban nem volt asztalos, sem fafaragó, máig nem tudom, honnan jött ez a késztetés. Felkerestem egy környékbeli mestert, figyel­tem, hogyan dolgozik, kaptam tőle néhány tanácsot, és neki­láttam egy tükörkeret kifara­gásának. Három hónapig dol­goztam rajta, és mire elké­szült, éreztem, mégsem a fa­ragás az én utam, sokkal in­kább a bútorkészítés, azon be­lül is az intarzia érdekel. En­nél aztán le is ragadtam.” Kastélyokban csodálták a bútorokat Feleségével sorra járták a múzeumokat, kastélyokat, le­fényképezték, videóra vették a szebbnél szebb bútorokat. Norbert autodidakta módon fogott hozzá az intarziakészí­Norbert legutóbbi munkája ez a vadászmotívummal díszített komód téshez, elsőször azzal sem volt tisztában, milyen ragasztó- anyagot kell használni, mely fafajták párosíthatok, nem vol­tak asztalosgépei, megfelelő szerszámai. Lépésről lépésre haladt, először egy régi szek­rényt varázsolt újjá ezzel a technikával, majd jött egy do­hányzóasztal és attól kezdve nem volt megállás. ,.Asztalos­gépeket vásároltam, és a műhelyben töltött hosszú óráknak, gyakorlásnak köszön­hetően egyre bonyolultabb bú­torformákat, hajlításokat tud­tam készíteni. Áz intarziák is gazdagabbak, díszesebbek let­tek, és ma már gyakorlatilag nincs olyan minta, amit egy rajz alapján ne tudnék elkészíteni - mondja. - Érdekelnek a vallási témák, az Utolsó vacsorát, vagy a Jézus a keresztfán festmé­nyeket szintén átültettem in­tarziába. Legutóbbi munkám pedig egy vadászmotívummal díszített komód.” Alaposság, türelem Norbert először egy alapra rajzolja a kiválasztott motívu­mot, aztán a minta szerint sor­ra vágja, illeszti, ragasztja a megfelelő színű fumérlemeze- ket.,Ahány fafajta, gyakorlati­lag annyi különböző szín, a fe­nyő például vüágos, az éger ró­zsaszínes árnyalatú, a dió sö­tétbarna. Megfesteni egyiket sem kell, sőt, nem is lehetne, hiszen a végső összecsiszolás- kor a festékréteg úgyis lecsiszo­lódna a fa felületéről - magya­rázza a mester. - Az évek során több mint 40-féle fumérlemezt gyűjtöttem össze, az egészen világostól a feketéig a legkü­lönbözőbb árnyalatokban. A bútor formájából látom, milyen díszítés illik hozzá, majd a kivá­lasztott mintához összeváloga­tom a színeket.” Az intarziaké­szítés nagyon precíz, aprólékos munkát igényel, jó adag türe­lemmel párosítva. Norbert azonban nincs híján a türelem­nek, több hónapig dolgozik egy-egy darabon. Az alkotóte­vékenység rendkívül motiválja, alig fejezi be az egyiket, máris azon töri a fejét, mi legyen a következő munkája. Faliképe­ket, portrékat is készít intarzia­technikával, de a bútorok áll­nak hozzá közelebb. Egy szakkönyvben talált fénykép alapján készítette el ezt az asz­tallapot a mester, az eredetije csupán egy tervezet volt az 1600-as évekből (A szerző felvételei) Gyakorlathoz az elmélet Míg sokan az elmélettől jut­nak el a gyakorlatig, Norbert­nál ez fordítva történt: minél többet szeretett volna tudni az anyagról, amellyel dolgozik, ezért jelentkezett a Zólyomi Műszaki Egyetem bútorgyártás szakára. Jelenleg negyedéves levelező hallgató. „Az alapfokú képzést lezáró szakdolgozatom témája is az intarziakészítés volt, a gépi és a kézi intarzia közti különbséget boncolgat­tam. Napjainkban például Olaszországban készülnek fa- berakásos bútorok ipari körül­mények között, ám a mintákat ott számítógépes vezérléssel szabják ki. Nekem az nagyon steril, én a kézi munka híve vagyok” - mondja. Norbert szerint vannak, akik giccsesnek találják az ál­tala készített intarziás bútoro­kat, ezt is el tudja fogadni, ne­ki viszont ez a stílus tetszik, ebben tud kiteljesedni. Széles vevőköre eddig még nem ala­kult ki, reméli, fokozatosan ez is megváltozik. .Arról álmo­dozom, hogy egyszer becsön­get hozzám valaki, aki azt mondta: Norbi, szükségem van egy 40 személyes asztalra, amelyet a Feszty körkép dí­szítsen. Máris nekiállnék, nem érdekelne, hány hónapig kel­lene dolgoznom rajta. A reali­tások talaján maradva, termé­szetesen a kevésbé díszes, egyszerűbb bútorok elkészíté­sét is elvállalom, mert annyira szeretek fával dolgozni. Az ilyen megrendelések azonban ma már nem jelentenek kihí­vást számomra” - teszi hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents