Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-31 / 26. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 31. Vélemény És háttér 7 Állandó célpont lehet a szénhidrogénekben gazdag Algéria energetikai infrastruktúrája Senki földjének félelmetes urai Három hete tart a francia katonai invázió Maliban az iszlamisták ellen. Párizsi katonai források szerint Franciaország különleges alakulatokat küld a szomszédos Nigerbe is. MALINAK ISTVÁN Látványos bosszú volt a mali katonai beavatkozáséit az algériai földgázkitermelő telepen lejátszódott túszdráma, amelyben több tucat külföldi állampolgár is meghalt. Az iszlamisták további megtorló akciókat ígértek francia kirendeltségek ellen Afrikában és Európában egyaránt. A franciák Nigerben is a saját érdekeiket akarják megvédeni, pontosabban azokat az uránbányákat, amelyeket a francia állami tulajdonban lévő Areva atomenergia-ipari vállalat üzemeltet. És ugyanazon a napon, amikor kiszivárgott a franciák újabb afrikai akciójának híre, a britek és a hollandok a líbiai Bengázi azonnali elhagyására szólították fel állampolgáraikat, azzal a kiegészítéssel, hogy a fővárosba, Tripoliba és más líbiai nagyvárosokba is csak akkor menjenek, ha elkerülhetetlen. Pedig nemrégiben a Nyugat még Bengázit, a líbiai felkelők központját támogatta a Kadhafi uralta fővárossal, Tripolival szemben. Kadhafi megölése után változott a helyzet, Líbiában is megerősödtek az iszlamisták. Bengáziban követtek el terrortámadást az amerikai képviselet ellen, megölve a nagykövetet és három másik diplomatát. Bengázi miatt nem lett külügyminiszter Obama kedvence, Susan Rice, és Bengázi miatt csapkodta az asztalt a múlt héten a kongresszusban Hillary Clinton. Még a rendszeres újságolvasó számára is áttekinthetetlen, mi zajlik Észak- és Nyugat-Afriká- ban. Hogyan függ össze Mali, a Kadhafi utáni líbiai helyzet, az algériai gázmező túszdrámája és Niger? És most tekintsünk el a francia érdekeltségtől mint közösnevezőtől. A Mali északi részét elfoglaló, s ott önálló, a sárijára épülő államot létrehozni szándékozó iszlamisták legerősebb szervezete az Iszlám Maghreb al-Kai- dája (AQMI), s bár több más csoport is csatlakozott hozzá, az AQMI törzsét algériaiak alkotják. Algériában az iszlamisták politikai szervezeteit a ’90-es években szétzúzták, fegyveres csoportjaikat majd tíz évig tartó polgárháborúban a kormányhadsereg a hírhedt, foglyot nem ejtünk vezérelv alapján kegyetA sivatagba kiszorított algériai iszlamisták meggazdagodtak a csempészésből és a túszokért kapott váltságdíjakból. lenül kiverte a déli sivatagos területekre, a senki földjére. Itt aztán újraszerveződött, felduzzadt, meggazdagodott: legjövedelmezőbb tevékenysége a nyugati túszok szedése és a csempé- szetvolt-ésmaisaz. Csempésznek mindent, főleg drogot és fegyvert. Nemzetközi figyelmet keltő akciókra a nehézfegyverek hiánya miatt nem voltak képesek. Nos, Kadhafi bukása után, a kifosztott líbiai fegyverraktárakból már ezekhez is hozzájutottak. Ennek látványos bizonyítéka volt, hogy csatlakoztak a Mali északi részét megszálló tuareg felkelőkhöz - Kadhafi seregében sok jól kiképzett tuareg harcos szolgált -, majd szembefordultak velük is, és kiverték a tuaregeket. Az algériai gáztelep elleni támadás egyrészt bosszú volt a francia hadműveletért, másrészt az algériai kormánynak vágtak vele vissza. Az nyilvánvaló, hogy a franciák miért tartanak terrorista bosszútól, de van-e oka a félelemre Európának? A Szahel- övezet repülővel háromórányira van Európától. Az AQMI algériai harcosai jól beszélnek a volt gyarmattartó nyelvén, sokuknak rokonaik élnek Franciaországban. Egyetlen biztonsági szolgálat sem tudja tökéletesen kiszűrni a veszélyes elemeket a rokonlátogatók közül. S ha már valaki bejutott Franciaországba, könnyen eljut az unió más országaiba is.- Remélem, maga is a hazai termékeket keresi (Peter Gossónyi rajza) Úgy tűnt, a kevésbé fontos posztoknál a Smer utat enged független jelöltnek is. Nem Lesz még normális jelöltjük? MÓZES SZABOLCS Lesz még olyan épeszű, szolid renoméval rendelkező történész, aki igent mond a Smer felkérésére? Ez a fő kérdés a kormánypárt hétfő esti döntése után. Miután a Smer megtalálta Juraj Kalinát, s az utolsó pillanatban leadta jelölését a Nemzeti Emlékezet Intézetnének (ÚPN) élére, rájött, hogy mégsem felel meg a párt sajátságos kritériumrendszerének. Pontosabban a párt valamennyi szárnyának. így hát az utolsó előtti pillanatban mégis dobták a jelöltet. S most képzeljük el, ahogy pár hét múlva a Smer frakcióvezetője felhívja X vagy Y szakembert, és azt kérdi tőle, uram (esetleg hölgyem), nem vezetné a következő öt évben az ÚPN-t? „Tudja, keresünk oda egy jó szakembert.” „Ja, köszönöm szépen a megtisztelő felkérést, de sajnos nagyon elfoglalt vagyok...” - jön majd a válasz. így szinte biztos, hogy csak leszerepelt maticás vagy a történésztársadalomból magát már kiíró személy jöhet legközelebb számításba. Nagy meglepetés lenne, ha ennek ellenkezője történne. A 180 fokos fordulat arra is rámutatott, hogy mégsem annyira egységes a Smer, mint amennyire kívülről tűnik. Persze, az igazán mérvadó kérdésekben aligha mer valaki a vezetés akaratának ellenszegülni, ám az ilyen, kevésbé fontosabb témákban előtörnek a nézeteltérések. A Tisóért és a Szvatopluk- szoborért - s ezzel együtt az ószlovákokért - sem rajongó Kalina a nacionalista szárny mellett a balosoknak sem jött be. Most már szinte biztos, hogy valamilyen leszerepelt maticás történész kerül a Nemzeti Emlékezet Intézetének élére. A gyors hátraarc emellett még egy riasztó és egy elszomorító - ám egyáltalán nem meglepő - felismerést is tartogat. Riasztó, ha a Smer, tehát a magát szociáldemokratának mondó párt képviselői azt kérik számon Kalinán, miért nyilatkozott olyan kritikusan a Ti- so-rendszerről. Nóórmális - kérdezné Besenyő Pista bácsi. S mi az elszomorító? Kalina jelölésével úgy tűnt, a Smer is utat enged - a számára kevésbé fontos posztok esetében - a független, normális szakembereknek. Nem. Pedig az ÚPN-en nincs nagyon mit megszállni, sem mit ellopni onnan. Van viszont mit elrontani - ami a múlt feltérképezése szempontjából nagy kár. Ivan Petranský 2007-es megválasztása után úgy tűnt, nála már csak jobb jelölt jöhet. Úgy néz ki, mindig van még lejjebb is... KOMMENTÁR Rettenetes, rettenetes... KOCUR LÁSZLÓ Már Szabó Lőrinc is megírta, „hogy rettenetes, rettenetes/szegénynek lenni s fiatalnak”. Nem tudom, a munkahivatal dolgozói gondoltak-e ezzel, amikor kiadták a fiatalók munkanélküliségének legújabb statisztikáit. Az országban történelmi csúcson áll a munka- nélküliség, 14,44 százalékos, utoljára 2004-ben volt hasonló. A szlovákiai magyarok privát pechje, hogy részben a határ menti álláslehetőségek megszűnése miatt, meg amiatt, hogy a térségben jóval kevesebb volt az állami beruházás és támogatott munkahely, mint északabbra, a mutatók Dél-Szlovákiában még az országos átlagnál is magasabbak. Ezt a borongós képet sötét ecsetvonásokkal árnyalja tovább, ha a munkanélküliekkorát is megnézzük. A425 ezer munkanélküliből 140 ezer, azaz minden harmadik 29 év alatti. Az előrejelzések szerint idén ez a trend érdemben nem fog változni. Ezt a vélekedést erősítheti, hogy a pénzügyminisztérium tegnap drasztikusan lerontotta növekedési előrejelzést, 2,1 százalékról 1,2 százalékra. Ha a kabinet nem szeretné, hogy a fiatalok számára az egyetlen kiút a külföldi munkavállalás legyen, s így a most még csak szociális és gazdasági probléma később demográfiaiba is átforduljon, mihamarabb fel kellene lépnie a kedvezőtlen tendencia ellen. A kormányzati kommunikáció részéről a globális válságra való hivatkozás nem fogadható el érvként a semmittevésre, az ugyanis Csak tovább mélyíti a válságot, tovább rontja a helyzetet. Bár az államnak nem feladata közvetlenül munkát teremteni, nagy a felelőssége azon a téren, hogy a foglalkoztatás feltételei ideálisak legyenek. És ezen a téren a Fico-kormány nem remekel. A munkanélküliek száma ugyanis már tavaly évvégén emelkedett, a cégek megijedtek a módosított munkatörvénykönyv hozta változásoktól, így akitől lehetett, még tavaly megváltak. A februári adatok valószínűleg még ennél is kedvezőtlenebbek lesznek, ekkor fognak megjelenni a statisztikákban azok a tömegek, akiket a munkaadójuk nem foglalkoztatott tovább megbízási szerződésre, és azok a kényszer- vállalkozók, akik a járuléknövelés miatt adták vissza az ipart. A szocialista kormány tehát ideális feltételek teremtése helyett még azok kedvét is elveszi a munkától, akik szeretnének dolgozni. És nem is fest úgy, hogy ezen a hozzáálláson nagyon változtatni akarnak. Ez is „rettenetes, rettenetes”. FIGYELŐ Jogos volt a kritika A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) német konzervatív lap a Magyarország és az Európa Tanács (ET) között az igazságszolgáltatási rendszerről és a médiaszabályozásról folytatott párbeszédről közölt beszámolót. A FÁZ Az ET elismeri a magyar jogrendszer javulását című írásában beszámolt arról, hogy Thorbjöm Jagland főtitkár szerint a magyar fél ugyan nem foglalkozott valamennyi kifogásolt elemmel, de „politikailag kielégítő” változtatásokat vitt véghez. Az ET-vel folytatott hosszadalmas vita nyomán eszközölt változtatások azt mutatják, hogy „Orbán és nemzeti konzervatívjai” mégsem reagálnak annyira elutasítóan a tárgyilagos és részletes kritikára, mint ahogy az európai nyilvánosságban két éve megjelent, „szinte hisztérikus” felháborodás alapján gondolni lehetett, és „mégsem antidemokratikus ördögök”. Ugyanakkor a módosítások mutatják, hogy mindkét kifogásolt törvényben benne volt „a hatalompolitikai visszaélés lehetősége - vagyis a kritika jogos volt”. Száműzik a pompát és a piát A takarékosság lesz a jellemző a kínai Országos Népi Gyűlés, vagyis a parlament idei ülésszakára. Ä kommunista párt a „munkastílus javítását” és a bankettek hanyagolását ígérte. Az ülésszak költségkeretét csökkentették, a kiszolgáló személyzet létszámát korlátozták. A képviselőket már nem fogják külön köszönteni a repülőtéren és a vasútállomáson, csupán büfé rendszerű étkeztetést kapnak - drága ételek és alkohol nélkül. Vége a nagyszabású gáláknak, szórakoztató előadásoknak és az ajándékozásnak. A képviselőket arra kívánják ösztönözni, hogy hagyjanak fel „az üres beszéddel”. Az állami média feladatul kapja, hogy többet foglalkozzon a vidéki, legalacsonyabb szintekről érkező képviselőkkel. Az intézkedésekre azután került sor, hogy Hszi Csin-ping főtitkár olyan „nagyszerű hagyományok” folytatására szólított fel, mint a „szorgalom és takarékosság”. Direktívái alapján több állami intézménynél intézkedtek a hivalkodó külsőségek, a költekezés és a drága utazások visszaszorítása érdekében. (MTI)