Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-18 / 15. szám, péntek

20 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 18. www.ujszo.com SZ0BAN0VENYEK Bors-arc A bors-arc (Peperomia cape- rata) kis termetű, bokros növekedésű évelő növény. Erő­sen ráncos, szív alakú, húsos, sötétzöld színű, viaszos tapin­tású levelei rendkívül jellegze­tesek. A csaknem függőlegesen felálló karcsú, fehér virágzatok az alacsony levélrózsával hatá­sos kontrasztot alkotnak. Igen jól mutat ellentétes levélnagy­ságú és -struktúrájú növények csoportjában, például Raddi- vénuszfodorka mellett vagy szobapáfrány alatt. Palack­kertbe, floráriumba is kiváló. Legföljebb 15 cm magasságúra nő meg. A szobában a meleg, félár­nyékos helyet kedveli, kerüljük a túlöntözését, mert gyökérze­te rothadásra hajlamos. Ta­vasztól őszig havonta egyszer tápoldatozhatjuk, az oldat tö­ménységét a javasolt érték felé­re csökkentve. Átültetése csak akkor szükséges, ha gyökerei kinövik a cserpet. Szaporítása könnyű és egyszerű: levéldug­vánnyal (mint például az afri­kaiibolya esetében) vagy levél­darabok gyökereztetésével: egy levelet vágjunk hosszában és keresztben négy részre, mindegyiket fektessük enyhén nedves földre úgy, hogy a vá­gási felületek a földdel érint­kezzenek - jó esetben mind a négy levéldarabka hamar gyö­keret ereszt, (g) (Kép: Új Szó/Kertészkedő) A biológiai melléktermék értékes kerti táp A rahamu ÚJ SZÓ-HÍR A háztáji kertészetben jelen­tős eredmények érhetők el, ha a termőföldet időnként fahamu­val dúsítjuk. A trágyához és a komposzthoz hasonlóan az el­égetett fa hamuja és fás marad­ványai is biológiai tápanyagnak minősülnek. A hamu főként va­sat, kalciumot, káliumot, mag­néziumot, foszfort és ként tar­talmaz, ezért nagyon hasznos a zöldségeskertben, a virágzó nö­vények, valamint a gyümölcs­fák számára. Van némi különbség a tű- és a lomblevelű fák hamuja közt: a tűlevelűek hamuja több meszet tartalmaz (gyümölcsfák alá al­kalmasabb), a lomblevelűeké több káliumot (zöldségágyá- sokba való). A hamu felhaszná­lása nagyon sokrétű: ősszel vagy télen takarhatjuk vele az évelők tövét - a csapadék idővel min­den hasznos elemet a gyökerek közé juttat; tavasszal a salátaso­Galambtrágya és fahamu: esz­ményi téli takaró (Kertészkedő) rok közt fejti ki áldásos hatását: nemcsak tartalmával, hanem csigariasztó szerepével is. Fahamu alatt természetesen natúr fahulladék égés utáni végtermékét értjük: tábortűz maradékát, kinti katlan, spar- helt vagy kandalló hamuját. Környezetre káros hamuja van minden bútorfának s kémény­korom által szennyezett hamu­nak. A bútordarabokból, pácolt vagy préselt lemezekből már az égés során is veszélyes, emberre nagyon ártalmas melléktermé­kek szabadulnak fel, hamujuk pedig a talajt nehézfém-marad­ványokkal teszik tönkre. (r) A biztonság kedvéért lejjebb eresztett tó, a széltől sűrű és magas sövény védi. A vékony jég alatt most is eleven az élet: a három arany­hal napközben szüntelen mozgásban van (A szerző felvételei) KERTI TAVAK Mi legyen a kerti tavacskákkal és a benne élő halacskákkal? A tél a kerti tavak és lakói számára a megérdemelt pihenés időszaka. Tulaj­donosuktól viszont éber­séget követel. Melyek a legfontosabb teendők? TALLÓS ISTVÁN Mindenekelőtt biztosítani kell a tó vizének folyamatos szellőzését. A legegyszerűbb megoldás, ha a vízbe, merőle­gesen a tó felszínére szalmával kevert nádat helyezünk. Egy bő maréknyi, a víz mélységénél 10-15 cen­timéterrel hosszabb nádszálat egy kevés szalmával lazán összekötünk, s ezt a köteget be­leállítjuk a tó közepébe. Ha szükséges, a köteg alját kövek­kel biztosítjuk, hogy egyenest álljon. A víz az ilyen növényi részek körül csak ritkán fagy be. Célszerű eleve úgy megépí­teni és kialakítani a tavat, hogy a közepére nádat telepítünk. Bevált eljárás az is, hogy a ma­gasra törő vízi növényeket ősszel nem távolítjuk el a tóból, s csak a tél elmúltával szabadu­lunk meg tőlük. A felszín fölé emelkedő száraz és üreges nö­vényi maradványok az esetle­ges nappali enyhülés vagy a rö­vid idejű napsütés hatására is gyorsan felmelegszenek, s tö­vük körül szinte azonnal ol­vadni kezd ajég. Kemény telek idején olykor . csak az segít, ha a tó jegét időnként betörjük, mindig csak a közepét; egy 25-30 centiméter átmérőjű lékkel már elérjük a kívánt eredményt. A gyengébb jégré­teget elég csak időnként meg­megtörni valamilyen fadarab­bal - persze érzékkel, nem bor­zolva halaink kedélyállapotát. Előfordulhat, hogy a tavacskát hosszabb ideig nem áll mó­dunkban szemmel tartam: ilyenkor megelőző lépésként „lejjebb visszük” a tavat: befagyott tetején egy kb. 10 centiméter átmérőjű léket vá­gunk, kannával annyi vizet me­rünk ki belőle, hogy a tó pere­me néhány centiméterrel a szokásos alá csökkenjen, s az egész felületet vastagon beta­karjuk hóval, szalmával vagy falevéllel. Tájainkon szerencsére ritkák az olyan nagyon zord és hosszan tartó téli időszakok, amikor a kerti tó akár 30 cen­timéter mélységig is befagyhat. Halainkra persze nem a vastag jégréteg jelent veszélyt, hiszen ők a tó alján töltik a telet, ahol a víz hőmérséklete mintegy 4 Celsius-fok. A veszélyt a termé­szetes szellőzésnek az össze­függő jégréteg általi meghiúsí­tása jelenti: a víznek ugyanis egyrészt folyamatosan friss levegőre van szüksége, másrészt a jég alatt megfa­gyó vízinövények rothadásnak indulhatnak, s a közben kelet­kező káros gázok (metán és kén-dioxid) nem tudnak sza­badon távozni. A lehető legjobb megoldás, ha a kerti tavacska kialakításá­nál élünk a terep kínálta ked­vezőbb lehetőségekkel, s helyét a legelőnyösebben választjuk ki. A nyugati fekvésű, északról bokrokkal és sövénnyel védett, házhoz vagy épülethez közel épített tóval télen sem lesznek különösebb gondjaink. Ta­vacskánkba természetesen téltűrő halakat telepítünk, ha pedig több fajtát szeret­nénk, ügyelünk arra, hogy egymást is tűrjék. Az egymás mellett élni képes, téltűrő ha­lak közé tartozik az aranyhal, a jászkeszeg, a pirosszemű ke- le és a compó. A halak mennyisége a tó nagyságától függ: egy kisebb, pl. a képen látható 3x2 méte­res, 60 cm mély tavacska három-hat halacskának bizto­sít megfelelő életkörülménye­ket. Az aranyhal eléldegél egy­magában is, a jászkeszeget és a kelét azonban csoportosan kell telepíteni, mivel a termé­szetben is rajokban él. Eteté­süket októbertől áprilisig szü­neteltetjük. (Legközelebb: Kerti tó kialakítása)

Next

/
Thumbnails
Contents