Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-19 / 42. szám, kedd
12 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2013. FEBRUAR 19. www.ujszo.com 28. fejezet Azon az őszön mintha valami hosszú, meredek csúszdára ült volna fel. Olyanra, amin az ember az elején még nem gyorsul fel túlságosan, ám aztán lendületbe jön, és végül megállíthatatlanul zúdul lefelé. Es ha egyszer leér, többé már nem mászhat fel újra. Akkor mindennek vége lesz. Péter tudta ezt. Amikor az interneten olvasta a hírt, félelmetesebbnek tűnt, mint Oszvald és egy baseballütő együttvéve: Európa több országában fogadási csalás gyanújával őrizetbe vettek személyeket, köztük játékvezetőket, futballistákat, klubelnököket. Szemei csak úgy cikáztak a monitoron fel s alá. Legalább féltucatszor elolvasta egymás után a cikket, de nem talált benne magyar vonatkozást. Ettől fellélegzett ugyan, de a rossz előérzete innentől kezdve egy pillanatig sem hagyta nyugton. Azonnal a telefon után nyúlt. Kikereste Oszvald számát, már nyomta is volna a hívásindító gombot, amikor kapcsolt, hogy ebben a pillanatban ez talán nem a legjobb ödet. Tudta, hogy nem szabad pánikba esnie. Hideg fejre volt szüksége, ezért hanyatt feküdt a franciaágyra. Alatta sok-sok millió forintnyi euró pihent, fölötte a plafonról rizslámpa lógott alá. Még mindig nem dolgozta fel, ami Grégerrel történt. Kedvelte a srácot, és ha belegondolt, hogy mit tettek vele, az ő térdébe is belenyilallt a fájdalom. Ez volt az első alkalom, hogy Oszvald olyat tett, amire mindig célozgatott. Egy éve dolgoztak neki, és az első perctől tudták, hogy nem fog finomkodni, ha egyszer bepöccen. Hát most bepöccent, és brutális módszerrel csinálta ki azt a szerencsétlent. És Gréger megbüntetése után most meg itt volt ez a hin Nem tudta, mihez kezdjen. Oszvaldot vagy a fiúkat nem akarta felhívni, de még Törököt vagy Váczit sem. A legvadabb dolgokra gondolt. Hogy talán már őket is figyelik, lehallgatják a telefonjaikat, és ellenőrzik az e-mailjeiket. Azonkívül a korábbi csapattársaival ritkán beszélt az elmúlt évben, mindannyian külön utakon jártak, igazából nem tudott róluk semmit. Most derült ki igazán, hogy miben állt az ő barátságuk. Kizárólag a közösen elkövetett bűnök miatt lógtak együtt. És ha ők is olvasták ezt a cikket, most már alighanem ők is kicsinek és sebezhetőnek érezték magukat. * * * A négy srác szokás szerint együtt cicázott a bemelegítésnél. Játék közben természetesen váltottak néhány szót az előző napi hírről, de abban maradtak, hogy ezt majd nyugodtabb körülmények között beszélik meg. Rajnák, mintha érezte volna, hogy neki is ott lenne a helye köztük, odasomfordált a játékosokhoz, és jelezte, hogy az edzés befejezése után két órával várja őket a titkos albérletében.- Oszvald is ott lesz - nyögte oda. Nem sokkal később a játékosok és az edző ott ült a kéjlakban, szóda- nul bámulták egymást, a falakat és egy véledenül elöl hagyott kibontott óvszeresdobozt. Oszvald még nem érkezett meg, állítólag késni fog, legalábbis Rajnáknak ezt üzente SMS-ben. Péter megállapította, v í , w'öf ,1". Benko Cábor Futballgyilkosok [23. részi A magyar bundabotrány - páni, drogok, prostik.. hogy ezek szerint ők még mindig nem tartanak a lehallgatástól. Oszvald bő háromnegyed óra múlva érkezett meg. Amikor Rajnák beengedte, még az előszobában kéne, hogy vegye le a cipőjét, mert nemrég járt nála a takarítónő. Rejtély, miért ez volt most a legfontosabb az edzőnek, de Oszvald helyre tette egy gyors „hagyjál már a fász- ságaiddal” szöveggel, és beviharzott a nappaliba. Észrevette, hogy a fiúkon komoly aggodalom tükröződik, és azt, hogy Rajnák arcizmai furcsán rángatóznak, mintha a fogait csikorgatná. Ez Péternek is feltűnt, de nem tudta eldönteni, hogy Oszvald le nem vetett, valóban kicsit sáros cipője, avagy a külföldi letartóztatások miatt.- Na, mi van, gyerekek, csak nem beszartunk? - kérdezte Oszvald. Péter úgy érezte, neki kell megszólalnia. — Hát, egyikünk sem túl nyugodt tegnap óta - mondta, mire Oszvald elnevette magát. Péter először nem tudta eldönteni, hogy ez a nevetés őszinte volt vagy erőltetett, mindenesetre bosszantotta ez a viselkedés. — Miért vagy ilyen könnyelmű? Nem értelek. Olvastad: több embert is lekapcsoltak. Nem gondolod, hogy mi is simán lebukhatunk? Oszvald abbahagyta a röhögést. Végre mintha komolyan vette volna a beszélgetést, és azt, amiért összejöttek.- Lószart! Hozzánk soha nem érnek el! Soha! - mondta erőteljes hangon. - Néhány palimadarat elfogtak Németországban? Meg a törököknél? És akkor mi van? Azok barmok voltak, ostobán csinálták, mi viszont nem hibázunk. Érinthetetlenek vagyunk. A magyar rendőröknek fingja sincs, mi folyik itt. Nincs bizonyítékuk. Értitek? Nincs! Mert nem is lehet. Még ha valaki súgna nekik, de könyörgöm, kicsoda? Nincs ember sem, aki feldobna közülünk bárkit is. Aki ebben benne van, jól él. Ezt, ugye mondanom sem kell. És aki milliókat kaszál havi szinten, az nem fog beszélni. Miközben ezek az ostoba magyar rendőrök vagy másfél éve nyomozgatnak, meg törik a fejüket az irodáikban, addig mi szarrá kerestük magunkat. Itthon nem jutnak sehová, az ügy nemsokára bekerült a döglött akták közé, és ott porosodik majd hosszú évekig. Mindenki nyugodjon meg, biztonságban vagyunk. Biztonságban vagytok. Sem Péter, sem a többiek számára nem volt túl meggyőző ez az érvelés. Inkább óvatlanságnak tűnt, ahogy Oszvald beszélt és gondolkodott. Ha külföldön eredményesen dolgoznak a hatóságok, előbb- utóbb a magyar nyomozók is felmutatnak valamit. Péternek volt annyi mersze, hogy ezt hangosan is kimondja. Azt gondolta, ebben a helyzetben még ezzel a minden hájjal megkent maffiózóval is szót lehet érteni, de tévedett. Oszvald felhúzta magát, amiért Péter vette a bátorságot, és kétségbe vonta a szavait. Durván ráförmedt.- Majd pont te fogod nekem megmondani, hogy mikor aggódjak, mi? - szegezte neki a kérdést.- Nem akarok erről tovább vitatkozni. Idejöttem, hogy tisztázzuk a dolgot. Annyit kell csak tenni, hogy a nyugalmatok érdekében beszerzőnk egy-egy új telefont meg telefonszámot. Remélem, világos mindenkinek, hogy más nevén legyen a cucc. Majd ezeken keresztül egyeztetünk, meg személyesen, ha erre járok. Ez minden. Mást nem kell tennünk. Apropó! Most is hoztam némi pénzt a hétvégére. Tizenötezer, félidőnként egy-egy kapott góllal, plusz a szokásos vereség. A többiek összenéztek. Mielőtt idejöttek, megbeszélték, hogy egy időre leállnak az üzlettel. Azt hitték, Oszvald is ezt javasolja majd, ehhez képest bagatellizálta az ügyet, sőt máris újabb megbízást akart nekik adni. Egyiküknek sem volt ehhez most kedve. Péter nagy levegőt vett, és újra megszólalt. Tudta, hogy olajat önt a tűzre, de a saját bőrét vitte a vásárra, és ehhez a jelenlegi körülmények között már nem volt sok kedve.- Oszvald, figyelj ide. Érts meg minket. Nem szeretnénk egy darabig részt venni ilyesmiben. így is van elég pénzünk, több, mint amennyi kell. Álljunk le, várjunk egy kicsit, aztán majd meglátjuk - mondta egy szuszra. Oszvald most nem őrjöngött. Csak állt egy helyben, mozduladanul a sáros cipőjében, a frissen felporszívózott padlószőnyegen és Péter szemébe nézett. Aztán a többiekre.- Mind ki akartok szállni? - kérdezte, de a többieknek nem volt elég bátorságuk válaszolni. Oszvald megismételte a kérdést: - Mind ki akartok szállni? A játékosok némán bólogattak, Rajnák hümmögött.- Akkor mindegyikőtöket kinyírom - mondta Oszvald, akinek hangjából ezúttal szó szerint halálos nyugalom áradt. Tíz másodperc múlva újra megkérdezte, amit az imént:- Még mindig ki akartok szállni? Ezúttal senki sem szólt, még csak meg sem mukkant. Ennyiben maradtak. Oszvald köszönés nélkül otthagyta őket, de előtte még Péterhez vágta a tizenötezer eurót. Csapdába kerültek. Rajnák behozott egy kis seprűt meg egy lapátot. Feltakarította Oszvald sarát a szőnyegről, aztán kiment, és lehúzta a vécén. Amikor visszajött, végre ő is elmondta a véleményét. Az ember, akinek ahhoz mindig volt bátorsága, hogy megcsalja a feleségét, most rettegett.- Sajnálom, fiúk. Utálom ezt az egészet. De jobb, ha megtesszük, azaz megteszitek, amit kér. Nem akarok Gréger sorsára jutni, és nyilván ti sem - mondta. - Megcsináljátok? Ugye?- Azt hiszem, nincs más választásunk - felelte Péter alig hallhatóan. * * * Szeretett volna Fannival együtt örülni, de képtelen volt rá. Barátnője, amint hazaért, azonnal rázúdította a nagy hírt, melyszerint sikerültek a próbafelvételei, és megkapta az állást az országos televíziónál.- Benne leszek a tévében, Pert! Műsorvezető leszek! Büszke vagy rám? Ott leszek benne! Valóra vált az álmom! - újságolta, de mivel a fiú üveges tekintettel bámult rá, és közönyös hangon csak annyit mondott, hogy gratulálok, ügyes vagy, Fanni szájáról lefagyott a mosoly. -Történt valami? - kérdezte ijedten. Péter elmesélte, hogy az edzés után mindannyian találkoztak Osz- valddal, de mindhiába kérlelték, hogy hagyja őket békén. - Folyik a nyomozás, külföldön már lecsuktak egy csomó embert, ez az őrült pedig nem törődik semmivel. Már a hétvégén hoznunk kell egy vereséget - mondta. Fanni Oszvaldhoz hasonlóan igyekezett nem foglalkozni azzal a hírrel. Úgy gondolta, ha kizárja a tudatából, akkor nincs is. Attól, hogy le kell mondania jelenlegi életformájáról, jobban félt, mint hogy Pétert elveszíti. Élvezte, hogy ha bármikor szüksége van pénzre, csak benyúl az ágyneműtartóba, és kivesz annyit, amennyit akar. Tíz műkörömmel ragaszkodott a futballista-barátnő szerepéhez. Nem engedhette meg, hogy Péter kiszálljon.- Nem szívesen mondom ezt, de ismered Oszvaldot. Nem ajánlatos vele ujjat húzni. Ráadásul azok a letartóztatások... Ez itt Magyar- ország, semmi nem történik. Szerintem sem kell annak nagy jelentőséget tulajdonítani. Különben mennyit adott a hétvégi meccsért?- valószínűleg ezt a kérdést nem mostanra kellett volna időzíteni, de nem tudott kibújni a bőréből. Erre mindig rákérdezett, ha történetesen nem lehetett jelen valamelyik tárgyaláson. Péternek nem tetszett, hogy Fanni most is feltette a kedvenc kérdését. De veszekedéshez nem volt se kedve, se energiája. Sokkal nagyobb problémák gyötörték, mint a nője, akinek fontosabb a pénz, mint egy Rockefellernek.- Tizenöt - suttogta.- Az jó. Tényleg ne aggódj, eddig sem volt semmi baj, ezután sem lesz - mondta Fanni, és odabújt hozzá. Péter továbbra sem nyugodott meg. Azt is bevallotta, mi történt Grégerrel. Eddig nem akarta, hogy Fanni megtudja, a csapattársa valójában nem edzésen sérült meg, hanem a város szélén, egy félreeső helyen. Ügy tűnt, Fannit megrázta, hogy a védőnek ilyen iszonyatos módon törték ketté a térdét és a karrierjét.- Úristen. Szegény fiú - suttogta, de rögtön kihasználta az alkalmat arra, hogy Pétert kedvére manipulálja. - De látod, ezért sem szállhatsz ki. Oszvald nem normális. Nem bírnám elviselni, ha valami bajod esne - jelentette ki aggódó hangon.- Elegem van, legszívesebben elfutnék ebből a városból. Örökre - mondta Péter. (Folytatás a jövő héten!) A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
