Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-13 / 37. szám, szerda
14 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 13. www.ujszo.com A könyvtár szellemi találkozóhely Udvardon és Tardoskedden nem lesz kevesebb gyerek a magyar iskolában Jövőre még több elsőst várnak A zsitvabesenyői alapiskolában jelenleg hét elsős tanul, jövőre csak három fog (A szerző felvétele) Az év olvasói ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Naszvad. Az internet, a számítógépesjátékok bűvöletében egyre nehezebb megszerettetni a gyermekekkel az olvasást. „Könyvtárunk az utóbbi években nagy változáson ment keresztül. A könyvtárba járók sem a klasszikus olvasók, ezért igyekszünk az új kihívásoknak megfelelni. Különféle programokkal várunk minden korosztályt. Interneten elérhető katalógusunkból otthonról is, kényelmesen tájékozódhatnak. „Könyvtárunknak 16 421 könyve van. 2012-ben 3 671 látogatója volt, tavaly 268 személy iratkozott be. Három számítógép internetcsatlakozással áll a látogatók rendelkezésére. Rengeteg hűséges olvasónk van, ezért úgy gondoltuk, minden évben megjutalmazzuk azokat, akik a legtöbb könyvet kölcsönzik ki tőlünk” - mondta Asztalos Márta, a naszvadi községi könyvtár vezetője. 2012 legaktívabb olvasóinak a díjakat a könyvtáros adta át. Az alapiskolások közül Szűcs Mónika és Sophia Bugá- nyová, a középiskolások közül Simonies Réka és Dominika Po- láková, a felnőttek közül Marta Marázová és Haris Marianna olvasta a legtöbb könyvet. „A könyv olyan könnyű drog, amely nem okoz maradandó károsodást. Gyorsan kialakul a függőség. Aki megszokta, hogy egy könyv mindig kéznél legyen, mert mindig adódhat helyzet, amikor kell egy kis repülés, szédülés, felejtés, álom, tréfa, szenvedély, az ezt nem fogja elfelejteni. A könyvtár szellemi találkozóhely” - fogalmazta meg ars poeticáját Asztalos Márta. (mf) Udvard/Tardoskedd/Zsitva- besenyő. Elégedettek az idei beiratkozási eredményekkel az Érsekújvári járás két legnagyobb településén, bár mindkét iskolába valamivel kevesebb elsős érkezett, mint tavaly. Zsitvabesenyőn azonban csak három elsős lesz. SZÁZ ILDIKÓ A tardoskeddi Szemerényi Károly MTNy Alapiskolába 19 iskolaköteles gyereket vittek el a szülők, közülük kettő kért halasztást. Bíróczi Renáta, az iskola megbízott igazgatója elmondta, 12 leendő elsős érkezett a tardoskeddi Szent István Egyházi Óvodából, 6 az önkormányzati magyar óvodából és egy a szlovák óvodából. „Jelenleg 19 elsős és 21 másodikos jár az iskolánkba, csak az ötödik évfolyamban vannak párhuzamos osztályaink. Öt évvel ezelőtt még 14-15 tanulóval nyitottunk osztályokat. Jó hír, hogy jövőre még több magyar iskolaköteles gyerek lesz Tardoskedden” - mondta Bíróczi Renáta. Az alapiskolában Közlekedj okosan című kiállítással várták a beiratkozókat egyfajta kedvcsinálóként, mivel az intézmény pályázati úton pénzt kapott egy saját közlekedési pálya megépítéséhez. Fotókiállítást is rendeztek az iskola egykori tanulóinak munkáiból. Dé- kány Marianna, az udvardi Majthényi Adolf M^Ny Alapiskola igazgatója elmondta, 24 tanulóval számíthatnak ősztől, 3-4 gyerek számára kértek halasztást. „A beíratott gyerekek közül 16 járt óvodába, a többieknek nehezebb lesz a felzárkózás. Tavaly 29 tanulóval két párhuzamos első osztályt nyithattunk. Nem kizárt, hogy szeptemberig újabb gyerekek érkeznek a közeli majorból” — egészítette ki az elmondottakat Dékány Marianna. Zsitvabese- nyőről a felső tagozatos tanulók erősítik az iskolát, idén 6 gyerek érkezett a szomszédos községből, ahol néhány évvel ezelőtt megszűnt a felső tagozat. „Négy óvodást írattak be idén Zsitvabesenyőre, egynek kértek halasztást a szülők. Egy leendő elsős sajnos elköltözött a faluból, így a jelek szerint csupán három elsősünk lesz. Idén heten tanulnak az első osztályban, és öt tanuló távozik a tanév végén, az udvardi alapiskola felső tagozatára fog járni” - tájékoztatott Komzsík Eszter, a zsitvabesenyői alapiskola igazgatója. Addig szeretném ezt a munkát végezni, amíg jól érzem magam a repülőtéren, az utasok közt, ha elmúlik ez az érzés, nincs értelme folytatni Egy lány, aki repülésre cserélte az irodai munkát Fontos, hogy az utaskísérő mindig mosolyogjon - vallja Claudia (Képarchívum) BARTALOS ÉVA A repülés megosztja az embereket, egyesek tartanak attól, hogy nincs a lábuk alatt talaj, mások imádnak a levegőben lenni. Egy légiutas-kísérőnek lételeme a repülés, ám ahhoz, hogy valaki stewardess legyen, nem elég a repülés szeretete. Tanfolyam elvégzése, sok kitartás és egy kis szerencse is szük- ségeltetikhozzá. Seszták Claudia légiutas-kísérő munkája miatt elköltözött szülőfalujából, Nádszegről és a spanyolországi Geronában él. „Közgazdasági egyetemet végeztem, utána fél évig könyvelőként dolgoztam. Nagyon szeretek emberek közt lenni, de az irodai munka nem sok lehetőséget adott rá. Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet az álláshirdetésre, melyben légiutas-kísérőt keresnek. Mindig arra vágytam, hogy világot lássak, ezért jelentkeztem.” Az állásinterjú után komoly tréning, nehéz vizsgák és tesztrepülés következett. A tesztrepülést megelőzte az úgynevezett szárnyceremónia, melyen egy apró repülőgépszárnyat tűznek az utaskísérő ruhájára. A pilótát e szárny segítségével lehet megkülönböztetni az utaskísérőktól, a kísérők egyenruháját egy repülőgépszárny díszíti, a pilótákét kettő. Claudia a ceremónia után Gironába, Spanyolországba költözött, a légitársaság egyik bázisára. „Mi csak belföldi járatokat bonyolítunk, azok a járatok, amelyeken dolgozom, Gironából indulnak és ide is térnek vissza, így minden este a saját ágyamban alszom” - mondta Claudia, aki beleszeretett a tengerparti kisvárosba. Egyenruha, egyensminkés egyenfrizura Havonta átlag 15 napon repül, nyáron a turistaszezon miatt valamivel több napot tölt repüléssel. A gépen 6 főnyi személyzet utazik: 2 pilóta és 4 légiutas-kísérő. A felszállás előtt a kísérők is alapos biztonsági ellenőrzésen esnek át, majd ugyanúgy bejelentkeznek a gépre, mint az utasok. „A reggeleim nem sokban különböznek a más munkát végző emberekétől. Miután felébredek, rendbe hozom magam és felszállók a buszra, ami elvisz a város határában található reptérre. Ott találkozom a többi kísérővel, majd a pilótákkal, megbeszéljük az aznapi útvonalat, elmondják, milyen időjárás várható, számíthatunk-e légörvényre” - avat be a munka menetébe Claudia. A személyzet az utasok beszállása előtt átvizsgálja a gépet, megszámolják a mentőmellényeket, ellenőrzi az oxigénmaszkokat. Az utasok csak ezután foglalhatják el a helyüket, s miután becsatolták az övüket, a gép elhagyja a földet. „Legjobban azokat a napokat szeretem, amikor repülhetek. Szolgálatban nem tudatosítom igazán, hogy a levegőben vagyok, de amikor civilként repülök, az út minden percét élvezem. A felszállás a kedvencem, amikor a gép a levegőbe emelkedik” - meséli az utaskísérő. Szigorú előírások Egy légitársaság stewardes- seinek kötelező mindig a legjobb formában lenniük, hiszen a társaságot reklámozzák. Nemcsak a ruhát, hanem a hajviseletet is szigorúan szabályozzák. „Fontos, hogy figyeljünk magunkra, mindig ápoltak legyünk. A hajunkat kontyba vagy copfba fogva hordjuk, az is pontosan meg van határozva, hogy a kontynak hol kell elhelyezkednie. A száj színe megegyezik a körmök színével, azt, hogy milyen színeket használhatunk, szintén szabályozzák. Természetesen az egyenruha kötelező” - mondja a kísérő. A légiutas-kísérőkről kialakult kép része a kis utazótáska, amelyet minden útjukra magukkal visznek. Claudiától megtudtuk, mit rejt a kis bőrönd: „Bár kis távolságokra repülünk, nálunk is kötelező az utazótáska, aminek minden fontos dolgot tartalmaznia kell. Van benne váltóruha, ha egy váratlan ok miatt nem érnénk vissza a bázisra” meséli Claudia. A tanfolyamon nemcsak azt tanulták meg, hogyan kell vészhelyzetben reagálni, vízből embereket menteni, hanem a gép működésével, alapvető mechanikai tulajdonságaival is megismerkedtek. „A tanfolyamon nagyon sok mindent tanultunk, terminológiát, fizikát, mechanikát. A tanultakat mindig ismételjük, mivel a repülések előtt helyesen kell felelnünk az első számú kísérő kérdéseire. Ha nem tudjuk a választ az adott kérdésre, aznap nem repülhetünk. Természetesen elsősegélynyújtást is tanultunk. Amikor az utasok közül valaki rosszul van, előbb megkérdezzük, van-e orvos a fedélzeten, sok esetben viszont az orvos sem tud mást tenni, mint mi, ellátni a beteget és megvárni, míg a gép leszáll. Ha válságos a beteg állapota, kényszerleszállást kell végrehajtani” - meséli Claudia. A mosoly hatalma Sokan mondják, hogy az emberekkel a legnehezebb dolgozni - ezt Claudia is alátámasztja. „Minden utas más, mások az igényei, ez teszi széppé ezt a foglalkozást. Fontos, hogy mindig mosolyogjunk. Gyakran meglepődöm azon, mennyi mindent el lehet érni ezzel a kedves gesztussal. Amikor rossz napom van, akkor is igyekszem mosolyogni, az utasok mindig hálásak a kedvességért. Természetesen előfordul az is, hogy nem viszonozzák a mosolyt, de ez a munkám velejárója” - avat be munkájába. A felszállás után a légiutas-kísérő köszönti az utasokat a fedélzeten, elmondja az alapvető tudnivalókat, milyen időjárás várható a célállomáson. A személyzetet a pilóta mutatja be, ő tájékoztatja az utasokat a repülés várható időtartamáról, elmondja az érkezés tervezett idejét. „Az, hogy hogyan tálaljuk az információkat, tőlünk függ. Ilyenkor van lehetőség arra, hogy megmutassunk valamit magunkból. Persze, akad olyan kísérő is, aki pusztán elmondja a közlendő információt, de az utasokjobban szeretik, ha valaki humorosan osztja meg velük az útról szóló alapvető tájékoztatást” - teszi hozzá Claudia, aki nagyon élvezi a munkáját, de tudatosítja, hogy a repülést is meg lehet unni. „Néhány kollégámon észreveszem, hogy nem végzi szívből a munkáját, belefáradt az állandó készenlétbe, mosolygásba, az állandó kihívásokba. Addig szeretném ezt a munkát végezni, amígjól érzem magam a repülőtéren, az utasok közt, ha elmúlik ez az érzés, nincs értelme ezt a munkát folytatni” - fejezte be a beszélgetést a stewardess.
