Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-20 / 43. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 20. Vélemény és háttér 7 A második pillér szétzilálása miatt nincs más megoldás, mint az öngondoskodás Husák-gyerekek nyugdíj nélkül A jövőben olyan mértékben fog romlani az eltartók és eltartottak közötti, ma sem túl jó arány, hogy a jelenlegi harmincasok az első pilléres állami nyugdíjrendszerből legfeljebb alamizsnára számíthatnak. GÁL ZSOLT Szlovákiában 1977 és 1980 között született a legtöbb gyerek (évente mintegy százezer), ma is ez a korosztály - a harmincasoké - a legnépesebb. E generáció tagjaként is szeretném figyelmeztetni kortársaimat, hogy öregkorukra az államtól túl sokat, de főleg tisztességes nyugdíjat ne várjanak. A demográfiai folyamatok (a társadalom elöregedése) miatt az állami, a generációk közötti szolidaritásra épülő ún. első nyugdíjpillér (felosztó-kirovó rendszer) képtelen lesz még csak megközelíteni is az öregkori járandóságok jelenlegi szintjét. Az egyszerű magyarázat a rendszer (első pillér) jellegéből adódik, leegyszerűsítve: amit az aktuálisan dolgozóktól ma beszednek járulékként, azt holnap a nyugdíjasok megkapják járadékként. Ezért a rendszer azon áll vagy bukik, hogy milyen a társadalom korcsoportok szerinti összetétele, illetve mekkora a (legálisan) foglalkoztatottak aránya. Szlovákia létrejötte óta havonta mintegy ezer fővel nő a nyugdíjasok száma, 1994 és 2011 között 200 ezerrel lett több nyugdíjas. 2010-ben 100 nyugdíjasra mindössze 164 járulékfizető jutott, azaz egy nyugdíjasra már ma sem jut két dolgozó! 2060-ban az Európai Bizottság öregedési munkacsoportjának prognózisa szerint 100 nyugdíjasra már csak 74 járulékfizető fog jutni Szlovákiában. A nyugdíjasok száma addig közel 900 ezerrel megemelkedik, míg a dolgozóké több mint félmillióval visszaesik. Mi, a Husák-érában született harmincasok azzal szembesülünk, hogyjelenleg a befizetéseinkből úgy-ahogy (messze nem az elvárt mértékben) eltartjuk a nyugdíjasokat, de amikor mi nyugdíjba megyünk (70 év felett, mert ez alatti korhatárral ne számoljunk), feleannyian lesznek azok, akiknek minket kellene eltartaniuk. Gondoljunk csak bele: 2040 után egy átlagos fizetésből több mint egy átlagos nyugdíjat kellene elvenni. Vajon mekkora lehet ennek a vásárlóértéke? És ez még nem minden, mert a járulékfizető dolgozóknak a nyugdíjasok mellett természetesen a munkanélkülieket és az átA mostani harmincasok majdani nyugdíja meg sem fogja közelíteni a jelenlegi öregségi járadékok szintjét. menetileg nem dolgozókat (szülési, gyermeknevelési szabadság, betegszabadság) is el kell tartaniuk, meg persze az egész közszférát. Meg kell jegyezni, hogy az említett prognózis pozitív bevándorlási mérleggel, javuló foglalkoztatottsággal és valamelyest emelkedő születésszámmal kalkulált. Ezek közül egyiknek sem kell feltétlenül megvalósulnia, tehát az arányok még rosszabbak is lehetnek. Mese nincs, az állami gondoskodásra várás helyett főként magunkról kell majd gondoskodnunk. Több stratégia is létezik: önkéntes takarékoskodás, beruházások, több gyermek vállalása. Erre már csak azért is szükség van, mert a Fico-kormányok a kötelező takarékoskodást lehetővé tevő második pillért mára teljesen szétzilálták. A háromszori megnyitás, a több mint húsz törvénymódosítás és főleg az oda áramló járulék több mint megfelezése (a bruttó bér 9%-a helyett csak 4%) miatt a második pillérben már lehetetlen elég pótlólagos megtakarítást felhalmozni a majdani soványka állami nyugdíj mellé. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Lurkó Pejkó menü (Tüskéscápa) JEGYZET Tarpi VERES ISTVÁN Tetőzik az európai lóhúsbot- rány. Hozzákeverik a marhahúshoz a lovat, mert az olcsóbb, és eladják, mert így többet kereshetnek rajta. Az élelmiszer- törvények az ügy következtében egyre szigorodnak majd, mi pedig már fel sem kapjuk a fejünket az egészen. Megszoktuk, hogy azt esszük, amit elénk raknak. Meg hogy az a valami, amit a boltban megveszünk, talán nem is az, ami a csomagolásra van írva. A sajtokkal már évek óta ez van. Olvassa az ember a csomagoláson, hogy aszongya: sajt jellegű tejtermék. Meg ilyenek. Úgy néz ki, mint a sajt, abból (is) készül, amiből a sajt, ott készül; ahol a sajt, de mégsem sajt. Es ami a fő szempont: valamicskével olcsóbb, mint a sajt. Úgyhogy sokan inkább azt veszik, mert egyrészt az a legolcsóbb a sajtpulton, másrészt meg nem is nagyon érdekli őket, hogy miért csak majdnem sajt. Ugyanez a helyzet a húsokkal: az embereket nem igazán érdekli, mit küldenek le a gyomrukba. A pácolt és darált „kvázi húsok” ugyanis elfogynak a boltokból, azoknál viszont már tényleg kideríthetetlen, milyen minőségű húst használtak hozzájuk. Szóval az európai élelmiszeriparnak nem az a fő baja, hogy a marhahústermékekben itt-ott feltűnik néhány dekányi ló. Ez egy tiszta állat, baja aligha lehet valakinek a húsától. Már hajó minőségű lóhúsról beszélünk. Meg hát sok ember averziót táplál a lóhús iránt. Azt pedig nem könnyű leküzdeni. Egyik ismerősömnek volt egy lova, a Tarpi. Megsérült, le kellett vágni. Csináltak belőle áldóst. Kinn voltunk náluk, engem pedig azzal küldtek vissza a házhoz, hogy tegyem fel a tűzre a kondért, és melegítsem meg a Tarpit, majd jönnek ők is. Látod, Tarpi, minek ugráltál annyit - ke- vergettem szegény, lekockázott lovat a nagy fakanállal, de már tudtam, hogy én aznap mást fogok ebédelni. De a legnagyobb bajom nem a lóhússal volt, hanem azzal, hogy az áldósba nem tesznek pirospaprikát. Szerencsére (vagy inkább szerencsétlenségünkre) az élelmiszercsalók ezt nem felejtik el, a paprika első osztályú színezőanyag. Egyébként az egész lóhús- ügynek pozitív hozadéka is van. Az emberek egyre inkább figyelnek majd arra, hogy mit esznek, és a nagyüzemek helyett az őstermelők termékeit részesítik előnyben. KOMMENTÁR A mások pótléka MARIÁN LEŠKO Annak alapján, hogy Szlovákiában ki panaszkodik a leggyakrabban diszkriminációra, itt bizony a bíróknak kell elszenvedniük a legtöbb hátrányos megkülönböztetést. Alegjobban pedig a Legfelsőbb Bíróság bíráit diszkriminálják - mi mással, a fizetésükkel. No nem mintha keveset keresnének, a bírók havi átlagbére 2751 euró, a Legfelsőbb Bíróságon pedig meghaladja a háromezret. Több száz „mezei” bíró és még néhány tucatnyi a Legfelsőbb Bíróságon azért érzi magát súlyosan diszkriminálva, mert néhány kollégájuk még többet keres. 2004-ben, a legsúlyosabb ügyeket és maffiapereket tárgyaló Speciális Bíróság létrehozásakor az egyik gond az volt, hogy egyáltalán ki fog ott ítélkezni. Abírók egyáltalán nem tülekedtek . Törvényt kellett elfogadni, hogy a speciális bírók havi pótlékot kapnak fizetésükhöz - az országos átlagbér kétszeresét. Ez sem segített. Ezért a parlament2005- ben az átlagbér hatszorosára emelte a pótlékot, és ezután végre akadt is elégje- lentkező. Az összes többi bíró 2009 májusában jelentkezett, amikorazAlkotmánybíróság-egyiklegkínosabbdöntésével- kimondta, hogy alkotmányellenesen lett létrehozva a Speciális Bíróság. Azonnal felbukkant 700bíró, akiknek ugyan nem fűlött a foga ahhoz, hogy az országos maffiapereket tárgyalják, de évek múltán eszükbejutott, hogy „a becsületükbe és méltóságukba gázoltak”, amikor az állam másoknak pótlékot adott, nekik meg nem. Ezért az „őket ért kárért” azt követelték, hogy az állam utólagosan fizessen nekik 70 millió eurót. Mivel csak kell ítélkezni valakinek a legsúlyosabb büntetőperekben is, 2009 májusában a Speciális Bíróság helyett létrehozták a Specializált Büntetőbíróságot. Bírái továbbra is kapnak pótlékot, de már nem az átlagbér hatszorosát, hanem a kétszeresét. De nemcsak ők- megkapjáka Legfelsőbb Bíróság fellebbviteli tanácsának bírái is, akik a Specializált Büntetőbíróságról oda kerülő ügyekben döntenek. Viszont a Legfelsőbb Bíróság azon bírái, akik nem kapnak pótlékot, mert ilyen ügyekben nem döntenek, ismét diszkriminálva érzik magukat a mások pótléka miatt. Igazságot és azonos bánásmódot követelnek maguknak, de ezt nem a pótlék eltörlésével akarják elérni, nem, ők azt akarják, hogy nekik is fizessék ki. Igazságérzetük szerint ezt diktálja az azonos bánásmód elve... Ismerjük a találó megjegyzést: Nevetséges lenne, ha nem lenne ennyire szomorú... Az elmés mondás csakis valamilyen hasonlóan kínos ügy nyomán születhetett, mint a szlovákiai bí- rókpszeudodiszkriminációja. A szerző a Trend hetilap belpolitikai kommentátora FIGYELŐ „Önkéntes területfeladás” A kisebb magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának” lehetőségéről beszélt Szász Jenő a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán Budapesten. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője szerint alternatívát jelenthet egyes magyar közösségek számára a helyben maradás helyett az „önkéntes területfeladás”. Nem részletezte a stratégiát, de annak lényege a biztos beolvadásra ítélt kisebb magyar szórványközösségek irányított kitelepítése lakhelyéről. Márton Arpád RMDSZ-es képviselő szerint ezt úgy is lehet értelmezni, hogy Magyarország a szórványmagyarok áttelepítésével oldaná meg demográfiai problémáit, de akár úgy is, hogy Erdélyen belül a Székelyföldre telepítenének szórványmagyarokat. Tiltakozásképpen először elhagyta az üléstermet, majd visszatérte után emlékeztetett, hogy hatvan éve hasonló döntést hozott a Német Szövetségi Köztársaság, így ma már alig egy-két német van az erdélyi szász falvakban. Szász Jenő az úgynevezett gyöngyhalászmódszert is emlegette, ami a magyarságához jobban ragaszkodó, „nemzetstraté- giailag értékes” emberek áttelepítését jelenti. „Remélem, elméleti felvetés marad” - fo- galmazottMártonÁrpád. Szász Jenő később pontosította, elképzelhetőnek tartja, hogy Románia Erdélyen túli területeiről, vagy akár a délerdélyi Zsü völgyéből „el lehet csalogatni” magyar embereket. Például a Duna melletti Galacon élő magyar taxisnak nem biztos, hogy ott kellene felnevelnie a gyermekeit. Hozzátette, ha a szórványban született magyar fiatalok a Székelyföldön szocializálódnának, lehet, hogy nem vándorolnának el, hanem a tömbben élő magyarságot erősítenék. Sebestyén Mihály történész „az önfeladás legklasz- szikusabb példájának” minősítette Szász kezdeményezését. „A beköltözés Székelyföldre, a skanzenbe, az indián rezervátumok szolgai lekot- tázása lesz” - írta a történész. (maszol.ro, kronika.ro)
