Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-23 / 46. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 23. Szalon 25 A film nem egyszerűen egy fekete humorral átszőtt mese, hanem igazi életmű-összefoglaló, mely bőven idéz Burton kedvenceiből és munkáiból Ebcsont beforr? Tim Burton legújabb al­kotását, a Frankenwee- nie (Ebcsont beforr) című horrorkomédiát nem vetítik a magyar mozikban. A Fórum Hungary finanszírozási okokra hivatkozva töröl­te az év elejére tervezett premiert, ugyanis az animációs film még Amerikában sem hozta az elvárt bevételt. J. IZSÓ NÓRA Szlovákiában ugyan január­ban bemutatták a filmet, de na­gyon gyorsan lekerült a mozik műsoráról-tény, rétegműfajról van szó. Ezzel együtt egy aján­lás: aki teheti, nézze meg. A filmkritikusok és azok, akik lát­ták a Frankenweenie-t, szinte kivétel nélkül Tim Burton „nagy visszatéréseként” ünnepük. A rendező az elmúlt években né­mileg más műfajban alkotott, gondoljunk csak az Alice-ra vagy az Éjsötét árnyékra, me­lyeket általánosságban giccspa- rádénak szokás minősíteni. Nos, ez az elmarasztalás nem egészen helytálló, ha a két fil­met paródiának fogjuk fel, az viszont biztos, hogy mindezek­hez képest az Ebcsont beforr tényleg páratlan alkotás. A Frankenweenie Tim Bur­ton egyik korai (1984-es), azo­nos című rövidfilmjének egész estés változata, amelyben egy különc kisfiú, Victor elveszti egyetlen barátját, a bullterrier Sparkyt (a kutyát elüti egy au­tó). Főhősünk nem törődik be­le a veszteségbe: mindent meg­tesz, hogy visszakapja halott kisállatát. Ezért a jó tanuló fiú a fizikaórán hallottakat a gyakor­latban is alkalmazza: elektro­mossággal, pontosabban egy villám segítségével újra moz­gásba hozza Sparky szerveze­tét, a kutyus feltámad. Na de értik-e ezt a „fölnőttek”? Nyil­ván nem, és ez A kis herceg óta nem is újkeletű felismerés. így az sem lesz meglepő, hogy a problémák pontosan itt kez­dődnek: a nagyoknak nem túl szimpatikus az élőhalott házi kedvenc. A film nem egyszerűen egy fekete humorral fűszerezett mese, hanem igazi „életmű­összefoglaló”. Először is, Victor karaktere kísértetiesen hasonlít egy Kaliforniában nevelkedett zárkózott fiúra, aki nem beszél­getett senkivel, szívesebben vonult vissza sötét szobájába festegetni, filmeket nézni. Ter­mészetesen nem másról van szó, mint Timothy William Bur- tonről. A Frankenweenie emel­lett idézi a rendező kedvenceit is: miután Victor ellenszenves osztálytársai érdekből maguk is állatfeltámasztással próbál­koznak, az egyikük „teknősbéka szörnye” ugyanolyan pusztítás­ba kezd, mint Godzilla, vagy megjelenik például a Franken­stein (innen a cím és a főszerep­A problémák pontosan itt kezdődnek: a na­gyoknak nem túl szim­patikus az élőhalott házi kedvenc. lő kisfiú családneve), majd a Dracula egyik jelenete. Tim Burton saját, korábbi munkáira is bőséges utalást tesz az Eb­csont beforrban. Elsőként feltűnik az Ed Wood: Victor sa­ját kisfilmjét mutatja be szülei­nek, a díszlet ugyanolyan kis makettekből áh, botra erősített repülő csészealjjal, mint ame­lyek az említett Burton-filmben szerepelnek, s amelyek Edward Davis Wood Jr. nevét fémjelez­ték. A kisfiú karaktere utalás le­het a Vincentre is: a rendező Sparky feltámadása: a 2012-es animáció alapja az 1984-ben készült rövidfilm volt (Képarchívum) hatperces rövidfilmjének fősze­replője szintén különc, idejét a leginkább a szobájában töltő gyerek volt, aki mindig Poe-t ol­vasott. A Frankenweenie kisvá­rosa óhatatlanul emlékeztet az Ollókezű Edward színhelyére, de a környezet idézi a Karácso­nyi lidércnyomást is. Természetesen nem szabad elmennünk Burton alkotásának páratlan látványvilága mellett sem. Elsőre nyilván az a legfeltűnőbb, hogy Sparky tör­ténete fekete-fehér. Ami ma már talán nem nyújt „össz­komfortos” élményt a fogyasz­tónak - de ha pusztán ezért sem a Casablancát, sem a Werckme- ister harmóniákat sem dobjuk a kukába, akkor ennek a filmnek is adhatunk egy esélyt. Gondol­hatunk arra is, hogy Burton a „színtelenséggel” éppen a régi horrorok hangulatát akarta idézni. A képi megjelenítést még gazdagítja a stop motion technika, vagyis amikor az egyes jelenetek nem mozgó-, hanem állóképekként kerülnek rögzítésre. A rendező bábjai, az animációs világ láttatása végig groteszk forrása a humornak. Külön bája a mesének, hogy mi­után a kutyus visszatér a másvi­lágból olyan, mint egy kis meg­stoppolt rongybaba, innen lát­szik, hogy élőhalott. Nyilván nem maradhat el a mesék egyik legfontosabb ele­me: a gyerekek mindig okosab­bak és jobbak, mint a felnőttek. Ez a Frankenweenie-ben nem pusztán abból derül ki, hogy is­kolások támasztják fel a halott kisállatokat, vagy hogy a felnőt­tek kiutálják a kisvárosból a kre­atív fizikatanárt, hanem abból az ironikus kis jelenetből is, amikor Victor apja szembesül azzal, hogy Sparky él. „De hi­szen te is azt mondtad, hogy ha tehetnéd, visszahoznád” mondja a fiú. Mire az apa:, fi ket­tő nem ugyanaz. Mi nem tudtuk visszahozni. Könnyű olyat meg­ígérni, ami úgyis lehetetlen. ” Végül csak a tanulság marad hátra: a tudomány addig jó, amíg a szeretet irányítja, s ez utóbbi az, ami akár csodákra is képes. S ez az a tanulság, ami nemcsak gyerekeknek, hanem nekünk, felnőtteknek is szól. Az Ebcsont pedig, remélhetőleg, hányattatásai ellenére is, beforr. Ez pedig kiderül holnap, a Los Angeles-i Oscar-gálán, ahol Tim Burton mozija az animációs ka­tegória győztese lehet. OSCAR-ELOZETES A Lincoln vagy Az Argo-akció - ez a legvalószínűbb forgatókönyv ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ha bejön a papírforma, va­sárnap éjszaka a hollywoodi Dolby Színházban vagy a Lin­coln című történelmi dráma, vagy Az Argo-akció producerei veszik át a „legek legjét” - a leg­jobb 2012-es filmnekjáró Oscar- szobrocskát. Ezt a forgatóköny­vet valószínűsítik a különféle filmes szervezetek, szakmai cé­hek elmúlt hetekben szép sor­ban kiosztott elismerései. Már az amerikai filmakadé­mia tagjai is szavaztak, valahol valakik tudják az eredményt. Ám addig is, amíg a sztárok fel­vonulnak a vörös szőnyegen, majd kinyitják azokat a bizo­nyos borítékokat, eljátszha­tunk a gondolattal, milyen ru­góra jár a döntnökök agya. Mit szeret az akadémia? Minden bizonnyal szereti a tör­ténelmet, az amerikai hősöket. Az meg egyenesen biztos, hogy szereti Steven Spielberget, aki­nek Lincolnja veretes történel­mi tabló, klasszikus, lassan hömpölygő epikus alkotás - ki­fejezetten türelmes nézőknek. Profi munka, de kicsit kevesebb A LEGJOBB FILM KATEGÓRIA JELÖLTJEI ■ Szerelem (rendező: Michael Haneke) ■ Az Argo-akció (rendező: Ben Affleck) ■ A messzi dél vadjai (rendező: Benh Zeitlln) ■ Django elszabadul (rendező: Quentin Tarantino) ■ A nyomorultak (rendező: Tom Hooper) ■ Pi élete (rendező: Ang Lee) ■ Lincoln (rendező: Steven Spielberg) ■ Napos oldal (rendező: David 0. Russell) * Zero Dark Thirty - A bin Laden hajsza (rendező: Kathryn Bigelow) tisztelet a címszereplő iránt ta­lán frissebbé tette volna a mo­zit, jegyezték meg a kritikusai. Ha letehetnénk a voksunkat valami mellett, az inkább Az Ar­go-akció lenne: egy 1980-as „álomgyári stílusú” iráni túsz­mentőakciót mesél el, miközben nem politizál direkten, cseppet sem didaktikus, nem patetikus, ellenben feszes, ahol kell humo­ros és emberi. Ördög tudja, hogy van ez, de a filmet rendezőként, társproducerként és főszereplő­ként is jegyző Ben Affleck mára omnipotens hollywoodi figurá­vá vált, akinek a munkájára ér­demes odafigyelni. Kathryn Bigelow a Bombák földjén 3 évvel ezelőtti Oscar- győzelme után megint egy poli­tikus amerikai eposszal van je­len a mezőnyben. (Ne legyenek illúzióink: attól, hogy bemutat­ja például az amerikai kínzáso­kat, a filmet a nézők többsége még kifejezetten hőstörténet­ként éli meg, melynek végén győz a jó, megtörténik a démoni Oszama bin Laden kiiktatása.) A bin Laden hajsza valószínűleg csak „vigaszágon” juthat idén Oscarhoz. Hasonlóan Ang Lee nagy sikerű meséjéhez, a Pi éle­téhez: a film 11 jelölést kapott (csak a Lincoln előzte meg, 12- vel), de inkább a technikai és látványkategóriákban esélyes. Ez lehet a helyzet A nyomorul­takkal is (összesen 8 jelölés), bár az akadémiánál sosem tud­ni: az utóbbi években kedvelték a zenés műfajt. Szép film a Sze­relem, de túl európai. Jó film a Django, de Tarantino forgatott már korszakosabbat. Igazán emberi, kedves és őrült a Napos oldal, de... Aminek még szur­kolnak páran, az a Sundance- nagydíjas független amerikai produkció, A messzi dél vadjai - különleges, mágikus alkotás a louisianai mocsárvidék kitaszí­tottjairól. Bárhogy is legyen, az alkotók többsége nem panaszkodhat. A legjobb filmért járó Oscar-szob- rocskára esélyes 9 mozgókép közül 5 már átlépte a százmilli­ós jegyeladási küszöböt Észak- Amerikában: Az Argo-akció, A nyomorultak, a Lincoln, a Djan­go elszabadul és a Pi élete is re­mekül szerepelt a pénztáraknál, a Napos oldal és A bin Laden hajsza pedig nagyon közeljár a százmilliós bevételhez. És Hollywoodban ez is sokat számít. (MTI, as) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents