Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-29 / 24. szám, kedd
14 TÉMA FOCITIPP 2013. JANUAR 29. www.ujszo.com A pénz „A futballisták újsütetű gazdagsága egy sor szórakozási lehetőséget is megnyitott előttük. A lóverseny mindig is népszerű volt a focisták körében, de most már nagyon komoly szintet ért el, az ország különböző pontjairól érkeznek a futamokra, olykor helikopterrel. A futball elválaszthatadan a szerencsejátékoktól. Én csak óvatosan játszom, bár korábban jó pénzeket kaszáltam a Bajnokok Ligája meccsein, míg a kormány meg nem tiltotta a játékosok számára, hogy saját sportáguk eseményeire fogadjanak... Néhány szezonnal ezelőtt egy túrán egy szobába kerültem egy igazi megszállottal. Már korábban is hallottam, hogy ennek a srácnak van egy kis gondja a szerencsejátékokkal, de ilyet még nem pipáltam. Két laptopot is hozott magával az útra, azokon csüggött... Fogadott a Betfairen és a Paddy Poweren, de a mobiljára érkező élő eredményfrissítéseket is követte. Mindenre fogadott, ami mozgott. Szerencsére azóta segítséget kért, és kapott, hogy megszabaduljon a szenvedélyétől. A legszomorúbb történet, amit hallottam, két New- casde-játékosról szól, akik egy meccs előtt azzal ütötték el az időt, hogy nagy pénzekben fogadtak, melyik esőcsepp esik le elsőként az ablakpárkányról. Az online sportfogadás eljövetele újfájta kísértésnek tette ki a játékosokat is. Tudok egy csapatról, amely rendszeresen fogadott a meccseire. Hozzá kell tenni, kizárólag a győzelmükre tettek pénzt, és nincs tudomásom arról, hogy az ellenfelek bármely tagját megkeresték volna a siker érdekében. De mivel a pénz az pénz, és mindig jól jön, könnyű elképzelni, hogy a szokásos győzelmi prémium mellett elérhető extra bevétel csak még jobban motiválta a csapatot. Egy másodpercre se gondoljuk azonban azt, hogy egyedi esettel állunk szemben. Sejtésem szerint az ilyesmi az egész országban előfordul hétről hétre, még a legnagyobb klubjaink esetében is. Ismerek olyan játékosokat, akik különböző csapatokban játszva is jó barátságot ápolnak egymással, és állandóan a telefonon lógnak, miközben utazunk, vagy egy hotelben töltjük az időt. A kérdés mindig a szokásos: Milyen formában vagytok, győztök holnap? Ezek a srácok minden hétvégén a sorsolást bújják, keresik a jól fogadható meccseket.” Részlet az Én vagyok a titokzatos futballista című könyvből. Nem mondod! Kilétét nem fedi fel, úgy osztja meg velünk a Premier League kulisz- szatitkait egy angol futballista. Könyve szenzációs leleplezéseket ígér, orgiákat és pezsgőcsatákat, hősünk ráadásul bevallja, hogy az online fogadás ezerrel pörög az angliai öltözőkön belül is. Ki hitte volna, igaz? A ki rendszeresen olvassa a Guardian fut- ball-rovatát, az ismeri a sztorit: egy névtelenséget kérő angol élvonalbeli futballista „leleplező cikksorozatot” írt a Premier League hátteréről, a játékosügynökök manővereiről, a zsebbe csúsztatott borítékokról, a rengeteg pénzről, a csajokról, a csillogásról és a dőzsölést követő csömörről. A „leleplezést” persze idézőjelben kell érteni: a könyvben konkrét nevek helyett inkább csak a profi futballt működtető mechanizmusokról esik szó. A heti rendszerességgel írott cikkekből könyv lett (I am the Secret Footballer), amely a bestsellerlisták élére ugrott Angliában, s amely En vagyok a titokzatos futballista címmel már magyarul is olvasható. * * * Az anonimitás ügyes reklámfogásnak bizonyult, a szerző személyét övező titokzatosság tovább növelte a „leleplező történetek” szenzációfaktorát, azt sugallva: itt egy beavatottról van szó, aki a saját élményeit meséli el. A kiadó azóta is ügyesen titkolja a szerző kilétét, pedig annak felderítésével már külön weboldal foglalkozik (whoisthesecretfootballer.co.uk). A kíváncsi olvasók átvedlettek de- tektívekké, s a kötetben található fogódzók, apró életrajzi tények, meccsjelenetek, elszólások alapján megpróbálják kitalálni, kiről lehet szó. Az biztos, hogy A Titokzatos Futballista (a továbbiakban: ATF) angol mezőnyjátékos, aki éveken át a Premier League-ben futballozott (egyszer kíméledenül szerelte őt a manchesteri Antonio Valencia), pályafutása alatt többször választották meg a meccs legjobbjává, legalább két élvonalbeli klubban megfordult (az egyikben meghatározó játékos volt), depresszióra hajlamos, nős, és soha nem volt az a „csajozós” típus. A Guardian olvasói szerint Dave Kitson (Reading, Stoke, Middlesbrough, Portsmouth, Sheffield Utd) vagy Danny Murphy (Liverpool, Crewe, Charlton, Tottenham, Fulham, Blackburn) lehet a szerző, de a csalhatadan szima- tú bloggerek szerint nem kizárt, hogy Scott Parkerről (Charlton, Chelsea, Newcasde, West Ham, Spurs), esedeg Lee Bowyerről van szó (Charlton, Leeds, West Ham, Newcasde, Birmingham, Ipswich). A szerző személyére egyébként fogadni is lehet, a William Hifinél például Kitson, Murphy, Bowyer a sorrend. Kitson mellett szól, hogy 2003 és 2008 között a Reading kulcsjátékosaként háromszor lett házi gólkirály, Valencia egyszer valóban csúnyán elütötte, esetében ráadásul az is egyezik, hogy a szezon utolsó hazai meccsén (a Tottenham ellen) az ő helyezkedési hibája is közrejátszott abban, hogy csapata (a Reading) kiesett az élvonalból. Ezeket a példákat (Valencia belépője, Reading-Tottenham) a leleményes „nyomozók” YouTube- videókkal illusztrálják. * * * Az öltözőben minden játékos egyedül van, csak magára számíthat — írja ATF, aki profi karrierje legelején szembesült azzal, hogy az öltözőben a rosszindulat, az irigység, a féltékenység és a gyűlölet (de még a látens rasszizmus is) sokkal gyakoribb, mint a bajtársiasság, a jóindulat vagy a segítőkészség. Ami meglepő: ennek az „érzékeny lelkű” futballistának nincs sokkal jobb véleménye a szurkolókról sem. Ha valaki berág az őt ócsár- ló kórusra, az még érthető: néha valóban elviselhetetlen szitokáradat zúdul a játékosokra. „Volt szerencsém futballozni a Denben, a Millwall otthonában. Nekem elhihetik, ott nem viccelnek a nézők” Ilyen szempontból az Old Traffordon a legjobb a helyzet, de ott is csak azért, mert a Manchester United meccsein az első három sorban az alkalmi futballturisták ülnek, okostelefonnal és fényképezőgéppel felszerelve. Sokkal kevésbé szimpatikusak azok az eszmefuttatások, amelyek a csóró rajongók lepattintásáról szólnak (előre betanult hárító válaszai vannak); azzal a víziójával pedig, hogy „a futball úgy is életben maradna, ha egyeden lélek sem menne ki a meccsekre”, nehéz egyetérteni. Nézők? Hát persze, minek is! Hiszen a Sky egy csomó meccset közvetít, nem? * * * .Amikor olyanokat hallok egy edzőről, hogy mekkora tudós, meg milyen szervezetten játszik a csapata, akkor csak fogom a fejem!” ATF szerint a taktikánál sokkal fontosabb a pszichológia; példaként Jósé Mourinhót említi, aki a nyilvánosság előtt tűzbe megy a játékosaiért, leveszi vállukról a terhet, ezért aztán a játékosok is tűzbe mennek érte a pályán. (Bár a Real Madridnál éppenséggel nem ez a helyzet.) ATF nem túl következetes: előbb kidobatja velünk a mágnestáblát, majd külön fejezetet szentel a taktikának. „Azok számára, akiknek ez még nem egyértelmű: a les a modern fociban már nem tényező, egyszerűen nem létezik többé. Nincs olyan csapat, különösen a Premier League-ben, amely edzéseken arra pazarolná az időt, hogy miként lehet lesre futtatni egy játékost.” * * * „Egyszer a Liverpool elleni meccsre készültünk az Anfield Roadra, én akkoriban azt terveztem, hogy szakítok a futballal, de elkapott egy olyan pillanat, amit Marcel Proust úgy nevez: Az eltűnt idő nyomában.” Kár az ilyen intellektuális giccs- mutatványokért. A szerző mindenáron a profi futballisták fölé akarja pozícionálni magát, intellektuálisan és morálisan is: mindig jelen volt az orgiákon és az ún. pezsgőcsatákon, de „csak csendes megfigyelőként”... Hogyan másként, nyilván. A hirtelen jön gazdagságtól azonban ő is beájult. „Sok minden vált elérhetővé, ami korábban soha. Finom borok, művészet, luxusutazások. Jó vacsorák, hatalmas házak, új autók, drága ruhák. Nők. Teljesen új világ tárult fel előttem. És nagyon tetszett.” Jó szöveg, nem? Az még jobb, amikor bevallja, hogy nem érzett lelkifurdalást, amikor egy nehéz anyagi helyzetben lévő klub futballistájaként csillagászati összeget keresett (heti 100 ezer font körül), s ezzel tulajdonképpen a csőd felé segítette klubját. Klubhűség? Ugyan. ATF szerint álszent dolog ilyesmit számon kérni a játékosokon. „Hányán utasítanának vissza egy olyan állásajánlatot, amikor a munkakörük megváltoztatása nélkül, jobb körülmények között, magasabb fizetésért dolgozhatnának a családjuk érdekében?” ATF szerint még mindig léteznek „paritásos elven alapuló” szerződések, ilyet kötött például Carlos Tévéz a Manchester Cityvel. Az ilyen megállapodások garantálták a játékosnak, hogy mindig annyit kap majd, mint a csapat legjobban kereső futballistája. Vagyis ha a ManCity holnap leigazolná Messit, és hetente tíz zsák aranyat kicsengetne neki, akkor a „paritásos elv” alapján ugyanannyi járna Tévéznék is. * * * A könyv kevés erényének egyike, hogy az ún. érzékeny témákról - rasszizmus, meleg futballisták, online fogadás - is szót ejt; bár többnyire csak utalásszerűén. Azt például megérti, hogy a meleg focisták nem vállalják fel identitásukat, ellenkező esetben ugyanis minden stadionban céltáblául szolgálnának. „Te bevallanád, hogy meleg vagy, utána pedig körbeutaznád az országot, és pályára lépnél a téged utáló tízezrek előtt? Én nem.” Egyúttal emlékeztet a tragikus sorsú meleg futballistára, Justin Fashanura (játszott a Norwichban és a Nottingham Forestben is), aki 1998-ban öngyilkos lett: felakasztotta magát egy garázsban. Akik eddig nem hittek abban, hogy az online sportfogadás már a Premier League-et is megrontotta, azok olvassák el A pénz című részletet: ismédés a tudás anyja. ATF könyvéből nagyjából ugyanazt tudjuk meg, amit Claus Lundekvam, a Southampton egykori védője nyilvánosság elé tárt egy tavalyi interjúban: hogy az angol élvonalbeli játékosok rendszeresen követnek el fogadási csalásokat, főleg amióta nemcsak a meccs kimenetelére, hanem mindenféle partikuláris eseményre is lehet fogadni: kié lesz az első bedobás, az első szöglet, az első szabadrúgás stb. Nincs új a nap alatt. Gazdag József (En vagyok a titokzatos futballista. Fordította: Kovács Gergely, Bodnár Zalán, Márványi Péter. Candover Kft., 2013.232 oldal 2990 Ft.)
