Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-23 / 46. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2013. FEBRUÁR 23. SZTÁRVILÁG 1 3 N em ez az első reklám, amely Antonio Banderas töreden vonzerejére épít, ám az első termék, amellyel a hedonista sztár a gusztusunkat birizgálja. Eddig ugyanis főleg illatszerekhez adta az arcát és a nevét, legutóbb épp egy női parfümhöz. Most azonban valami mást láttak meg benne az olasz kekszgyár reklámszakemberei. Banderasról köztudott: imádja a hasát, az ízes falatokat, a zamatos borokat, s ha ő mondja valamire, hogy: „Ez tényleg remek!”, arra a világ minden táján odafigyelnek. Magyarul: adnak a szavára, a véleményére, de még az ízlelőbimbóira is. így került most másodszor olasz kekszreklámba, azzal együtt pedig Budapestre, a mogyoródi filmstúdióba, ahol az elmúlt napokban a pár perces filmet forgatták. Antonio Banderas voltaképpen már otthon is érezheti magát Budapesten. 1996-ban, amikor Madonna oldalán az Evita Che Gue- varáját játszotta, szintén a belváros szívében, egy luxusszállóban lakott. Akkor egy kőhajításnyira a Váci utcától, most pár lépésre a Lánc- fúdtól. Az Evita forgatása idején, bár több hetet töltött a városban, a feszes forgatási tempó miatt inkább csak a Bajcsi-Zsilinszky úton sétálgathatott, hiszen ott vették fel a (hajnali órákban!) a film Buenos Aires-i jeleneteit, amelyekben a lázadó tömeg élén halad. Tavaly, amikor a kekszgyár első reklámfilmjében szerepelt, ugyancsak titokban érkezett, mint most, de mire kiért a repülőtér épületéből, á bulvárlapok fotósai már „élesre töltött fegyverükkel” várták. S ez történt a legutóbbi alkalommal is. Mire a taxi a szállodájába vitte, a kereskedelmi televíziókban már vágták az érkezéséről frissen felvett anyagot. Kétség nem férhet hozzá: Banderas még mindig lázban tartja a világot. Hiába múlt el annyi meg amannyi, latinos sármja továbbra is mágnesként vonzza rajongói széles hadát. És így van ezzel Pedro Almodóvar is, aki 1981-ben fedezte fel őt, s becsábította második játékfilmjébe, a mf ^gfjf m / / 1 H N pT m ■ jjf9 L, lm mfíP: pr ’f '. - •. ' net után nem is biztos, hogy visszatalálnak egymáshoz. Antonio ismét úgy szólított, mint régen, ahogy csak a legközelebbi barátaim szólítanak. Igen, Perdito, mindent úgy csinálok, ahogy akarod, mondta.” Hogy mi volt az oka a két évtizedes szünetnek, amely barátságukat is majdnem megpecsételte? Antonio Banderas erről is őszintén beszélt Karlovy Varyban. „Pedro nagyon nehezen viselte, hogy elhagytam Spanyolországot, és Melanie Griffith párjaként Los Angelesbe költöztem. Fájt neki a döntésem. Hűdennek érzett. Pedig ő is tudja, milyen az ember, ha szerelmes. Olyankor nem gondolkodik, hiszen a vágyai, az érzelmei vezérlik. Nyilván az sem tetszett neki, hogy beálltam Hollywood kapujába. Neki az ottani produkciókról, érthetően, lesújtó véleménye van. Nem szereti azokat a filmeket, amelyekben én ott szerepet kaptam. Talán csak kettőt-hármat fogad el közülük, a többi nem sokat ér a szemében. Őt nem érdekelte és ma sem érdekli, hogy egy színész mindig magasabb csúcsokra vágyik, ő akkor lett volna elégedett velem, ha legalább fél lábbal Madridban maradok. A közelében. De mivel másképpen alakult a pályám, mint egy dühös szerető, elfordult tőlem. Húsz évbe telt, míg megbocsátott. A bőr, amelyben élek, mindkettőnk életében ezért lett fontos: visszataláltunk egymáshoz. Pedro precíz és pontos rendező, ugyanakkor igényes és követelőző is. Mint sok nagy alkotó, szereti kisajátítani az embert. Valahogy jogot formál rá azért, amit ad neki. De nem lehet nem szeretni őt. Még akkor sem, ha legszívesebben mindenkit magához láncolna, akit a magáénak érez.” Az utóbbi három évben Antonio Banderas mindenesetre sokkal kevesebb felkérésre mond igent, mint korábban. Túl az ötvenen besokallt. Már nem akar megszállottként dolgozni, egyik filmből a másikba lépni, inkább csak azokkal szeretne jó filmeket forgatni, akikhez tényleg erős szálak kötik. Köztük pedig Pedro Almodóvar áll az első helyen. Új filmje, a Szeretők, utazók fórBanderas, a kekszes matador Ki tudja, árultak-e olasz kekszet vagy esetleg nápolyit a hatvanas években Malagában, s ha igen, jutott-e belőle a Banderas családba, ha ugyanis nem, a spanyol mozi hűtlen fia, Hollywood egyik legfelkapottabb sztárja tavaly óta már meg is unta. Kapja ugyanis zsákszámra. Reklámarca lett egy vezető itáliai élelmiszeripari cégnek, amely finom, omlós kekszével most tör be a világpiacra. Szenvedélyek labirintusába. Ez volt az első közös munkájuk, ezt követte a Matador, A vágy törvénye, az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén és a Kötözz meg!. ,A férfiszínészek közül Antonio Banderas közvetítette leghívebben a férfi szereplőkről alkotott elképzeléseimet - nyilatkozta évekig hűséges múzsájáról Almodóvar. - A vágy törvényében mesés érzelmi képességeiről tesz bizonyságot, alakítása mélyen felkavaró, mégis a Kötözz meg! indította el a világhírnév felé, holott én abban nem találom ennyire kivételesnek A vágy törvényében Antonio állati érzékisége a maga teljességében bontakozik ki. Utoljára a tévében láttam a filmet, és ugyanúgy felkavart a játékával, mint addig bármikor. Soha életemben nem láttam ennyi intenzitást színészi játékban, nem is vagyok biztos benne, hogy tudja, hogyan ért el erre az interpretációs szintre.” Antonio épp felköltözött szeretett szülővárosából, Malagából, a madridi Nemzeti Színházban statisztált, amikor Almodóvar, „az őrült Pedro” egy kávézó teraszán felfigyelt rá. Karlovy Vary fesztiválján így emlékezett erre az érzelmeit visszafogni nehezen képes, izzó szemű andalúz színész. „Már Malagában is bejártam a színházba, de csak nézőként. Ott vettem az első leckéket, a közönség sorában ülve. Megbabonázva néztem a színészeket, és próbáltam ellesni, megfejteni, magammal vinni a titkukat, hogyan kerüljek közelebb a színjátszás lényegéhez. Minden alakításukban hatalmas titkot láttam, én voltam szerintem a maiagai Cervantes Színház Mariója, akit minden este elbűvölt a Varázsló. Soha nem játszottam azon a színpadon, nem is volt lehetőségem, hogy csak úgy végigsétáljak rajta. Ez az élmény Madridban várt rám, amikor felvettek statisztának, majd segédszínésznek a Nemzetiben. És akkor az egyik próba után, a színház melletti kávézó teraszán észrevettem, hogy egy férfi engem néz, de nagyon erősen. Egyértelmű volt számomra, hogy mit akar tőlem. Majd felfalt a szemével. Amikor szóltam a srácoknak, hogy nézzék meg, hogy bámul a pasi a szomszéd asztalnál, halkan megsúgták: legyek boldog, mert egy tehetséges filmrendező az illető. Én még akkor nem is hallottam róla, nem sokkal a bemutató után ismerkedtünk meg.” A történet folytatása már Pedro Almodóvaré: „Próbafelvételt készítettem vele, és azonnal tudtam, hogy filmsztár lesz belőle - írja könyvében a világhírű spanyol rendező. - Életében először állt kamera előtt, és egyértelmű volt, hogy erre született. Nagy szerencse mindkettőnknek, hogy a megfelelő pillanatban találkoztunk. Nála jobban senki nem tudta volna életre kelteni azokat a figurákat, akiket tőlem kapott. Antonio teljes mértékben intuitív, testi és természetes, mint egy vadállat. Megvan benne az őrület csírája, amit nagyon szeretek a színészekben. Örömet, érzékenységet, gyengédséget és nagy fokú érzékiséget hordoz magában, amire én mindig vevő vagyok. 1981-ben szúrtam ki magamnak, de elmondhatom, nemcsak engem, az egész stábot lenyűgözte. Kifejező szemeivel mindannyiunkat levett a lábáról. Lelkes volt és megszállott. Ha beindult, nem lehetett megállítani. Érett, tapasztalt, magas kvalitású színész lett belőle az elmúlt húsz év alatt, de amikor felkértem, hogy játssza el A bőr, amelyben élek plasztikai sebészét, feltételként szabtam neki, hogy ne hozza magával az Amerikában töltött húsz évét, úgy jöjjön a forgatásra, ahogy annak idején elváltunk, ugyanazzal a lélekkel, nyitottsággal. És ő azonnal felfogta, mit ének ezalatt. Bólintott, de nem szólt semmit. S amint dolgozni kezdtünk, pillanatok alatt egymásra zizzentünk. Huszonkét évet léptünk át, mások ekkora szügatásán, amelyben egy bajba jutott repülőgép utasaként, a külvilágtól elzárva tárja fel legbelsőbb titkait, ismét boldogan borultak egymás nyakába. Ha már otthon, Los Angelesben recseg és ropog a házassága, legalább a barátsága ragyogjon teljes fényben! És most vissza a Budapesten forgatott reklámfilmjéhez. Két gyerkőc vág át szaladva egy júliusi napfényben fiirdő gabonatáblán. Egy malomba vezet az útjuk, ahol szeh'den forognak a kerekek. Tej, tojás, liszt az egyik asztalon, Banderas egy repülőmodellt tesz félre a másikra, majd a frissen kisült kekszeket látjuk. A két gyerkőc boldogan veti rá magát a nagy tepsi finomságra, Banderas arcára pedig kiül az elégedett mosoly. Ez volt a kezdet, és ez folytatódik most egy újabb történettel, amelyet már fel is vettek a mogyoródi stúdióban. Három napot töltött Antonio Banderas Budapesten. Az alatt a három nap alatt mást nem is nagyon látott, csak kekszet. De milliókért nézte, nem kell őt sajnálni. Szabó G. László
