Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-09 / 34. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2013. FEBRUÁR 9. SZTÁRVILÁG ] 3 Barisnyikov, a Bolsoj örökre elvesztett fia Liza Minnellivel New Yorkban Anna Szinjakinával Párizsban E lőbb Nurejev, aztán ő, Mihail Baxisnyikov fordított hátat Szovjet Anyácskának, majd Alekszandr Godunov is pontos koreográfia szerint dobbantott. Nurejev Párizsban döntött a maradás mellett, Barisnyikov Torontóban, Godunov New Yorkban. Fájdalmas érvágás volt ez a Kirov Balett számára. Feldolgozhatadan, de nem értheteden veszteség. Legalábbis a mi oldalunkról nézve nem felfoghatadan. Hogy óvják táncosaikat a nyugati kultúra „veszélyes áramlataitól”, a kommunista éra elöljárói egyeden társulatnak sem engedték meg, hogy az orosz iskola világszerte elismert értékeit „megfertőzze a szellemi rontással érkező modern stílusok” bármelyike. De ki hitt az efféle propagandaszövegekben? Egy zseniális táncos, aki a klasszikus balett jeles alkotói mellett Béjart-ról, Balanchine-ról vagy éppen Martha Grahamről, netán Twyla Tharpról álmodott, biztosan nem. Főleg, ha még emberi szabadságában is korlátozták. Ha nem utazhatott, nem találkozhatott a másik part művészeivel, és nem láthatott valami mást is az otthonin kívül. Ebből lett elege Mihail Barisnyikovnak is, amikor 1974- ben szovjet kollégáival Torontóban turnézott, és úgy döntött, pályáját s életét új irányba terelve, menedékjogot kér Kanadában. Nurejev és Godunov esetében senkit sem ért váradanul a kint maradásuk, Barisnyikov, aki e tekintetben hazájához hűséges, jó fiú hírében állt, sokakat meglepett „váradan” elhatározásával. Huszonhét évesen azonban tisztán látta: vagy most (vagyis akkor), vagy soha. Moszkvában és Leningrádban akkor már mindent eltáncolt, amit a klasszikus baletdrodalom kínált számára, Giselle-től A hattyúk taváig meg is elégelte már a sok Herceget, Don Quijotéval századszor aligha lehet újat mondani, A kalóz, a Bajadér egy idő után már nem szólhat másról, csak az ugrások, a piruettek pontosságáról, a technikai tökélyről. Egy bizonyos ponton túl pedig már ez sem motíválja a táncost. Barisnyikov előbb a Royal Winnipeg Ballet társulatához szerződött, majd New Yorkba költözött, ahol az American Ballet Theatre, majd a New York City Ballet vezető táncosa lett. Fölényes technikai tudásával, eleganciájával, dinamizmusával és a fizika törvényszerűségeit meghazudtoló könnyedségével nemcsak a közönséget, hanem az orosz származású amerikai koreográfust, a XX. század egyik legjelesebb alkotóját, George Balanchine-t is elkápráztatta. Sorsszerű egymásra találásuknak, pompás együttműködésüknek köszönhetően olyan koreográfiákkal gazdagodott a modern balett története, mint Sztravinszkij Apollója vagy A tékozló fiú. Barisnyikov óta az előbbit Solymosi Tamástól Carlos Acostáig világ legnagyszerűbb táncosai formálták meg, s bár mindannyian délcegebb s daliásabb termetűek, mint a mindössze 170 centiméter magasra nőtt Barisnyikov, kivételes tehetségét eddig mégsem tudta beárnyékolni senki. Tudása előtt még Nurejev is meghajolt, aki korántsem arról volt híres, hogy pályatársait dicsérgeti. Két évet töltött „az isteni Misa”, ahogy a tengerentúlon becézik őt, a New York City Ballet társulatában, amikor művészeti vezetőként visszatért korábbi együtteséhez, az Mostani feleségével, Lisa Rineharttal Lánya... ... és első felesége, Jessica Lang Amerikai Balettszínházhoz. Egy híján tíz esztendeig irányította a társulatot, amikor személyes okokra hivatkozva ismét váltott. Akkor hozta létre a White Oak Dance Project csapatát, amellyel aztán körbeutazta a világot. így jutott el Prágába is, ahol connecticuti jó barátja, Milos Formán révén Václav Havellel is mély barátságot kötött. Az idő tájt már színészi alakításaira is büszke lehetett. Fordulópont, Halálbalett, Dr. Ramirez kabinetje — a táncszínpadokon eltöltött évek tapasztalata jól jött ezekhez a filmekhez. Mint ahogy később a Szex és New York című amerikai tévésorozathoz is, amelyben Sarah Jessica Parker partnereként egy orosz szobrászt alakított. Nurejev sosem alapított családot, Godunov nősült és vált, gyereket nem hagyott maga után, Barisnyikov négyszeres apa. Első lányát Jessica Lang szülte, további két lányát és fiát mostani párja, Lisa Rinehart, aki táncosnőként lopta be magát a szívébe. Lisa, bár jóval fiatalabb, mint a férje, nem táncol már. Barisnyikov még mindig. In Paris című darabja, amely oroszfinn koprodukció eredménye, Ivan Bunyin, a Nobel-díjas orosz író novellája alapján született, s a harmincas évek Párizsában játszódik. Ott szeret egymásba a fehér hadsereg egykori tábornoka (Barisnyikov) és egy fiatal francia nő (Anna Szinjakina). Szenvedélyes szerelmük azonban tragikusan végződik. Párizs és Helsinki után Szentpétervár és Moszkva is szívesen látta volna az előadást, Barisnyikov előtt azonban nincs visszaút. Tartja a szavát. Oroszországban nem akar már táncolni soha, honvágya sincs egy fikarcnyi sem. ,„Amikor Helsinkiben mutatták be a darabot - meséli Vagyim Zajcev szentpétervári színházigazgató átrepülhetett volna régi sikerei színhelyére, de csak a feleségét és a három gyerekét ültette repülőre. Öt napot töltött a ‘család* a városban, az alatt többször sétáltak azokon az utcákon, sugárutakon, amelyeken egykor Barisnyikov járt, meglátogatták a Vaganova Intézetet, előadásokat néztek a Kirov Színházban, minden jelentős helyen megfordultak, ahogy azt Misa a lelkűkre kötötte, hogy az élménybeszámoló teljes legyen. Ö pedig mindeközben Helsinki egyik elegáns szállodájában pihent.” Hogy a szíve azóta is rendben van, azt az is bizonyítja, hogy az In Paris „zenéje” az ő szívdobogása. Pedig választhatott volna Jacques Brel- vagy Edith Piaf-sanzonokat is a darabhoz, hiszen ők a nagy kedvencei Bruce Springsteen mellett. Napi bemelegítő gyakorlatait és a jógát sosem hanyagolja el. Szabad idejében a golfnak hódol, vagy csak kiül a Hudson partjára, és nézi, hogyan hömpölyög a folyó. Olyankor a fényképezőgépe is vele van. A tánc mellett ez lett a másik nagy szenvedélye. A fotózás. De ezen a téren már nincsenek égbetörő vágyai. Mindent megkapott, amire fiatal kora óta vágyott. „Időben rájöttem, hogy sem magasabb, sem vékonyabb nem leszek soha - nyilatkozta most, hatvanöt évesen. - De jobb még lehetek, amíg élek. Vetélytársakat soha nem kerestem. Önmagamat akartam legyőzni mindig. És most büszkén mondhatom: Barisnyikov legyőzte Barisnyikovot. Elérte azt is, amiről soha nem álmodott.” Szabó G. László
