Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-08 / 33. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 8. Kertészkedő 15 Miért nem jó, ha a konyhakertben mindig ugyanazt, ugyanott és ugyanúgy neveljük Kiskerti zöldségtermesztés 1. - Vetésforgó Példa az egyszerű vetésforgóra: együtt a rokonság. Egy-egy parcellát csak az azonos családba tartozók foglalnak el. A paprika és a burgonya a tavaly ősszel vagy az idén tavasszal trágyázott parcellába kerül. Idén ősszel a hagymafélék parcellájába forgatjuk bele a trágyát, így jövőre ez lesz a paprika és a burgonya helye, vagyis a vetésforgó iránya az óramutató járásával ellentétes. Fontos: a parcellák csak ezen a sematikus rajzon érintkeznek, a valóságban nagyobb távolságra terülnek el egymástól, hiszen például a borsó nem szereti a hagyma szomszédságát, a karalábé a paprikáét és így tovább - lásd növénytársításra vonatkozó táblázatot (Kép: Kertészkedő) A nagyüzemi mezőgazdasági vetésforgót a háztáji kisebb területeken is célszerű megtartani. Nem könnyű feladat, de nem is kivitelezhetetlen. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A vetésforgó azért fontos, mert a növények nem egyformán használják ki a talajt, folyamatos váltogatásukkal tehát a föld tápanyagainak egyoldalú kimerítését előzhetjük meg. A vetemények és palánták kiültetését célszerű legalább egyszer papíron megtervezni - a későbbi évek folyamán a vetésforgó megtartása különösebb tervezés nélküli rutinmunka lesz, a közben szerzett tapasztalatokkal pedig már csak finomítunk az eredeti terven. A föld ereje Nemcsak a növények területenkénti váltogatása fontos szempont, ugyanúgy ügyelünk a föld erőnlétének legcélszerűbb kihasználására is. A vetésforgó kialakításának legfontosabb része a (frissen vagy az előző őszön) trágyázott terület. Ide olyan zöldségek kerülnek, melyek közvetlen trágyázást igényelnek: burgonya, dinnye, káposzta, kel, kukorica, paprika, paradicsom, uborka, zeller. A következő parcellát a korábban trágyázott föld adja (a fent említett frissen trágyázott terület lesz ilyen jövőre); ide a következők kerülnek: cékla, hagyma, petrezselyem, retek, saláta, spenót, sárgarépa. A harmadik terület az alacsony szerves- anyag-tartalmú föld, ahová babot és borsót vetünk. (Negyedik területnek kiszabhatunk egy részt a fűszernövények, a komposzt, a palántanevelő stb. számára, vagy ide ássuk be a zöldtrágyát.) A kertet természetesen sokkal több részre is feloszthatjuk, egy határas terület tizenkét olyan parcellára is osztható, melynek minden parcelláján négy különböző zöldséget termesztünk. A megfelelő vetésforgómodellnek a rendelkezésünkre álló terület nagyságához és elhelyezkedéséhez mért kialakítása csak ügyesség, kísérletező készség, találékonyság és türelem kérdése. Látható, hogy nem klasszikus vetésforgóról van szó, hiszen a háztájiban igyekszünk minden évben minden fontos zöldségből annyit termeszteni, amennyire szükségünk van az év során. Ráadásul a területek ilyen-olyan elméleti felosztása még nem tükrözi a zöldségtermesztés idényjellegét, vagyis hogy a letermett növények helyét még ugyanabban az idényben másod- és harmadvetésűek öröklik meg. A föld ereje szerinti kihasználtság mindenesetre megteremt egyfajta vetésforgót, melynek során egyszerűen eleget teszünk annak a követelménynek, hogy a szerves anyagban gazdag földbe először a legigényesebb növények kerülnek, a következő évben az előző évi trágyázást jól hasznosítók (és a friss trágyázást nem tűrök), majd a rákövetkezőben a pillangósok (melyek kiváló talajjavítók: gyökerük nitrogénmegkötő). Példa a helyes vetésforgó modelljére: ahol tavaly paradicsom termett, oda idén petrezselymet vetünk, jövőre borsót, utána trágyázzuk a parcellát. A család ereje A vetésforgó lényege, hogy az azonos családba tartozó zöldségek az egymást követő években családtagonként se kerüljenek ugyanarra a helyre - amit a háztájiban csak nagy odafigyeléssel érhetünk el. Lássuk sorban a rokoni szálakat! Burgonyafélék: burgonya, paprika, paradicsom, tojásgyümölcs; ernyősök: petrezselyem, sárgarépa, zeller; fészkesvirág- zatúak: cikória, endívia, saláta, spenót; hagymafélék: fokhagyma, metélőhagyma, póréhagyma, vöröshagyma; hüvelyesek: bab, borsó; kabakosok: dinnye, uborka, tök; keresztesvirágúak: brokkoli, káposzta, karalábé, karfiol, kel, retek. Példa a helyes vetésforgó modelljére: ahol tavaly burgonya termett, oda idén nem pa- lántálunk paprikát, jövőre pedig nem ültetünk paradicsomot; leghamarabb a negyedik évben kerül ebbe a parcellába burgonyaféle. Másként fogalmazva: az egy családba tartozókat szezononként nem a kert különböző részein, hanem lehetőleg egy parcellán belül igyekezzünk termeszteni. Egyáltalán nem mellékesen ez az eljárás a növényvédelem szempontjából is hasznos. Aztán persze lehetnek kivételek: a paradicsomról sokan mondják, hogy szereti, ha egymást követő éveken ugyanazon a helyen marad. Ha ez a tapasztalatunk, tartsunk ki emellett - mihelyt akad olyan év, hogy az egész termést tönkreteszi egy betegséghullám, úgyis kénytelenek leszünk változtatni véleményünkön. Mindez persze az ideális elképzelés, kivitelezésének sok helyütt kisebb-nagyobb akadályai vannak. Aki például nem tart évelőket (rebarbara, sóska, spárga, torma), szamócát vagy áttelelőket (spenót, saláta), s módjában áll az egész kertjét évente felszántani és trágyázni, az eltekint a vetésforgótól. A többiek számára viszont ajánlatos a vetésforgó legalább egyikmásik elemének a megszívlelé- se és alkalmazása, (g) (Ajövő héten: Ágyásrendszerek) NOVENYTARSITASOK Ki kit szeret - és kit nem szeret Tök © brokkoli © borsó © kapor © retek © burgonya © hagyma Saláta © uborka Bab © zeller © paprika © kukorica Karalábé ■*&r © cékla Paradicsom © káposzta © társítható; <S> nem társíthatD • Összeállította: g
