Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-12 / 36. szám, kedd
16 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2013. FEBRUAR 12. www.ujszo.com Benkő Gábor Futballgyilkosok az i«sz> A magyar bundabotrány - páni. drogok, prostllL. 26. fejezet (folytatás) A hajráig éles volt a meccs, vezettek 1-0-ra úgy, hogy az ellenfélnek helyzete sem nagyon volt. Aztán a nyolcvanadik perctől Péter kezdett lemaradozni a középpályán, nem ütközött, engedte, hadd menjen el mellette, aki akar. Kívülről úgy tűnt, mintha elfáradt volna. Ez akár még igaz is lehetett, mert nem volt benne Efedrin, de Rajnák természetesen nem cserélte le. A 84. percben aztán sikerült helyzethez segíteni az addig nem sokat mutató ellenfelet, aki szerencséjükre első igazi ziccerét kihasználta. Amit kellett, azt tehát megcsinálták megint. Péter és Fanni maguknak nyolcezret különítettek el, a többit egyenlően kapta meg a négy védő. * * * Öt fordulóval a bajnokság vége előtt Péter furcsa telefonhívást kapott az egyik, bajnoki címre hajtó együttes csapatkapitányától. Abban az évben kiélezett verseny folyt az NB I első helyéért, többen jó eséllyel várták a véghajrát. A topcsapat első számú játékosa, a válogatottnál is számításba vett Prohászka volt a vonal túlsó végén. Nem volt jellemző Péterre, hogy más klubok játékosaival beszélt telefonon - régi társaival, Törökkel, Váczival vagy Novákkal sem tartotta már a kapcsolatot -, ezért is volt meglepő ez a hívás.- Szia, Peti, Prohászka vagyok, van egy perced? - kérdezte.- Helló. Persze, mondjad csak — felelte, és hirtelen beugrott neki, hogy azon a hétvégén éppen Prohászka csapatát fogadják a bajnokságban. Ez már eleve gyanús volt.- Figyelj csak, jó lenne dumálni egyet. Nem mehetnék el hozzád?- Fontos lehet, hogy négyszáz kilométert képes lennél levezetni oda-vissza. Telefonon nem tudok segíteni?- Kizárt. Személyesen kell találkoznunk. Péter nem faggatózott. Tudta, itt valami susmus van a háttérben. Fanni Budapesten dolgozott aznap, ezért megadta a-lakáscímét, hogy menjen fel hozzá nyugodtan. Négy órával később Prohászka már a lakása étkezőasztalánál ült. Éppen ott, ahol Oszvald szokott, amikor látogatóba érkezik. Ha történetesen ő is jelen van a következő beszélgetésen, alighanem fegyverrel kergeti el Prohászkát. És ez lett volna a békésebb megoldás. Péter megkérte, hagyja a felesleges köröket, késő van, inkább mondja, miért jött.- Az a helyzet, hogy van nálam egy kis pénz - vágott bele Prohászka, mire Péter összébb húzta a szemöldökét, és mutatta a kezével, hogy folytassa, amit elkezdett.- Kétmillió forint. Szeretném, ha elfogadnád, és cserébe elintéznéd a csapatnál, hogy leadjátok nekünk a három pontot. Péter azt hitte, rosszul hall. Hosszú ideje nyakig volt a csalásokban, teljesen immunis maradt az ilyen témákra. Úgy üzletelt, mintha valami vegyeskereskedésben árulná kilóra a gólokat. „Mondja csak, uram, mivel szolgálhatok? Egy szimpla vereséggel? Rendben van, máris adom! Oda mi lesz? Két gól a második félidőben, igenis, kérem, de tessék egy kicsit várni, és beállni a sorba.” Szóval ez már rutinszerűvé vált, de amivel Prohászka rukkolt elő még nem találkozott. Ellenfél eddig nem fizetett neki azért, hogy győzhessen. Ez volt a klasszikus bunda, az, ami az ötvenes évektől a kilencvenes évek végéig üzemszerűen működött Magyarországon. Persze, ő is ismerte a pénzeszacskók legendáját. Amikor nejlonszatyorban hordták a zsozsót Angyalföldről Salgótarjánba vagy Miskolcról az Üllői útra. Ha valamelyik klub nem akart kiesni, és volt a vezetőségnek pénze, hát megvásárolta a pontokat az utolsó fordulókban. Ugyanígy előfordult, hogy az a csapat nyerte a bajnokságot, amelyik megengedhette magának A régi nagyok, ha megisznak két hosz- szúlépést, máris csillogó szemekkel mesélnek az előre lezsírozott kettős rangadókról is. Mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. És a legszömyűbb, hogy fel sem kapja rá a fejét senki, hogy ácsi, mégis, hogy volt az hetvenegyben, Józsi bácsi? Péter akadékoskodni kezdett. Nem értette, miért van erre szüksége Prohászka együttesének, hiszen vezeti a bajnokságot, jó formában van, és az utolsó meccsei mind könnyűnek ígérkeznek.- Be akarjuk biztosítani a bajnoki címet - mondta. - Az utolsó mécseseken tutira megyünk, ahol csak lehet. Ez a pénz az egész csapaté. A keretből mindenki beleadott százezret. De tudod, hogy van ez. Olyan komoly prémiumot dobott fel a vezetőség, ha elsők leszünk, hogy amit pontokra költünk itt a végén, annak a többszörösét kapjuk majd vissza. Péter logikusnak találta a hallottakat, mégis a fejét csóválta. Nem tetszett neki az ödet. Oszvald szavai jutottak az eszébe, aki megtiltotta, hogy mással kössenek üzletet. Ráadásul most bajnoki pontokról volt szó, amire Pogácsással kínosan ügyeltek. De mielőtt megosztotta volna aggodalmait, azt akarta kideríteni, hogy miért pont őt kereste meg az ajánlattal. Prohászka széttárta a kezét:- Mindenki tudja, hogy téged meg lehet keresni ilyen ügyekkel, haver! Péter nem szólt semmit, de belül fortyogott, mert ez azt jelentette, hogy nem elég óvatos. Ám mivel a hatóságok még mindig képtelenek voltak mit kezdeni a fogadási csalással, nem esett kétségbe. Aztán kinyögte, mi az igazi problémája.- Oszvald - csak ennyit mondott. Prohászka jelezte, hogy érti az aggodalmát, mert ő is tudja róla, hogy nagyon vigyáz arra, ami az övé. Olyan, mint a kutya, amelyik megvadul, ha csak a kerítés közelébe jön valami idegen.- Ez a játékosok között marad. Garantálom. Hány emberrel tudnátok megcsinálni?- Négy játékossal dolgozom, ennyi most is elég lenne. De... a francba is... én jól ismerem Oszvaldot, de nem akarom megtudni, milyen, amikor frankón bepöccen. Prohászka addig erősködött, hogy nem bukhatnak le, amíg Péter hagyta magát meggyőzni, és elfogadta a pénzt. Megbeszélték, hogy sima meccs lesz, ellenállás nélkül.- Végül is, nekem tök mindegy, ki lesz a bajnok, felőlem lehettek ti is - mondta, és átvette a pénzt. Prohászka javasolta, hogy számolja meg nyugodtan.- Nem szükséges. Tudom, milyen vastag egy kétmilliós pénzköteg. Ez pont annyi. * * * Prohászkáék utolsó ellenfelei mind elfogadták a maguk kétmillióját. így simán megnyerték az NB 1-et, a vezetők örömmel fizették ki a busás prémiumot, a sajtó ódákat zengett, hogy ez aztán a bajnokcsapat, szóval mindenki elégedett volt mindennel. Péter is, mert valóban nem derült ki Oszvald számára, hogy ahhoz a meccshez hozzányúltak a tudtán kívül. Pogácsásnak se tűnt fel a VIP-páholyban, Rajnáknak se a kispadon, minden úgy ment, mint a karikacsapás. Azon a nyáron Péter teljesítette Fanni kívánságát, és elvitte egy tengerentúli nyaralásra. Floridától mindketten elájultak. Péter addigra faragott valamit a kispolgári énjéből, és elismerte, hogy Miami Beach gizdább, mint Balatonfeny- ves. Az ötcsillagos, óceánra néző szállodai szoba teraszán megállapította, hogy jól mennek a dolgai. — Soha rosszabb szezont — mondta félhangosan, majd kortyolt egyet a hűtőből kivett Budweiserből. Igaz, ami igaz. Egy esztendő alatt vásárolt két autót, egy nyaralót a horvát tengerparton, meg egy nagy értékű motort. Kifizette szülei tizenötmillió forintos jelzáloghiteiét, és nyitott egy kávézót. Ráadásul egy rakás pénzt is elszórt mindenfélére. Hogy otthon az ágyneműtartóban vagy negyvenmillió forint is állt még készpénzben, csak hab volt a tortán. A csúcson volt. Nem csupán a saját, hanem a majdani gyermekei életét is megalapozta már ekkorra. Egy pillanatig sem sajnálta, hogy nem vált belőle igazán jó labdarúgó. Megelégedett azzal, amit eddig kihozott a pályafutásából. Anyagai javakban mérve az bizony tényleg nem volt kevés. Egyszer csak észrevett a távolban egy jachtot, s egy darabig a szemével követte, amint a hullámokat szeli. A látvány lenyűgözte.- Ha akarnám, azt is megvehet- ném - suttogta maga elé, és elégedetten behunyta a szemét. Semmi nem utalt arra, hogy hamarosan minden rosszra fordul, és már semmi nem lesz olyan, mint azelőtt. 27. fejezet Gréger térdkalácsa szilánkosra tört. Nem kapott sokat, csak két ütést, igaz, a durvább fajtából. Baseballütővel. Oszvald nem mocskolta be a kezét, a munkát egy embere intézte, aki tudja, hogy kell az ilyesmit profin csinálni. Ahogy a fájdalomtól ordító Gréger össze- csuklott, Oszvald odahajított elé egy cigarettát. Még ha valami fájdalomcsillapítót adott volna, vagy egy vizes borogatást, de nem, cigivel kínálta meg, azt is egy végtelenül lesajnáló, pimasz mozdulattal.- Baromságot csináltál, tesó! Világosan elmondtam, mit szabad, és mit nem, ha Oszvaldnak dolgozol — mondta a fogadási csalás pápája, aki élvezettel nézte, ahogy Gréger még mindig a lábai előtt vonyított. Ezt azért nem érdemelte meg, noha Gréger tényleg óriási hibát követett el. Ha egy normális klubnál fordul ilyen elő, nem verik szét ugyan a lábát, de az biztos, hogy a stadion környékéről is elzavarják, ahová ellenfélként sem térhetett volna vissza. A bajnokságból csupán néhány forduló telt el, amikor Gréger beteget jelentett az újonc elleni idegenbeli mérkőzés előtt. Rajnák hitt neki, miért ne hitt volna, hiszen amikor az indulás reggelén felhívta telefonon, hogy belázasodott, és nem tud játszani, valóban pocsék volt a hangja. Még köhécselt is. Péter sem törődött a kiesésével, hiszen így is maradtak négyen, tuti volt, hogy simán összehozzák az Oszvaldnak tetsző kétgólos különbségű vereséget az aznapi meccsen. Csak hát Gréger lódított a telefonban. Nem volt annak a fiúnak kutyabaja se. Csupán az okozta a drámát, hogy a hétvégi ellenfél történetesen a nevelőegyesülete volt, amit rajongásig szeretett kiskora óta. Abban a városban nőtt fel, ott kezdett futballozni, az egész csapattal baráti viszonyt ápolt. És Gréger, a profi NB I-es labdarúgó nem akart pályára lépni kedvencei ellen, ezért beteget jelentett inkább. Ám ez hagyján. Gréger fogta magát, délután beült az autójába, levezetett vagy százötven kilométert, és kiment a mérkőzésre szurkolni. Vett egy jegyet a hazai B-középbe, és gyerekkori haverjaival torkaszakadtából üvöltött, drukkolt kedvenc csapatának, a saját játékostársai ellen! Mindezt egy olyan találkozón, amiről tudta, hogy manipulált, és kedvencei legalább két góllal nyernek. Ez sem zavarta. Nem érdekelte semmi. A Péter által felkínált kétezer euró, a kockázat, hogy lebukik, egyik sem. O még azt hallotta a nagyapjától, hogy a klubhűség szent dolog, és ha már imádott együttesében nem játszhatott, ellene meg nem akart, a szurkolás mellett döntött. Azonban óriási árat fizetett ezért. A manőver nem jött be, mert a televízió összefoglalójában a kamera éppen a hazai tábort pásztázta néhány másodpercig, és a csapattársak, meg persze Rajnák kiszúrta a felvételeken Grégert, amint csápol az ellenfél góljainál. Olyan súlyos ügy volt ez, amit nem lehetett egy ejnye-bejnyével eÜntézni. Pogácsás őrjöngött, nem érdekelte, hogy az egyik olyan játékosról volt szó, akit Oszvald hozott a klubhoz.- Nincsenek érinthetedenek, muszáj, hogy ennek legyen következménye - harsogta. Oszvaldot nem kellett meggyőznie. Öt is becsapták, hiszen hiába hozták a kért eredmény, Gréger attól még kockára tette az üzletet. Még szép, hogy kiszabta a maga büntetését. Két ütést a térdkalácsra. A klub honlapján még aznap a következő hír jelent meg: „Csapatunk védője, Gréger a mai edzésen súlyos térdsérülést szenvedett. Az első orvosi jelentések szerint a szezonban már nem számíthatunk a játékára. Gyógyulj meg, Gregi! Visszavárunk!” A srác többé nem lépett pályára az NB I-ben. (Folytatás a jövő héten!) a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
