Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-16 / 40. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 16. Szalon 21 Komáromi Szalon: telt ház előtt zajlott a beszélgetés a kulturális pályázatok támogatásáról Mennyi az annyi, avagy a kisebbségi kultúra pénze Hégli Dusán, A. Nagy László, Lovász Attila, Bárdos Gyula és Kovács Balázs a Komáromi Szalon estjén. (Somogyi Tibor felvétele) Mennyi pénz jut Szlovákiában a magyar kultúra támogatására? Milyen tevékenységek finanszírozhatók a keretből? Létezik igazságos pénzosztó rendszer? Mennyi az annyi? - elsősorban ezeket a kérdéseket igyekezett körüljárni a Komáromi Szalon idei első estje. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A Révbe költözött beszélgetésre A. Nagy László kisebbségi kormánybiztos, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, Hégli Dusán, az Ifjú Szivek igazgatója és Kovács Balázs egyetemi hallgató fogadta el a meghívást, a vendégeket Lovász Attila újságíró, publicista kérdezte. A fentebb jelzett felvetések mellett számos további kérdés is adta magát. Elengedhetetlen- e a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény? Többet kapnánk-e, ha a nemzetiségi kultúra állami támogatásának összegét jogszabály kötné a kisebbség lélekszámához, illetve arányához? A szlovákiai magyar közösségben kialakult-e valamiféle közmegegyezés arról, milyen kulturális tevékenységeket tekint támogatandónak? Mekkora hasznára válik a szlovákiai magyar közösségnek, ha - ahogy Lovász Attila fogalmazott - jobb esetben Rúzsa Magdi, rosszabb esetben Győzike viszi haza az adott rendezvény támogatására megítélt összeget? Dotálni kell-e minden falunapot, avagy inkább a magaskultúra, a professzionális vagy professzionalizálódó teljesítmények érdemelnének kiemelt gondoskodást? Továbbá, ha a kormánybiztos hivatala által kezelt keretről van szó: mi az oka, hogy sokakban megfogalmazódott a gyanú - a pénzeket nem minden részrehajlás nélkül osztották el. Nézzük meg a neten A támogatások odaítélése és a kliensrendszer építése közötti összefüggés problémáját Kovács Balázs, a Diákhálózat aktivistája vetette fel, aki korábban egy blogbejegyzésben számolt be a szülővárosában, Somoiján tapasztalt visszásságokról. Több projektet említett, amely esetében a bizottság döntését a kisebbségi kormánybiztos írta felül. A. Nagy László ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, olyankor módosította a bizottságok ajánlását, amikorúgy vélte, nem megfelelően értékelték az adott projekt társadalmi ho- zadékát. Röviden elismerte: volt olyan projekt, amelynél a beavatkozás nem volt helyes, ez utóbb kiderült. Hégli Dusán és A. Nagy is kiemelte: az, hogy a kérdéses, nem egyértelmű megítélésű esetekről itt és most nyíltan lehet beszélni, arra vezethető vissza, hogy 2010-ben Rudolf Chmel kisebbségi kormányal- elnök hivatala alapvetően átalakította a támogatási rendszert. A pályázatok, a bizottságok ajánlásaiba döntések végig nyomon követhetők az interneten. Ahogy megvan az eljárási rend arra az esetre is, ha a pályázó nem rendeltetésszerűen használta fel a dotációt: a pénzt vissza kell fizetni. (2010 előtt nem volt nyilvános, ki, kit, milyen testület döntése alapján mennyivel támogat.) Magyar pénzek A nemzetiségi kultúrára nem csak az az összeg megy, amely fölött most a kormánybiztos hivatala, pontosabban a kormányhivatal rendelkezik. Az olyan intézményeket, mint pl. a közműsorszolgáltató nemzetiségi adása, a Jókai vagy a Thália Színház, az Ifjú Szivek, a Szlovák Nemzeti Múzeum nemzetiségi intézményeinek hálózata, szintén közpénzekből finanszírozzák. A kormánybiztos hivatala tavaly 4,5 millió euró sorsáról döntött, idén 4,25 millió eu- rót oszthat el, ebből mintegy 2,6 millió euró jut a magyar pályázóknak. 2012-ben 1350 pályázatot nyújtottak be a szlovákiai magyar kulturális szervezetek. A. Nagy László azt is megemlítette, a támogatások odaítélésénél figyelembe veszik, hogy az igénylő hozzáfér-e magyar- országi forrásokhoz. „Ezeknek a forrásoknak a nagyságáról, arányáról - hogy a szlovákiai forrásokhoz képest mit jelentenek - nagyon keveset lehet tudni. Sajnos az elosztás módjáról sem tudni sokat. Ismert, hogy vannak a rendszernek kiemelt szereplői, tudomásom szerint 6-8 szervezet, amelyek pályáztatás nélkül kapnak pénzt, vannak továbbá nem kiemelt résztvevők és olyanok, akik egyáltalán nem részesülnek ezekből a forrásokból. Úgy tartjuk korrektnek, hogy ezt is figyelembe vegyük a döntés során” - tette hozzá a biztos. Bárdos Gyula az est folyamán többször felhozta, az állami költségvetésből a kisebbségi kultúra támogatására elkülönített összeg nem jótékonysági intézmény, hanem olyan pénz, amely jár a magyar közösség által befizetett adók alapján. Éppen ezért tartaná fontosnak, hogy a nemzetiségi kultúra finanszírozását törvény szabályozza. A Csemadok elnöke arról is szólt, abban az időszakban, amikor Rudolf Chmel hivatala döntött a kisebbségi kulturális támogatásokról, a Csemadok 25 országos rendezvénye közül 18 esetében csökkent az odaítélt dotáció, a kiesés meghaladta a 70 ezer eurót az első Fico-kormány gyakorlatához képest. Ezzel együtt Bárdos úgy látja, korrekt együttműködés formálódik a kisebbségi kormánybiztos hivatala és a legnagyobb közművelődési szövetség között. Mint mondta, ennek érdekében maguk is tettek lépéseket, például az országos rendezvényeket fontossági kategóriákba sorolták - bízva abban, hogy a támogatások odaítélésénél ezt figyelembe veszik a döntéshozók. Február 27-én: Veiszer Alinda A Komáromi Szalon következő vendége Veiszer Alinda Prima Primissima díjas, népszerű televíziós műsorvezető lesz február 27-én, szerdán, 18 órától. Csak úgy elmegy... A beszélgetést vezető Lovász Attila nem titkoltan provokatív szándékkal többször is feltette a kérdést: kevés vagy sok, de mire is van a leosztható pénz? „Nagyon nagyok a különbségek a rendezvények társadalmi jelentősége, hozadéka között. Annak idején összedobtuk a pénzt a biciklitúrára, ha meg akartuk nézni a Csallóközt vagy Gömört. Mára megjelent a biciklitúra a kérelmezők között, és kapott hol 500, hol 1000, hol 1500 eurót. Ehhez miért kell állami támogatás? - firtatta az est házigazdája. - Van 2,6 millió euró. Egy egész estét betöltő játékfilm, digitális technológiával kb. 300 ezer euróba kerül. Egy filmként forgatott dokumentumfilm 25-30 ezer euró, alapáron. Ennél lényegesen kevesebbe kerül egy könyv. De valahogy az az ember érzése, hogy a pénz csak úgy elmegy... Hol lenne értelme ennek az összegnek?” Abban a beszélgetés résztvevői valamennyien egyetértettek, hogy a támogatandó prioritásokról előbb-utóbb megegyezésre kell jutni. A felvetésre Hégli Dusán adott sarkosan megfogalmazott választ: „Hogy megkülönböztessük magunkat, alkotni kell, szobrot kell faragni, színházat kell csinálni, lapot kell kiadni. Melbourne-ben vagy Caracasban töltött káposztával és egy piros-fehér-zöld hamutartóval identitást lehet építeni, közösséget lehet teremteni. De ha mi is ide jutunk, az a vég. Ha nem lesz felmutatható, exportálható kulturális termékünk, vége. Ha azt mondjuk, 4,2 millió van kisebbségi kultúrára a kormányhivatalnál, akkor minimum ennyi van a megyéknél, önkormányzatoknál is. Kell egy mérce, és bizonyos tevékenységeket talán nekik kellene támogatniuk.” (as) KIINDULÁSI PONTOK A. Nagy László kisebbségi kormánybiztos a Van néhány szlovákiai magyar kultúra vérkeringésébe a határon át is érkeznek pénzek, magyarországi kormányzati intézményektől, alapítványoktól. Jelentősek a magán- és az önkormányzati források is. Az a 4,25 milliós keret, amely felett a kormánybiztosi hivatal rendelkezik, a 13 bevett nemzetiség kulturális aktivitását szolgálja, és interetnikus, multikulturális projekteket is ebből támogatunk. A tavalyi évig ennek az összegnek mintegy 60%-a ment magyar kultúrára. Bár a népszámlálási adatok szerint 13%-kal több jutna, érvényesül az az elv, hogy a kis nemzetiségeket pozitív diszkrimináció éri - többet kapnak, mint ami az arányukból következne. Ha tematikusán nézzük, minden, amit kultúrán értünk - a sajtó, a könyvkiadás, a közművelődés, a tudományos kutatás, egészen a falusi fesztiválokig - ebből a keretből támogatható. 2013-ban a szlovákiai magyar pályázatokra 2,6 millió euró jut - a pályázók 9,5 milliót igényeltek. Bárdos Gyula a Csemadok elnöke A Csemadok olyan tevékenységeket is vállal, amelyekkel az állam szerepét veszi át. Mondok egy példát: itt a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny. A többségi nemzet is megszervezi a maga rendezvényeit, és a bekapcsolódó pedagógusok ezekért plusz jutalmakat, bonusz- pontokat kapnak. A magyar pedagógusok nem - ami diszkrimináció. A Csema- doknak 25 országos rendezvénye van, ezekre támogatásért pályázik, mikor müyen eredménnyel. Lehet azt mondani, hogy a rendezvényeink avíttak, de mindegyik mögött tényleges munka, valós teljesítmény áll. Nem kamuprojektek, amelyek csak arról szólnak, hogy megírtam egy tökéletes pályázatot, de tartalom nincs mögötte. A Csemadoknak alanyi jogon járna állami támogatás, éppen az átvállalt feladatok miatt. Nem könyöradományról beszélek, hanem az általunk befizetett adók egy részének visszajuttatásáról. A rendszerváltást követő évtizedek nagy hibájának tartom, hogy nem született meg az a törvény, amely jogi garanciát biztosítana a kisebbségi kultúrák támogatására. Hégli Dusán az Ifjú Szivek igazgatója 2010-ben Rudolf Chmel tanácsadója voltam, egyebek között az volt a feladatom, hogy a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény nulláról induló konzultációját lefolytassam, először a szakemberekkel, majd a kisebbségekkel. Művészekkel, művelődés- szervezőkkel, jogászokkal próbáltuk megfogalmazni, mi az, hogy nemzetiségi kultúra. Eljutottunk valamilyen szintre. A nemzetiségekkel egyeztetve kellett rájönnünk, hogy mindegyiknek más az igénye. Nincs közös érdek. Minden nemzetiség az asszimiláció különböző fokán áll. Míg a magyarok tudományos kutatástól kezdve a lángos- evő versenyig mindent megpróbálnak megvalósítani, mondjuk a szerbek vagy a horvátok örülnek, ha egy heti- vagy egy havilapot össze tudnak rakni. Azt gondolom, nem okvetlenül kell ahhoz törvény, hogy eldöntsük, mire akarjuk költeni a rendelkezésre álló pénzt. De azt meg kellene határoznunk, mit is akarunk finanszírozni. Kovács Balázs egyetemi hallgató tam a cikkemet kritikák gyakran túlzók, amikor egyenlőségjelet tesznek a sikeres pályázat és a lenyúlás közé. Úgy döntöttem, a saját két szememmel nézek utána. Először a város által a Pomlé Fesztivál támogatására benyújtott pályázatot vizsgáltam meg - ennek megítéltek egy összeget, amelyet a kormánybiztos úr a szakmai bizottság ajánlását felülírva 3000 euróra mérsékelt. Azt gondoltam, biztosan végesek a lehetőségek. Majd láttam egy másik pályázatot, a So- morjáért PT pályázatát, mely 2011-ben is a célkeresztbe került - a Híd akkori közlekedésügyi államtitkára volt a társaság vezetője, majd személycsere történt az élen, de az új vezető is a Híd önkormányzati képviselőjelöltje volt. Ennél a pályázatnál - a szakmai bizottság döntését, az 1500 eurót felülírva - a kormánybiztos úr 9500 euróra kerekítette a megítélt összeget. Megnéztem a pályázat részletes költségvetését: a délutáni akció konferá- lása 800 eurós tétel volt, krepp-papírból álló színpadi díszletet számoltak el 600 euróért. Szerintem ez kimeríti a klientelizmus fogalmát. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
