Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-19 / 42. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 19. Vélemény És háttér 7 Az alapkérdés, hogy valójában akar-e együttműködni a két párt - a válasz minimum bizonytalan ...hogy nem tud korcsolyázni? Piszkálják egymást, rituális táncokat lejtenek, amik még nem érték el a násztánc szintjét, itt-ott a sajtó által üzengetnek, regionális szinteken pedig a „szeretlek is, meg nem is” játékot űzik. Mindezt még teljesen természetesnek tekinthetjük, a választás odébb van, de azért mégis... LOVÁSZ ATTILA A pártszakadás óta több mint három év telt el, a szlovákiai viszonyoknak köszönhetően kétszer is volt parlamenti választás, az eredmény ismert. A két párt valamilyen szintű együttműködésének igénye pedig - tetszik, nem tetszik - mégiscsak a választói rétegekből érkezik, a pártközpontok csak reagálnak. Valós, párton belüli igényről aligha beszélhetünk. Nem is ez lenne a baj, az elmúlt öt év történéseit ismerve értjük, miért nem kedveli, kedvelheti egymást a két formáció. A kérdés most az, mennyire képesek a taszító erőket gyengíteni pl. egy cél érdekében, persze ha a cél pontosan és hihetően megfogalmazható. Cél-e a minél nagyobb arányú megyei érdek- képviselet? Ha igen, akkor már csak azt kell elérni, hogy közös, elfogadható jelöltek induljanak, ne üssék ki egymást, hiszen a megyei választás többségi rendszerű. Az alapkérdés tehát a pártszakadás utáni első együttműködési kezdeményezések óta, kell-e nagyobb létszámú, akár kompromisszum árán született képviselet? Szerény meglátásunk szerint még erre az alapkérdésre sem biztos a válasz, de mi premisszának tekintjük. Ha viszont a kiindulási pont a számszerűleg nagyobb képviselet, akkor az is az, hogy senkit, de főleg a választót nem érdekli a múlt, annak valós és vélt sérelmeivel. A politika iránt érdeklődők nagyon jól tudják, hogy mit nem képesek egymásnak megbocsátani az egykori párttársak. S azt is, mit nem képesek megbocsátani a két utódpárt választói. De bármilyen legyen is a kommunikáció arról, ki, mikor és hogyan ártott „a magyarságnak, a másiknak, a zügynek stb.”, mára már mindez nem több a választó szemében, mint az „azt mondta a nagymamámra, hogy nem tud korcsolyázni”. A választó - nagyon okosan - azt mondja: ha Az együttműködés igénye csak a választói rétegekből érkezik, valós, a két párton belüli igényről aligha beszélhetünk. tud a nagymama korcsolyázni, menjen ki a jégpályára, ha nem tud, semmi baj, merthogy nagymamák százezrei sütnek csodálatos almás pitét anékül, hogy korcsolyázni tudnának. Mindkét párt tudja, mi a másik erénye. Megyei szinteken nem baj, ha van a háttérben némi parlamenti képviselet, de az sem, ha vannak működő helyi struktúrák. S még az sem olyan nagy baj, ha két (vagy több) párt helyi vagy jelentősebb hatalomhoz jutó korifeusai egymást ellenőrzik. Ismerik egymás hibáit is - ha azokat nem kommunikálni, hanem tompítani, visszaszorítani igyekeznek majd, azzal is csak nyerhetünk. Egyelőre úgy néz ki, mintha mindkét párt azt üzenné, elég erősek vagyunk a másik nélkül, ha érdekházasságot akarnak kötni velünk, nézzük, mi a hozomány. Pedig mindketten tudják, hogy nem így van, megyénként hol az egyik, hol a másik bukhat orra - hozomány sem lesz. A kompromisszumot nem a választónak kell megkötnie. A választónak választania kell a kínálatból, sőt megteheti, hogy fütyül az egészre. A kompromisszumkötésre tartjuk a képünk viselőit. De a rituális táncok sora már unalmas műsor, a választó új kalandhoz akár új szereplőket is kereshet. A kínálat a minőséget tekintve nem gyémánt kategória, de hogy bőséges, ahhoz kétség nem fér.- Ég veled, találkozunk a hamburgerben (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Jobboldali Fico NAGY ANDRÁS Alig telik el hét, hogy egy-egy jobboldali politikus ne jelentené be, pártot alapít, platformot, esetleg belső frakciót hoz létre. Ez történik a napokban is, a főszerepben Radoslav Procházkával, Lucia Žitňanskával és Miroslav Beblavýval. Nem kell hozzá politológusdiploma, bárki láthatja, hogy Szlovákiában most próbálják újraosztani a politikai térfelet a jobboldalon, mivel egyre többen érzik úgy, hogy a mostani lógókkal és pártnevekkel már lehetetlen új szavazókat megszólítani, ne adj isten többségbe kerülni a parlamentben. Ahhoz, hogy új jobboldali szavazókat lehessen toborozni vagy az elpártolókat visszaszerezni, új, hiteles pártokra, új, tiszta politikusokra van szükség. A bomlási folyamatot Daniel Lipšic indította el, Radoslav Pro- cházka folytatta, és úgy tűnik, Žitňanská és Beblavý tetőzi be, bár a fentebb említett feltételeknek nem teljesen felelnek meg. Ugyan nem tartoznak sem a rendszerváltókhoz, sem a Mečiart buktatók első generációjához, mégsem szüzek, hiszen a második Dzurinda-kabinetben, illetve a Radičová-kormány idején már aktívan politizáltak. Proc- házkában, Lipšicben és Žitňanskában az a közös, hogy már elveszítettek egy-két csatát saját pártjukon belül, és elveszítették a hitüket is anyapártjuk megreformálhatóságában. A legmesszebb Lipšic jutott, aki már pártot is alapított, Proc- házka hosszú agónia után tegnap kilépett a KDH-ból, Žitňanská meg éppen párton kívüli fórumon készül elemezni a jobboldal helyzetét, ami alapján mindenki számára világos, hogy Beblavýval hamarosan kilépnek az SDKÚ-ból. Az egyetlen kérdőjel az egész történetben, hogy vajon miért nem tudtak ezek a politikusok közös, koordinált döntést hozni, együtt fellépni, és vajon miért gondolja bármelyikük is, hogy az ő nevével fémjelzett csoportocska lesz az, amelyik felülkerekedik a többin. Robert Fico még a kétezres évek elején nagyon gyorsan megtanulta a leckét, hogy mindenkit be kell kebelezni, csak így győzhet először a saját térfelén, majd a jobboldal felett. A jobboldalon akkor lesz rend, ha akad egy Ficóhoz hasonló politikus, aki nem abban tűnik majd ki, hogy mindenre ő tudja a legjobb választ, hanem hogy a többiek mind hallgatnak rá és hajlandók beállni mögé, hogy méltó kihívója lehessen a jelenlegi kormányfőnek. Ugyanígy igaz ez a szavazókra is: egyetlen jelenlegi vagy új jobboldali párt sem lesz képes elhappolni a többiek elől az összes szavazatot, így azok szépen megoszlanak közöttük, és persze a voksok egy jelentős része elveszik. Az a jobboldal nagy szerencséje, hogy tavaly volt a választás, és még van egy éve, hogy kitisztuljon a kép. Ám ha ezt az időt mindenki a saját kis csa- patocskájának fényezésére fogja csak felhasználni, nem lesz idejük a megegyezésre. És ha nem tetszik nekik a Fico- vagy az Orbán-féle modell, hát nézzék meg a németországi pártokat. A konzervatívok és a kereszténydemokraták évtizedek óta remekül elvannak egy pártszövetségben. Elvileg léteznek különböző politológiai modellek is a pártok ideális számával kapcsolatban, de ide nem kell modell. Inkább készíthetnének egy nagy internetes felmérést, hogy ki legyen a jobboldal vezére, a többiek meg sorakozzanak fel mögé. Csak a sok elutasító válasz után Iveta Radičovát már hagyják ki ebből. Nem egy-két régió van nehéz helyzetben, hanem egymás mellett fekvő járások sora Munkaerő-piaci gordiuszi csomó HORBULÁK ZSOLT Az önálló Szlovákia gazdasága több fázison ment át, volt gödör Európa közepén, de olyan gazdasági csoda is, amely a fejlett világ szakértői szerint tankönyvekbe kívánkozik. Felülnézetból tulajdonképpen most sem rossz a helyzet, a fő makrogazdasági mutatókat nem egy nyugat-európai állam is megirigyelhetné. Csupán egy olyan mérőszám van, amellyel rendre elmaradunk az átlagtól, legyen válság vagy akár ideális világgazdasági környezet és kiugróan nagy növekedés: a munkanélküliségi ráta nálunk a rendszerváltozás óta magas. Helytelen egy indexet a többi fölé emelni, például a két számjegyű infláció úgyszintén komoly szociális problémákat tud okozni, nemhiába hívják a szegények különadójának. De az állástalanok nagy száma mégis azt jelenti, hogy ezek az emberek nem részesülnek a konjunktúra áldásaiból. Az ország déli és keleti fele akut munkaerő-piaci gondokkal küszködik. Nem egy-két régió van nehéz helyzetben, hanem egymás mellett fekvő járások sorában van kevés munkalehetőség. A megoldásra folyamatosan születnek javaslatok, rendre érdemi eredmény nélkül. Ha Gömör vagy Zemplén munkaerő-piaci helyzetében valamilyen javulás állna be, az lendítene az országos statisztikán, ellenben a párkányi körzetben lakókat vagy a szepesieket ez nem igen tenné boldogabbá. Ezért lenne szükség az egész országot átfogó foglalkoztatási koncepcióra, amely mind ez ideig várat magára. A magas szlovákiai munka- nélküliségnek sok oka lehet. Hátrány az előnyben, hogy a demográfiai mutatók itt nem olyan rosszak. Például Magyar- ország mostanság valamicskét profitál abból, hogy a népesség- fogyás miatt alacsonyabb létszámú generáció jelenik meg a munkaerőpiacon. A két Dzurinda-kormány ugyan jelentős eredményeket ért el, a negatívum viszont az, hogy a beköltöző nagyvállalatok leginkább az amúgy is leg- iparosodottabb Vág-völgyébe települtek, és tulajdonképpen csak pár tízezer új munkahelyet hoztak. Specifikus probléma, hogy a főváros, a természetes centrum, az ország amúgy is fejlett nyugati sarkán helyezkedik el, és pozitív kisugárzása legfeljebb két irányba hat. Pozsony uniós szinten is átlag feletti fejlettsége azonban a Garamtól keletre elenyészik. Kiugrási pont lehetne a kisvállalkozások támogatása. Nem az egyéni kényszervállalkozókról van szó, hanem a kisvállalkozásokról, amelyek öt-tíz embert foglalkoztatnak. A fejlett ipari országok gazdasága is rájuk, a középosztályra épül. FIGYELŐ Valóságshow a halottal Valóságshow-t fog sugározni a South Afričan tévé- csatorna Reeva Stenkamp részvételével, akit barátja, Oscar Pistorius dél-afrikai futó a múlt héten meggyilkolt. A morális kérdések felett a csatorna közleménye szerint „győzött a sugárzási szerződések betartása”. A műsornak nyilván óriási nézettsége lesz. A celeb reality show-t még tavaly nyáron vették fel Jamaicán több híresség, köztük a 30 éves modell, Reeva Stenkamp részvételével. A műsort tíz héten át sugározzák, s minden rész előtt közük a nézőkkel, hogy abban a meggyilkolt modell is szerepel - a tévécsatorna álláspontja szerint így tisztelegnek az elhunyt emléke előtt. A többmedencés, óriási luxusvillába bezárt hírességeknek egyébként különböző feladatokat kellett teljesíteniük. (idnes) (SITA/AP-felvétel)
