Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-22 / 18. szám, kedd

12 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2013. JANUAR 22. www.ujszo.com Benko Gábor Futballgyilkosok 119. rész) A magyar bundabotrány ^pénz, drogok, prostik... 23. fejezet (folytatás) Péter ekkor már egy hete edzett az új csapatával, Rajnák azóta sem fordított rá különösebb figyelmet. A játékostársak ugyan próbáltak hozzá közeledni, hívták, menjen velük „pávázni”, vagyis sétálgatni, mutogatni magukat a centrum­ban, de egyelőre azzal húzta ki magát az ilyen közösségi progra­mok alól, hogy még mindig nem sikerült teljesen berendezkedni­ük, és nem akarja, hogy otthon minden a barátnőjére maradjon. Az igazi ok, amiért nem tartott a többiekkel, az persze az volt, hogy még mindig nem tudta, kivel kell, illetve szabad jóban lennie. Tuda­tosan nem akart baráti viszonyba kerülni olyan srácokkal, akikkel majd nem dolgozhat együtt. Bár nem kérdezte, hová mennek, biz­tosra vette, hogy Oszvald most akarja kiteríteni a lapjait. A pasas mintha csak a gondola­taiban olvasott volna, hirtelen megszólalt:- Bemutatlak a többieknek. Ok sem sejtik még, hogy te leszel a kapcsolattartó köztük és köz­tem. Nem akartam, hogy bárki is megtudja, amíg össze nem áll a brigád. Veled együtt öten lesztek. Pontosabban: öt plusz egy fő.- Ki a plusz ember? Rajnák legalább olyan meglepett arcot vágott, mint amilyet a neje vágott volna, ha netalán rajtakap­ja az urát, ahogy valami idegen nőcskével hetyeg a családi ház mögötti rekettyésben. De Pétert is váratlanul érte, hogy tulajdon edzője nyitott ajtót előt­tük. Ott álltak mindketten, néz­tek egymásra, Oszvald meg nézte őket, és vigyorgott, mert ponto­san tudta előre, hogy hatásos lesz a találkozás. A lakást Rajnák bérelte. Amolyan titkos szexbarlangnak tartotta fent, amióta a gondnok finoman jelezte, hogy éjszakánként azért mégsem kéne visszajárnia a pályá­ra. Ebből már tényleg ideje volt kinőni, és ez valóban nyugod- tabb, diszkrétebb környezet volt a két edzés között lebonyolított légyottokhoz. Ha történetesen nem csajokat hozott fel a kecóba, akkor néhány játékosával jött ösz- sze - természetesen egészen más, de nem kevésbé bűnös célból. Rajnák, miután felocsúdott, be­invitálta Oszvaldékat a nappali­ba, ahol Péter négy játékostársa, konkrétan a majdani kezdőcsapat komplett védősora éppen foci­meccset nézett a tévében. A fiúk a taktikai felállás szerint ültek a ka­napén, jobbról balra haladva. La­paj, Gréger, Jaskó és Kiss-Juhász, akik közül a két szélső hátvéd Pé­terhez hasonlóan új igazolásnak számított. Oszvald végignézett a díszes tár­saságon. Tapsolt egyet, és azt mondta:- Na, fiúk! Lássunk munkához! A bemutatkozásra már nem kel­lett időt pazarolni, de Oszvald a tisztánlátás érdekében vázolta a szabályokat. Tehát Péter volt a banda főnöke. Kizárólag ő tartja a kapcsolatot vele, a többieknek csak annyi a dolguk, hogy végre­hajtsák, amit Péter mond nekik. A pénzt minden esetben Pétertől kapják, akinél már a meccsek előtt ott lesz a teljes összeg. Oszvald ehhez hozzátette, hogy kizárólag Péterre bízza, mikor és mennyi lóvét oszt szét közöttük. Öt nem érdekli, hogy a meccs előtt vagy utána kapják-e meg a jussukat, számára ez lényegtelen. - Ami viszont nem az - és itt felemelte a hangját, ezzel nyoma- tékosítva mondandóját -, hogy befogjátok a pofátokat. Tudjátok: a legfontosabb, hogy nem beszél senki senkinek, nem adtok tuti tippeket se barátnőnek, se test­vérnek! Akiről megtudom, hogy eljárt a szája, szétütöm, aztán kibaszom a városból is, és gon­doskodom róla, hogy máshol se legyen esélye focizni. Remélem, mondanom sem kell, hogy kizá­rólag velem dolgoztok. Nem azért A legfontosabb, hogy nem beszél senki senkinek, nem adtok tuti tippeket se barátnőnek, se testvérnek! Akiről megtudom, hogy eljárt a szája, szétütöm. kaptatok itt szerződést, hogy más­nak termeljétek a hasznot. Mond­juk ember nem volt eddig, aki megpiszkálta volna a csapataimat, hacsak nem adtam rá engedélyt, de sosem lehet tudni. Ha bárki bepróbálkozna, elkülditek a pi­csába, aztán szóltok nekem, majd én elintézem, hogy ilyen többet ne forduljon elő. Értve vagyok? Péter Rajnákot figyelte. Az edző holttestét akarja prezentálni neki, hogy bizonyítsa, ő tényleg bármire képes, ha a dolgok nem az elképze­lése szerint haladnak. Már éppen mondta volna, hogy kösz, hulla nélkül is vágja, hogy ő itt a raj, amikor észrevette a hatalmas sporttáskát a csomag­tartóban. Abban még egy vad­disznó is elfért volna. Azonban vaddisznó helyett pénzkötegek hasaltak benne. Képtelenség volt megállapítani, mennyi lehetett. Ránézésre mondjuk úgy egymil­lió. Euróbán. 24. fejezet arcán nyomát sem látta a megil- letődöttségnek. Valószínűleg már részt vett néhány ilyen jellegű „csapatépítő tréningen”. Némán hallgatta Oszvaldot, amikor róla mondott pár szót.- Rajnákot én fizetem, külön pénzből. Ha valakinek nem tet­szene, hogy az edző is részesül a buliból, annak üzenem, hogy ő a legfontosabb. Mindannyiótoknál fontosabb. Mert ő lesz az, aki ak­kor is betesz titeket a csapatba, ha az előző hétvégén egyenként rúg­tok három öngólt. Oszvald ezután Péterhez fordult, és nagyon, de nagyon csúnya kö­vetkezményeket helyezett kilátás­ba arra az esetre, ha valami prob­léma adódna.- Az a szomorú hírem van, öcsém, hogy tiéd a felelősség - mondta, és közben lefelé biggyedt az alsó ajka. - Ha egyszer elbasztok vala­mit, téged veszlek elő. Ha másod­szor is, előveszem a barátnődet, és megcsinálom. Aztán az anyádat, és ha kell, még az apádat is. Ez amolyan kedves, finom, vissza­fogott oszvaldi szónoklat volt. Ha legbelül eddig néha ostorozta is magát, hogy tán túl szigorúajj íté­li meg ezt az embert, akkor most minden kétségét eloszlatta arról, hogy akinek a karinai közé került, akinek a „csicskása” lett, az a lehe­tő legveszélyesebb, legundorítóbb patkány, akivel valaha is találko­zott a futballpályák környékén. Péter úgy érezte, mintha fejbe verték volna egy buzogánnyal. Most kezdett rádöbbenni, hogy a boldog, kényelmes, kispolgári vidéki életének már akkor lőttek, amikor az még el sem kezdődött. Ha Oszvald továbbra is ilyen lesz, nem biztos, hogy sokáig képes lesz ezt csinálni. Oszvald azonban mindezek után a létező legnagyobb nyugalom­ban hazafúvarozta Pétert. Hogy percekkel korábban ótvar módon, fenyegetőzőén beszélt vele, azt látszólag már el is felejtette. Most újra jó fejnek tűnt. Mielőtt elkö­szöntek volna, Oszvald megkérte, fáradjon hátra vele a csomagtartó­hoz, mert mutatni akar valamit. Először ugyan megfordult a fejé­ben, hogy ez az elmebeteg képes, és egy elmetszett torkú labdarúgó- Uramisten! Minek hordasz ennyi lóvét a csomagtartóban? És különben is, ne mutogass nekem ilyeneket, légy szíves! - Péternek aznap délutánra kijutott épp elég sokkoló élmény, erre most tény­leg nem volt szüksége. Ott he­vert előtte egy böhöm táskában egy halom dohány. Egy halom . kenőpénz. Jelen körülmények között ezt visszataszító látvány­nak találta.- Markolj bele! - noszogatta Osz­vald. - Na, markolj bele nyugod­tan. Vegyél el belőle valamennyit. Ha akarod persze. Nem kötele­ző... Oszvald úgy viselkedett, mint az Eldorádó című filmben Monori, a piac királya, amikor egy zsák arannyal szédítette meg a vejét. A szezon egy hazai Ligakupa-meccsel indult, minimum négy kapott gólt kellett garantálniuk. Monori szinte megparancsol­ta, hogy vigyen el annyi ékszert, amennyit csak elbír. Oszvald is ezt tette, azzal a különbség­gel, hogy látszólag hagyott egy menekülőutat. .- Minek? - kérdezte ódzkodva Péter, és közben lopva a táskára pillantott.- Mert egy hét múlva rajtol a sze­zon. És elkezdtek szépen dolgoz­ni. Tekintsd ezt az első havi fizeté­seteknek. El bírsz annyit cipelni, remélem, hogy abból a többieket is lerendezd, és neked meg a csa­jodnak is maradjon. Péter várt egy-két másodpercet, aztán teletömte a zsebeit néhány köteg bankjeggyel. Oszvald nem figyelte, mennyit vett el, csak tü­relmesen megvárta, míg elpakolja a pénzt, majd annyit mondott, hogy nemsokára hívni fogja, és el­hajtott. Péter két kezét a zsebében hagyva cammogott fel a lépcsőn, majd beszédült a lakásba. Szó nélkül, falfehér arčcal lépett az étkezőasztalhoz, és egy moz­dulattal kiürítette a zsebeit. Fan­ni tágra nyílt szemekkel nézte a pénzt. Valószínűleg szólni akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Péternek nem volt ilyen gondja. Annyit mondott- Szívem, fogalmam sincs, meny­nyi pénz ez itt. De ránézésre is kibaszott sok. * * * Hetvenezer euró volt. Hetven­ezer. Akkoriban az úgy tizenhét­tizennyolc millió forintnak felelt meg.- Szerencsére - mondta Péter - ez nem mind a miénk. így mondta, többes számban, afni hízelgett Fanninak. - A komplett védel­met ebből kell majd fizetnem az első hónapban. Jövő héten már Ligakupa van, aztán kezdődik a bajnokság. Szerintem Oszvald ezt a pénzt mézesmadzagnak szánta. Magához akar láncolni teljesen. Nem mondom, tényleg jól fizet, de - itt elhallgatott kicsit - na­gyon veszélyes csávónak tűnik. Fanni szerint emiatt nem kell ag­gódnia. Neki sem szimpatikus a figura, de egyszerűen csak annyit kell tenni, mint eddig, akkor nem lehet semmi gond. Megkérdezte, milyenek az új társak. Kikkel csi­nálja majd á csalásokat?- A teljes védelem benne lesz. Mind a négyen. Kapus nincs, de ennyi hátvéddel, plusz velem nem is lesz rá szükség. Ja, képzeld, még az edzőt is megvették. Ezek tény­leg nagyban csinálják, bébi. És a kezükben vagyok. Ez már nem ugyanaz, mint amit a srácokkal műveltünk Pesten. * * * Mivel Rajnáknak nem kellett pénzt adnia, csak ötfelé számolt. Oszvald teljes mértékben rábíz­ta az elosztást, rajta múlt, kinek mennyi pénzt ad az első munká­ért. A szezon egy hazai Ligakupa­meccsel indult, minimum négy kapott gólt kellett garantálniuk. Ilyet Törökékkel soha nem mer­tek volna bevállalni, most viszont nem volt választásuk, mert a pénz már nála volt. Engedett a csábí­tásnak a csomagtartónál, és ennek az lett az ára, hogy az első hónap­ban gyakorlatilag máris kiszol­gáltatta magát és társait ennek a gengszternek. Úgy gondolta, igazságos lesz, és egyenlő részben ad mindenkinek öt-ötezer eurót az első melóért. Fanninak nem tetszett ez a testvé­riesség. Szerinte Péternek sokkal több jár, mint a többieknek.- Dobjál nekik fejenként kétez­ret, magadnak meg egy tízest, bébi - mondta. - Mégiscsak te vagy Oszvald első számú embere, ne legyél ostoba. A lány határozottan érvelt. Pé­ternek nem volt annyi vér a pucájában, hogy ilyen mérték­ben önző legyen, de végül hagy­ta magát meggyőzni. Az első meccsre tehát elkülönített tizen­nyolcezer eurót, a maradékot, jól bevált szokás szerint, visszatették Fannival az ágyneműtartóba. Oda, ahol a többi volt, amit még Budapestről hoztak magukkal. (Folytatás a jövő héten!) A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef,gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.

Next

/
Thumbnails
Contents