Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-12 / 10. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2013. JANUAR 12. SZTÁRVILÁG 13 Vlagyimir Putyinnal (siTA/AP-feivéteie) Zdravsztvui, Zserar! B eigazolódni látszanak Sharon Stone szavai. Nem kevés erotikával, vagy ha úgy tetszik, elemi ösztönnel teli fantáziálgatásainak egyik visz- sza-visszatérő szereplője évek óta ugyanaz a színész. Meg is vallotta nemrég: „Szívesen hagynám, hogy Gérard Depardieu elkapjon tíz percre egy félreeső utcában. Imádom, hogy van benne valami parasztos.” Valami parasztos! Ha francia földművesként még nem is láthatta a világ a hordóhasú, több mint száz kilóját egyre nehezebben cipelő, meglehetősen öntörvényű sztárt, muzsikként már bemutatkozott. Népviseletbe öltözött, öregedő gyévuskák adták rá a bizonyára 5XL-es rubaskát abból az alkalomból, hogy magánrepülővel érkezett meg választott új hazájába, Oroszországba, ahol Vlagyimir Putyin elnök közbenjárására 2013. január 3-án orosz állampolgárságot kapott. Volt kenyér és só is, jó szláv szokás szerint, később vodka és kaviár, de a kép, ahogy erős női kezek fejétől lefelé húzzák-rángat- ják Depardieu nem éppen az Eiffel- torony karcsúságát megidéző testén a hatalmasra szabott, nyaka körül és alatt gazdagon hímzett inget - szóval ez a kép mindennél többet ért, mert magáért beszélt. „Te akartad, hát legyen.” Ami ezután következett, és bejárta a világ tévécsatornáit, hogy ők ketten, Depardieu és Putyin jóízűen cseverésznek, már csak a show része. A neheze valószínűleg ez után következik. Abban az évi 183 napos időszakban, amelyet a hatvannégy éves párizsi színésznek - az előírásoknak és az elvárásoknak eleget téve - Orosz Anyácska ölén kell töltenie. Ami egy ilyen betörheteden, meg- szelídítheteden, jó ideje már csak botrányhősként emlegetett nagy vad esetében jár némi rizikóval. Részegen elkövetett, nem éppen hozzá illő történeteitől, sorozatos autóbaleseteitől, kihágásairól régóta hangos a világsajtó. Legutóbb egy menetrend szerinti repülőjáraton az utasok szeme láttára, a légikisasszonyok „figyelmetlenségét” megbosz- szulva az üléssorok között végezte el azt, amit mások egy erre a célra kijelölt helyen végeznek el. Depardieu nem ismer lehetedent. Sem a mozivásznon, sem a valós életben. Oroszországnak egyébként sosem volt elkötelezett híve, inkább csak nemzeti italának, a vodkának. Hogy mire ivott, Gorbacsov egészségére vagy a kommunizmus mielőbbi bukására, arra már nem emlékszem, de hogy lángvörösre pácolta magát a sok italtól, azt merem állítani. A moszkvai filmfesztivál talán legfényesebb éve volt az 1987-es. Ott volt Giulietta Masina, Federico Fellini, Nastassja Kinski, Maruschka Detmers, Gian Maria Volonte, Gabriel García Márquez, Antonio Gades, és megérkezett ő: Gérard Depardieu. Szlovák kolléganőim közül már mindenki összefutott vele a Rosszija Szálló recepciójában, liftjében vagy éttermében, és szinte óránként adták a jelentéseket, hogy éppen milyen állapotban van. Nekem az éjszakai arca jutott, a szálloda legfelső szintjén, szigorúan csak a fesztiválvendégeket fogadó bárban. Valaki hátulról, miközben rendeltem, úgy a pultnak lökött, hogy azt hittem, kilehelem a lelkem. Megfordulni nem tudtam, sem helyem, sem erőm nem volt hozzá, hiszen hatalmas test terített be hátulról az iszonyatos tömegben. Leplezeden dühömben még egy-két szitok is kiszaladt a számon, természetesen magyarul, de mert a „nyomás” nem enyhült, pultba szorított testemmel mozdulni sem tudtam, csak a fejemet fordíthattam oldalra, hogy lássam, ki liheg olyan vadul a nyakamba, illetve ki kiabálja a pincérnek, hogy „vodka, vodka, vodka”. O volt az: Danton, Rodin, majd Cyrano és Kolumbusz Kristóf zseniális megformálója. Az orrunk ért össze a tömegben, a tekintetünk nem. Depardieu-é már elég zavaros volt. Gorbacsowal másnap találkozott. Feltehetően jobb állapotban, tiszta fejjel. Ezen bizonyára sok múlott neki. Már akkor is szívesen mutatkozott államfők, elnökök, miniszterek, neves politikusok társaságában. Kedélyesen elcsevegett Fidel Castróval, Abdelmoumen Khalifaval, sőt még Mečiar 1998-as kampányát is személyes jelenlétével segítette, Később megbánta. Belátta, hogy baklövést követett el. Egy francia riporternek azt nyilatkozta: „Vladimír Mečiar nemhogy populista, de még annál is rosszabb: igazi fasiszta, Le Pen kiónja. A gond csak az, hogy erre túl későn jöttem rá. A Mečiar-iigy nagy hülyeség volt. Óriási hülyeség, és keservesen megbántam. Egy francia közvetítő beszélt rá az útra. Az én fejemben az járt, hogy majd találkozom szlovák borászokkal, és megpróbálom eladni nekik a boromat, ahogy ezt Magyarországon és az összes olyan országban is teszem, ahol megfordulok. Csakhogy még azok a borászok is ehhez a nacionalista párthoz tartoztak, akikkel találkoztam. Csupa fasiszta! Kész rémálom volt. Soha nem éreztem magam olyan kényelmedenül a bőrömben. Sajnos már túl késő volt hátraarcot csinálni. De tanultam a dologból, soha többé nem adom az arcomat efféle cirkuszhoz. Igen, pénzt kaptam érte. De azt a pénzt feltüntettem az adóbevallásomban.” E mostani Depardieu-cirkusznak épp ez az alapja: az adóbevallása körüli purparlé. Azután, hogy a színész élesen bírálta Francois Hollandé elnök adópolitikáját, amelynek része volt egy végül be nem vezetett 75 százalékos személyijövedelemadó-sáv az egymillió euró feletti bevételekre. Depardieu szerint egy ilyen adókoncepció a sikert, az alkotót bünteti, de mindenekelőtt a tehetséget. Ezért döntött úgy, hogy akkor inkább megválik francia állampolgárságától, és külföldre költözik. Legyen inkább új élete, új lakhelye, mint hogy a szerinte abnormálisán magas adót megfizesse. Először a „szomszédban”, egy határ menti belga kisvárosban telepedett volna le, amelynek polgármestere boldogan ölelte keblére a hivatalára is erős fényt vető Depardieu-t. A vihar elcsitulni látszott. Bár a francia politikusok közül nem egy személyes sértésnek vette a színész elhamarkodott döntését, különc magatartását ismerve egyetlen legyintéssel elintézték: „Megbolondult.” És erre jött az újabb csavar. Vlagyimir Putyin közbenjárása. De még mielőtt belemennénk, emlékeztetőül, íme néhány idevágó filmcím a Francia Nemzeti Érdemrend lovagjának életművéből: Balfácán, Jobb part, bal part, A sátán árnyékában, Haza akarok menni, Kösz, megvagyok, Balszerencsémre, Puszta formalitás, Híd két part között, Balhé, Változó idők, Nem beszélek zöldségeket, Addig jár a korsó a kútra, Pofa be! Ezek után már csak egy tény a Le Figaro hasábjairól: Depardieu a legjobban fizetett francia színészek élvonalában filmenként 800 ezer eurót kap. Hogy a nemrég elkészült Raszpu- tyinért mennyi ütötte a markát, azt bizonyára Putyin is tudja, hiszen francia-orosz koprodukcióban forgatták a filmet. Orosz údevéllel a kezében Depardieu már boldogan nyilatkozik a 13 százalékos oroszországi jövedelemadóról, kedvenc elnökéről, aki az ortodox karácsonyi szenteste előtt Szocsiban ajándékozta meg a sztárt új állampolgárságának bizonyítékával. Hogy a francia alkotmánybíróság időközben visszavonta az extraadóról szóló törvényt, az Depardieu-t végképp nem izgatja, ő már a költözéssel van elfoglalva. Az orosz miniszterelnök-helyettes szerint pedig lesz még tehetős európai, aki orosz állampolgárságot fog kérni. Depardieu addig is fütyül a világra. Ügy tesz, mintha el sem jutnának hozzá a világsajtó rá nézve nem éppen kedvező kritikái. O nagyszerű demokráciának nevezte az oroszországit, és büszkén hangoztatja: szereti az országot, az orosz népet, az orosz kultúrát, az orosz történelmet és az oroszok intelligenciáját. Mit is fűzhetnénk ehhez: remélhetőleg a kvaszt és a pirogot is gyorsan meg fogja szeretni. És a híres orosz fekete kenyeret! „Oroszország nagy demokrácia, ahol az elnök nem bánik aljas módon az állampolgárokkal” - írta nyílt levelében a moszkvai lapoknak. „Hová tette az eszét?” - álrnél- kodnak azóta is a nyugati újságírók. Depardieu-t ez sem rengeti meg a hitében. ígéretet tett Putyinnak: megtanul oroszul, még az orosz ortodox vallást is gyakorolni fogja. Már látom a színészt, ahogy a szocsi olimpia megnyitóján ott feszít az orosz elnök mellett. Erre már most is van magyarázata. ,A franciák mindig is szerették az oroszokat. És ez fordítva is igaz!” Hát, nem aranyos? Szabó G. László
