Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-15 / 39. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 15. Kultúra 9 Michael Haneke két idős ember végnapjairól szóló kegyetlen drámája erősen megviseli a nézőt Szerelem az elmúlás tükrében Haneke új filmjének min­den pillanata leköt. Pedig csak három főszereplője van, s csupán néhány mel­lékszereplőjelenik meg mellettük egy-egy pilla­natra. Zömmel egyetlen helyszín tölti ki a játék­időt. Rém egyszerű törté­nete kevés cselekményből építkezik, akciók nélkül. A Szerelem egyidős házas­pár távozásáról s az ebből fakadó érzelmekről szól, erőteljes hatással. TALLÓS1 BÉLA A film eleje rövid időre kon­certterembe invitál, egy ko­molyzenei hangversenybe hall­gathatunk bele. Innen érkezik haza párizsi kispolgári lakásá­ba az idős házaspár, Georges és Anne. Hazaérkezésük után a film el sem hagyja a lakást, csupán egyszer, egyetlen röpke pillanatra, akkor is csak a fo­lyosóra visz ki a kamera, és ez a kilépés is csupán Georges ál­mában megjelenő fenyegető vízió. Kamaratér ugyan a film tere, mégsem szűk tér, a rende­ző úgy irányítja a lakáson belül a magánéleti helyzeteket, de főleg az operatőr fényképezi úgy az avítt miliőt lehelő lakás­belsőt, hogy azzal egy külön mozis univerzumot teremt. Olyan élettér bomlik ki előt­tünk, amelybe - képzeleterőn­ket bevetve - valamennyien be­leférünk. És főleg valamelyest benne vagyunk. Az öregkor ugyanis - ha nem is vagyunk még idősek - mindannyiunk életének a része, szüléink, nagyszüleink által. Ezért hat fokozott emocioná­lis erővel, embertelen kegyet­lenséggel Haneke filmjei És azért, mivel a két főszereplő színész mintha nem is játszaná, hanem élné a szerepet. Oly mértékben valósan élik meg a néző előtt filmbéli családi létük bonyodalmait, hogy úgy tűnik, mintha a kamera az idős há­zaspár otthonából élő show- ként közvetítené öregkori éle­A filmbéli házaspár: Georges (Jean-Louis Trintignant) és Anne (Emmanuelle Ríva) (Fotók: ASFK) FILMKOCKA Szerelem ■ Eredeti cím: Amour ■ Angol cím: Love ■ Szlovák cím: Láska ■ Színes, francia-osztrák-német filmdráma, 125 perc, 2012 ■ Rendező: Michael Haneke ■ Forgatókönyvíró: Michael Haneke ■ Operatőr: Darius Khondji ■ Szereplők: Jean-Louis Trintignant (Georges) Emmanuelle Riva (Anne) Isabelle Huppert (Eva) A film előzetesét lp megnézhetik az ujszo.com-on. tűk hétköznapi banalitásait: ahogy esznek, teáznak, emlé­keznek a múltra, zenéről be­szélnek, s ahogy egymással tö­rődnek és nyűglődnek. Hazajönnek a koncertről, s valami fura balsejtelem nehe­zedik az estjükre. Másnap, reg­gelizés közben Anne egy pilla­natra elveszti az eszméletét, és kiesik az emlékezete. Aztán agyvérzést kap, fél teste lebé­nul. Tolószékbe kényszerül, majd még egy agyvérzés éri, és mozgásképtelenné válik. A filmnek ebben a szakaszában a fokozatos leépülés és az egy­mással való törődés a kizáróla­gos témája. Azt mutatja, ahogy Georges megpróbálja Anne-t életben tartani. Mosdatja, ete­ti, pelenkázza. Epizódról epi­zódra követjük Anne tehetet­lenné válásának fázisait, s azt, ahogy a félj felesége ápolójává válik. Döbbenetét keltő, ahogy a férj a feleség haját mossa! Majd Anne-t speciális széken látjuk a zuhany alatt. Nézőként a legkegyedenebb azzal szem­besülni, ahogy Anne fokozato­san lemond az életről, nem is csak a kiszolgáltatottság és a fájdalmak miatt, hanem mert nem akarja széttörni azt a ké­pet, amit szerelmükkel felépí­tettek egymásnak és egymás­ban. Az Anne-t alakító Emma­nuelle Riva minden gesztusa kiveri a biztosítékot, annyira autentikus, ahogy a betegsé­get, a lebénulást megéli szí­nészként. (Alakítását a minap BAFTA-díjjal értékelték.) Más ez a Haneke-mű - inti- mebb és kamarajellege van -, mint a korábbi alkotások. De vannak benne utalások arra, amiről már A zongoratanár­nőben is beszélt. Nem vélet­len, hogy Anne is zenét tanít (ott). Meg is látogatja egy korábbi tanítványa, később a CD-jét is elküldi idős tanárnő­jének. Itt is szerepe és kegyet­len üzenete van a zenének, mint A zongoratanárnőben. Ott az: nem biztos, hogy a ze­ne önmagában humánussá tesz. Itt még ennél is lemon- dóbb: nem segíti át méltó vég­gel az embert a nemlétbe az, hogy egész életében finom ér­zékkel tanította a szépet. El­lenkezőleg. Van egy pillanat, amikor Anne kikapcsoltatja a zenét. Nem képes egyeztetni a széphez kötődő emlékeit a be­tegség és a leépülés nehezen elviselhető állapotával. A sze­relem szenvedélyét a halálkö­zeli állapot szenvedésével. Ilyen összefüggésben hatnak kínzóan a házaspár Éva lányá­nak szavai, amikor felfedi apja előtt, hogy szerette kihallgatni a szeretkezéseik hangjait. Megnyugtató érzés volt számá­ra - magyarázza -, mivel annak a biztonságát jelentette, hogy összetartoznak. Az öregséggel, a betegséggel, a tehetetlenség- gel, az élet lassú elmúlásával ezek a szavak oly mértékben felerősödnek, hogy nehéz elfo­gadni: ez az élet rendje. Mi­chael Haneke az élet rendjének kegyeden fejezetéből rende­zett hatásos, beleélős, nyo­masztó filmet. Jó időre kiborít­ja az embert. (Nagyon kell figyelni a kez­dőkockákra, mert azokból ol­vasható ki a film vége.) RÖVIDEM A Bánk bánról a Ma reggelben Katona József Bánk bánját 180 éve Kassán mutatták be. A közmédia Ml-es csatornájának mai reggeli műsora a színmű 1833. február 15-ei ősbemutatójára emlékezik. A Ma reggel összeállításában szó lesz a kassai megemlékezésről is; a Kas- sa-óvárosi önkormányzat dísztermében február 14-én meg­tartott ünnepségről Istenes Zsolt szerkesztő-riporter össze­foglalóját láthatják a nézők. Az ünnepségen Dr. Kováts Miklós történész a dráma keletkezésének korát idézte fel; ezt követő­en Peter Himič, a kassai Állami Színház igazgatója a város művészeti élete szempontjából értékelte a művet. A kassai Thália Színház művészei a drámából és Erkel operájából ad­tak elő részleteket. A Bánk bán címszerepét a színpadon olyan nagyságok formálták meg, mint Lendvay Márton vagy Besse­nyei Ferenc; a mű operaváltozatából többek között Simándy József és Joviczky József alakításai váltak legendává. (MTVA) Próbaüzemben az Erkel Színház Budapest. Március elsején megnyílik az Erkel Színház, de egyelőre csak próbaüzemben működik, hiszen a felújítás még zajlik. Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója kifejtette: az Erkel Színháznak eredeti és vállalt feladatát, a népoperaként való működtetést teljesítik már az évad hátra lévő, próbaüzemnek nevezett hónapjaiban is. A színház a Pás de troi című balettesttel nyílik meg, amelyen a Pécsi és a Győri Balett, valamint a Magyar Nemzeti Balett egy-egy darabját mutatják be. Márciusban a Primavera nevet viselő sorozat a vidéki színházak operatársulatait vonultatja fel, a minifesztiválon a Kolozsvári Magyar Opera művészei is fellépnek. A hivatalos átadást november 7-én, Erkel Ferenc születésnapján, a magyar opera napján ünnepélyes házava­tással rendezik. (MTI) Jeles írók a lipcsei könyvvásáron Lipcse. Neves politikusokat, többek közt Mihail Gorba- csovot (aki életrajzát mutatja be a keletnémet városban), va­lamint rangos írókat, mások mellett Konrád Györgyöt, Mar­tin Walsert és John Lanchestert is vendégül látja az idei lip­csei könyvvásár március 14. és 17. között. „A teljes könyvpi­acot lefedjük, széles közönséget szeretnénk megnyerni az olvasásnak” - mondta tegnap Oliver Zille, a könyvvásár ve­zetője. A vásáron és az ahhoz kapcsolódó Lipcse olvas elnevezésű fesztiválon összesen 2800 eseményt rendeznek 2900 író és más vendég közreműködésével. A városban 365 ponton lesznek felolvasások, könyvbemutatók, pódiumbe­szélgetések, ezek egy része nem szokványos helyszínen, pél­dául templomokban, műtermekben vagy épp hivatalokban zajlik majd. Zille szerint 20 ezerre tehető a könyvvásárra megjelenő kötetek száma. (MTI) Román festményrekord Londonban Kolozsvár. Romániában szenzációt keltett, hogy minden idők legnagyobb összegét fizették román kortárs képzőmű­vészeti alkotásért a londoni Sotheb/s aukciósház kedd esti árverésén, amelyen 121 250 fontért kelt el Adrian Ghenie egy festménye. A 36 éves kolozsvári festőművész Dr. Menge- le 2 című alkotásának értékét az aukciós ház az eladási ár harmadára becsülte. Az Evenimentul Zilei napilap szerint a fiatal művésznek ez a negyedik aukción eladott munkája. A legutóbbi a párizsi Táján aukciósház árverésén talált gazdá­ra 52 ezer euróért. (MTI) Túl van a félidején a 63. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál - Steven Soderbergh bejelentette, hogy 24 év és 27 film után egyelőre visszavonul Sok sztár, rengeteg néző és kevés jó kritika AATl-TUDÓSÍTÁS Berlin. A Berlinale vetítései­re eddig rekordgyanúsan sok jegyet váltottak, és a vörös sző­nyegen vonuló sztárok száma is kiemelkedően nagy, de a leg­jobb filmnek járó Arany Med­véért versenyző alkotások ke­vésjó kritikát kaptak. A versenyző 19 nagyjáték- film közül eddig 14-et mutattak be. A német kritikusok vélemé­nye alapján leginkább Dzsafár Panahi és Kambozia Partovi Parde (Zárt függöny) című al­kotása tűnik esélyesnek az Arany Medvére. A Der Tagess­piegel összesítése szerint egye­dül az iráni film érdemelte ki a kritikusoktól a kiváló minősí­tést. Legkevésbé a Fredrik Bond rendezésében készült The Ne- cessary Death of Charlie Count- ryman (Charlie Countryman elkerülhetetlen halála) tetszett a német filmes szakújságírók­nak, több kritikus kifejezetten rossznak értékelte a Bukarest­ben játszódó amerikai filmet, amelyben a Shia LeBeouf által megformált főhős a román alvi­lággal küzd szerelméért. A nemzetközi kritikusi kö­zösség némileg eltérő ítélete alapján a Gloria az eddigi leg­jobb film, a chilei alkotás 3,4-es átlaggal vezet a Screen Daily filmes szaklap szerdai összesí­tése szerint. Ä Parde ezen a lis­tán csak az ötödik helyen áll. A fesztivál feléig 250 ezer jegy kelt el, míg tavaly a Ber­linale elejétől a végéig 400 ezer belépőt váltottak a szakmai je­gyekkel együtt, így idén akár meg is dőlhet a jegyeladási re­kord. Sztárokból sincs hiány. Kedden Juliette Binoche, Roo- ney Mara és Jude Law, szerdán pedig többek között Jeremy Irons és Martina Gedecks a Ber­linale Palast vendége volt, és a fesztivál végéig Berlinbe váiják mások mellett Nicholas Cage-t és Catherine Deneuve-öt. A kritikusokat azonban a sztárokat felvonultató filmek sem igen nyűgözik le. A Roo- ney Mara és Jude Law fősze­replésével készült Side Effects (Mellékhatások) a Der Tagess­piegel műbírálata szerint „fur­csa ugrásokban gazdag törté­netet elmesélő filmecske”, amelyből mindenekelőtt az de­rül ki, hogy a rendező Steven Soderbergh belefáradt az alko­tómunkába. Talán éppen ezért jelentette be a Berlinalén, hogy 24 év és 27 film után egyelőre visszavonul - írta Jan Schulz- Ojala, a berlini lap kritikusa. Nem kímélték a többi között a Camille Claudel, 1915 című francia filmet sem. Jens Leh­mann, az inforadio berlini köz- szolgálati rádió szerkesztője úgy vélekedett kritikájában, hogy a főszereplő Juliette Bi­noche nem tudja megmenteni a filmet az unalomtól, „aminek az oka talán a forgatókönyv hi­ánya lehet”. Juliette Binoche a Camille Claudel, 1915 című francia filmet kí­sérte el Berlinbe (TAS R/A P-fe I véte I)

Next

/
Thumbnails
Contents