Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-29 / 24. szám, kedd
A tél örömei, avagy: Hull a hó és hózik, mindenki futballozik! 12-13. oldal 2013. január 29., kedd, IX. évfolyam, 4. szám (Fotó: fotolia.com) J \v • ' f m 'lm i JH| £ £’■ ľ •* £ " * * ®«5E!8»S * ■ FI uh l f. 4, ■ »** SS * . 11 PVC |i yaw EÍPíISmm Él ' 'T : $H Wm _í ď Egy futballfüggő naplójából (pécsi esték) Január 23., szerda Pécs a dzsámi, a fügefák, az ókeresztény sírkamrák, a Csontváry-múzeum és a mediterrán hangulatok városa... Akárki találta is ki ezt a szlogent, hazudott. Mediterrán hangulat? Este hatkor egy műfüves pálya szélén ácsorgók a hitvány hidegben, és várom a Pécsi MFC-Komlói Bányász előkészületi meccset. Csípős szél fuj. Pécs a sarkköri hangulatok városa. Hanem egyszer csak, a tundra kellős közepén, elém bukkan egy bódé; alig nagyobb, mint egy ruhásszekrény. A pulton zsíros kenyér (100 ft), gőzölgő tea (50 ft), forralt bor (150 ft) és egy mosolygós arc. Mint valami hópihés Andersen-mesében: teaárus lány a pultnál. így már a meccs is élvezhetőbb. Mellettem négy idősebb férfi éppen nyerítve felröhög egy faviccen. Ők aztán semmit sem bíztak a véletlenre, a 10. percben már a második pálinkásüveg jár szájról szájra. Hangadójuk hamar „elveszíti kapcsolatát a valósággal”, kipécéz magának egy komlói futballistát, s onnantól kezdve a focistával való egyoldalú kommunikáció jelenti számára a mérkőzést. A fütyülős mézes barack beszél belőle, akadozó hangon: „Véged van! Bemegyek, és lerendezlek! Hallasz engem? Le-ren-dez-lek!” Fején félrecsúszott, piros-fekete kötött sapka, csálén lefityegő bojttal. Január 24., csütörtök Kaptam egy állásajánlatot, megbízható norvég cég alkalmazottakat keres, betöltendő munkakör: futball és halfeldolgozás. Amit ígérnek: bruttó 20 eurós órabér, rendszeres edzéslehetőség, új kihívások, hosszú távú perspektíva. Amit kémek: középfokú végzettség (érettségivel), angolnyelvtudás, futballmúlt (lehetőleg másodvagy harmadosztály), kommunikációs készség, gólérzékenység, jó orientáció a tizenhatoson belül, technikai képzettség, kifogástalan erőnlét. Elsősorban támadó középpályásokra van szükségük, a foci mellett pedig lazacot kell majd filézni, lefagyasztani és csomagolni; Trondheimtől nem messze, egy tengerparti kisvárosban. Munkaidő: heti 37,5 óra. Hát, nem is tudom. Posztom szerint középhátvéd voltam, „söprögető”. Ezt majd kihagyom az önéletrajzból. „Egyszer szabadrúgásból gólt lőttem a Lokomotíva Kassának” - hátha ez hatni fog. Vagy majd azt kamuzom, hogy születésem óta támadó középpályás vagyok, az apám is az volt, sőt: az anyám is, akárcsak a nagyszüleim meg a dédszüleim, mindannyian, kivétel nélkül: támadó középpályások. Mi egy ilyen tradicionális football- család volnánk, tetszik tudni, kedves norvégok. (Ajánlott olvasmány: Az öreg csatár és a tenger) Futball, halfeldolgozás. Lehet, hogy ez életem nagy lehetősége, nem? Mindig is tengerparton akartam élni, még ha nem is mínusz tíz fokban, de ezen ne múljék, legfeljebb majd veszek egy bélelt sapkát. Az „új kihívás” is izgalmasan hangzik. Fjordok, futball, világítótornyok, lazacfagyasztás, arktikus hideg, ezerötszáz eurós fizetés... Eldorádó létezik! Fent van északon, és Norvégiának hívják. Január 25-, péntek Egy skandináv munkavállalási fórumon azt írják, oda kell figyelni az állásközvetítőkre, mert „lehúznak, mint a redőnyt, és kajakra bebukod még azt a kevéske megtakarított zsetonodat is”. Kajak-kenu helyett az este a futballról (pontosabban: a hiányáról) szól: a Millwall-Aston Villa kupameccset nézném, de nem találok használható streamet. Ez kissé felzaklat, a Millwall ugyanis 2-1-re győz, az online tudósítások szerint pedig a nézők delíriumközeli állapotban tombolnak és örömtáncot lejtenek a lelátón, tizenötezer torokból szól a Rockin all over the world. A YouTube-videókon megnézhető a millwalli diszkó: ezt nevezik a szentlélek egyesítő erejének kollektív eufóriának. Január 26., szombat Meccsnézés helyett mesedélután Fannival, aki az unokahúgom, hatéves, és futballista szeretne lenni. Legutóbb Dar- vasi László Trapiti)&oő\ olvastam fel neki n Futball & halfeldolgozás: lehet, hogy ez életem nagy lehetősége, nem? Mindig is tengerparton akartam élni, mégha nem is mínusz 10 fokban... azt a részt, amelyben a farkas fellázad a meseírói önkény és az évtizedes szokások ellen, s nem hajlandó megenni sem a nagymamát, sem pedig Piroskát, hanem egyszerűen lelép a meséből, átmegy Holle anyóhoz. Ebből aztán lett némi világértelmezési bonyodalom Fanni fejében, úgyhogy inkább visszatérünk a klasszikusokhoz. Bálint Ágnes: Frakk és a foci. Ez leköti. Tátott szájjal figyel. ,A labda eltűnt a borbolyabokrok között, s Károly bácsi, míg a tüskés ágak alatt kotorászott, bosszúsan gondolt visz- sza arra a könnyelmű pillanatra, mikor Frakknak igazi futball-labdát vett.” Január 27., vasárnap Délelőtt a pécsi planetáriumba megyünk Fannival. Az előadás címe: Mesék a csillagokról. „Ötéves kor felett”. Ebbe elvileg mindketten beletartozunk. A gyerekek megigézve bámulják a csillagokkal teli kupolát.- Mi tetszett a legjobban, Fanni? - kérdezem, ahogy hazafelé baktatunk.- A Szaturnusz gyűrűje! Délután, az Oldham-Liverpool kupameccs közben váradanul kijelenti, hogy űrhajós szeretne lenni. Űrhajós? Biztos vagy ebben, Fanni? Bólint, hogy biztos. Rendben, mondom, akkor űrhajós leszel.- Mi a baj? - kérdezi a vacsoránál.- Nincs semmi baj, Fanni. Miért kérdezed ezt?- Mert olyan szomorú vagy.- Nem, nem vagyok szomorú.- Akarod, hogy inkább piros mezem legyen, és a Liverpoolban játsszak? Ezen elmosolyodom. Kedves, kedves Fanni. Elalvás előtt megkérdezi, van-e olyan pillanat, amikor az egész világon csend van, merthogy jó lenne, ha órákig az lenne. Aztán elalszik. így ér véget a pécsi hét. (Miért születtünk erre a világra? Ostobaság volna azt hinni, hogy valami nagy, nemes cél érdekében. Sokkal inkább azért, hogy egy jéghideg januári estén megnézzük a Pécsi MFC-Komlói Bányász futballmérkőzést, s közben két pohár forralt bor melegítsen bennünket belülről. „A többi néma csönd.”) Gazdag József
