Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-02 / 1. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 2. Vélemény és háttér 5 Interjú négy szlovák kormányfővel - a végeredmény lesújtó Oligarchikus demokrácia A húsz éve tartó „országépítés” során Szlovákiában a kormányzás alapvető részévé vált a rendszerszerű korrupció. Az újságírók nem kerülhették meg ezt a kérdést, amikor az eddigi kormányfőkkel készítettek interjút az évforduló alkalmából. Megdöbbentő válaszok születtek. AAARIÁN LEŠKO Vladimír Mečiar az ezt firtató felvetésre kérdéssel válaszolt, vajon az interjúban „ilyesmiken fogunk-e szárazni”, vagy a fontos történelmi eseményekről beszélni. Az újságíró közbevetésére, hogy a pártok által irányított privatizáció teremtette meg az ország oligarcháit, Mečiar kijelentette, a privatizációhoz soha semmi köze nem volt, mert az a „parlament ellenőrzésével zajlott”. Amikor Mikuláš Dzurin- dának tettek fel a korrupcióval kapcsolatban kellemeden kérdést, szintén kérdéssel válaszolt, „a húszéves Szlovákiával foglalkozó interjúban” miért megint a szennyest akarják kiteregetni. Az ellenvetésre, hogy „Gabo” (Gabriel Palacka, az SDKÚ egykori pénztárosa) eléggé „alternatív módon” kezelte a pénzügyeket, a volt kormányfő azt tanácsolta a kérdezőknek, keressék fel Peter Kresáneket, mert tőle származik a „Gabo” elnevezés. Iveta Radičová is arra emlékeztette a kérdezőt, amikor az a kassai adóhivatal székházának bérléséről akarta faggatni, hogy az interjú témája a húszéves önálló Szlovákia, és hozzátette, vajon az elmúlt húsz évben ez az épület volt-e az egyetlen probléma. Robert Fico arra a megjegyzésre, hogy a Gorilla-ügy után az embereknek az az érzése, hogy az államot felparcellázták maguk között a pénzügyi csoportok és az oligarchák, azt válaszolta, „erről azokat kell kérdezni, akiket a Gorilla-aktában a hatalmas összegekkel és pénzügyi operációkkal kapcsolatban emlegetnek”. Majd hozzátette, ő bizony nem hisz „mindenféle szóbeszédnek és fámának, Fico egy Murphy-tör- vény szellemében foglal állást: Kormánypolitikus csak múlt időben beszél korrupcióról. hogy itt minden rossz és korrumpáld’. Az egy dolog, hogy a korábbi kormányfők nem ismerik be az általuk elkövetett hibákat, de ami sokkal súlyosabb, hogy nem akarják látni a valós helyzetet és a társadalomban uralkodó állapotokat. A saját felelősségük visszautasításában mind a négyen egyformák, de a valóság megítélésében nagy az eltérés közöttük. Radičová nyíltan beszél arról, hogy Szlovákiában az államforma oligarchikus demokrácia. Dzu- rinda nem hajlandó beismerni, hogy tulajdonképpen az oligarchák uralkodnak - azt tartja elképzelhetőnek, hogy mint mindenütt, a pénzügyi csoportok itt is szövögetik hálóikat a kormány háta mögött. Robert Fico az egyeden, aki jelen pillanatban tehetne valamit a rendszerszerűvé nőtt kormányzati korrupció ellen, ám ő egy Murphy-törvény szellemében foglal állást: Kormánypolitikus csak múlt időben beszél korrupcióról. Évfordulók jönnek-mennek, az oligarchikus demokrácia meg marad. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora JEGYZET Mindent vissza? VERES ISTVÁN Január első hetének legfontosabb kérdése idén is az, mit kezdjünk a használhatatlan, „indexre került” ajándékokkal, amelyekkel szeretteink megpróbálták felejthetetíenné tenni nekünk a karácsonyt. Ebből a szempontból kétféle hozzáállás figyelhető meg az emberek nagy részénél. Az első csoportot nevezhetjük irredentának, a másikat pedig gyűjtögetve garázdálkodónak. Két, egymással szöges ellentétben álló felfogásról van szó, amit azért fontos előre leszögezni, mert egy-egy ilyen szembenállás családon belül is képes megkeseríteni a szüveszter éjfélkor boldognak kívánt új év első napjait. Az első csoport tagjai a „mindentvissza!” jelszótól hajtva könyörtelen pragmatizmussal szállítj ák vissza a boltokba a célt tévesztett ajándékokat. Ha nincs mega számla, képesek utólag elkérni az ajándékozótól (vagy a párjuktól kapott konyhai robotgép helyett másnap egyszerűen vetetnek maguknak egy divatos kabátot). Gyakran előfordul, hogy felindultságukban azokat az árucikkeket is visszaviszik becseréltetni, amelyeknek egyébként karácsony este még örültek. Például a zoknit. A másik csoport tagjai a megrögzött gyűjtögetők, akik a tejfölös poharakat és a sajtos dobozkákat is elraktározzák-jó lesz még valamire. Ók akkor sem fogják visszavinni a Horst Fox által reklámozott gyümölcsturmixgépet, ha tudják, hogy soha nem fogjákbekap- csolni. Ezek a gyűjtögetők azért nevezhetők garázdáknak, mert életük során raktárt csinálnak a házukból-lakásuk- ból, közben folyamatosan az az érzésük, hogy amit eddig összegyűjtöttek, még mindig kevés. Ők akkor sem fogják visszavinni az ajándék zoknit, ha három számmal kisebb, műszálas, és szorít a szára. Ajándékozni nem egyszerű feladat. Aki úgy áll hozzá, mint kellemetlen elintéznivalóhoz, hozzá se fogjon. Jó megoldás, ha a célt tévesztett ajándékokat tovább ajándékozzuk olyanoknak, akik örülnének neki. De abban sincs semmi rossz, ha egyszerűen kidobjuk. Miért f árasztanánk magunkat azzal, hogy őrizgetünk valamit, amiről tudjuk, hogy soha nem fogunk tudni mit kezdeni vele? Attól sem kell félni, hogy a célt tévesztett ajándékozó megsértődik. Mert hát, ugye, ha egy kicsit is ismerné azt, akit meg akart lepni, akkor olyasmit adott volna neki, aminek biztosan örül. KOMMENTAR Világok harca NAGY IVÁN ZSOLT Magyarország arca és kedve 2013 végén nagyrészt olyan lesz, mint most. A kérdés az, hogy jövő ilyenkor lehet-e változást jósolni 2014. december 31-re.Atársadalomjelenlegi állapotából kiindulva: nem. Feltehetnénk persze a kérdést úgy is, hogy más-e a hangulat most, mint egy évvel ezelőtt volt? És ha egyszerűen akarunk válaszolni, akkor a válasz ugyanaz: nem. Magyarország ugyanott tart, mint 366 napja: rosszkedvű, fásult, befelé forduló, az emberek többsége a túlélésért küzd, a megosztottság pedig legalább akkora, mint tavaly ilyenkor, közeledésre nincs is esély. Mitől lenne? Világok harca zajlik, ahelyett, hogy meglennének egymás mellett: unortodoxia kontra Európa, nemzeti játszótér kontra világpolgárság, Nyirő József kontra Nádas Péter, disznótor kontra romkocsma, atlétatrikó kontra Nike-poló. Lenne hely mindegyiknek, mégis csatatér ez, ahol az év egyetlen őszinténekmondható társadalmi megnyilvánulását is egyik oldalon gátlástalan opportunisták igyekeznek kihasználni, a másikon meg szemforgatók és keretlegények lej árat- ni. És félő, hogy ezzel tönkre is teszik- az egyik fél szándékosan, a másik azért, mert nem bír féktelen ostobaságával. Ha volt ugyanis igazán biztató jelenség 2012-ben, akkor az az egyetemisták és a középiskolások decemberi tüntetéssorozata, elégedetlenségük kifejezéseegy korlátolt, értelmiséggyilkos oktatási politika miatt. Egyetemeket foglaltakéi, utcára vonultak, ülősztrájkoltak, skandáltak és nem voltak hajlandók bedőlni egy álszent kormányfőnek vagy a lelkészi mivolt- ja alapvetését meghazudtoló, álságos miniszternek. De mindebben nem volt semmi agresszió, nem volt felemelt kéz, repülő kő vagy égő kuka. Ha valamiben hasonlított arra a 2006-ban indult tüntetéssorozatra, amely végül elvezetett a Fidesz 2010-es győzelméhez, az csupán annyi, hogy emberi lények voltak az utcán akkor és most is. Ennyi. Biztató meg nem azért volt, mert most ezzel feltétlenül elérnek valami, az ugyanis aligha jön be, a kormány ígérget, de közben megteszi mindazt, amit eredetileg akart, csak másként csomagolja. Nem, a diákok megmozdulásában egyszerűen volt lendület, fantázia, humor, és volt elszántság - csupa olyan dolog, ami az amúgy kiégett, lehangolt társadalomra nem jellemző. Bennük volt az esély, hogy lehet ez még normális társadalom is egyszer. Hogy majd az ő világuk győz. De ez tényleg odébb van. Egyelőre győzelemre áll az urambá- tyám, az összekacsintás, a hazugság és a mindebből áradó fokhagymaszag. Ezért lesz ugyanilyen 2013 vége is. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ A kelet-német beteg Német sajtójelentések szerint az egykori NSZK gyógyszergyárai hajdan jó pénzért NDK-betegeken próbálták ki új termékeiket. A szövetségi kormány felháborodással reagált a hírekre azzal: ha a kísérleteket az érintettek tudta nélkül végezték, nem csak kártérítésre, hanem büntetőjogi felelősségre vonásra is sor kerülhet. Több érintett gyógyszergyár úgy nyilatkozott, hogy a kísérleteket az akkor érvényes normák szerint folytatták le, a betegek felvilágosításával és beleegyezésével. Már korábban ismert volt, hogy a nyugat-európai konszernek éltek az NDK-nyújtotta előnyös bérmunka-lehetőségekkel. Az mindenesetre felháborodást keltett, amikor kiderült, hogy a svéd IKEA-konszem egyes termékei a kelet-német börtönökben készültek, alkalmasint igen jutányos feltételekkel a megrendelő számára. Új fejezet azonban a gyógyszeripar. 1983-89 között ötven nyugat-német gyógyszercég összesen 165 kísérletet rendelt meg az NDK egészségügyi minisztériumánál. Egyetlen kísérletsorozat díj a elérhette a 860 ezer márkát. Az egykori illetékes NDK-s tárca iratai alátámasztják a gyanút, hogy a kórházakban a betegek beleegyezése nélkül is adtak nekik kipróbálás céljából új szereket. Christoph Berger, a keletnémet ügyekért felelős parlamenti államtitkár (CDÜ) a sajtójelentésekkel kapcsolatban hangoztatta: ha ez igaz, az eljárás nem egyeztethető össze az NSZK akkori jogi normáival sem. Az államtitkár egyúttal a kérdés differenciált vizsgálatát javasolta. Mint mondta, az NDK orvosai örültek, ha egyáltalán hozzájutottak nyugati gyógyszerekhez és az iparágat az NSZK-ban nem lehet egységesen megítélni. A gyógyszertesztelésben sok ismert nagyvállalat is részt vett, mind a Hoechst (ma a Sanofi része), a Boehringer Ingelheim, a Gödecke és az azóta összeolvadt Bayer és a Schering. (168 óra)
