Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-12 / 10. szám, szombat
SZALON 2013. január 12., szombat 7. évfolyam, 2. szám EGY EGYSZERŰ KÉRDÉS Hol vannak a férfiak? Idill (Fotó: KristerP) A SZAMOK TÜKRE ► A 2011-es népszámlálás eredményei szerint Szlovákia lakosságának 41°/o-a házas, 42,3%-a egyedülálló/független, 7,6%-a elvált. ► 2001 és 2011 között a 0-18 éves korosztály létszáma csaknem 20% -os csökkenést mutatott, azaz 270 ezer gyermek és fiatal „tűnt el" a népességből. ► 2001 és 2011 között megduplázódott a házasságon kívül született gyerekek száma (2001: 10 105, 2011: 20 703). ► A nők átlagos életkora a házasságkötéskor 29,4 év, a férfiak esetében 32,4 év. ► 2011-ben Szlovákiában 25 621 házasságot kötöttek. A menyasszonyok korát tekintve egyértelműen a 25-29 éves korosztály vezet (10 147), a vőlegények esetében a 25—29 éves és a 30-34 éves korosztály is erősen képviselte magát (8671 és 7447 házasságkötés). _________________________________________________« Forrás: Statisztikai Hivatal Míg a 90-es években Szlovákiában az elsőszülő nők átlagéletkora 22 év körül mozgott, ma ez az érték a 28 év felé közelít. A Statisztikai Hivataléves beszámolóit a sajtó is szívesen tálalja, az átlagos összegzés - némileg sarkítva - nagyjából így hangzik: a nők egyre később vállalnak gyereket, húszas éveikben annyit találgatnak és önmegvalósítanak, hogy mire észbe kapnak, harminc felé járnak, és örülhetnek, ha egy szülés összejön. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A népesség meg közben elöregszik, és nem lesz, aki a mi nyugdíjunkra valót megtermelje. (Alternatív, helyspecifikus rémkép: gyerek híján megszűnnek a magyar iskolák.) Bár társadalmunk a gyereket elsősorban az anyához rendeli, értelemszerűen felmerül a kérdés: ha ilyen tömören meghatározható a nők gyermekvállalási kedve, vajon a férfiak „reprodukciós magatartása” ugyanilyen jól körülhatárolható? Hol vannak, mit tesznek mindeközben a férfiak? Túl azon, hogy a közbeszédnek azokat a bevett fordulatait, amelyek a népesség fogyását kizárólag a nők számlájára írják, nem tartjuk korrektnek, meggyőződésünk szerint hasznos lenne tudni, hogyan is viszonyulnak a férfiak a gyerek- vállaláshoz. Mikor, milyen körülmények hatására éreznek késztetést a családalapításra? Ha elszánták magukat - a nőkhöz hasonlóan vélhetőleg nem túl fiatalon -, vajon a saját korosztályukhoz tartozó partnert keresnek vagy jóval fiatalabbat? Vállalnak-e gyereket előrehaladottabb korban, mondjuk egy második házasságban? A megkérdezett szakemberek szerint jogos és érdekes felvetések, amelyekre nem könnyű pontos választ adni. Később érő nemzedékek ,A demográfia a női termékenység, a termékeny korú női népesség fogalmát használja, a vonatkozó kutatások dominánsan a nőkből indulnak ki. Ennek persze van racionális oldala: ma a gyermekek több mint harmada házasságon kívül születik” - magyarázza Gyurgyík László demográfus. A komáromi Selye János Egyetem tanára szerint nagyon mások a társadalmi körülmények, mint 25 évvel ezelőtt. Akkor a fiúknál általában rövidebb iskoláztatás után következett 2 év kötelező katonai szolgálat, majd ott álltak a családalapítás küszöbén. A fiatalokat a szokás és a jogi szabályozás is a házasság felé terelte: a családok kedvezményeket, hitelt, lakást kaptak, az egyedülállókat viszont az ún. agglegényadóval sújtotta Hozzászólna? Tapasztalatait, véleményét megoszthatja a www.ujszo.com oldalon, vagy elküldheti a szalon@ujszo.com címre. az állam. Ma a fiatalok tovább tanulnak, nem ritkán 30 körül fejezik be az egyetemet; dönthetnek a külföldi munkavállalás mellett; mérlegelendő tényező az egzisztenciális bizonytalanság - mindez oda vezet, hogy a párok egyre későbbi életkorban körnek házasságot, ez pedig együtt jár az apák életkorának a kitolódásával is. Gyurgyík László hangsúlyozza: a késői családalapítás és a kisebb gyerekvállalási kedv olyan trend, amely Nyugat-Európá- ban évtizedekkel ezelőtt elindult. Egy példát is említ: Németországban a 40 fölötti értelmiségi nők több mint fele soha nem szült gyereket. Női döntés, férfi döntés „Azt gondolom, a nők többsége szeretne gyereket. Ha mégsem, akkor nemcsak a nővel van »baj«, hanem a férfival is. Pontosabban: a kapcsolattal, amely nem adja meg a család- alapításhoz szükséges biztonságérzetet. Statisztikai adatokból tudjuk, hogy emelkedik a házasságon kívüli együttélések aránya. Sokszor olvasunk a válások számának a növekedéséről is. De arról jóval kevesebbet hallunk, hogy a házasságon kívüli kapcsolatok mennyire instabilak. Végső soron a nő dönti el, szül-e gyereket. Arról azonban elsősorban a férfi dönt, hogy házasodik-e - körvonalazza Lampl Zsuzsanna szociológus a gyermekvállaláshoz kapcsolódó „szavazati jog” nemek közti megoszlását. - Ha egy nő nem érzi, hogy a partnere stabil hátteret biztosít a gyermekvállaláshoz, akkor tízszer is meggondolja, szüljön-e. Ide tartozik, hogy általában véve a férfiak társadalmi lehetőségei nagyobbak, így a biztonságérzetük is nagyobb, mint a nőké, akik adott esetben egyedül maradva egy gyerekkel nehezebben tudnak boldogulni. Meg kell említeni, hogy a felbomlott kapcsolatból származó gyerekek nehezebb helyzetben vannak, nemcsak érzelmileg, hanem gazdaságilag is.” A szociológus hozzáteszi: a fent elmondottakat támasztja alá az a tény, hogy a házasságban élők gyermekvállalási kedve kimutathatóan nagyobb. Mi ma az érték? A kérdést érdemes történelmi dimenzióban vizsgálni - jegyzi meg Bordás Sándor. „A magyar kultúra mindig is velejéig individualista volt, ezt a 20. század társadalmi változásai tovább mélyítették. Nagyot változott a család értéke, szerepe, minősége, a nagycsaládok leépültek. E téren különösen 1945 jelentett éles határvonalat. A nőket munkába küldték, bevezették a bölcsődei rendszert, ami még nagyobb katasztrófa volt - vázolja a folyamatokat a klinikai pszichológus. - Ha a szocializációs ágensekben gondolkodunk, elsődleges a család, minden más - az oktatás, a média, a kortárs közösség... - másodlagos. A családban sajátítjuk el az alapvető viselkedési formákat. Az 1989 utáni változásoknak is a család a legnagyobb vesztese, miközben például borzasztóan megnőtt a pénz szocializációs hatása. A pénz »érték« lett, egyre többen gondolják, hogy »én éljek jól, a család, a gyerek, a társ eltartása csak gondot jelentene«. A felnövő generációknak mindez azt sugallja, hogy a szingli életforma a jobb megoldás. Különösen akkor, ha maguk is felbomlott családból származnak.” Bordás Sándor hangsúlyozza: nemcsak a nőkben, hanem a férfiakban is megvan a gyerek iránti igény - a családalapításhoz azonban érett személyiség kell. (as) VÁLASZOL Hadas Miklós szociológus, férfikutató, a budapesti Corvinus Egyetem tanára A gyermekvállalás a nő döntése és felelőssége? Valóban úgy kezeljük a kérdést, mintha kizárólag a nő kompetenciája lenne, noha sokkal inkább házastársi döntésről van szó. Alaptrend, hogy a nők később és kevesebbet szülnek, de hozzá kell tennem: a gyermekvállalás a képzettebb, urbánus pároknál tolódott ki. Ők azok, akik mérlegelik a társadalompolitikai feltételeket, adott esetben tudatosan harmonizálják a karrieraspirációjukat. Általános jelenségről van szó: az európai környezetben magas termékenység csak a széleken figyelhető meg: pl. a cigányság vagy a bevándorlók körében, másrészt mondjuk a vallásos, tehetős rétegnél ahol adott az anyagifedezet. Hajlamosak vagyunk evidenciaként kezelni, hogy a gyerekvállalás nagyrészt anyagi-gazdasági kérdés. Igaz ez? Úgy mondanám: evidens, hogy anyagi-gazdasági összetevője is van, ez általában korlátozó tényezőkéntjelenikmeg. A párok mérlegelik az életkörülményeiket, a lakhatási feltételeiket, hogy vannak-e hadra fogható nagyszülők, van-e baráti háló, amely segít. Az utóbbi évtizedekben megváltozott a család szerepe: eltűnt a „család szentsége”, a döntés már nem holtomiglan-holto- diglan szól, így sokak számára meggondolandó, hogy egy rossz -vagy éppen egy új - kapcsolatban vállalnak-e még gyereket. A több gyerek vállalása mellett szólhat például a vallásos háttér vagy az erős nemzeti identitás is. Találkoztam olyan esettel, amikor az „Istentől ránk rótt kötelességünk a magyarság gyarapítása” érvként fogalmazódott meg. Érdekes tapasztalatokat szerezhet az ember a nagycsaládosok körében is: döntésükben gyakori elem a családi tradíció, a közösség értéke, koherenciája. Foglalkoztatja a férfiakat a gyermek kérdése? A nemi forradalom egyik eredménye az „új apaság” felbukkanása. Ahogy a nők a családi körből kiléptek a nyilvános szférába, a 70-es évektől a férfimozgalmakban is megfogalmazódott az igény, hogy a férfiak az intim szférában érzőgondoskodó szerepet ellátni képes lényként legyenek jelen. A nyugati férfi új generációjajelen van a család életében, minden feladatot képes ellátni a gyermek körül. A skandináv országokban például a gyermekgondozási szabadságot mindkét szülőnek ki kell vennie, harmada az apára esik. Az új apa az utóbbi évtizedekben a mi régiónkban is megjelent. 5-10 százalékra becsülöm a súlyukat, de 10 évvel ezelőtt 1-2 százaléknyian voltak. Hozzáteszem, ma jellemzően értelmiségi fiatalokról van szó, de nem kizárólag. Az a kőműves, aki dolgozott néhány évet Németországban, a gyerekei ott jártak óvodába, szembesült azzal, ott mit vártak el tőle apaként, hazatérve magával hozza az új szemléletet. Ha jól értem, az „új apaság” egyéni döntés, egyéni stratégia. Megjelenik ez az új tartalom tájainkon az egyezményes társadalmi elvárások szintjén is? A válasz határozott nem. A társadalmi norma szerint a nő otthon mos, főz, takarít, a férfi pénzt keres és jelen van a nyilvános szférában. Hosszú távon azonban a törvényi szabályozás, az esélyegyenlőségi törvények hatására nálunk is változni fog a helyzet. Ugyanakkor Közép-Kelet-Európában konzervatívabb az értékrend, itt a szakadék is mélyül. Ha a várostól 20 kilométerrel távolabbra megyünk, szinte a 19-20. századfordulóját idéző archaikus mélyvilágban találjuk magunkat, (as)
