Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-26 / 22. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2013. JANUÁR 26. www.ujszo.com INTERJÚ Nadežda Jelušová, Vanda Jančárová, Lucia Lapišáková, Mary Havranová és Marko Igonda A felszín alatt című sorozatbanaki Morvából jött«, mindig érezhető lesz, hogy nem vagyok született cseh. Az angolban ugyanúgy van akcentusom, s lehet, hogy kemény munkával meg lehet szabadulni tőle. Pedig úgy érzem, színészként megfelel, ha különböző országokban, más-más nemzetbeliekkel dolgozhatok, mindez igen pozitívan hat rám, másként reagálok bizonyos dolgokra. Prágában a nyelv okozott nagyobb nehézséget vagy az, hogy ott nem ismerték? Néha meg mindig légüres térben érzem magam. Kezdetben egy ügynökkel körbejártam a színházakat, az ügynökségeket, aztán a Nemzetiben megismerkedtem a nejem kollégáival. Csehországban másképp működnek a dolgok, az ember kap egy lehetőséget, aztán egy ideig nem történik semmi. A filmszerepekkel más a helyzet, az első filmet Viktor Polesnývel készítettem, ha ő valakit megkedvel, az nyerő helyzetben van. Ettől függetlenül Prágában sokkal nagyobb a választék, ezért hosszabb a várakozási idő, folyton készenlétben kell lenni. Ezt szeretem, de lelkileg megterhel. A színházi életben is egyre nagyobb szerepet játszik a pénz. A pénz alfája és ómegája mindennek, de fontos, hogy küzdjünk ez ellen a szemlélet ellen. Manapság a sorozatok idejét éljük, butaság lenne, ha ignorálnánk a divatot, figyelembe kell venni azt is, mi kell az embereknek Nem is szólva arról, hogy számos fiatal színészt a tévé képernyőjén ismernek meg a nézők így van ez Marko Igondával is: annak idején a Panelházi történetek, most A felszín alatt című sorozatban újra felfedezte az ország, így van, s ezt a feleségemnek köszönhetem. Hallani sem akartam arról, hogy sorozatban szerepeljek Egyrészt nem szeretem, ha sok a szöveg, másrészt attól féltem, hogy felszínes marad a dolog, nem lesz rá elég idő. Aztán mégis kötélnek álltam, ez volt az újabb válaszút az életemben. Nagyon konzervatív ember vagyok, de a nejem elmagyarázta, hogy bele kell vágnom, a nézők zöme nem mdja, hogy van A repülő Cyprián vagy további tíz filmem. Mivel győzte meg Hanka? Tudta, hogy nagyon szeretnék Szlovákiában dolgozni. Azzal érvelt: lehetőséget kell adnom a nézőnek, hogy felfedezhessen, s ebből nekem is előnyöm származik. Ma már tudom, hogy a Panelházi történetek révén kerültem be a köztudatba, világossá vált, hogy a felkérésekért hálásnak kell lennem, s ha valamibe belevágok, azt merjem vállalni. Andy Kraustól, A felszín alatt forgatókönyvírójától tudom, hogy a sorozat születésekor konkrét nevekben gondolkodott. Szeretem ezt a sorozatot, azért is, y> Megnyerő egyéniség. Közvetlen, természetes, figyelmes és - mint mondja - nagyon konzervatív. mert az egyes jelenetekre a szokásosnál több időt szántak a forgatásnál, s adott volt a lehetőség, hogy amit itt, a panzióban forgatás után elképzelek, megvalósítsam. Ezzel elértük, hogy a sorozat más, mint a többi, az érzelmek természetesebbek, a színész másképp játszik, mozog, s a néző elhiszi, amit lát. Nyíltan megbeszéltük a rendezővel, a partnerekkel, hogyan érhető el, hogy megelevenedjenek a karakterek, érzékelhetők legyenek a kapcsolatokban a feszültségek. finoman, érzékkel. Megbeszélték velem a helyzetet, s visszatereltek a helyes útra. Ha ők nincsenek, nem tudom... Mindig ennyire kötődött a szüleihez? Hála nekik, soha nem követtem el jóváteheteden hibákat. Nem is merek rágondolni, mi lesz, ha nem lesznek, ha egyedül maradok. Mindazt, amit tőlük kaptam, igyekszem átadni a kislányomnak. Meg szeretném tanítani arra, amit a szüleimnek köszönhetően tudok: hogy ha az ember megvívja a harcát, az hatalmasat lendít rajta, lélekben, anyagiakban. Maruška nem szenved attól, hogy a papa gyakran ingázik? Sokszor viszem magammal. Egyetlen gyerek lévén, így kompenzálom, hogy nincs testvére, s nekem ő nemcsak lányom, hanem mindenem, barátom, útitársam. A feleségem nélkül néha csonkának érzem magam, jó lenne, ha megmondaná, mit hogyan tegyek, de lassan azt veszem észre, hogy Maruška veszi át ezt a szerepet. Az Utca című sorozatban volt egy jósnő, akit a feleségem a lányunkról kérdezett, mire ő azt mondta, hármunk közül ő a legérettebb. Máúa imádja, ha velem lehet, s jó lenne, ha ez még sokáig így maradna. Félő, hogy nem, Maruška ősszel iskolába megy. Bizony, most voltunk beiratkozni. Majd megyek vele iskolába, nekem se árt egy kis tanulás. Két művész gyermekeként menynyire tehetséges? Jó az emlékezőtehetsége, igen gyorsan megtanulja a verseket. Az óvodában megkérdeztem, mire fogékony, mire az óvó néni bölcsen azt mondta, egyelőre ne erőltessük Otthon milyen nyelven folyik a IS? Csehül, mert nem akartuk megnehezíteni Maruška dolgát. Örülök, hogy ötéves korától szlovákul is jól beszél. Az óvodából vettem a példát, s mindig találunk egy témát, amelyről szlovákul társalgunk. Nagy vágyam, hogy megszabaduljon az akcentusától, mert rám azt mondják a csehek, hogy »maga az, Zsolna egyik negyedében, Tmo- véban nőtt fél, ott élnek a szülei. Körmöcbányán restaurátor szakon végzett, végül színész lett. Addig, míg elindult a pályán, sokszor állt válaszút előtt Nem tudom, miért lettem színész. A szüleim úgy irányítottak, hogy megtaláljam önmagam. Igaz, hogy az iskolában sokszor szavaltam, eljártam versenyekre, de a színészi pálya fel se merült bennem. Szerettem a filmeket, de hogy mi vitt rá, hogy ezt az utat válasszam, nem tudom... Megjárta Amerikát, megélt néhány kalandot Eredetileg képzőművészed főiskolán akartam folytatni a tanulmányaimat, de ebből nem lett semmi, ezért pótmegoldást kerestem. A színművészed előtt két évig dolgoztam Németországban restaurátorként, Seattle mellett meg egy farmon güriztem. Közben érett bennem a vágy, hogy filmet forgassak, el is mentem néhány válogatóra, ott derült ki, hogy a színházon keresztül ez könnyebben menne. Jelentkeztem a főiskolára, elsőre felvettek. Jó időben voltam jó helyen. Tudja, milyen az, ha válaszút előtt áll az ember, s ráérez, hogy jó irányban halad? Csodálatos érzés! Bevallom, amikor elkezdődött A felszín alatt című sorozat, megragadott a hangja. Azt sugallta, hogy ez az ember őszinte, barátságos. S amikor megláttam a szemét, az egész embert, úgy éreztem, nem tévedtem. Milyen Marko Igonda? Mennyire ismeri önmagát? Mindig arra törekszem, hogy rátaláljak önmagámra. Bennem is bujkálnak démonok, olyat is teszek, amit nem kellene, de vállalom a következményeket. A nejem mondja, hogy képes vagyok mindenemet odaadni, de arra is, hogy mindent elvegyek. Magabiztos, kitartó? Ezzel gondban voltam, de igyekszem. A munkában a végletekig elmegyek. Az életben előszeretettel rúgom fel a sablonokat, nem hagyom magam gúzsba kötni. Örökösen vívódok, szabadúszóként nincs olyan biztonságérzetem, mint a társulat tagjainak, de nekem szabadságra van szükségem, s ez néha fáj. Önmagát képes feladni valakiért? Ezzel nem volt gond, a nagyszüleim mondogatták, hogy gyerekkoromban mindenemet odaadtam másoknak, ha azt akartam, hogy legyen játszótársam, mert imádtam, ha nem vagyok egyedül. Akkor hittem nekik, de ahogy öregszem, megingott a hitem, s ez dühít. A családért viszont mindenre képes vagyok. Nehéz a bizalmába férkőzni? Következetes vagyok abban, kit engedek közel magamhoz. Egyre kevesebb a barát, pedig a barátság az, amit tudatosan ápolok Könnyen megbántódik? Attól függ, miért és kivel állok szemben. Hisz abban, hogy a sors vagy a véledenek irányítják életünket? Igen, bár nem könnyű a válasz. Hiszek a sorsban, igyekszem magam is befolyásolni, akkor is, ha tudom, hogy a bűvös körben van, ami adott. Kiléphetünk belőle, ha szűknek tűnik, s beléphetünk egy másikba. Urbán Klára Bennem is bujkálnak démonok, olyat is teszek, amit nem kellene, de vállalom a következményeket. A nejem mondja, hogy képes vagyok mindenemet odaadni, de arra is, hogy mindent elvegyek. "V
