Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-20 / 43. szám, szerda
Horgász 15 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 20. Az ember hajlamos távoli vidékeken keresni a csodát. így van ezzel sok horgász is. Pedig ott van az orrunk előtt. Gömöri kisvizek dicsérete Kollégám hív a minap, s mondja, beindult a gyerek. Már a nyarat tervezgeti, s azon meditál, melyik nagy tó partján kellene eltölteni egy hetet, de legalább három-négy napot. Egyelőre a liptói (Liptovská Mara) és a kelet-szlovákiai (Zemplínska Šírava) nagy víztározó motoszkál az eszében, miután a Duna-deltát ejtette, mert sokba kerül. KÖVESDl KÁROLY Kinézve a szállingózó hóra, bizony, egyre nagyobb sóvárgással gondolok magam is a nyári pecára. Természetesen a gyerekkorira, mert az volt a csoda kezdete, a természetre való ráeszmélés ideje. Amikor térdig érő fűben gázolva, susogó lombok alatt, át- meg átszűrődő napsugarak ölelésében ballag a kölyök a folyóparton, és figyeli, hol mozdul a víz, merre rabol a csuka, ugrik-e a máma, sütkéreznek-e a paduccsapatok. Ha a horgászatra gondolok, sosem a nagy tavak jutnak eszembe, hanem a kisvizek. A szülőfalum határában kacskaringózó Mu- rány folyócska, a Sajó mellékfolyója. A Draskóci-kút felé sétálok a réten, lábam előtt szöcskék pattognak, tücskök ciripelnek. Az égerfák között be-bekuk- kantok a vízre, látok-e termetes domolykókat egy-egy kis öbölben, villan-e a pataki pisztráng, amint felnyúl a vízbe pottyanó bogárért? Lejjebb érve elnyel az erdő hűs sátora, ahol a vízparton keskeny ösvény kanyarog a mészköves kanyonban, a Igazi vadvíz a Murány folyócska szomszédos Beretke felé. Igazi vadon, érintetlen természet. Az ösvény mentén minden barlangot ismertünk, akadt, amelyikből úgy kellett lábánál fogva kicibálni társunkat, mert beszorult. Máskor a Bikkes-alján kószálok, az igazi nagy domolykók itt laknak és még följebb, Licéhez közel, ahol helyenként nyakig érő csalánban kell utat tömi a folyóhoz. Csíp a csalán, tépi a ruhát a tövis, pláne a klottnad- rág alatt a lábszárat, de hát ki törődik ezzel, ha a víz mardosta kanyarulatban olyan látvány tárni az ember szeme elé, hogy a lélegzete is elakad?! Kilós, másfeles domolykók mozdulnak a padmaly közelében, míg a csor- góban a kisebbek bandáznak önfeledten. A kapitálisak persze nem mutatják magukat, ők a legmélyebb kutyrokban lapulnak, s várják, mit sodor eléjük a víz. Ezek a horgászatok fél- vagy egész napos túrák voltak. Ha nem volt ennyi idő, elég volt kimenni a kertek alá, ahol a Lóúsztató környékén a faluból érkező patak és a malom közti részen lehetett nagyokat pecáz- ni. A kertben matuzsálem almafák, köztük véralmát termők is, amilyeneket azóta sem láttam. Főleg fenekezve, trágya- vagy esőgilisztával horgásztunk, nyár elején cserebogárral pö- cögtettünk. Valamennyi közül ez volt a legizgalmasabb. Se úszó, se ólom, csak a csupasz horogra tűztük a bogarat, és a part közelében táncoltattuk a víz színén. Vigyázva persze, szinte besimulva a fák törzse mögé, mert a domolykó felettébb óvatos jószág. A türelemnek megvolt az eredménye: a víz tetején kepesztő cserebogár látványa - a legóvatosabb öreg domit is előbb-utóbb kapásra késztette. Nagy burvány, s már feszült is a zsinór! Nyári záporok után, amikor a kis folyó nagynak képzelte magát, és kilépett a medréből, műit a gyülekező fecskék, úgy ültünk a Telekkapu gyaloghídja fölött, és fogtuk egymás után a szebbnél szebb vésett ajkúa- kat. Azóta sem láttam egészségesebb, szebb paducokat. A Muránykában tulajdonképpen semmilyet, hiszen azóta sem paducoztam célzottan, meg aztán időközben megváltozott a fauna: megjelent a sügér, a géb, a pisztrángok állománya is örvendetesen megszaporodott. Ha otthon járva néha-néha akadt egy kis időm, inkább cseresznyével űztem a domolykókat, vagy még inkább pergetve a pisztrángokat. Dehogy cseréltük volna fel a halastavakkal az igazi vadvizet! A Murányka mellett eszembe jut Gömör több kis folyója (merthogy nagyot itt nem találunk). Az elfeledett Turóc, amely áldozatául esett a mederszabályozásnak. Kölyökkoromban még folyó volt, amelyben karcsú paducokat fogtam Sánkfalánál, szemben a harkácsi papiakkal. Mára jelentéktelen patakocskává vedlett, s neve nemrég vízmérgezés kapcsán lett felkapott, amikor a természetvédők rákok százait próbálták menteni. Pedig de szép víz volt az is! De elsősorban a Sajó (ahol Drenko Flóri barátunk mostanában szép pisztrángokat, domolykókat varázsol ki a vízből), amelyben, ha emlékezetem nem csal, a pataki szajbling országos rekordját is fogták. A Rima, és főleg annak összeölelkezése a Sajóval, Velkenye alatt, kiváló horgászvíz napjainkban is, szép sudár- pontyok mellett harcsát is képes adni a szerencsés horgásznak. Az agyonmérgezett Sajó szerencsére életre kelt, és a magyarországi szakaszán csodaszép süllőket fognak benne. Megy a fene a Šíravára és a Marára! Ülni a kietlen nagy víz partján, százhúsz méterre dobálni a horgot, hátha ráakad valami. Ha lesz egy pár nap szabadom, valószínű, hogy a gömöri kis folyókat keresem fel inkább, a Pó, Ebro, de még a Duna-delta is távol esik. Fizikailag is, lélekben is. Kevés vízzel áldotta meg a teremtő Gömöri, de azok varázslatosak. Őrizzük meg őket a gyermekeinknek, unokáinknak is. A meglassult Sajó A Sajó és a Rima összefolyása Görbüljön a bot! Érdekes fotómontázsra bukkantam minap az interneten. A boldog horgász ölében egy malacfejű ponttyal pózol a fényképezőgép lencséje előtt. Erre mondják, hogy akkora ponty, mint egy disznó! A kép készítőjét is valószínűleg ez a mondás inspirálta. A humoron túl a kép a rekordhajhász horgászokat figurázza ki, nyilván fricska akar lenni a nagy és a még nagyobb halakat kergető „sporik” felé. Akik különböző trükkökkel próbálják nagyobbá tenni a zsákmányt. Némelyik képen napnál is világosabban látni, hogy a szerencsétlen halat szinte beletolják a lencsébe, míg a horgász - akinek keze nagyobb, mint a feje és a törzse együttvéve - valahol hátul „rogyadozik” a súly alatt. Mi sem természetesebb, hogy a horgászmagazinok is teli vannak ilyen és hasonló, kétes értékű alkotásokkal, azt sugallva, hogy a megfelelő pellettel, bojlival, talicskányi etetőanyaggal TE is képes vagy ekkora halat fogni. Természetesen, ha veszed a fáradságot (és a pénztárcád), és bejössz a boltomba, ahol az általam forgalmazott, gyártott csodák kaphatók, amelyekkel az általam fogott gigantikus pontyok számodra is hozzáférhetővé válnak. Ilyen egyszerű ez. Vagy mégsem? Január, február, jön a nyár!, szokták mondani. A naptárra nézve valóban úgy tűnik, hiszen lassan elfogy a február, és bizseregni kezd a vérünk. Egy kis keszegezésre, bodorkázásra. Mert alig van annál feleme- lőbb érzés, mint amikor végre kimehetünk a természetbe, és teliszívhatjuk a tüdőnket friss levegővel, s mellesleg pecázhatunk is. Mindegy, mennyit és mit fogunk. Pacnipontyot biztosan nem. - kövi HETI TIPP A fék szerepe AJÁNLÓ Bármilyen triviális dolog, sok horgász nincs tisztában vele, hogy mire való az orsó fékje. Sosem felejtem el kezdő horgász barátom rémületét, amikor termetes halat akasztva riadtan kérdezgette, mit tegyen, hogy ne veszítse el. Miközben megpróbálta kicsőrölni a halat, hozzá sem nyúlt a fékhez, amely behúzva tartotta az orsó dobját. A zsinór egy darabig bírta, aztán szomorú csettenéssel elszakadt, s a gyönyörű hal világgá ment. Sejtette, hogy valamit rosz- szul csinált, de, mint mondta, nagyon izgatott volt, aztán pánikba esett, és teljesen elfeledkezett a fékről. Az orsó fékje ugyanakkor a horgászfelszerelés Jelke”. Ezzel szívjuk ki a hal erejét, kitöréseikor puhábbra véve, hogy el ne szakítsa a zsinórt, felcsévéléskor kissé Első (balra) és hátsó (jobbra) fékes orsó (Képarchívum) keményebbre állítva. Vagyis - attól függően, milyen halat akasztottunk - szinte állandóan játszani kell vele, míg csak ki nem fárad a hal, és alá nem toljuk a merítőt. Bedobás után soha ne felejtsük el beállítani! Nem kell csontig behúzni, csak annyira, hogy a bevágás üljön, és - ha nagyobb halat akasztunk - azonnal lazítani tudjunk rajta. Sok profi horgász fék nélkül, az orsó hajtókaijával fárasztja a halat. Kezdő horgásznak ezt a módszert nem ajánljuk, rengeteg gyakorlat és tapasztalat kell az elsajátításához. Afelől megoszlanak a vélemények, hogy a hátsó vagy az első fék-e a jobb. ízlés dolga. Annyi biztos: az első fék nagyobb féklamellákkal rendelkezik, így sokkal erősebb, és több igénybevételt kibír. Különösen nagyhalazáshoz és pergetés- hez ajánlatos, (-kk-)
