Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-13 / 37. szám, szerda

14 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 13. www.ujszo.com A könyvtár szellemi találkozóhely Udvardon és Tardoskedden nem lesz kevesebb gyerek a magyar iskolában Jövőre még több elsőst várnak A zsitvabesenyői alapiskolában jelenleg hét elsős tanul, jövőre csak három fog (A szerző felvétele) Az év olvasói ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Naszvad. Az internet, a szá­mítógépesjátékok bűvöletében egyre nehezebb megszerettetni a gyermekekkel az olvasást. „Könyvtárunk az utóbbi években nagy változáson ment keresztül. A könyvtárba járók sem a klasszikus olvasók, ezért igyekszünk az új kihívásoknak megfelelni. Különféle progra­mokkal várunk minden korosz­tályt. Interneten elérhető kata­lógusunkból otthonról is, ké­nyelmesen tájékozódhatnak. „Könyvtárunknak 16 421 köny­ve van. 2012-ben 3 671 látogató­ja volt, tavaly 268 személy irat­kozott be. Három számítógép in­ternetcsatlakozással áll a látoga­tók rendelkezésére. Rengeteg hűséges olvasónk van, ezért úgy gondoltuk, minden évben meg­jutalmazzuk azokat, akik a leg­több könyvet kölcsönzik ki tőlünk” - mondta Asztalos Már­ta, a naszvadi községi könyvtár vezetője. 2012 legaktívabb ol­vasóinak a díjakat a könyvtáros adta át. Az alapiskolások közül Szűcs Mónika és Sophia Bugá- nyová, a középiskolások közül Simonies Réka és Dominika Po- láková, a felnőttek közül Marta Marázová és Haris Marianna ol­vasta a legtöbb könyvet. „A könyv olyan könnyű drog, amely nem okoz maradandó károso­dást. Gyorsan kialakul a függő­ség. Aki megszokta, hogy egy könyv mindig kéznél legyen, mert mindig adódhat helyzet, amikor kell egy kis repülés, szé­dülés, felejtés, álom, tréfa, szen­vedély, az ezt nem fogja elfelej­teni. A könyvtár szellemi találkozóhely” - fogalmazta meg ars poeticáját Asztalos Már­ta. (mf) Udvard/Tardoskedd/Zsitva- besenyő. Elégedettek az idei beiratkozási ered­ményekkel az Érsekújvá­ri járás két legnagyobb településén, bár mindkét iskolába valamivel keve­sebb elsős érkezett, mint tavaly. Zsitvabesenyőn azonban csak három el­sős lesz. SZÁZ ILDIKÓ A tardoskeddi Szemerényi Károly MTNy Alapiskolába 19 iskolaköteles gyereket vittek el a szülők, közülük kettő kért ha­lasztást. Bíróczi Renáta, az isko­la megbízott igazgatója el­mondta, 12 leendő elsős érke­zett a tardoskeddi Szent István Egyházi Óvodából, 6 az önkor­mányzati magyar óvodából és egy a szlovák óvodából. „Jelen­leg 19 elsős és 21 másodikos jár az iskolánkba, csak az ötödik évfolyamban vannak párhuza­mos osztályaink. Öt évvel ez­előtt még 14-15 tanulóval nyi­tottunk osztályokat. Jó hír, hogy jövőre még több magyar iskolaköteles gyerek lesz Tar­doskedden” - mondta Bíróczi Renáta. Az alapiskolában Köz­lekedj okosan című kiállítással várták a beiratkozókat egyfajta kedvcsinálóként, mivel az in­tézmény pályázati úton pénzt kapott egy saját közlekedési pá­lya megépítéséhez. Fotókiállí­tást is rendeztek az iskola egy­kori tanulóinak munkáiból. Dé- kány Marianna, az udvardi Majthényi Adolf M^Ny Alapis­kola igazgatója elmondta, 24 tanulóval számíthatnak ősztől, 3-4 gyerek számára kértek ha­lasztást. „A beíratott gyerekek közül 16 járt óvodába, a többi­eknek nehezebb lesz a felzárkó­zás. Tavaly 29 tanulóval két párhuzamos első osztályt nyit­hattunk. Nem kizárt, hogy szep­temberig újabb gyerekek ér­keznek a közeli majorból” — egészítette ki az elmondottakat Dékány Marianna. Zsitvabese- nyőről a felső tagozatos tanulók erősítik az iskolát, idén 6 gyerek érkezett a szomszédos község­ből, ahol néhány évvel ezelőtt megszűnt a felső tagozat. „Négy óvodást írattak be idén Zsitvabesenyőre, egynek kértek halasztást a szülők. Egy leendő elsős sajnos elköltözött a faluból, így a jelek szerint csupán három elsősünk lesz. Idén heten tanulnak az első osztályban, és öt tanuló távozik a tanév végén, az udvardi alap­iskola felső tagozatára fog járni” - tájékoztatott Komzsík Eszter, a zsitvabesenyői alapis­kola igazgatója. Addig szeretném ezt a munkát végezni, amíg jól érzem magam a repülőtéren, az utasok közt, ha elmúlik ez az érzés, nincs értelme folytatni Egy lány, aki repülésre cserélte az irodai munkát Fontos, hogy az utaskísérő mindig mosolyogjon - vallja Claudia (Képarchívum) BARTALOS ÉVA A repülés megosztja az embe­reket, egyesek tartanak attól, hogy nincs a lábuk alatt talaj, mások imádnak a levegőben lenni. Egy légiutas-kísérőnek lételeme a repülés, ám ahhoz, hogy valaki stewardess legyen, nem elég a repülés szeretete. Tanfolyam elvégzése, sok kitar­tás és egy kis szerencse is szük- ségeltetikhozzá. Seszták Claudia légiutas-kí­sérő munkája miatt elköltözött szülőfalujából, Nádszegről és a spanyolországi Geronában él. „Közgazdasági egyetemet vé­geztem, utána fél évig könyve­lőként dolgoztam. Nagyon sze­retek emberek közt lenni, de az irodai munka nem sok lehetősé­get adott rá. Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet az álláshirde­tésre, melyben légiutas-kísérőt keresnek. Mindig arra vágytam, hogy világot lássak, ezért jelentkeztem.” Az állásinterjú után komoly tréning, nehéz vizsgák és tesztrepülés követke­zett. A tesztrepülést megelőzte az úgynevezett szárnyceremó­nia, melyen egy apró repülő­gépszárnyat tűznek az utaskísé­rő ruhájára. A pilótát e szárny segítségével lehet megkülön­böztetni az utaskísérőktól, a kí­sérők egyenruháját egy repülő­gépszárny díszíti, a pilótákét kettő. Claudia a ceremónia után Gironába, Spanyolországba költözött, a légitársaság egyik bázisára. „Mi csak belföldi jára­tokat bonyolítunk, azok a jára­tok, amelyeken dolgozom, Gi­ronából indulnak és ide is térnek vissza, így minden este a saját ágyamban alszom” - mondta Claudia, aki beleszeretett a ten­gerparti kisvárosba. Egyenruha, egyensminkés egyenfrizura Havonta átlag 15 napon re­pül, nyáron a turistaszezon mi­att valamivel több napot tölt re­püléssel. A gépen 6 főnyi sze­mélyzet utazik: 2 pilóta és 4 lé­giutas-kísérő. A felszállás előtt a kísérők is alapos biztonsági el­lenőrzésen esnek át, majd ugyanúgy bejelentkeznek a gépre, mint az utasok. „A regge­leim nem sokban különböznek a más munkát végző embereké­től. Miután felébredek, rendbe hozom magam és felszállók a buszra, ami elvisz a város hatá­rában található reptérre. Ott ta­lálkozom a többi kísérővel, majd a pilótákkal, megbeszéljük az aznapi útvonalat, elmondják, milyen időjárás várható, szá­míthatunk-e légörvényre” - avat be a munka menetébe Cla­udia. A személyzet az utasok be­szállása előtt átvizsgálja a gé­pet, megszámolják a mentőmel­lényeket, ellenőrzi az oxigén­maszkokat. Az utasok csak ez­után foglalhatják el a helyüket, s miután becsatolták az övüket, a gép elhagyja a földet. „Legjob­ban azokat a napokat szeretem, amikor repülhetek. Szolgálat­ban nem tudatosítom igazán, hogy a levegőben vagyok, de amikor civilként repülök, az út minden percét élvezem. A fel­szállás a kedvencem, amikor a gép a levegőbe emelkedik” - meséli az utaskísérő. Szigorú előírások Egy légitársaság stewardes- seinek kötelező mindig a leg­jobb formában lenniük, hiszen a társaságot reklámozzák. Nem­csak a ruhát, hanem a hajvisele­tet is szigorúan szabályozzák. „Fontos, hogy figyeljünk ma­gunkra, mindig ápoltak le­gyünk. A hajunkat kontyba vagy copfba fogva hordjuk, az is pon­tosan meg van határozva, hogy a kontynak hol kell elhelyez­kednie. A száj színe megegyezik a körmök színével, azt, hogy mi­lyen színeket használhatunk, szintén szabályozzák. Termé­szetesen az egyenruha kötelező” - mondja a kísérő. A légiutas-kísérőkről kialakult kép része a kis utazótáska, ame­lyet minden útjukra magukkal visznek. Claudiától megtudtuk, mit rejt a kis bőrönd: „Bár kis tá­volságokra repülünk, nálunk is kötelező az utazótáska, aminek minden fontos dolgot tartal­maznia kell. Van benne váltó­ruha, ha egy váratlan ok miatt nem érnénk vissza a bázisra” ­meséli Claudia. A tanfolyamon nemcsak azt tanulták meg, ho­gyan kell vészhelyzetben rea­gálni, vízből embereket mente­ni, hanem a gép működésével, alapvető mechanikai tulajdon­ságaival is megismerkedtek. „A tanfolyamon nagyon sok min­dent tanultunk, terminológiát, fizikát, mechanikát. A tanulta­kat mindig ismételjük, mivel a repülések előtt helyesen kell fe­lelnünk az első számú kísérő kérdéseire. Ha nem tudjuk a vá­laszt az adott kérdésre, aznap nem repülhetünk. Természete­sen elsősegélynyújtást is tanul­tunk. Amikor az utasok közül valaki rosszul van, előbb meg­kérdezzük, van-e orvos a fedél­zeten, sok esetben viszont az or­vos sem tud mást tenni, mint mi, ellátni a beteget és megvárni, míg a gép leszáll. Ha válságos a beteg állapota, kényszerleszál­lást kell végrehajtani” - meséli Claudia. A mosoly hatalma Sokan mondják, hogy az em­berekkel a legnehezebb dol­gozni - ezt Claudia is alátá­masztja. „Minden utas más, má­sok az igényei, ez teszi széppé ezt a foglalkozást. Fontos, hogy mindig mosolyogjunk. Gyakran meglepődöm azon, mennyi mindent el lehet érni ezzel a kedves gesztussal. Amikor rossz napom van, akkor is igyekszem mosolyogni, az utasok mindig hálásak a kedvességért. Termé­szetesen előfordul az is, hogy nem viszonozzák a mosolyt, de ez a munkám velejárója” - avat be munkájába. A felszállás után a légiutas-kísérő köszönti az utasokat a fedélzeten, elmondja az alapvető tudnivalókat, mi­lyen időjárás várható a célállo­máson. A személyzetet a pilóta mutatja be, ő tájékoztatja az utasokat a repülés várható idő­tartamáról, elmondja az érke­zés tervezett idejét. „Az, hogy hogyan tálaljuk az információkat, tőlünk függ. Ilyenkor van lehetőség arra, hogy megmutassunk valamit magunkból. Persze, akad olyan kísérő is, aki pusztán elmondja a közlendő információt, de az utasokjobban szeretik, ha vala­ki humorosan osztja meg velük az útról szóló alapvető tájékoztatást” - teszi hozzá Cla­udia, aki nagyon élvezi a mun­káját, de tudatosítja, hogy a re­pülést is meg lehet unni. „Né­hány kollégámon észreveszem, hogy nem végzi szívből a mun­káját, belefáradt az állandó ké­szenlétbe, mosolygásba, az ál­landó kihívásokba. Addig sze­retném ezt a munkát végezni, amígjól érzem magam a repülő­téren, az utasok közt, ha elmúlik ez az érzés, nincs értelme ezt a munkát folytatni” - fejezte be a beszélgetést a stewardess.

Next

/
Thumbnails
Contents