Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-03 / 2. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 201S. JANUÁR 3. Vélemény és háttér 7 A döntés megmutatta, mennyire fontos a Smernek, hogy az ügyészségen semmi se változzon Bevégeztetett A mór megtette kötelességét (de még nem mehet). Ivan Gašparovič tegnap bejelentette, nem nevezi ki Jozef Čentéšt főügyésszé. MÓZES SZABOLCS Az államfő abszurd döntésén csodálkozni nem lehet: politikai életútját jól ismerjük, tudjuk, mindig saját szekértáborának kiszolgálója volt. Űzött ki már ő képviselőt is a parlamentből, alkotmányellenesen, felsőbb utasításra. A tegnapi döntés ahhoz képest - nem gyakorlati politikai, hanem alkotmányjogi szempontból - semmi. Čentéš ki nem nevezésének okait jól ismerjük, az elnök többször elismételte, de egy normális indoklásban nem állnák meg helyüket. Szlovákia viszont ebből a szempontból nem normális ország, itt ezt is lehet. Mire mutat rá és milyen következményei lesznek a tegnapi döntésnek? A főügyészség tovább menetelhet a tmkai úton (miközben a bíróságok a harabini ösvényen bóklásznak). Sok gyenge pontja van a napokban 20. születésnapját ünneplő államnak, az igazságszolgáltatás állapota a legtra- gikusabbak közé tartozik. Míg Fico három év múlva küldhető el, Gašparovič helyére egy normális államfő választható jövőre (akárki jön, jobb lesz - ez az egy biztos), egyjó miniszter pedig kezdhet valamit az oktatás- vagy egészségüggyel - de mindez az igazságszolgáltatásról nem mondható el. Ez egy zárt, degenerált rendszer, melynek tagjait a kívülállók, a nép nem válthatja le. Ehhez forradalom, vagy ezzel felérő „fülkeforradalom” kell. Alkotmányos többség, mely hozzányúl a rendszerhez és tesz vele valamit. Látva a bíróságok és ügyészségek személyi állományát, félő, egy ilyen gyökeres fordulat nehezen lenne kivitelezhető: az ott dolgozók többségét ugyanis ki kellene söpörni, helyükre pedig nem lenne kit ültetni. Itt nemhogy perspektíva nincs, mégv remény se. Nem biztos, hogy Čentéš le tudott volna vezényelni egy ügyészségi reformot, de legalább a remény meglett volna. Akárcsak egy pici változásra. Most az sincs. Ne legyenek kétségeink, az Alkotmánybíróság biztosan nem adna igazat Čentéšnek, ha panaszt emelne. S mik a tegnapi döntés okai? Egyrészt a jobboldal tehetetlensége. 2010-ben probléma nélkül megválaszthatták volna Trnka utódját, ám részükről csak egy féléves, „majdnem- széteséssel” tetézett bohózatra tellett, ami ürügyet nyújtott a Smer felé hajló, az Alkotmánybíróság által munícióval is ellátott államfőnek az időhúzásra, majd Čentéš ki nem nevezésére. Ne legyenek kétségeink, a jelenlegi összetételű Alkotmánybíróság biztosan nem ad igazat Čentéšnek, ha panaszt emel kinevezésének elmaradása miatt. Ez egy ilyen testület. Gašparovič szégyenteljes döntése arra is rámutat, mennyire fontos a Smemek, hogy a párt embere vezethesse a főügyészséget. Mennyire biztosra akarnak menni, hogy semmüyen „felforgató” tevékenységre ne kerüljön sor az intézményben. Ezért hajlandók még az alkotmányt is megerőszakolni. Nem, attól nem kell tartani, hogy egy új Harabin jön - ő Mečiar kreálmánya -, ám az új főügyész feladata a status quo fenntartása lesz - vagyis, hogy semmi se változzon. Ami a társadalom számára katasztrofális következményekkel jár, csakis a politika és bűnözés mezsgyéjén ügyködőknek és az oligarcháknak jó. KOMMENTÁR Amnesty national KOCÚR LÁSZLÓ Vezető politikusoknak olykor vannak olyan intézkedései, amelyek csak egy szűk rétegnél lelnek pozitív visszhangra, ilyen például a közkegyelem is, melynek csak azok örülnek, akik kapják. Meg talán a közvetlen hozzátartozók, de ebben már nem vagyunk annyira biztosak. Akik meg már a rendszerváltás idején is olvastak újságot, emlékezhetnek, mi volt, amikor Václav Havel 23 ezer fegyencnek kegyelmezett meg. A tömeges amnesztia felesleges és káros intézmény, mert az eresztékeiben recsegő szlovákiai igazságszolgáltatásba vetett maradék bizalmat (ha egyáltalán van még ilyen) is kiöli az állampolgárokból - azokból, akik a rács külső oldalán vannak -, a bűnözőkben pedig tovább erősíti az össztársadalmi szinten is káros következménynélküliséget. A szlovák igazságszolgáltatás iránti minden korábbi fenntartásunkat fenntartva úgy véljük, akit jogerős bírósági ítéletben bűnösnek mondtak ki, annak le is kell (ene) tölteni büntetését. A szlovákiai bírók viszont kóros szereptévesztésben szenvednek: azt hiszik, ők az irgalmas nővérek. A bírósági ítéleteket olvasva szinte hihetetlen, hogy e hazában mi mindent meg lehet úszni feltételessel. Sőt, mintha a bírók gyakran még azokkal a lehetőségekkel sem akarnának élni, amelyeket a törvény lehetővé tesz számukra, amit az is jól szemléltet, hogy tavaly szeptemberig 6000-ből csak 128 ittas sofőrkapott letöltendő szabadságvesztést, noha 2011 novemberétől a törvény erre lehetőséget biztosítana. Harmatgyenge. És akkor még nem néztük az ennél komolyabb ügyeket... Ilyen ítélkezési morál mellett egy amnesztia hiábavalóságán dünnyögni szintén hiábavaló. Ivan Gašparovič államfő számos elmarasztalandó tulajdonsága mellett nem az a kegyelmezős fajta, az egyéni kegyelmi kérvényekkel sem nagyon foglalkozott, és szerencsére most is szűkén mért. Míg a szintén az államalapításnak örvendő Václav Klaus hétezer bűnözőt szabadít a társadalomra, nálunk mintegy 500 rab szabadul. Öröm az ürömben, hogy rács mögött maradnak az életellenes és nagy vagyoni kárt okozó bűncselekmények elkövetői, csak a 18 hónapig terjedő szabadságvesztésre ítélt rabok vacsorázhatnak otthon, közülük sem mindenki, az ifjúság elleni, és tudatmódosító szer befolyása alatt elkövetett bűncselekmények elkövetői sem. Úgy is mondhatjuk, a „kisebb” bűncselekmények elkövetői szabadulnak. Ám éppen a kisebb bűncselekmények azok, amelyekkel a legtöbb állampolgár szembesülni kénytelen. Míg egy nagy értékű adócsalás az adóhatóság és a csaló párbaja, az átlagember kára legfeljebb annyi belőle, hogy a befolyt adót nem tudják a közkiadásokba visszaforgatni, addig egy jogi szempontból kisebbnek minősülő bűncselekmény az állampolgárt és mikrokömyezetét trau- matizálja, ha pedig a felderítés sikertelen, megrendülhet az állami erőszakszervezetbe és az igazságszolgáltatásba vetett bizalma is. így a tyúktolvajokat és a piti zsebeseket kiengedni akkor is káros, ha azok esetleg nem próbálkoznak bűnismétléssel. Gašparovič, mint a népmesében, adott is amnesztiát, meg nem is. Az amnesztia egy rossz szokás, és valószínűleg nem létezik rá társadalmi megrendelés. Az ország fennállásának húszéves évfordulóját talán jobb lett volna egy tortával megünnepelni. Netanjahu tartozik Obamának azzal, hogy leül tárgyalni a palesztinokkal, a kardcsörtető nyilatkozatok ellenére esélyt kell adni a békés megoldásnak Már temetik az izraeli-palesztin kétállami megoldást MAL1NÁK ISTVÁN Ezúttal fején találta a szöget a nemzetközi politikában súlytalannak tartott ENSZ-főtitkár. Évzáró sajtóértekezletén azt mondta, a Közel-Kelet az elmúlt két évtizedben soha nem állt olyan messze a békétől, mint most. Ban Ki Mun ezzel az 1993-ban Oslóban kezdődött békefolyamatot, a kétállami megoldást temette, mert Izrael és a palesztinok között annyira sarkítottak az álláspontok, hogy a tárgyalások újrafelvételének is minimális az esélye, nemhogy a közeledésnek. Márpedig valamerre mozdulni kell, különben a novemberi, nyolcnapos gázai konfliktusnál sokkal pusztítóbb összecsapás fenyeget. Sok jele van annak, hogy mindkét oldalon erre is készülnek. Mégis: a kardcsörtető nyilatkozatok ellenére a politikai tárgyalások újraindulásának esélyt kell adni, persze nem azonnal. Vízválasztó lesz január 22-e: Barack Obama hivatalos beiktatása után két nappal tartják az előrehozott izraeli választásokat. Megfigyelők szerint a Likud-Jiszráél Béténu közös választási listája többséget is szerezhet a 120 fős kneszetben, bár egy tegnapi felmérés ezt kizárja. Benjámin Netanjahu Li- kud-vezér népszerűségét a gázai hadművelet és a telepbővítési tervek csak növelték. És úgy tűnik, Avigdor Liberman nemrég lemondott külügyminiszter - aki ellen a múlt héten nyújtottak be szigorított vádiratot - szélsőséges, nacionalista pártjának sem árt a bírósági hercehurca. S ha mindez kevés lenne a többséghez, számíthatnak a telepeseket támogató Habájt Ha- jehudi (Zsidó haza) nacionalista, vallásos pártra, amely fantasztikusan előretört az utóbbi hetekben, s akár 12-13 mandátumot is szerezhet. Naftali Bennett, a párt új, fiatal vezetője még Libermannál is jobboldalibb megoldásokat kínál. Annyit mindenképpen tudni kell róla, hogy 2008-ig a Li- kudban dolgozott, az akkor ellenzékben lévő Netanjahu pártelnök kabinetfőnöke volt. Akkor szakított Netanjahuval, amikor az kétállami megoldást ígért, s azóta a ciszjordániai telepesek szószólója. Ezért riogat az izraeli baloldal és a külföldi megfigyelők egy része azzal, hogy Izraelben minden eddiginél jobboldalibb kormány kerülhet hatalomra. EnA palesztinok 88%-a szerint az Izrael elleni fegyveres harc a függetlenség elérésének legcélravezetőbb módja. nek nagy a valószínűsége, de az érem másik oldala: Netanjahu tartozik Obamának azzal, hogy tárgyaljon a palesztinokkal. Kettejük hírhedten rossz viszonya ellenére az USA kétszer is a víz fölött tartotta Izraelt. Az ENSZ- közgyűlésben a palesztin státus megemelése ellen voksolt, és megakadályozta, hogy a BT Iz- rael-ellenes határozatot hozzon a telepbővítési tervek miatt. Izraeli elemzők a jobbratoló- dásnál nagyobb veszélynek tartják az Abbász elnök vezette Palesztin Hatóság és a Hamász közeledését. A Gázai övezetet uraló terrorszervezet nem fogadja el a kétállami megoldást, ragaszkodik Izrael eltörléséhez, ezt a Hamász év végi évfordulós ünnepségei is bizonyították. Egy arab felmérés szerint a palesztinok 88 százaléka véli úgy, hogy az Izrael elleni fegyveres harc a függetlenség elérésének legcélravezetőbb módja. Mivel mindkét oldalon minimális a megegyezési hajlandóság, diplomáciai források szerint felmelegítettek egy régi elképzelést is. Állítólag Washington leporolta a Jordániával való konföderációról szóló terveket. Abdullah király nemrégiben Ramalláhban tárgyalt Ab- básszal, s karácsonykor kiszivárgott, hogy Netanjahu is találkozott a jordán uralkodóval. E „B-terv” részleteiről nem sokat tudni, csak azt, hogy ha Ciszjordániát valamilyen megállapodás keretében Jordániához csatolnák, akkor a Gázai övezetet Egyiptom vehetné át. Abdullah ugyanis nem hajlandó a Hamászt beengedni Jordániába.- Amnesztia? Engem nem lehet csak úgy kidobni innen valami szülinap miatt! (Peter Gossányi karikatúrája)
