Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-25 / 21. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 25. Vélemény És háttér 7 Tanulják meg végre: az állam iránti lojalitás fokmérője nem a vezetői iránt táplált szeretet Majd ha kiérdemied Lehet, hogy nagyon is­merős, de nem hagyhat­juk ki azt a viccet, amikor Brezsnyev az utolsó íté­let előtt a túlvilág kapu­jában összefut Szulej- mánnal. LOVÁSZ ATTILA Brezsnyev megkérdi, vajon miként sikerült a törököknek 150 évig maradniuk, míg az oroszoknak negyven sem ada­tott meg. Szulejmán bölcs mo­sollyal válaszol: Először is nem volt kötelező a török nyelv, az­tán nem volt kötelező az isz­lám, ja, és Mohács évforduló­ját nem ünnepeltettük meg a magyarokkal. Mindig, amikor a lojalitás kérdéseit feszegetik egyesek, eszünkbe juthat a történet. Mert az, ahogyan néhány szlo­vákiai politikus az állam iránti lojalitást képes megfogalmaz­ni, arra csak Václav Klaus tá­vozó cseh államfő tudott meg­felelően reagálni az elhíresült „hluboké nedorozuméní” (tel­jes félreértés) szókapcsolattal. A nálunk még korántsem tá­vozó államfő megint megszó­lalt lojalitásügyben, s mint oly sokszor, okosabb lett volna, ha néma maradt volna. Az állampolgár államhoz fűződő lojalitásának egyetlen ismérve, hogy eleget tesz ál­lampolgári kötelességeinek akkor is, ha erre semmüyen ál­lami erőszakszervezet nem kényszeríti. Tehát fegyveres kíséret nélkül bevonul kato­nának (ha van katonai szolgá­lat - lásd még az osztrákok döntését), időben befizeti az adót, rendszeresen leperkálja az elosztó rendszerekbe ajáru- lékokat, s egyébként is betartja a törvényeket. Ezen ismérve­ket figyelembe véve a szlová­kiai kisebbségek lojálisak. Nem bizonygatjuk. Azok, és kész. Bizonygatni- és igazolni- valója lojalitást illetően jelen­leg inkább a politikai osztály­nak van. Bizonyára érdekes képet kapnánk, ha utánanéznénk, hány szlovák hazaffy rendel­kezik kék könyvvel (tudják, ez a katonai szolgálatra való al­kalmatlanságot igazolta, és megszerzése nagy dolognak számított még egy generáció­val ezelőtt is). Ami pedig a ha­zának beszolgáltatott javak és a hazától elvont javak arányát illeti, abban a szlovákiai ma­gyarok nem különböznek a többségtől, vagy ha igen, ak­kor a javukra írandó módon. A politikai osztály viszont nagy számban rendelkezik olyan A szlovákiai kisebbsé­gek lojálisak. Bizony- gatnivalója a lojalitást illetően inkább a politi­kai osztálynak van. egyénekkel, akik világéletük­ben soha semmilyen értéket nem teremtettek, de a közpén­zekből aránylag jól élnek. Sőt, a lojalitást napi 24 órában számonkérők egyik politikai vezetője a közpénzekből élve vált nagyon, de nagyon gaz­daggá, még az általa megivott borovicskahektók sem akadá­lyozták financiális előmenete­lét - nevét csak azért se írjuk le. Államfőnk a nevet amúgy ismeri, egyik komoly támoga­tója volt a kampányban. Egyébként meg, ha elnö­künk meg akar győződni a la­kosság jelenlegi, Szlovákia iránti lojalitásáról, próbálja meg felmérettetni, akamak-e a honfiak kötelező katonai szol­gálatot, hajlandók-e önkénte­sen tíz százalékkal nagyobb adót fizetni mondjuk azért, hogy az állam visszavásárolja az energetikai ágazatot. A vég­eredményt borítékolhatjuk. Nemzetiségtől függetlenül. A végére pedig egy ingyenes jó tanács: közjogi méltósága­ink vegyék végre észre, hogy egy ország, egy állam iránti lo­jalitás fokmérője nem a közjogi méltóságok iránt táplált szere­tet. Sőt, még csak az állam iránt táplált szeretet sem. A lo­jalitás nem szeretet, hanem el­sősorban kiérdemelt(!) stá­tusz. Akkor meg tessék elkezdeni kiérdemelni. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Potyautasok LAMPL ZSUZSANNA í I : w Az idős atya az apró lopásokról prédikált. Elme­sélte, hogy fiatal korában gyak­ran utazott feke­tén a villamo- son. Jegye éppenséggel volt, de az izgalom kedvéért nem lyukasztotta ki. Aztán egy megvilágosult pillanatában rájött, hogy ez lopás, és a lopás bűn, és attól kezdve felhagyott ezzel a rossz szokással. A nőnek nevethetnékj e tá­madt, amint elképzelte a jósá­gos, becsületes atyát, ahogy felszáll a villamosra, óvatosan körülnéz, hogy van-e ellenőr, aztán kezében a biztonság kedvéért kikészített jeggyel, megrögzött tolvajként beáll a jegykezelő automata mellé, és izgatottan vár. S az idős pap, mintha olvasna a gondolatá­ban, vagy százdioptriás szem­üvege mögül is tisztán látná az emberek ajkán játszadozó mo­solyt, kijelentette, hogy mind­ez talán nevetséges. De a kis csalókból lesznek a nagy csa­lók, a kis tolvajokból a nagy tolvajok. Mert aki helyénvaló­nak tartj a a kis lopást, annak - ha alkalma adódik rá -, a nagy lopás sem fog lelkiismeret- furdalást okozni. Akkor a nőnek eszébe jutott, hogy talán a közlekedési válla­lat némely emberei is potya­utasként kezdték. Például akik kitalálták, hogy a három hó­napos bérlet kilencven napig érvényes .Azelőtt mondjuk a július elsején vásárolt három hónapos bérlet október elsejé­ig volt érvényes, most szep­tember huszonnyolcadikáig. Tehát négy napot ellopnak az utastól, ami napi két, tizenöt percnél hosszabb ideig tartó utat számítva személyenként 7,20 euró pluszt jelent a közle­kedési vállalatnak (Pozsony­ban 150 ezer személynekvan hosszabb-rövidebb lejáratú bérlete). Persze a lopás erős ki­fejezésnek tűnhet, mert ezek az okos emberek a három hó­napos bérletet átnevezték ki­lencvennaposnak, az egyhó­naposat pedig harmincnapos­nak, és mivel ez így stimmel, senki sem lázadozhat. De a közlekedési vállalat egyértelműen pluszbevételhez akart jutni, ezért játszotta el, hogy nem drágítja a bérlete­ket, csak éppen suttyomban csökkentette a leutazható na­pok számát, amit az utas elő­ször nem is igazán tudatosít. Mi ez, ha nem lopás? Ráadásul ez a „csavar” tudatosságról árulkodik, márpedig akkor a lopás egy kifinomultabb for­májával állunk szemben, a tu­datosan manipulált lopással. Aztán itt vannak a revizorok. A tömegbe vegyülve fellopóznak a járműre, s csak akkor fedik fel a kilétüket, amikor már be­csukódtak az ajtók. Mintha di­rekt potyautasokra vadászná­nak. S mintha kimondottan örömükre szolgálna, ha üye- neket találnak. Egy vasárnap délelőtt is megjelentek. Egy sápadt idősebb asszonynak nem volt jegye, mert ahol fel­szállt, nem működött a jegy­árusító automata. Beteg volt, kórházbóljött, mutatta az el­bocsátó papírjait. Sírt, hogy ő nem csaló. A két tagbaszakadt ellenőr ennek ellenére annak nevezte, és megbüntette. Mi mindenre képes az, aki ilyen embertelen? KOMMENTAR Csendes lopás MÓZES SZABOLCS Sajtószemle évi 11520 euróért. Rendeli: egy vé­delmi tárca alá tartozó állami ügynökség. Szállít­ja: Katarína Kližanová Rýsová volt smeres szóvi­vő ^vállalkozása. Ha példával kellene szemléltet­ni, hogyan működik a politikai klientelizmus és hogyan dobálja ki az állam az ablakon a pénzt, ezt hozhatnánk fel. Miért botrányos a katonai ingatlankezelő ügynökség sajtó- szemlés szerződése? Mert a Smer volt szóvivőjének cége kapta a megrendelést? Vagy mert ennyi munkáért sok a 11520 euró? Fontos kérdések, ám nem ez a lényeg. Akérdést így kell helye- sen feltenni: miért van szüksége egy sosem látott, sosemhallott kis állami ügynökségnek sajtószemlére? Az állami pocsékolással nem az az alapprobléma, hogy ki mennyiért rendel, hanem hogy milyen munkát rendel. Abü- rokrácia és a kliensrendszer nem létező igények alapján tá­maszt keresletet, amelyre a rendszer aztán megadja a megfele­lő kínálatot is. Ez az alapprobléma. Ha valami miatt egy állami ellenőrzőszervvisszaislökneegyüyenszerződéstversenytár- gyalás kiírására, alacsonyabb összegettartalmazó szerződés megkötésére kötelezné az állami hivatalt/intézmény/ügy- nökséget, az alapprobléma nem oldódna meg. Ilyen megrende­léseknek ugyanis nem lenne szabad megszületniük. Ez a 11520 eurós biznisz csak egy a sok közül. Egy külön kis ügynökségtudnácsak-szorgosmunkával-felmémi,ahivata- lokhány felesleges megrendelést generálnak egy év alatt. Az már külön kérdés -talán egy leendő doktori disszertáció témá­ja-, hogy ezekhányadrésze születikpolitikaimegrendelésre,s mennyi megrendelést termel ki maga a bürokratikus rendszer. Az állam egy évben 5 milliárd eurót költ beszerzésekre - áruk és szolgáltatások vásárlására. Ez az államháztartás kiadási ol­dalának több mint negyede. Ennek az emberi léptékkel fel­foghatatlan összegnek hányadrésze megy el a fentiekben le­írt, sajtószemleszerű kiadásokra? Ez az alapkérdés. Amikor pedig a politikusok széttárják a kaijukat, mondván, nincs már hol spórolni, a hivatalnokok bére évek óta befagyasztva, az oktatásügyi és egészségügyi kiadások alig növekszenek, nyugdíjakat nem lehet megvágni, mert az antiszociális bar­bárság, akkor azt kell mondani: az üyen felesleges kiadáso­kat tessék lenyesegetni. S mindjárt meg lehet spórolni pár száz millió eurót! A gond csak az, hogy az ilyen pénzkidobások a rendszer ré­szét képezik - valamivel jól kell lakatni a klientúrát. Melles­leg rendkívül nehéz kimutatni, mennyi pénz is tűnik így el a rendszerből - ugyanis gyakran viszonylag kis tételekről van szó -, amikor a választók ingerküszöbét nem érik el az ilyen lopások. Konklúzió helyett így nem először azt kell konsta­tálnunk: a politikai és társadalmi kultúrának kell megváltoz­nia ahhoz, hogy ez a jelenség marginalizálódjon. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. FIGYELŐ A szerbeknek cár kell Szerbiának hiányzik a cár vagy a király, vagyis egy olyan parlamentáris monarchia, ahol a király egyesítené a né­pet -jelentette ki Irinej pátri­árka a II. Petar Karagyorgye- vics földi maradványainak Egyesült Államokból történt hazaszállítása alkalmából szolgáltatott istentisztelet után. Szerinte ezzel Szerbiá­nak minden gondja megol­dódna. „Szerbia hivatalosan is visszavárja a királyságot” - mondta Irinej. (Magyar Szó) A briteknek hóember kell Hóembersereg építésére buzdítja Nagy-Britannia la­kosságát a környezetvédelmi hivatal, hogy fékeződjön a hóolvadás, és kevesebb ház álljon vízben. A felhívás egyszerű fizikai magyarázata, hogy a hóemberek lassabban olvadnak el, mint a hó. Nagy- Britanniának idén bőségesen kijutott a hóból, a jövő hétre viszont enyhülés várható, he­ves esőzésekkel. „Az lenne a legjobb, ha most mindenki megépítené a maga hóembe­rét” - idézte a környezetvé­delmi hivatal szóvivőjét a The Mirror című lap. Vietnamnak méreganyag kell Vietnam maga fogja előállí­tani a halálra ítéltek kivégzé­séhez használt méreganya­got, miután az európai gyógy­szergyárak leállították termé­keik szállítását - írta egy viet­nami üzleti lap. Az uniós cé­gek a rendkívül sok kivégzés miatt folyamodtak ehhez. Vi­etnam 2011-ben szüntette be a golyó általi kivégzést, mert az súlyos lelki megrázkódta­tást okozott a lövészeknek. Tavaly e döntés folyománya­ként - a kormány közlése sze­rint - 532 halálos ítéletet nem hajtottak végre. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents