Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-30 / 25. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 30. Régió-szülőföld 13 Nem tudnak szabadulni a kommunista rendszer által a városra erőltetett névtől Nagymegyeren tovább kísért a Čalovo elnevezés člen skupiny Generálny partner tí-on utonova 6 • «16 47 Bratislava 1 999 ä®5 KOMÁRŇANSKÁ a 0850 11 i 555 ČALOVO i 0800 111 567 ntakt-.í sk b.sfc 932 01 VEĽKÝ MEDER /áka/nú-kť číslo rmíka: Zmluvný účel Var,symbol A Poradové číslo faktúry IBDĽR Dátum vyhotovenia A kommunizmus kísérteié ­egy villanyszámlán (Kovács Zoltán felvétele] Nagymegyer. Jóllehet hu­szonkét év telt el a nép­szavazás óta, amely a csallóközi fürdőváros hi­vatalos szlovák elneve­zését Čalovóról Veľký Mederre volt hivatott változtatni, Nagymegyer egy részének lakói ma is az előző rendszerben használt helységnévre kiállítva kapják villany- számlájukat. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Az esetre Kovács Zoltán nagymegyeri lakos hívta fel a figyelmünket, hozzátéve: nem a ZSE Energia Rt. tévedéséről van szó. „A város két település- részből áll, amelyek a hivatalos névjegyzékben Veľký Meder časť Ižop, illetve Veľký Meder časť Čalovo néven vannak be­jegyezve - közölte. - Ez már csak azért is szembetűnő, mivel a város lakosainak jó része, közte magam is az 1990-es, ér­vényesnek nyilvánított nép­szavazás során arról döntöt­tünk, hogy a Čalovo nevet Veľký Mederre változtatjuk. A rendszerváltás után ez volt az első alkalom arra, hogy Nagy­megyer lakosai kinyilvánítsák szabad akaratukat - az ered­ménynek viszont nem tudtunk érvényt szerezni.” Néveri Sándor (MKP), a vá­ros polgármestere elmondta: van valóságalapja a történet­nek. „1947-ben a Veľký Meder elnevezést Čalovóra változtat­ták - mondta -, ehhez a telepü­léshez csatolták a hetvenes években Izsapot. A két, egye­sült település 1990-ben ismét Veľký Meder lett, a városrészek eredeti vagy korábban használt elnevezése azonban megma­radhatott. A névváltoztatás nem volt következetesen lebo­nyolítva, ez eredményezheti a jelenlegi állapotot.” A polgár- mester szerint egyedül a villa­mos művek használja a város­részek megkülönböztetésére a Čalovo megnevezést, a város összes lakosának Veľký Meder a lakcíme. Görföl Vümos képvi­selő elmondta: több ízben fel­hívta a figyelmet arra, hogy kérvényezni kell a név módosí­tását. „Hasonló helyzet állt elő, mint a közép-szlovákiai Tornai­ja esetében; az elnevezést ott Šafárikovóról Tornaiara mó­dosították, ám az egyik város­részt Tomaľa časť Šafári- kovóként jegyezték be - közöl­te. - Lakosaink közül néhányan már felhívták a figyelmet erre a visszásságra.” Kovács Zoltán szerint meg­nyugtató megoldást az jelente­ne, ha a városrész nevét hivata­losan Veľký Meder časť Meder­ként jegyeztetné be a városve­zetés. (la) Többe fognak kerülni a felújítási munkák Költségvetési provizórium és többletkiadások SZÁZ ILDIKÓ Vágsellye. Tavaly év vége előtt két nagyszabású, európai uniós forrásokból is finanszíro­zott beruházást kellett félbe­szakítani, a városatyák az első idei ülésen ismét foglalkoznak a helyzettel és a várható több­letkiadásokkal. A város költségvetési provi­zóriummal kezdte az évet. A 80 férőhelyes idősek otthona épí­tésekor a szakemberek megál­lapították, különbség van a ter­vek és a valóság között. 122 ezer euró értékű pluszmunká­val számoltak, ami jócskán megemeli a város költségeit. A városközpont felújítása 2012 júliusa óta folyik. Az első hóna­pokban a kivitelező a tervek szerint haladt, és a munkálatok egy részét elvégezte. Később ki­derült, hogy az építészek más nyersanyagot terveztek, mint amit a város akart. A város leál­lította a munkálatokat. Mindkét beruházás kivitelezőjével foly­nak a tárgyalások. A város veze­tése abban bízik, hogy meg­egyeznek a kivitelezőkkel. A vá­rosközpont felújításának több­letkiadásai legalább 88 ezer eu- róra rúgnak, ami komoly érvá­gást jelent a város számára. HELYREIGAZÍTÁS A lapunk múlt szerdai számában megjelent Vasárnap át­adták a Csemadok Életmű díját című cikkből a szerző hibájá­ból sajnálatos módon kimaradt Halász Gyula neve, aki szin­tén átvehette az elismerést. A lévai Halász Gyula a Garant Menti Néptáncegyüttes egykori vezetője, jelenleg művészeti vezetője. A Csemadok lévai alapszervezetének alelnöke, tíz éven át a Csemadok lévai járási bizottságának tagjaként a népművészeti bizottság elnöke volt. Tagja a Bárka Színpad­nak és a Garam Völgyi Színpadnak. Halász Gyulától és olva­sóinktól elnézést kérünk, (ú) Autodidakta módon, könyvekből tanulgatta a bőrözést, és próbálta alkalmazni a magyarországi mesterektől ellesett fogásokat Tarsoly és laptoptáska egyazon műhelyből V. KRASZNICA MELITTA Gyermekkorától vonzotta a kézműveskedés, ezen belül is a bőrrel való munka. A bőrmí- vesmesterséggel aztán - egy vargabetűnek tekinthető gé­pészeti érettségi megszerzését követően - a táncházmozga­lomnak köszönhetően került testközelbe Varjú Tamás. A Hajós néptáncegyüttes ma­gyarországi fellépései, illetve a táncházak köré szerveződő kézműves-bemutatók során találkozott a szakma azon mestereivel, akik igyekeztek visszahozni a köztudatba a szocializmus évtizedei alatt csaknem feledésbe merült bő­rözést, és visszaadni hajdan­volt presztízsét. „Először autodidakta mó­don, könyvekből tanulgattam a bőrözést, és próbáltam alkal­mazni a mesterektől ellesett fogásokat. Első önálló munkám egy tarsoly volt, amit ma már inkább csak tarsolyszerűség­nek neveznék, de akkor nagyon büszke voltam rá - mesél a kezdetekről Tamás. - Mintegy másfél évtizede a budai várban a Mesterségek ünnepén figyel­tem fel egy, a hagyományos kézművesmesterségeket okta­tó főiskola toborzójára. A gépé­szetnek hátat fordítottam, je­lentkeztem a főiskolára, és bőr- tárgykészítő, valamint tanári képesítést szereztem.” Az isko­la befejezése után néhány évig tanított, de mindig saját műhelyt szeretett volna. Álmát szülővárosában, Komáromban valósította meg: a műhelyében készült egyedi táskákra, tarso­lyokra nemcsak a szűkebb és tágabb régióból érkeznek meg­Varju Tamás munka közbenm rendelések, hanem a nagyvi­lágból. Vitték már termékeit Indiába, Kanadába, az Egyesült Államokba, Németországba. Saját stílust alakított ki Mint minden igazi mester­ember, Varjú Tamás is igyeke­zett az elmúlt évek során kiala­kítani saját stílusát. „Szeren­csére népművészetünkben van mihez visszanyúlni, miből me­ríteni, a múzeumokban, köny­vekben rá lehet találni a hihe­tetlenül gazdag szkíta, kelta, magyar motívumkincsre. Ezért nem is értem, miért próbálják néhányan egymás munkáit utánozni, hiszen mindenki megtalálhatná a saját ízlésé­nek, lelkivilágának legmegfele­lőbbet. Én nagyon kedvelem a szimmetrikus életfamotívu­mokat, amelyek a táska, tarsoly méretéhez igazítva szabadon bővíthetők, variálhatók” - ma­gyarázza. Tamás kizárólag kézi technológiákkal dolgozik, var­rógépet nem is találunk műhelyében. Egy-egy táska, tarsoly elkészítése során leg­alább négy-öt technikát alkal­maz: a laposfűzést, a szironyo- zást, a négyes szélfűzést, a francia szegést, a domborítást. Többrétegű festéssel, árnyalás­sal alakítja ki a termékek végső színét, ezekkel kicsit koptatott, antikolt hatást ér el, mondhat­ni: patinát kapnak táskái, tar­solyai, és még plasztikusabbá válnak a domborított minták. Ezek az antikoló paszták az időjárás viszontagságival szemben is igen ellenállóvá te­szik a terméket, felületük nem kopik, nem színeződik el. Fémzár helyett szaru és csont Tamás a legritkább esetben használ fém kiegészítőket, csa­tokat - mint mondja, a legré­gebbi pásztortáskákon sem vol­tak ilyenek. Északabbra halad­va, például Gömörben - szlo­vák hatásra - már megjelentek a csatok, karikák, szegecsek; itt viszont a mintázat volt szeré­nyebb, kevésbé díszes. ,A zár- szerkezetet én inkább marha­vagy lócsontból, fekete bivaly­szaruból készítem. A csontokat főleg vágóhídon lehet besze­rezni, azokat aztán kifőzöm, csiszolom, faragom - mondja. - Ha mégis fémet kell használ­Egy~egy táska, tarsoly elkészítése során legalább négy-öt technikát alkalmaz (Képarchívum) nőm, akkor egy kis családi ön­tödétől vásárolom a rézcsato­kat, mert azok időtállóak, nem törnek el. Azt vallom, nem va­gyunk olyan gazdagok, hogy olcsó dolgokat vásároljunk. Éppen ezért keresem a szer­számokban és a bőr alap­anyagban is a minőséget.” Modern termékek - kézműves-technológiával Bár Vaiju Tamás szívéhez a hagyományos kézművester­mékek állnak a legközelebb, ezeknek eléggé behatárolt a vevőkörük. Éppen ezért meg­rendelésre modem eszközö­ket, például kofferes vagy kézi irattartó táskákat, laptoptar­tókat, menedzsertáskákat is készít. „Minden ügyféllel le­ülök megbeszélni, milyen célra is szeretné a táskát, melyek azok a dolgok, eszközök, ame­lyeket naponta hordania kell, és eszerint választjuk meg a méretet, a belső tér elrendezé­sét. A modem táskákra, irattar­tókra az életfamotívum helyett általában geometriai minta, alakzat kerül, esetleg egy de- cens monogram. Előfordul, fő­leg női megrendelőknél, hogy az alapanyag már nem hagyo­mányos marhabőr, hanem eg­zotikus, mondjuk strucc-, kro­kodil-, gyík-, kígyó- vagy rájabőr” - árulja el. Hozzátéve: tevékenységének ez a része nem tekinthető népművészet­nek, de a modem tárgyak elké­szítésekor ugyanazokat a ha­gyományos technológiákat al­kalmazza, mint a népművészeti termékeknél. Ettől válnak mo­dem termékei is olyan Vatju- Tamás-ossá”.

Next

/
Thumbnails
Contents