Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-02 / 28. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 2. Vélemény És háttér 7 Az Együtt 2014 két hónap alatt „leadta" lehetséges szavazótáborának több mint felét Bajnai bajban A Tárki új mérései szerint az összes megkérdezett körében 3%-ra, a pártvá­lasztók között pedig 6%-ra olvadt a Bajnai Gordon ex- miniszterelnök által veze­tett Együtt 2014 szövetség támogatottsága Magyar- országon. RAVASZ ÁBEL A csökkenés drámai: két hó­napja, a szövetség megalakítá­sának bejelentésekor ez a két adat 7, illetve 13% volt, azaz Bajnaiék két hónap alatt - rá­adásul a viszonylag eseményte­len karácsonyi időszakot bele­értve - „leadták” szavazóik több mint felét. Ez olyan szintű vesz­teség, amely azt jelenti, hogy ha nem sikerül ritmust váltaniuk, akkor az Együtt 2014 teljes pro­jektje veszélybe kerül. Bajnai Gordon hosszasan ha­logatta visszatérését. 2010-es távozása és a kampánytól való távolmaradása után végül több mint két évvel később, tavaly ősszel érkezett vissza teljes erő­bedobással a politikai verseny­be. Visszatérését ráadásul egy fura szövetség élén valósította meg, amely egy szakpolitikai in­tézetből, egy szakszervezeti mozgalomból és egy civil tö­megkezdeményezésből áll. Formációját, az Együtt 2014-et emellett a lehető legjobban eltá­volította saját baloldali múltjá­tól és egyfajta centrista erőként jelenítette meg. Miközben a napokban sokat beszélünk arról, hogy az LMP „lehet más a politika” projektje milyen tanulságokkal szolgál a pártszakadásuk után, érdemes az Együtt 2014-et is ilyen szem­szögből megnézni. Bajnai is más politikát ígér: centrizmust, a po­larizáció végét, a civilek közvet­len bevonását a politika rovásá­ra, más kultúrát. Az Együtt 2014 is egyfajta „lehet más” projekt, a centrista politikáé. A kezdeti fázisban úgy tűnt, Bajnaiék jól számították ki a hangszerelést, és azt, hogy az ex- miniszterelnök az elmúlt két évet a lövészárkokon kívül töl­tötte, s ezt javukra tudják fordí­tani. A töréspont szerintem a nagy, közös antifasiszta tünteté­sen következett be, ahol Bajnai mérsékelt imázsa Mesterházy Attila kemény, ideológiától és értékektől átitatott beszédével Bajnaitól nem „más" politikát várnak po­tenciális szavazói, ha­nem, hogy „ezt" a poli­tikát csinálja jobban. került szembe. Mesterházy, aki- nekkarizmatikussága és hírneve össze sem hasonlítható Bajnaié- val, egyértelmű győztesként jött ki a csőriéből, mivel jobban megérezte, mit vár el hallgató­sága. Az Együtt 2014-nek azóta sem sikerült sebességet váltam. Halad tovább a mérsékeltség út­ján, miközben az Orbán-kor- mány működése a potenciális el­lenzéki szavazókban egész más igényeket kelt. Erős kiállást, erős elhatárolódásokat, erős gesztu­sokat várnak el attól az ember­től, akit pajzsukra emelnek majd. Bajnainak még ma is meg­van minden esélye, hogy ő le­gyen ez az ember - de kénytelen lesz jobban beleállni a harcba, mint tette eddig. Úgy tűnik, hogy az a fajta taktika, miszerint a rossz, utált politikába szeplőt- lenül érkező Bajnai majd messi­ássá válhat, kifullad. Látható, hogy az embereknek minden bi­zalmatlanságuk ellenére sem „más” politikára van szükségük, hanem arra, hogy valaki „ezt” a politikát csinálja jobban. Az el­lenzéki szavazók éppen azt vár­ják Bajnaitól, hogy velük együtt és értük mocskolja be a kezét a harcban - és ha ezt nem adj a meg nekik, akkor hamar a lejtő alján találhatja magát.- Úgyse érti senki, írjuk azt a minisztériumi jelentésbe, hogy választóink oroszlánrészének kétharmada a minimálbér kétszeresének háromnegyedéből él, és ez jó a kormányfő népszerűségének (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Kriptahangulat JUHÁSZ KATALIN Legszívesebben kipaterolnáa kassai dómból II. Rákóczi Fe­renc földi ma­radványait Alojz Tkáč nyugalma­zott érsek. Zavarják őt a ma­gyar turisták. Szerinte rosszul viselkednek, nemzeti, sőt ár­pádsávos zászlókat lengetnek, énekelnek a kriptában, és so­kan is vannak. Skandallum. Mennyivel jobb lenne, ha üre­sen kongana a dóm, nem tör­nék mega síri csöndet holmi turisták. A fejedelem földi ma­radványait pedig szépen át kellene vinni Magyarországra. Nos, tudjuk, hogy szegény Rá­kóczi határozott kérése volt, hogy magyar földben nyugod­hasson, de nyilván ő sem úgy gondolta, hogy a határok mozgatásával az ő porhüve­lyét is minden esetben meg­mozgassák. Szerencsére Tkáč exérsek szava már nem mérv­adó, de arra mindenképp jó, hogy bogarat ültessen az ille­tékesek fülébe. Lám, máris té­ma lett a fejedelem nyughelye és a magyar zarándokok. Történik mindez Európa Kul­turális Fővárosában, amely azzal nyerte el ezt a címet, hogy a toleranciát, a történel­mi múlt újraélesztését, és per­sze a legfontosabb varázsszót, a multikulturalizmust sütötték el jó néhányszor a győztes pá­lyázatban. II. Rákóczi Ferenc hamvai hazahozatalának cen­tenáriumát például hatalmas csinnadrattával ünnepelték meg 2006-ban, amikor is a vá­ros vezetése - nagyon bölcsen, talán már a kulturális fővárosi pályázatot szem előtt tartva - az év legfontosabb kulturális eseményének kiáltotta ki ezt a centenáriumot, európai for­mátumú egyéniségnek nevez­ve „František II. Rákóczit”. De térjünk vissza a magyar tu­ristákra. Természetesen nem naponta borítják be zászlók­kal és Nagy-Magyarország- térképekkel a fejedelem ko­porsóját. Még tavaly október­ben húzta ki a gyufát Tkáčnál egy állítólag 150 fős csoport, állítólagos nacionalista de­monstrációval. Nyilván ez­után kezdte vizsgálni, mivel érdemelt ki ez az ember egy nagy freskót a dóm északi be­járatnál, egy díszes emléktáb­lát a külső falon, és a „legjobb helyet” a kriptában. Tkáč el­lentmondásos történelmi személyiségnek nevezte Rá­kóczit, nyilván nem egyezte­tett azokkal a szlovákokkal, akik európai formátumú egyéniségnek kiáltották ki. Nem vagyok a piros-fehér csí­kos zászlók híve, de azt gon­dolom, a demokrácia része, hogy mindenki azt tehessen a koporsóra, amit akar. Oscar WUde sírköve például állan­dóan tele van rúzsfoltokkal, Jim Morrisonnak pedig bo­rosüvegeket hordanak a ra­jongók a párizsi temetőbe. Azt pedig, hogy hogyan kell visel­kedni egy templomban, a templomszolga hivatott diszk­réten tudatni a látogatókkal, nem pedig a rendőrség. KOMMENTÁR Mentális jégkorszak SERES LÁSZLÓ Miközben arról beszélünk, hogy: akormánymi- ért folytat szabadságharcot az IMF ellen; hogy Orbán normális-e; hogy az ellenzék összefog-e, és ha igen, miért nem; hogy miért szakadt ketté a zöld párt; hogy az államosított iskolákban mi lesz az államosított gyerekekfejében; hogylesznek-e még diáktüntetések és van-e értelmük; hogy ki fizeti mega nagyvonalú rezsicsökkentést; hogy fél év múlva a magyar főváros teljes tömegközlekedése összeomlik-e, vagy csak egyes metrókocsik füstölnek majd továbbra is pár napon­ta; hogy a franciáknakMalilesz-e aVietnamjuk, vagy az izrae- liekneklránaWaterloojuk; hogyJanics Natasa miért menekül névházasságba; szóval miközben ezekről tanakodunk, addig a sümegi kórház udvarán kihűlés miatt meghalt egy asszony. Egy héten belül ő volt a második, akivel ez történt, ráadásul vele együtt kis híj án egy másik asszony is megfagyott a pszichiátria udvarán, őt azonban sikerült gyorsan kórházba szállítani. Már­mint egy másikkórházba, hogy miért, ne kérdezzék. Tehát, hogyjól értsük: nem utcai hajléktalanok, nem a saját lakásuk­ban fűteni nem tudó vagy nem akaró idős emberek fagytak ha* Iáira, hanem kórházi betegek a kórházukban. Alig néhány nap­ra rá a győri kórház parkjában fagyott meg egy 90 éves ápolt. Legutóbb pedig egy beteg egyszerűenkiesett a soproni kórház első emeleti ablakán, ő szerencsére csak töréseket szenvedett. Arendőrségi és/vagy belső vizsgálatok nyilván folynak, a fele­lősség megállapítása és annak foganatosítása nyilván folya­matban, előbb-utóbb lesz semmitmondó közlemény. Az orvo- sok mindenesetre úgy látják, ez van, shithappens. Nem, nem pontosan így fogalmazott a neurológia osztályveze­tő főorvosa: „Osztályunkon a beteg kezelés alatt állt, amikor előre nem kiszámítható módon megtörtént a baleset. Ilyen és hasonlók sem otthon, sem gyógyintézetben nem kizárhatóak. ” Hasonlót mondtak nekem és anyámnak is, amikor súlyosan le­ukémiás apám az éjszaka közepén elesett a kórház folyosóján, orvos vagy nővér órákig arra sem járt, végül egy másik beteg se­gítette vissza az ágyába, ahol aztán az állami egészségűgyi in­tézményteljes közalkalmazotti közönye mellett néhány napra rámeghalt.Viszontvoltnagymegkönnyebbülés, hogy felsza­badul egy férőhely. Amikor a nyolcvanas években erős mehetnékem volt Magyar- országról, amitjobb híján akár a hazámnak is nevezhetnék, nem csak, ül. nem önmagában a kommunista rendszer motivált távozásra (amit végül nem mertem meglépni). Sokkal inkább az a széleskörű állampolgáriközöny és depresszió, ami a) a rendszert, b) a rendszer ellenzékét, de mindennemű mozgást, színt, hangot, nevetést, tehát nem-halálszerű állapotot öve­zett. Gyerekkoromban az iskolában arra tanítottak, hogy Ame­rika rossz, embertelen hely, mert csak a pénz érdekli őket, de az utcán átlépnek az esetlegesen halott emberen is, annyira elide- genedtekmár egymástól. Ehhez képest aztláttam, hogy épp az államosítottMagyarországaközömbösségésmásokiránti to­tális érzéketlenségfellegvára: itt aztán, apukám, simán össze- roskadhatsz az utcán, kutyába se vesznek, a hivatalban leráz­nak, fel is kötheted magad, és a 23 mülió román se jöjjön át vaze hozzánk, mert elveszika szociáhsellátórendszerünket, és ak­kor nekünk mi marad? Hátmi. Mimindigittmaradunkma- gunknak. A rejtélyes kórházainkkal, ahol kit érdekel, este hová kóborol pizsamában a néni, hová repül a beteg az első emeleti kórteremből; a totálisan érdektelen személyes történeteinkkel és történelmünkkel; az üres, üvegszerű tekintetünkkel, sunyi, minden új állami helyzethez gyorsan alkalmazkodó arcunkkal; a versenyt gyűlölő, a sikert megvető, öntudatosan kudarcori­entált életstratégiánkkal, amelybe beleverjük és belehűtjük gyerekeinket is, ha addig ugyan maguktól meg nem fagynak. A szerző a hvg.hu munkatársa FIGYELŐ Ironikus ellenkampány „Ne gyertek Nagy-Britan- niába. Esik, kevés a munka és rosszul fizetnek” - a brit lapok szerint ilyen hirdetésekkel próbálja majd London elriasz­tani a román és bolgár beván­dorlókat, arra készülve, hogy év végén lejár a munkaerő­piaci korlátozás a két új uniós taggal szemben. A román Gandul c. lap „Miért nem jöt­tök ti hozzánk?” - szlogennel ironikus ellenkampányra buz­dított. „Nálunk olcsóbb a sör, tüzesebbek a nők és nem mi fotóztuk le meztelenül Har- ryt”, vagy „Nálunk nincs du­gódíj - a dugó önmagában is elég büntetés” - ilyen és ha­sonlójavaslatok érkeztek a vá­laszkampányhoz. A lap sze­rint ennek a reagálásnak na­gyobb visszhangja volt, mint bármilyen diplomáciai erőfe­szítésnek, amely azt bizony­gatta, hogy nem fogja ne­gyedmillió román lerohanni a brit munkaerőpiacot. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents