Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-23 / 19. szám, szerda
16 Horgász - hirdetés ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 23. www.ujszo.com Az embernek, főként a horgásznak, meg kéne tanulnia tisztelni a természetet A féléves pergetési tilalom és annak logikája Ha megengedik, hozzászólnék az önök által gyakran emlegetett tilalmak témájához. Személyesen van lehetőségem itthon és külföldön is horgászni, ahhoz képest nem is keveset, s a rablóhalon (pergetés éslegye- zés) kívül szinte semmi nem hoz lázba. GÁL ATTILA Nálunk, Szlovákiában (és általában Kelet-Európábán), sajnos szinte általános a nemtörődöm hozzáállás a természeti értékeinkhez. Ebből kiindulva az egyik oldalon valójában igazuk van, hogy ennyi tilalom sok, nekünk, horgászoknak, viszont, mivel mi önmagunktól nem becsüljük, védjük ezeket a értékeket, volt, aki helyettünk törvénybe foglalta. A többség úgy tekint a halra, mint egy darab húsra, és eleve úgy viselkedik vele, mintha ennek a darab húsnak nem lennének igényei. Csukától a harcsáig Ha valakinek van egy kis süt- nivalója, észreveszi, hogy az általános tilalom eleje a csuka ívásához igazodik, míg a vége a harcsáéhoz. Bár a harcsáé nem teljesen valós, mivel szegény pára ívása sok esetben egészen júliusig elhúzódik^ ami már kívül esik a tilalom időszakán. Gondoljunk bele: mi lenne, ha most, az év elején engednék a már ikrával teli, ívásra lassan készülődő halat elhordani? Lényegében a jövő generációkat „zabálnánk ki” magunk elől. Szóval maga a tilalom eleje, a február 1-je erősen indokolt, sőt a január 1-je is indokolt lenne! Amelyik horgász pedig nem ismeri el, hogy a halaknak szükségük van erre a védelmi időszakra, az nem érdemli meg a horgászengedélyt, amelynek Egymást követi az ívásuk: csuka (1), süllő (2), balin (3) az etikai részben az egyik részlete éppen a halak védelme. Jöhet a kérdés: akkor ívás után miért nem lehet azonnal? Az is nagyon egyszerű, csak gondoljunk bele. Mennyire etikus, hogy a dögre fáradt és bármilyen táplálékot mohón elfogyasztó halakat azonnal kitermeljük a vízből? Ez egy kicsit olyan, mintha a szarvasbikát lelőnénk a tehénről, miután elvégezte a dolgát, sőt a tehenet el- lés után. Hozzátéve, hogy ezek lestrapált, csont-bőr pédányok. Legalább 2-3 hetes időszak kell, amíg szegény párák valameny- nyire összeszedik magukat. Ha a csukát, mint elsőként ívó halunkat számítjuk, eljutunk az április 1-ig, amikor ez a hal már bőven fogható lenne. Csakhogy: engedjük meg a rablóhalazást balin- és sül- lőíváskor? Aki ismeri ezeket a halakat, tudja, hogyan lehetne hatalmas károkat okozni. A balin csapatokban, semmivel sem törődve ívik. A kedves „pergető” kollégák pedig nagyon gyorsan ráállnának, és rendet vágnának köztük, mivel pergetni szabad, és hát pont a balin/süllő eszik, ellenőrzés pedig nincs. A süllőt meg talán fészekről még egyszerűbb fogni, mint télen. Plusz fészekőrző, ami még majd 1 hónappal kitolja a rehabilitációját a halnak. És ezzel el is érünk a június 1-ig, amit, ha etikai szemmel nézzük, tényszerűen meg lehet indokolni. Csak a szegény harcsa marad hoppon, amelynek is az ívása kitolódhat. Viszont ennél hosszabb tilalmat már tényleg nem szabad bevezetni. A magyarországi vizek Mivel többször hivatkoznak rá, nézzük meg a magyarországi vizeket. Bátran elmondható róluk, hogy. kegyetlen rossz állapotban vannak! Az intenzív tavakat hagyjuk, számunkra csak a folyók és a nagyon nagy vízfelületek (Balaton, Tisza- tó) érdekesek. Nos, a Tisza-ta- von pont idén léptetnek életbe olyan változásokat, amelyek egy lépéssel közelebb állnak a mi horgászrendünkhöz, és szigorúbbak a megszokottnál (pl. harcsát december-január- február-március során tilos megtartani a „pergetők” végett, Amúrszelet házi pestós spagettivel (Kanovits Gábor felvételei A rovat támogatója a Hozzávalók 4x 200 g amúr 1 kk só, 1 mk bors 1 csokor bazsalikom 2 lk fenyőmag 2 dl Sungarden olaj 2 gerezd fokhagyma 20 db koktélparadicsom nagy szemcséjű só 0,5 kg spagetti. Elkészítése Búšlah Dunatőkés - Dunajský Klátov A halat sózzuk, borsozzuk, majd olajon megsütjük. A bazsalikomleveleket vágódeszkán felmetéljük, hozzáadjuk a fokhagymát és a fenyőmagvakat, majd az olajat, mígnem masszát kapunk. A spagettit sós vízben kifőzzük, hozzáadjuk a masszát, és nagy szemcséjű sóval megsózzuk. A koktélparadicsomokat félbevágjuk, forró olajon 2 percig sütjük, ezután spagettivel és a hallal tálaljuk. Bindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa és tilos a kívülről akadt halat megtartani!). Az utóbbi 3 év alatt elért változások ugyanakkor óriási eredményeket mutatnak, ami a halmennyiség növekedését illeti. Az eddigi „rablógazdálkodás”, illetve a „telepítsünk méretesť’-féle gyakorlat helyett a saját szaporulatra helyezik a hangsúlyt, ami előbb-utóbb egy ilyen általános tilalomhoz fog vezetni, az ikrával teli halak védelme végett. És ezt csak szigorítással és a horgászok rendszeres ellenőrzésével tudták elérni. A Tiszában alig van hal, a Duna szinte üres, a Körösök le vannak rabolva. Ezt ki merem jelenteni, mivel elég sok anyaországi ismerős jár hozzám vendégként horgászni, illetve éves területi engedéllyel rendelkezik. Sok vizet nem a halász, hanem a horgász tett tönkre. Szóval az embernek, főként a horgásznak, meg kéne tanulnia a természetet tisztelni. S nekünk, horgászoknak nem ellene kéne menni, hanem támogatni és becsülni azt. Sokan mondják, egy fecske nem csinál tavaszt, ami igaz is. Mi, sajnos, a felsőbb rossz döntéseket nem tudjuk megváltoztatni. Viszont mi vagyunk a vizek mellett, így mi döntünk, hogyan viseltetünk vele szemben. Ezzel kapcsolatban a horgászszövetségeknek el kéne dönteniük, mit is akarnak: nagy mennyiségű, folyton haltalanságra panaszkodó, nagyhangú, etikátlan, senkivel és semmivel nem törődő, széthúzó horgászok tömegét, vagy pedig egymással is toleránsán viselkedő, a természetet tisztelő s azt védő, összefogó kisebb csapatot. Elég csak megemlíteni, mit vitt véghez egy kis csapat összefogó madárvédő egy nagy csapat széthúzó horgásszal szemben (lásd: kormorán), és láthatjuk, melyik módszer vezet eredményhez, s melyik megoldás hozna társadalmi elismerést a horgászoknak mint természetbarátoknak. A visszaengedés lenne a megoldás A végén szeretném hozzátenni, hogy a pergetési tilalommal nekem is bajom van. Jobban örülnék, ha egész évben szabad lenne pergetni. Viszont még nagyobb bajom van a mértéktelen horgászokkal. Az a megoldás lenne a legideálisabb, amely nem a módszert, hanem a halelvitelt tiltaná. De először nekünk, horgászoknak kell felnőnünk, és érvekkel bizonyítanunk a törvényhozónak az aktuális törvény már nem megfelelő voltát. De amíg a horgászok nagy része csak azért harcol, hogy miért ettől-eddig és miért csak ennyi halat vihet haza, mindig lesz egy csoport (köztük magam is), áld harcolni fog az enyhítések bevezetése ellen, miközben tudja, hogy saját maga ellen harcol. Ne gondolják, hogy nem viszek el halat, mert hazudnék... A megengedett nemeshal-kvóta felét is ritkán érem el, de a többszörösének adok kegyelmet.
