Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-29 / 24. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 29. Vélemény És háttér 7 Újabb fiatal, művelt és aktív képviselő morzsolódik le a Kereszténydemokrata Mozgalomról Nehéz alfa-hímmé válni Az eredményes ellenzéki politizálás receptjét Szlovákiában a jelenlegi viszonyok között egyszerre nagyon könnyű és nehéz kitalálni. Könnyű, mivel sok fogást lehet találni a Fico- kormányon. Nehéz, mivel az ellenzéki pártok a legfőbb riválisuknak nem is feltétlenül a Smert, hanem egymást tekintik. TOKÁR GÉZA A hétvégén Radoslav Pro- cházka manőverezte magát túl, de annyira, hogy hosszútávú politikai karrierje is veszélybe került. A KDH különutas képviselőjéről - sok társához hasonlóan - könnyebben ki lehet deríteni, mit ellenez és kivel van rossz viszonyban, mint hogy mit is akar valójában. Procházka az előrehozott, a jobboldal számára tragikusan végződő választások után aktivizálta magát, és elsősorban saját pártjában, a kereszténydemokraták körében akart belső megújulást elérni. A Procházka által szorgalmazott változások a párt programja és mondanivalója mellett személyi változásokkal is jártak volna, éppen ezért előre kódolható volt az Alfa névre keresztelt intézkedéscsomagjának kudarca. Sejteni lehetett, hogy a KDH konzervatív vezetői nem nézik jó szemmel Procházka magánakcióját, ahogy azt sem, hogy több programpont nehezen egyeztethető össze a hagyományos kereszténydemokrata mondanivalóval. Ilyen előzmények után döntötte el a hétvégén a KDH országos tanácsa, hogy egyáltalán nem foglalkozik az Alfával, mire Procházkának nem volt más választása, mint bejelenteni, nem jelölteti magát többé a párt színeiben. A kérdés csak az, hogy mihez kezd magával most a sajátos nézetekkel rendelkező, művelt és aktív politikus, aki sajnálatos módon néhány dologhoz nagyon nem ért: elvbaAmire az ellenzéknek a legkevésbé van szüksége, az egy további, sokadik jobboldali pártocska. rátok szerzéséhez és a másodhegedűsi szerepkörhöz. Procházkának megvolt a lehetősége, hogy Dániel Lipšiccel és Jana Žitňanskával közösen távozzon a KDH-ból, s beleszóljon új formációjuk programjába. Ezt az utat minden bizonnyal elvágta, az meg elvei ellen szól, hogy sokadran- gú csaüakozóként kerüljön be most Lipšic Új Többségébe. A liberálisokkal - akik az Alfaprogramot egyébként dicsérték - ideológiai alapon akadhatnak problémái, az SDKÚ- nak pedig egyszerűen jövőképe nincs. Procházka rövid távú túlélése szempontjából így a legkézenfekvőbb dolognak a pártalapítás tűnhet (ha eltekintünk azoktól a feltételezésektől, miszerint az elnökválasztáson való indulás lenne a politikus célja - barátok nélkül ugyanis ez sem fog menni). Viszont amire az ellenzéknek a legkevésbé van szüksége, az egy sokadik, teljesen meghatározhatatlan identitású jobboldali erő, ami megint csak többi közveüen riválisától szerzi a választókat, nem pedig Robert Fico szavazótáborából. 'HA NEM MEGY A PART. NEM A BÚTOROKAT KELL 0PARTJA Ej koalície (Tüskéscópa/Fotó: Somogyi) A nemzeti identitást nem tartja mindenki fontosnak, de gyermeke érvényesülését feltehetően igen Magyar tanulók, magyar tanítók HORBULÁK ZSOLT Kisebbségi társadalmunk évről évre visszatérő izgalmas és egyben szívszorító időszaka az iskolai beiratkozások ideje. Ki élénk rábeszéléssel, ki csendes biztatással próbálja meggyőzni az iskolaköteles gyerekek szüleit a magyar tanintézetek előnyéről. Elsősorban észérvekkel. Az anyanyelvi oktatás minden szempontból előnyösebb mind a tanult anyag megértése, mind a diák szellemi fejlődése szempontjából. A nemzeti identitás megőrzését ugyan nem mindenkinek kötelező legfontosabb feladatának tekinteni, de gyermeke lehető legjobb képzésére valamennyi szülőnek ügyelnie kell. Az rosszindulatú tévhit, hogy a magyar iskolákban oktató szlovák szakos pedagógusok rosszabbul végeznék feladataikat, és hogy a magyar iskolát elvégzők szignifikánsan rosszabbul tudnának szlovákul, mint a szlovák iskolát végzők. A beiratkozási kampány fontosságával tulajdonképpen minden öntudatos magyar egyetért. Hogy mi győzi meg leginkább a szülőket, nem tudni. Talán a jó példa, esetleg az anyagi támogatás, amit egy ci- vü szervezet valamennyi elsősnek juttat. A felsoroltak mellett azonban a beiratkozásnak van két olyan oldala is, amelyről alig esik szó. Amikor ugyanis gyermekeinknek magyar iskolát választunk, egyben egzisztenciát biztosítunk a magyar nemzetiségű tanítóknak! A szórványosodó felvidéki magyarság esetében, akárcsak a régi korokban, a falusi tanító a közösség egyik lelke, aki a tanítás mellett sok más tevékenységgel együtt próbálja őrizni a nemzettudatot. Közhely, hogy a tanári fizetés milyen alacsony. Ebben az esetben nem magától értetődő, hogy üyen olcsó, de egyben tanult munkaerőt azzal is megpróbálunk megtartani, hogy a behatással egyben munkát adunk neki? A tanítás hivatás. Aki erre vállalkozik, bizony elgondolkodik azon, lesz-e állása két-három évtized múlva, akad-e majd olyan magyar, aki 2040-ben is magyar iskolát választ? így egy felvidéki diák nem csupán akkor dönt igazán helyesen, ha magyar iskolába jár, hanem ha szlovákiai magyar iskolát látogat, nem pedig magyarországi tanintézményt. Ez érvényes mind az alap-, mind pedig a középiskolákra. Beiratkozáskor nem csupán a gyerek érdekéről, de nem is egy elvont közösségi ügyről, hanem egy másik, nagyon is konkrét dologról, a felvidéki magyar tam'tók munkájának a megbecsüléséről, anyagi biztonságukról, munkájuk jövőjéről születik döntés. KOMMENTAR Kellett nekik Zeman NAGY ANDRÁS a Nem történt meg a csoda, Csehország nem a jobbik énjét mutatta meg a hétvégi választásokon, Zemanlegyőzte Schwarzenberget. Röviden így lehetne összefoglalni a történteket. Csehország nem elnöki rendszer. Az államfőnek Szlovákiához és Magyarországhoz hasonlóan erősen korlátozott jogkörei vannak, ezért a köz- társasági elnök nem befolyásolja rendkívüli módon a napi politikát. Ennek ellenére két dolog miatt volt rettentően fontos, hogy ki foglalja el az elnöki széket Václav Klaus után. Egyrészt 1993, azaz Csehország megalakulása óta ez volt az első közvetlen elnökválasztás, így az eseményszimbolikusnak is mondható. Miloš Zeman bármit is tesz, úgy kerül majd be a tankönyvekbe, mint Csehország első közvetlenül választott államfője. Amásikdolog az elnökmint személyiségkérdése. Nyugati szomszédunknál az eddigi két államfő, Václav Havel és Václav Klaus is olyan politikus volt, akire az ország felnézett, akinek kijelentéseire külföldön is figyeltek. Havel disszidensként, drámaíróként, emberijogi aktivistaként és államférfiként maradt meg az emlékezetben. Václav Klaus pedig az a politikus, akinek egyáltalán nem jelentett gondot szembeszállni a többségi véleménnyel, legyen az az EU, az euró, a hazai kormánytöbbség vagy akár a globális felmelegedés. A saját véleményét végig, karakán módon tudta úgy képviselni, hogy a nemzetközi sajtó és a külföldi politikusok is odafigyeltek rá, ha többnyire nem is értettekvele egyet. Ebből a szempontból talánjobbanjárt volna Csehország Karel Schwarzenberggel, de el kell ismerni, hogy észért és saját véleményért az új elnöknek, Müos Zemannak sem kell a szomszédba mennie. Már most biztosak lehetünk abban, hogy elnökként is meglesz a maga sajátos stílusa, és biztosan nem válik szürke kisegérré. Azt, hogy mekkora része volt Schwarzenberg vereségében a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos kijelentésének, nem lehet pontosan felmérni. Egyelőre nem látni, hogy voltak-e olyan potenciális szavazói, akik végül amiatt fordultak el tőle,merte kijelentései alapján már nem tartották elég hazafinak. Ami tény, hogy egy rendkívül alacsony népszerűséggel bíró, a gazdasági válság újabb hullámával küzdő cseh kormány külügyminisztereként vágott neki a választásoknak, ami bizonyos szavazókat nyilván befolyásolt. Egy ellenzéki j elöltnek sokkal könnyebb a dolga, ha kritizálni kell a közállapotokat. Ezt pedig Zeman remekül csinálta. Tanulságként talán annyit érdemes leszűrni, hogy az államfőjük miatt már nem irigykedhetünk a csehekre, kiderült, hogy mégsem annyival értelmesebben választanak elnököt, mint Szlovákia. Némi félelemmel teszem fel már most a kérdést: Ha a csehek 2013-ban képesek voltak megválasztani Zemant, akkor mit várhatunk Szlovákiában 2014-ben? FIGYELŐ Jobb így az LMP két szárnyának Az LMP mindkét irányzata jobban jár az elválással, mintha a feleket kölcsönösen bénító belső válság állapotában maradtak volna - fogalmazott blogján Török Gábor politológus az LMP hétvégi kongresszusát értékelve. Bajnai Gordon pártja számára létfontosságú lehet az LMP szakadása, hiszen az Együtt 2014 a kiválókkal médiaképes politikusokat, politikai tartalmakat és médiafigyelmet kaphat - véli Török Gábor. Szerinte ebből a szempontól az Együt- tel sajátos előválasztási harcban álló szocialistáknak lehetne akár rossz hír is a mostani szakadás. Az LMP-ben pedig Schiffer Andrásék lehetőséget kapnak, hogy kompromisszumok nélkül érvényesítsék középutas, önálló politikájukat. A kilépések miatt az LMP-frakció megszűnése előbb-utóbb bekövetkezik, de egy évvel a választás előtt ennek a jelentőségét nem kell túlértékelni. (HVG) Leköpni a távozókat! Kasza Péter szegedi LMP-s humorosnak szánta, de több párttársa szerint „minősíthetetlenül durva hangvételű” lett az a módosító javaslata, amelyet a Párbeszéd Magyar- országért Platform előteijesz- téséhez írt. A botrány a párt szombati kongresszusán robbant ki. Kasza azt javasolta, hogy azoknak a kilépőknek, akiknek ezután az MSZP politikusaival kell nyüvános köz- szerepléseket vállalni, a pártkassza terhére az LMP medi- tációs tanfolyamokat vagy tudatmódosító szereket biztosít. A platform javaslatának esedeges elfogadásához pedig azt írta, hogy „mindazok, akik ezeket megszavazták, a teremből kifelé tartva nyilvános vezetésképpen kötelesek a láncokra felfüggesztett távozó nyolc országgyűlési képviselő valamelyikét leköpni vagy pofon vágni”. Kasza azt mondta, nem a nyü- vánosságnak szánta javaslatát. (Délmagyarország)
