Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-13 / 37. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 13. Vélemény és háttér 7 Magyarország lakosságának többsége a saját hibákból sem képes tanulni Irány a nyugdíjas-diktatúra! Újra felmerült Magyar- országon a tizenharma­dik nyugdíj bevezetése, és egy közvélemény-ku­tatásban a megkérdezet­tek 54 százaléka mondta azt, hogy támogatná a plusz nyugdíj kifizetését. GÁL ZSOLT A tizenharmadik mindig is a populista őrület legjobb lak­muszpapírja volt. A történet ar­ról szól, hogy valamelyik párt választást akar nyerni és ehhez elengedhetetlen a legnagyobb választói csoport, a nyugdíjasok megnyerése. Ezért kilóra meg­veszik őket kölcsönvett pénz­ből. A tizenharmadikra ugyanis nincs fedezet, az állami felosz- tó-kirovó nyugdíjrendszer (első pillér) ugyanis úgy működik, hogy a nyugdíjasok között fel­osztott pénzt kiróják a járulék- fizető dolgozókra, azaz besze­dik tőlük minden hónapban. Mivel 13. hónap nincs, így nincs 13. járulék sem, ezért nem lehet 13. nyugdíj sem. Na, itt lép a képbe a közgazdasági alaptör­vényeket ignoráló populista po­litikus, aki mindenáron válasz­tást akar nyerni, és úgy dönt, hogy felveszik a pénzt hitelre, amit majd valaki visszafizet a jövőben. Az igazi tragédia az, hogy Magyarországon ezt már egy­szer eljátszották: 2002-ben a Medgyessy-kormány jóléti rendszerváltásnak nevezett száznapos programjának része volt a 13. nyugdíj bevezetése. Ez a jóléti csomag volt a fő oka az ország gyors eladósodásá­nak és annak, hogy 2008 végén csak nemzetközi segítséggel tudták elkerülni az államcső­döt. Okos ember más hibájából is képes tanulni, a buta meg a sajátjából sem. Most mégis az történik, hogy az Orbán-kor- mány, amely állítólag harcot folytat az államadósság ellen, azt fontolgatja, hogy hitelből tizenharmadikát osztogatna, a lakosság többsége pedig min­den korábbi tapasztalat dacára helyeselné ezt. Cinikusan azt mondhatjuk, hogy némi szerepcserével újra­játszhatjuk a dolgokat. Orbá- nék bevezetik a nyugdíjat, majd a kampányban azzal büszkélkednek, hogy „igen, megcsináltuk!” (ahogy a szocik 2006-ban), a szocik meg erre majd azt mondják, hogy „rosszabbul élünk, mint négy éve” és beígérik a tizennegye­dik nyugdíjat (ahogy a Fidesz 2006-ban). A szopóágon meg a szerencsétlen Bajnai marad, Mivel 13. hónap nincs, így nincs 13.havi befize­tett járulék sem, ezért nem lehet 13. nyugdíjat fizetni, csakis hitelből. akinek kormánya 2009-ben megszüntette a 13-at. A tragi­komédiába illő dezsavű még egy kérdést tartogat. Lesz-e va­laki, aki szembe mer szállni a tomboló populista őrülettel (tizenharmadik, rezsicsökken­tés, visszaállamosítások), vagy a magyar politika végleg az elmegyógyintézet zárt osztá­lyává degenerálódott, ahol egyetlen normális és felelős párt sincs, amely józan ésszel érvelne. 2002-ben csaknem teljes volt a konszenzus, az MDF-et kivéve mindenki meg­szavazta az országot csődbe vivő 100 napos programot. Az MDF-et meg a választók sza­vazták ki később a parlament­ből. Most nagyon hiányzik egy hasonló jobbközép párt a ma­gyar politikai palettáról. Bok­ros Lajos és a többiek, sürgősen rakjatok össze egy ilyet! Ellen­kező esetben minden párt a nyugdíjasok kegyeiért verse­nyez majd, ha beledöglik az ország, akkor is. Tényleg az lesz, hogy akinek nem tetszik, az elmehet, mi meg majd itt maradunk a nyugdíjasainkkal (Gyurcsány). De ha a fiatalok a mostani tempóban fognak el­húzni az országból, akkor mi a fenéből fizetitek majd a nyug­díjasaitokat? A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója JEGYZET Pápá! VERES ISTVÁN Egy szavunk nem lehet Joseph Ratzin- gerre. Úgy érez­te, a dolgok már nem úgy működnek, ahogyan azt szeretné, hát megköszöni a bizalmat és le­mond a pápaságról. Az is csak egy tisztség, mint a kerületi környezetvédelmi főosztály­vezető-helyettes, vagy a csa­patkapitány. Ha valaki úgy érzi, a maximumot tudja ad­ni, csinálja, ha nem, akkor kö­szönje meg a bizalmat, és adja át a kormányt. Ezt tette XVI. Benedek is, pontosabban ezt fogja tenni a hónap végén. Ezért pedig tisztelet illeti. Rit­ka eset. Mármint az, hogy egy pápa valamilyen cselekedeté­vel érdemli ki a tiszteletet. Ál­talában „alapból” szokták őket tisztelni, mint a köztársa­sági elnököket. Valahol azért az is tragikus, hogy teszik ezt annak ellenére, hogy tudná­nak valamit arról az emberről, aki a pápai tisztséget ellátja. Persze ez sem nagy csoda, bulvárlapoknak a pápák nem­igen adnak interjúkat, és a metrón vagy buszon ülve sem azzal múlatjuk az időt, hogy enciklikákat olvasunk, keres­ve bennük az éppen aktuális pápa személyes vonásait vagy véleményét. Ezen a jövőben jó lenne változtatni. A pápák a szokásos egyházi közhelyeket ismételgetik, beskatulyázva magukat, igazán mondhatná­nak néha valami személye­sebbet. Ezért lenne jó Bene­dek utódjaként egy fiatalabb pápautód. A kor persze sem­mit sem jelent, de egy olyan pápa kellene, aki le tud szá­molni az egyháznak azokkal a vívmányaival, amelyek né­hány száz éve már csak az emberek életét nehezítik. Pél­dául a cölibátus. Mert minden változik, és azok a dolgok, amelyek nem hajlandóak vál­tozni az idővel, egyszer csak megszűnnek. Erre persze azt mondják sokan, hogy hát ez az egyház, amiről szó van, már vagy kétezer éve létezik. Persze, ez igaz, de ezzel az ér­veléssel elővehetünk egy ko­vakövet is, mondván: ez is év­ezredek óta megvan. Viszont csak arra jó, hogy betegyük egy múzeumba. A katolikus egyházszervezet is egy nagy múzeum. Ratzingert egyébként nem a karizmája tette híressé. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a 21. század követelményei­nek nem tudott megfelelni. Ha szeretnénk felidézni egy- egy híres mondatát, hát baj­ban vagyunk. Tette viszont példátlan, ezért nem is na­gyon tudja senki vélemé­nyezni. Mi is csak annyit te­hetünk, hogy búcsút intünk neki. Vagy pápát. KOMMENTAR Mindig ugyanaz a játék MARIÁN LES KO A Fico-kormány több mint egy éven át észrevét­lenül hagyta, hogy borzasztóan gyenge az uni­ós támogatások felhasználása. Mivel végre rá­döbbent, hogy akár félmilliárd eurótól is eles­hetünk, eddigi tétlenségét új törvényhozási gyorsasági rekorddal akarja kompenzálni. A kormány hétfőn hagyott jóvá egy törvényjavas­latot, aminek hat nap alatt törvényerőre kellene emelkednie. A gond csak az, hogy így valószínűleg a sebtében elfogadott törvény miatt fogunk elesni az uniós támogatásoktól. A házszabály ugyan tartalmaz olyan kitételt, hogy szükség- helyzetben a parlament gyorsított eljárásban is elfogadhat törvényeket - de csak bizonyos feltételek teljesülése esetén. A kormányzó pártok ebből a kitételből mindig csak annyit olvastak el, hogy a parlament gyorsított eljárásban is elfo­gadhat törvényeket. Már két évtizede játsszák ugyanazt a já­tékot. Aki hatalmon van, megsérti a házszabályt és úgy jár el, ahogy az neki éppen megfelel. Az ellenzék pedig tiltakozik a törvényhozási folyamat felrúgása miatt. Kormányváltás után aztán kicserélik ezt a szerepet is: a kormánypártok azt teszik, amit ellenzékből bőszen bíráltak. Ha a jogi végzettséggel rendelkező Lucia Zitnanská képviselő most azt mondja, semmilyen jogi normát nem lenne szabad így elfogadni, és különösen olyat nem, „amely alapján eurómilliárdokról döntenek” - nos, akkor igaza van. Ugyanúgy, mint a Smer képviselőinek volt a Dzurinda- és Radicová-kormány idején, amikor ugyanezért bírálták a kormánypártokat. Ami figyelemre méltó: bármennyire jajveszékelt is az aktuá­lis ellenzék a törvénysértő módon elfogadott törvények mi­att, egyetlenegy sem kötött ki az Alkotmánybíróságon az el­múlt húsz évben! Jól tudták ugyanis az ellenzéki pártok, hogy egy elmarasztaló alkotmánybírósági precedens az ő kezüket is megkötné, ha majd kormányra kerülnek. Úgy, ahogy Csehországban történt. A cseh Alkotmánybíróság több törvény hatályosságát megszüntette már a fent ecsetelt okok miatt. Végezetül a legrosszabb: két független szakértő is úgy véli, a villámgyorsan készült javaslatban olyan fejezetek vannak, amelyek sértik az ide vonatkozó uniós normákat. Azokat a projekteket pedig, amelyeket nem az uniós előírások alapján készítettek elő és valósítottak meg, nem fizeti majd ki az Eu­rópai Unió. A szerző a Trend hetilap belpolitikai kommentátora FIGYELŐ A lemondás visszhangja XVI. Benedek lemondásá­nak hátterét boncolgatja a vi­lágsajtó. „Mivel nem volt ké­pes megváltoztatni a Kúriát, arra a keserű következtetésre jutott, hogy maga megy el” - írta a Corriere della Sera. Az újság szerint a pápa döntésé­hez hozzájárultak a Vatikánt megrázó botrányok. Az úgy­nevezett Vatileaks - a titkos vatikáni dokumentumok ki­szivárogtatásával kapcsola­tos botrány - csak a jéghegy csúcsa volt. Az Ior vatikáni banknak nyolc hónapja nincs elnöke, több olasz egyházi in­tézmény kasszája üres - em­lékeztetettalap. „Kigondolta volna, hogy a legkevésbé mo­dern pápa hozza a legmoder­nebb döntést” - vélekedett a La Stampában Carl Bernstein amerikai újságíró, aki a Wa- tergate-botrány leleplezésé­ben szerzett érdemeket és a Vatikánról is könyvet írt. „A döntés nem csak utóda­inak jelent kihívást. Ha a pá­pa, akinek az egyházban ab­szolút hatalma van, képes volt alázatosan elismerni, hogy hivatala betöltésére már nincs elég ereje, ezt az államhatalom képviselőinek, illetve másoknak is üzenet­ként kellene értelmezniük” - vélte a Mladá Fronta Dnes című cseh lap. A német Die Welt szerint XVI. Benedek „nem az egy­ház és az egyházi intrikák előtt, hanem életkora előtt kapitulál”. Döntésével egy­házfőből „esendő emberré változik”, amivel kiváltja az emberek rokonszenvét. Soha nem akarta a pápai hivatalt, amely eltávolította a köny­vektől, és ez kezdettől fogva látszott is rajta. A Die Presse című osztrák napilap szerint lemondásá­val XVI. Benedek legalábbis megteremti az esélyét a sok katolikus részéről hőn remélt új kezdet számára a katolikus egyházban, így a vatikáni Kú­ria sürgősen esedékes átszer­vezése és a „világgal” való kommunikáció új formája előtt. A francia Le Figaro azt emelte ki, hogy egy „átmene­tinek” tartott pápa meglepe­tést tudott okozni, s döntésé­vel teljesen új helyzetet te­remtett a katolikus egyház modern kori történetében, amely egy pápa életében rendezi meg a következő pá­paválasztó konklávét. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents