Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-14 / 38. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 14. Kultúra 9 András Ferenc Dögkeselyű című kultfilmje Kairótól Moszkváig zajos sikert aratott A Kádár-rendszer krimije Ma 21 órától látható az m2 műsorán a Dögkeselyű című magyar film, Cserhalmi Györggyel a főszerepben. András Ferenc alkotása kultfilm lett, mert sajátosan közelít a „létező szocializmus” néhány tipikus jelenségéhez, és megteremtette a magyar krimi műfaját. JUHÁSZ KATALIN Ez a magyar krimi persze nem hasonlítható össze a kor nyugati bűnügyi filmjeivel. Szerencsére. Sokkal többet sikerült ugyanis megjeleníteni benne: egy deformált társadalom lelkületét, működési elvét, visszásságait. A Kádár-rendszert, ahol a pénz ugyanúgy eltorzítja az emberek lelkét, mint az úgynevezett hanyatló kapitalizmusban. Hiába az alapos szocialista nevelés, az emberek mindenütt egyformák. A megmondó elvtársak észre is vették ezt a tanulságot, annak idején a legtöbb kópiából kivágták azt a jelenetet, ahol a főhős felrobbantja magát. A nézőközönség egy része robbanással, másik része robbanás nélkül látta a mozikban az 1982-ben készült filmet, attól függően, hogy az ország mely részén éltek. A történet meglehetősen egyszerű. Egy taxisofőrtől két elegáns, idősebb hölgy ellop tízezer forintot, azt az összeget, amelyet hősünk adósságának visszafizetésére gürcölt össze hosszú évek alatt. A tolvajokkal szemben, akik, mint kiderül, profi bűnözők, reménytelennek látszik törvényes úton keresni az igazságot. A taxisofőr ezért kénytelen al- vüági módszerekhez folyamodni. Hamisít, túszt ejt, zsarol, egyre durvább akciókat eszel ki, minek során rájön, milyen flottul működik ez a „modell”. Ahol a rendőrség beesődéi, ott a törvényesség határát átlépő módszerek gond nélkül érvényesülhetnek. A taxisofőr visszaszerzi a pénzt, lebuktatja a csalókat. A győzelemnek azonban ára van. A Dögkeselyű nyilván azért nem tetszett a szocialista kultúrpolitika megmondóembereinek, mert a főhőse nem önszántából lép a bűn útjára, hanem kényszerből, mert nem bízik az igazságszolgáltatásban. Az események olyan realisztikusan, magától érthetó- dően következnek egymásból, hogy a néző egy idő után már nem is csodálkozik a fejleményeken. Pedig az lenne a logikus, hogy igazságérzete, erkölcsi érzéke és jóérzése is tiltakozzon az ellen, amit a vásznon (képernyőn) lát. Miért szurkol mégis Cserhalmi Györgynek, a taxisofőrnek? Mert szimpatikus a karakter? Mert igaza van, és igazát minden lehetséges eszközzel érvényesíteni akatja? Mert szembeszáll a lassú és bizonytalan kimenetelű szocialista igazságszolgáltatással? A Dögkeselyű című film az erkölcsi dilemmák szokatlan tálalása mellett műszaki szempontból is áttörést jelentett. A magyar filmesek közül elsőként András Ferenc operatőre, a később fényes pályát befutó Ragályi Elemér használta az úgynevezett steady-cam technikát. Az autós üldözéseket is a nyugati profizmus igényével vették fel, Kovács György zenéje pedig szépen kidomborította a fontos jeleneteket. És akkor még nem is beszéltünk a színészekről: Cserhalmi György, Temessy Hédi, Bács Ferenc, Udvaros Dorottya, Blaskó Péter, Hollósi Frigyes, Pap Vera - mindannyian nagyot alakítanak. Perczel Zitát, a Meseautó egykori sztárját ezzel a filmmel csábította haza Olaszországból András Ferenc. És a film akkora siker lett, hogy a csehek remake-et forgattak belőle, Kairóban gumibotozták a mozi előtt sorban álló érdeklődőket, Moszkvában pedig a tömeg szétzúzta a mozit, ahol vetítették. A film nyitóképe Budapestet mutatja madártávlatból. Látszólag nem különbözik más turistacsalogató panorámaképektől, mégis ez az első légi felvétel, amelyen felsejlik a „veszélyes város” képzete. A kicsinyes szélhámosságok, csalások, a merész stiklik dzsungele, ahol meg kell tanulnunk boldogulni, ha nem akarunk alul maradni. Ahol bármi megeshet, ami egy nyugati akciófilmbe is bekerülhet. Ahol mindenki a maga igazának kell, hogy érvémyt szerezzen. És ahol az győz, aki kíméletlenebb a másiknál. N. Tóth Anikó szerint mindennek forrása a mese írónő gyerekhanggal ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. A sajtófotósok többsége bojkottálta az LGT mai főpróbáját, illetve holnapi és szombati koncertjét, mivel a zenekar olyan szerződést akart aláíratni a sajtó képviselőivel, amely alapján le kellene mondaniuk képeik egy részéről. Az index.hu információi szerint a zenekar menedzsmentje azt akarja, hogy a fotósok küldjék el nekik a koncerten készült összes képüket, ezekből a menedzsment tíz-tíz fotót kiválaszt, hogy ingyen felhasználhassák reklámjaikhoz és kiadványaikhoz. Az LGT emellett fenntartja magának a jogot, hogy bármely kép felhasználását, akár utólag is megtiltsák, ha a kép szerintük sérti a személyiségijogaikat. Vagyis akár a cikk megjelenése után is levetethetnek egy képet az internetről, ha szerintük például nem néznek ki jól a fotón. A szerződésen egyébként nem a koncertszervező, hanem maga Presser Gábor szerepel aláíróként, vagyis a fotósoknak személyesen vele kellene szerződniük. A magyar online sajtóorgánumok többsége nem írta alá ezt a szerződést, így munkatársaik nem fotózhatnak a koncerten. Presserék a közönséggel barátságosabbak, kifejezetten biztatják a nézőket amatőr felvételek készítésére, és mindenkit arra kémek, hogy az elkészült videókat, fotókat töltsék fel a zenekar honlapjára. Ez a kép nem a főpróbán készült (Fotó: MTI) VÉGH BARBARA Besztercebánya. Egy, a Szépírók Társaságával közös sorozat keretében irodalmi beszélgetésen kérdezgette a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen Németh Zoltán N. Tóth Anikót. Az írónő életében kicsi kora óta jelen van az irodalom, és mindennek az ősforrása a mese. Édesapja esténként fejből mesélt neki elalvás előtt. A mesék születéséhez nagyban hozzájárult a kis Anikó is, aki mindig megszabta a szereplők számát, a helyszínt, és egyéb elemeket. Nyolc-kilencéves korában megírta első önálló meséjét. Közép- iskolás évei alatt pedig megszületett az első meseregénye. A valódi pályafutás azonban egy fodrászüzletben indult, ahol édesanyja a Nő című lapban felfedezett egy írói pályázatot. Anikó három művel nevezett, és meg is nyerte a versenyt. Tagja lett az Iródia-csoportnak, ahol a fiatal írók negyedévente összejöttek, hogy megismeijék, bírálják egymás írásait, tanuljanak, fejlődjenek. 1986-ban az Iródia találkozóit beszüntették, azzal az indokkal, hogy államellenes tevékenységet folytat. Többek között ennek hatására döntött úgy az akkor tizenéves írónő, hogy tanulmányait Budapesten folytatja. Első mesekönyve Tamarin- dusz címmel jelent meg. Ebben megteremtette a meskete, vagyis a rövid, egyoldalas mese műfaját. Fényszüánkok című regénye nemrég jelent meg második kiadásban. Olyan család- regény ez, amely akár az ő családjáról is szólhatna. Tartalmaz egy kis nyomozást, így néhá- nyan krimiként olvassák, de a „gyerektematika” is megjelenik benne. Az írónő állítása szerint ennek az az oka, hogy nem tudja visszafojtani magában a gyerekhangot. Arra a kérdésre, hogy figyeli-e az aktuális irodalmitrendeket, frappánsan válaszolt: „A trendeket figyelni kell, követni nem muszáj.” RÖVIDEN Ötezer éves templomot találtak Lima. Hozzávetőleg ötezer éves templomra bukkantak perui régészek a dél-amerikai ország fővárosától, Limától 40 kilométerre fekvő El Paraisóban. A templomot egy piramis mellékszámyában fedezték fel, és amennyiben a szentély keletkezésének idejéről szóló feltételezéseiket a radiokarbonos vizsgálat is megerősíti, a templom az emberi civilizáció egyik legrégebbi emlékének fog számítani. A szakemberek úgy vélik, hogy a tíz épületből álló El Paraisó-i régészeti lelőhely az emberek lakta első települések egyike volt az Andokban. (MTI) Pilinszky új angol fordításban Budapest. Mások mellett Püinszky János több költeménye is megjelent abban a kötetben, amely Clive Wilmer fordításait tartalmazza. Wilmer a Cambridge-i Egyetem tanára, és angol irodalmat oktat a Sidney Sussex College-ban. 1989-től 1992-ig A Hónap költeménye című műsor vezetője volt a BBC Rádió 3-ban. Régóta fordít magyar verseket: Gö- möri György költővel és műfordítóval együttműködésben ez idáig mintegy húsz magyar költő alkotásait fordították le angolra, többek között Radnóti Miklós, Petri György és Gömöri György köteteiből válogatva. Clive Wümert fordítói munkásságáért Ady Endre Emlékéremmel tüntették ki 1998-ban, és Pro Cultura Hungarica elismerést vehetett át 2005-ben. Ő maga is ír verseket, amelyek magyarul is napvüágot láttak már, Szabó T. Anna és Gömöri György fordításában. (MTI) PENGE Szarvas a nappaliban A tavalyi kerek Örkény- évforduló egyik különleges ajándékaként is elkönyvelhető a Tavalyi vaj című, finn groteszk novellákat tartalmazó gyűjtemény. Aki viszont örkényes prózát vár, csalódni fog: a finnek egészen másként képzelik el a groteszk minőséget, kevés kivételtől eltekintve inkább az elbeszélés izgalmába, pulzálásába szövik bele, mintsem magába a nyelvbe. Az utószóíró Irma Perttula hangsúlyozza, hogy a finn irodalom vezéráramlata a „leíró realizmus”, itt pedig „eretnek” írásokat találunk. Alighanem Perttula inkább a kanonizáció konzervativizmusára gondol, mintsem a rendelkezésre álló szövegvilágéra, hiszen aligha hihető, hogy ahol ennyi „eretnek” szöveg akadt, ott több nem akadna. A kötet legjobb novellái közé tartozik Pentti Holappa remeklése: egy Boman nevű intelligens kutya, aki átlépte a lehetetlenség és lehetségesség határát, angyalszerű madárrá változott. A szöveg rendhagyó pszichoanalízisnek hat. Az Örkényi groteszkhez közelebb áll Tiina Raevaara Örökség című novellája, melyben egy szék válik a múlt, a családi és történelmi emlékezet jelképévé: a múlt azonban elpusztíthatatlan, örökké élő és túlélő organizmus, mely most tárgyként mutatja meg magát, miközben uralni igyekszik a jelent. Hannu Raittüa szerint különösen groteszk egy tomboló szarvas váratlan felbukkanása egy veszekedő házaspár nappalijában, illetve a rendőrfőnök mészárossá vedlése. Stiláris groteszk Kari Hotakainen remekműve, az Élet drog nélkül. Akárha egy drogról leszokott fiatal fiú iskolai dolgozatát olvasnánk: épp ez a steril nyelv, az elvárásoknak engedő gondolatvezetés leplezi le a társadalmi, normatívnak tekinthető képmutatás természetét és főként: nyelvét. Hotakainen szövege talán egyedüli a kötetben, mely nyelvében érzékelteti a groteszket és nem a cselekményvezetésben. Daniel Katz Kórtörténete egy anarchista zenével és zajjal (beleértve az emberi kommunikációt is) megkín- zásának bizarr története. Természetesen ez az antológia is vegyes, és tartalmaz közhelyes vagy a populáris regiszter sematizmusaihoz jobban illeszkedő szöveget is. De hát így kerek a világ, így kerek a groteszk. (Tavalyi vaj. Finn groteszk novellák, Podma- niczky Művészeti Alapítvány, 2012.) Értékelés: «#«>#■ XX ) tibrorius könyvek Finn groteszk novellák T sas.’ Cserhalmi György telefonon zsarol Szocialista realista autós üldözés (Képarchívum) Szokatlan feltételeket szab a fotósoknak az LGT „Einstand” a koncerteken?
