Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-25 / 21. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 25. Vélemény És háttér 7 Tanulják meg végre: az állam iránti lojalitás fokmérője nem a vezetői iránt táplált szeretet Majd ha kiérdemied Lehet, hogy nagyon ismerős, de nem hagyhatjuk ki azt a viccet, amikor Brezsnyev az utolsó ítélet előtt a túlvilág kapujában összefut Szulej- mánnal. LOVÁSZ ATTILA Brezsnyev megkérdi, vajon miként sikerült a törököknek 150 évig maradniuk, míg az oroszoknak negyven sem adatott meg. Szulejmán bölcs mosollyal válaszol: Először is nem volt kötelező a török nyelv, aztán nem volt kötelező az iszlám, ja, és Mohács évfordulóját nem ünnepeltettük meg a magyarokkal. Mindig, amikor a lojalitás kérdéseit feszegetik egyesek, eszünkbe juthat a történet. Mert az, ahogyan néhány szlovákiai politikus az állam iránti lojalitást képes megfogalmazni, arra csak Václav Klaus távozó cseh államfő tudott megfelelően reagálni az elhíresült „hluboké nedorozuméní” (teljes félreértés) szókapcsolattal. A nálunk még korántsem távozó államfő megint megszólalt lojalitásügyben, s mint oly sokszor, okosabb lett volna, ha néma maradt volna. Az állampolgár államhoz fűződő lojalitásának egyetlen ismérve, hogy eleget tesz állampolgári kötelességeinek akkor is, ha erre semmüyen állami erőszakszervezet nem kényszeríti. Tehát fegyveres kíséret nélkül bevonul katonának (ha van katonai szolgálat - lásd még az osztrákok döntését), időben befizeti az adót, rendszeresen leperkálja az elosztó rendszerekbe ajáru- lékokat, s egyébként is betartja a törvényeket. Ezen ismérveket figyelembe véve a szlovákiai kisebbségek lojálisak. Nem bizonygatjuk. Azok, és kész. Bizonygatni- és igazolni- valója lojalitást illetően jelenleg inkább a politikai osztálynak van. Bizonyára érdekes képet kapnánk, ha utánanéznénk, hány szlovák hazaffy rendelkezik kék könyvvel (tudják, ez a katonai szolgálatra való alkalmatlanságot igazolta, és megszerzése nagy dolognak számított még egy generációval ezelőtt is). Ami pedig a hazának beszolgáltatott javak és a hazától elvont javak arányát illeti, abban a szlovákiai magyarok nem különböznek a többségtől, vagy ha igen, akkor a javukra írandó módon. A politikai osztály viszont nagy számban rendelkezik olyan A szlovákiai kisebbségek lojálisak. Bizony- gatnivalója a lojalitást illetően inkább a politikai osztálynak van. egyénekkel, akik világéletükben soha semmilyen értéket nem teremtettek, de a közpénzekből aránylag jól élnek. Sőt, a lojalitást napi 24 órában számonkérők egyik politikai vezetője a közpénzekből élve vált nagyon, de nagyon gazdaggá, még az általa megivott borovicskahektók sem akadályozták financiális előmenetelét - nevét csak azért se írjuk le. Államfőnk a nevet amúgy ismeri, egyik komoly támogatója volt a kampányban. Egyébként meg, ha elnökünk meg akar győződni a lakosság jelenlegi, Szlovákia iránti lojalitásáról, próbálja meg felmérettetni, akamak-e a honfiak kötelező katonai szolgálatot, hajlandók-e önkéntesen tíz százalékkal nagyobb adót fizetni mondjuk azért, hogy az állam visszavásárolja az energetikai ágazatot. A végeredményt borítékolhatjuk. Nemzetiségtől függetlenül. A végére pedig egy ingyenes jó tanács: közjogi méltóságaink vegyék végre észre, hogy egy ország, egy állam iránti lojalitás fokmérője nem a közjogi méltóságok iránt táplált szeretet. Sőt, még csak az állam iránt táplált szeretet sem. A lojalitás nem szeretet, hanem elsősorban kiérdemelt(!) státusz. Akkor meg tessék elkezdeni kiérdemelni. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Potyautasok LAMPL ZSUZSANNA í I : w Az idős atya az apró lopásokról prédikált. Elmesélte, hogy fiatal korában gyakran utazott feketén a villamo- son. Jegye éppenséggel volt, de az izgalom kedvéért nem lyukasztotta ki. Aztán egy megvilágosult pillanatában rájött, hogy ez lopás, és a lopás bűn, és attól kezdve felhagyott ezzel a rossz szokással. A nőnek nevethetnékj e támadt, amint elképzelte a jóságos, becsületes atyát, ahogy felszáll a villamosra, óvatosan körülnéz, hogy van-e ellenőr, aztán kezében a biztonság kedvéért kikészített jeggyel, megrögzött tolvajként beáll a jegykezelő automata mellé, és izgatottan vár. S az idős pap, mintha olvasna a gondolatában, vagy százdioptriás szemüvege mögül is tisztán látná az emberek ajkán játszadozó mosolyt, kijelentette, hogy mindez talán nevetséges. De a kis csalókból lesznek a nagy csalók, a kis tolvajokból a nagy tolvajok. Mert aki helyénvalónak tartj a a kis lopást, annak - ha alkalma adódik rá -, a nagy lopás sem fog lelkiismeret- furdalást okozni. Akkor a nőnek eszébe jutott, hogy talán a közlekedési vállalat némely emberei is potyautasként kezdték. Például akik kitalálták, hogy a három hónapos bérlet kilencven napig érvényes .Azelőtt mondjuk a július elsején vásárolt három hónapos bérlet október elsejéig volt érvényes, most szeptember huszonnyolcadikáig. Tehát négy napot ellopnak az utastól, ami napi két, tizenöt percnél hosszabb ideig tartó utat számítva személyenként 7,20 euró pluszt jelent a közlekedési vállalatnak (Pozsonyban 150 ezer személynekvan hosszabb-rövidebb lejáratú bérlete). Persze a lopás erős kifejezésnek tűnhet, mert ezek az okos emberek a három hónapos bérletet átnevezték kilencvennaposnak, az egyhónaposat pedig harmincnaposnak, és mivel ez így stimmel, senki sem lázadozhat. De a közlekedési vállalat egyértelműen pluszbevételhez akart jutni, ezért játszotta el, hogy nem drágítja a bérleteket, csak éppen suttyomban csökkentette a leutazható napok számát, amit az utas először nem is igazán tudatosít. Mi ez, ha nem lopás? Ráadásul ez a „csavar” tudatosságról árulkodik, márpedig akkor a lopás egy kifinomultabb formájával állunk szemben, a tudatosan manipulált lopással. Aztán itt vannak a revizorok. A tömegbe vegyülve fellopóznak a járműre, s csak akkor fedik fel a kilétüket, amikor már becsukódtak az ajtók. Mintha direkt potyautasokra vadásznának. S mintha kimondottan örömükre szolgálna, ha üye- neket találnak. Egy vasárnap délelőtt is megjelentek. Egy sápadt idősebb asszonynak nem volt jegye, mert ahol felszállt, nem működött a jegyárusító automata. Beteg volt, kórházbóljött, mutatta az elbocsátó papírjait. Sírt, hogy ő nem csaló. A két tagbaszakadt ellenőr ennek ellenére annak nevezte, és megbüntette. Mi mindenre képes az, aki ilyen embertelen? KOMMENTAR Csendes lopás MÓZES SZABOLCS Sajtószemle évi 11520 euróért. Rendeli: egy védelmi tárca alá tartozó állami ügynökség. Szállítja: Katarína Kližanová Rýsová volt smeres szóvivő ^vállalkozása. Ha példával kellene szemléltetni, hogyan működik a politikai klientelizmus és hogyan dobálja ki az állam az ablakon a pénzt, ezt hozhatnánk fel. Miért botrányos a katonai ingatlankezelő ügynökség sajtó- szemlés szerződése? Mert a Smer volt szóvivőjének cége kapta a megrendelést? Vagy mert ennyi munkáért sok a 11520 euró? Fontos kérdések, ám nem ez a lényeg. Akérdést így kell helye- sen feltenni: miért van szüksége egy sosem látott, sosemhallott kis állami ügynökségnek sajtószemlére? Az állami pocsékolással nem az az alapprobléma, hogy ki mennyiért rendel, hanem hogy milyen munkát rendel. Abü- rokrácia és a kliensrendszer nem létező igények alapján támaszt keresletet, amelyre a rendszer aztán megadja a megfelelő kínálatot is. Ez az alapprobléma. Ha valami miatt egy állami ellenőrzőszervvisszaislökneegyüyenszerződéstversenytár- gyalás kiírására, alacsonyabb összegettartalmazó szerződés megkötésére kötelezné az állami hivatalt/intézmény/ügy- nökséget, az alapprobléma nem oldódna meg. Ilyen megrendeléseknek ugyanis nem lenne szabad megszületniük. Ez a 11520 eurós biznisz csak egy a sok közül. Egy külön kis ügynökségtudnácsak-szorgosmunkával-felmémi,ahivata- lokhány felesleges megrendelést generálnak egy év alatt. Az már külön kérdés -talán egy leendő doktori disszertáció témája-, hogy ezekhányadrésze születikpolitikaimegrendelésre,s mennyi megrendelést termel ki maga a bürokratikus rendszer. Az állam egy évben 5 milliárd eurót költ beszerzésekre - áruk és szolgáltatások vásárlására. Ez az államháztartás kiadási oldalának több mint negyede. Ennek az emberi léptékkel felfoghatatlan összegnek hányadrésze megy el a fentiekben leírt, sajtószemleszerű kiadásokra? Ez az alapkérdés. Amikor pedig a politikusok széttárják a kaijukat, mondván, nincs már hol spórolni, a hivatalnokok bére évek óta befagyasztva, az oktatásügyi és egészségügyi kiadások alig növekszenek, nyugdíjakat nem lehet megvágni, mert az antiszociális barbárság, akkor azt kell mondani: az üyen felesleges kiadásokat tessék lenyesegetni. S mindjárt meg lehet spórolni pár száz millió eurót! A gond csak az, hogy az ilyen pénzkidobások a rendszer részét képezik - valamivel jól kell lakatni a klientúrát. Mellesleg rendkívül nehéz kimutatni, mennyi pénz is tűnik így el a rendszerből - ugyanis gyakran viszonylag kis tételekről van szó -, amikor a választók ingerküszöbét nem érik el az ilyen lopások. Konklúzió helyett így nem először azt kell konstatálnunk: a politikai és társadalmi kultúrának kell megváltoznia ahhoz, hogy ez a jelenség marginalizálódjon. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. FIGYELŐ A szerbeknek cár kell Szerbiának hiányzik a cár vagy a király, vagyis egy olyan parlamentáris monarchia, ahol a király egyesítené a népet -jelentette ki Irinej pátriárka a II. Petar Karagyorgye- vics földi maradványainak Egyesült Államokból történt hazaszállítása alkalmából szolgáltatott istentisztelet után. Szerinte ezzel Szerbiának minden gondja megoldódna. „Szerbia hivatalosan is visszavárja a királyságot” - mondta Irinej. (Magyar Szó) A briteknek hóember kell Hóembersereg építésére buzdítja Nagy-Britannia lakosságát a környezetvédelmi hivatal, hogy fékeződjön a hóolvadás, és kevesebb ház álljon vízben. A felhívás egyszerű fizikai magyarázata, hogy a hóemberek lassabban olvadnak el, mint a hó. Nagy- Britanniának idén bőségesen kijutott a hóból, a jövő hétre viszont enyhülés várható, heves esőzésekkel. „Az lenne a legjobb, ha most mindenki megépítené a maga hóemberét” - idézte a környezetvédelmi hivatal szóvivőjét a The Mirror című lap. Vietnamnak méreganyag kell Vietnam maga fogja előállítani a halálra ítéltek kivégzéséhez használt méreganyagot, miután az európai gyógyszergyárak leállították termékeik szállítását - írta egy vietnami üzleti lap. Az uniós cégek a rendkívül sok kivégzés miatt folyamodtak ehhez. Vietnam 2011-ben szüntette be a golyó általi kivégzést, mert az súlyos lelki megrázkódtatást okozott a lövészeknek. Tavaly e döntés folyományaként - a kormány közlése szerint - 532 halálos ítéletet nem hajtottak végre. (MTI)
