Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-02 / 28. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2013. FEBRUAR 2 ÉVFORDULÓ www.ujszo.com A fel-feldobott kő útja F urcsa szerzet a magyar: bárhogy próbálja elhagyni szeretettgyűlölt hazáját, Ady- módra, föl-földobott kőként vissza-visszahull: „mindig elvágyik, sosem menekülhet”. Számtalan legenda kering a nagy magyar emigránsokról, akik örök- • ké hazavágytak. A visszatérés tudós nagyjaink közül egyvalakinek sikerült: Lánczos Kornélnak, a 20. századi alkalmazott matematika egyik leghíresebb alakjának. Magyarországon született 120 évvel ezelőtt, 1893. február 2-án. A korabeli magyar fizika és matematika két legnagyobbjának, Eötvös Lo- rándnak és Fejér Lipótnak volt a tanítványa. Még késő öregkorában is a diák rajongásával beszélt mindkettőjükről. Matematika-fizika szakos tanári oklevelét 1916-ban szerezte meg, majd a budapesti Műegyetemen volt Tangl Károly tanársegéde. Közben megírta disszertációs munkáját az elektromágnesség térelméletéről. A húszas évek elején a fiatal tudósjelölt nyakába veszi a világot, előbb a freiburgi, majd a frankfurti, végül a berlini egyetemen folytatja kutatásait, azokban az intézetekben, amelyek ez idő tájt a fizika fellegvárai voltak. Lánczos tevékenysége ebben az időben az elektromosságról a gravitációra helyeződik át. Albert Einstein már több mint egy évtizede ezen a területen tevékenykedik, így természetesnek vehető, hogy a húszas évek közepén munkatársakká válnak. Annál is fontosabb a kapcsolatuk, mivel Lánczos tevékenységében ekkor egyre inkább előtérbe kerül a matematika, viszont Einstein a fizikai folyamatok vizsgálatát egyre inkább a filozófiai értelmezés síkján közelíti meg. Einstein az általános relativitáselmélet kidolgozása közben feltételezte, hogy a tér egyenletei magukban foglalják a testek mozgástörvényeit is, viszont ezt matematikailag nem tudta igazolni. Mivel épp Lánczos Kornél hívta fel a figyelmét a gravitáció és az elektromosság közötti összefüggésekre, a fizika fejedelme a fiatal magyar tudóst bízta meg a kérdés matematikai apparátusának a kidolgozásával. Berlini együttműködésük gyümölcseként a húszas évek végén sikerül Lánczos Kornélnak matematikailag igazolnia, hogy a newtoni törvények a gravitációs tér önvisszahatásának a következményei. Ehhez a saját maga által kidolgozott matematikai apparátust használta. Eredményei meglehetősen nagy vihart kavartak. Csupán évtizedek múltán sikerült igazolni, hogy számítása hibádan, megállapításai minden tekintetben helytállóak. A múlt század húszas éveinek végén játszódott le a fizika második nagy forradalma, amelynek Lánczos Koméi tevékeny részese lett. Az már ebben az időben tudott volt, hogy az atom belsejében lejátszódó események nem folyamatosak, csak meghatározott értékű állapotok fordulhatnak elő, ezt kvantumjelenségnek nevezték el. Csakhogy a hagyományos függvénytan folytonos értékekkel dolgozik. Viszont amikor az atomi jelenségeket tárgyalják, két, egész számmal jellemezhető állapotot kell meghatározni. Ok jobban szerették volna a függvényekkel való leírást. Ennek a nyomásnak engedve több matematikus is azon törte a fejét, miként lehetne hagyományos módon leírni ezeket az új jelenségeket. Lánczos Kornél az integrálegyenletek oldaláról közelítette meg a kérdést. Bár kezdetben a matematikai analízis elvén alapuló megoldását nem fogadták el, az azóta eltelt három emberöltő maradéktalanul igazolta Lánczos eljárásának helyességét. A magyar tudós elméletének kezdeti elvetésében a fő szerepet a későbbi Nobel-díjas Wolfgang Pauli játszotta, aki hibát vélt felfedezni az egyenletekben. Mivel ő ebben az időben már a kvantummechanika vezéralakjának számított, vitának nem volt helye. Viszont az utókor igazolta, hogy a nagy Pauli tévedett. Nemcsak Lánczos, de Erwin Schrödinger egyenletének megítélésekor is, amit szintén elvetett. Csakhogy az osztrák fizikus nem szeppent meg fiatal honfitársától, védekezés helyett visszavágott: újabb és újabb egyenletekkel bizonyította igazát. Hogy milyen eredménnyel, arra a legjobb példa, hogy átvehette érte 1933-ban a fizikai Nobel-díjat, amit Pauli csak tizenkét év múltán kapott meg. Lánczos pedig egyáltalán, holott igazolhatóan egy hónappal megelőzte a közzétételben Schrödingert. A múlt század harmincas éveinek elején, az előretörő fasizmus hatására a német fizika színe-java elhagyta az Óvilágot. Még Einsteint is két évvel megelőzve, 1931-ben távozik Lánczos Kornél az Egyesült Államokba. Először az indianai állami egyetemen tanít, később a Nemzeti Szabványügyi Hivatal matematikusa lesz, majd a leghíresebb repülőgépgyártó cégnél, a Boeingnél vállal kutatómérnöki állást. Matematikusként kidolgozza a gyorsan konvergáló - egy állandó értékhez meghatározott törvényszerűség szerint közelítő - eljárások elméletét, amelynek hasznossága csak évek múltán igazolódik: amikor Norbert Wiener és Neumann János megalkotják a programvezéreit számítógépet, kiderül, hogy Lánczos matematikai eljárását mintha a gépre szabták volna, szinte változtatás nélkül lehet vele dolgozni. Ennek hatására egy csapásra ismert és elismert matematikus lesz szerte a világon. Bár csak néhány éven keresztül volt Einstein közveden munkatársa, alkotói és baráti kapcsolatuk egészen a német tudós haláláig tartott. Először együttműködve, majd később
