Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-08 / 6. szám, kedd
18 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 8. www.ujszo.com Megfelelő világítással egyenletes a termelés A fény hatása a tojástermelésre ISMERTETŐ A módszerrel az energiaköltségeket, a takarmányt és a munkaráfordításokat is csökkenteni lehet Napi egyszeri fejés alkalmazása (Illusztrációs felvétel) A gazdasszonyok megfigyelték és régóta tudják, hogy a természetes, hagyományos tartásban nevelt tyúk tojástermelése egyes időszakokban jelentősen megváltozik: tavasszal növekszik, késő őszszel, télen pedig csökken. Azt is megfigyelték, hogy ha 8-9 óránál kevesebb a napi világos órák száma, a tyúk nem tojik. A nappalok és éjszakák hosszának változásai, illetve ennek hatása régóta ismert a madarak életében. Ennek ismeretében intenzív termelésnél, zárt, ablaktalan tartásban megfelelő világítási programokkal évszaktól függetlenül viszonylag egyenletes termelés érhető el. A megvilágítás időtartama és intenzitása egyaránt fontos. Ezen a téren figyelni kell az egyes fajták, típusok, hibridek speciális igényeire is. A tojás nagysága függ a tojó genetikai hátterétől (fajta), az életkortól (a jércék tojása az ivarérés utáni időben kisebb), a ciklustól (a sárga rész nagysága állandó, de a tojásfehérje meny- nyisége a ciklus előrehaladtával csökken). (A ciklus az az időtartam, ami alatt a tyúk naponta tojik). A tojásméret függ a tyúk egészségi állapotától is. A tyúk akkor termel genetikai képességei szerint, ha a számára biztosított tartási, takarmányozási, állat-egészségügyi háttér megfelelő. A tojás évszázadok óta fontos, nélkülözhetetlen táplálék. Az étkezési tojás mindennapi táplálékunkká vált. Napjainkban egy jó tojóhibrid 260-280 db tojást ad évente, míg például a liba 50-60 db-ot. A kacsa ennek ugyan a kétszeresére is képes, de a kacsatojás könnyen fertőződik szalmonellával, kevésbé tárolható és fogyasztásra való előkészítése is különös gondosságot igényel. Szabad szemmel három fő alkotóelemét különíthetjük el: a mészhéjat, a tojásfehérjét és a sárgáját. A mészhéj súlya az egész tojásnak kb. 10%-a. A mészhéjon parányi nyílások, pórusok vannak, melyeken idővel víz párolog el a tojás belsejéből, ugyanakkor levegő, valamint ezzel együtt káros mikrobák juthatnak be. A tojásfehérje súlyaránya 55-60%. Külső híg és sűrű, valamint belső híg és sűrű rétegből, és az úgynevezett jégzsinórból áll (a hosszabban tárolt tojás sűrű fehérjéje felhígul és feltörésnél észrevehetően szétterül). A jégzsinór összecsavarodott fehérjeszálakból áll, ez rögzíti a sárgája központi helyzetét. A sárgája a friss tojás közepén foglal helyet. Vékony hártya fogja körül, belsejében pedig kis, korong alakú csíra található. Súlya az egész tojás 30-33%-a. Sok zsiradékot, zsírban oldódó vitamint, valamint lecitint és koleszterint tartalmaz. A közepes nagyságú friss tyúktojás tömege 50-65 g. Ettől azonban jóval nagyobb és jóval kisebb tojás is szabványosnak számít. A tojások nagysága a tojó fajtájától és életkorától is függ. A fiatal tyúk - jérce - tojása kisebb. Az apróbb tojások sárgája és fehérjéje is arányosan kisebb, de biológiai értékük a nagyobb tojásokéval azonos. A tojás nagysága tehát a darabra meghatározott fogyasztói ár szempontjából lehet érdekes. A fehér és barna héjú tojások közül legtöbben inkább az utóbbit választják. Az ilyen megkülönböztetésnek nincs semmi értelme, mert a különböző színű tojások íze és minősége teljesen egyforma. Ugyanez a helyzet a sárgájával is, amelynek árnyalata a takarmányok festékanyagától függően különbözik, (sz) A tejtermelés hatékonyságának növelése érdekében a termelők gyakran keresik és alkalmazzák a hozamok növelésének és a költségek csökkenésének lehetséges módozatait. ISMERTETŐ A napi egyszeri fejés módszerét először Új-Zélandon alkalmazták, ahol a gazdák eredetileg a takarmányhiány vagy a szárazra állítás miatt már korábban is naponta csak egyszer fejték a teheneiket, de üzemi szinten, rendszerszerűen az elmúlt évszázad kilencvenes éveinek elején vezették be a tejtermelésbe. Napjainkban mintegy 900 farmon alkalmazzák ezt a módszert. A nagyüzemi termelésben elsősorban a hatékonyság növelése érdekében általában a tejhozamok fokozásának irányába mutatnak a beruházások, ennek keretében a takarmányozási programok folyamatos pontosítása mellett a technológiai újításokra is nagy súlyt helyeznek. Egyes tejtermelők viszont inkább a költségtakarékos megoldások alkalmazásának irányába mozdultak el, mégpedig a napi egyszeri fejéssel igyekeznek a költségeket, a takarmányt és a munkaráfordításokat is csökkenteni, így téve hatékonyabbá a termelést. A napi egyszeri fejés (OAD - once a day) úttörője, az angliai Johnny Rider már több mint egy évtizede alkalmazza ezt a módszert. Az említett OAD módszer alapja a költségek lehető legnagyobb mértékű csökkentése, még annak árán is, hogy ez magában hordozza annak a veszélyét, hogy a tejhozam csökken. Nem elhanyagolható szempont viszont a költségek jelentős mértékű csökkenése, amely a munka- és az energiaráfordítások terén valóban érzékelhető megtakarításokat eredményez. A napi egyszeri fejésre való áttérésben nagy szerepet játszott az is, hogy az említett angliai tejtermelő a csökkenő tejárak mellett nem volt hajlandó komoly összegeket kifizetni a tejkvóta lízingeléséért, ezért a tehénállomány eredetileg tervezett leépítése helyett áttért a napi egyszeri fejésre, amely ugyan visszafogta a termelt tej mennyiségét, de ezzel a tehenek egészségi állapotán is jelentősen feljavítva a biotermelésre való áttérést is megalapozta. Angliában napjainkban közel 30 ilyen napi egyszeri fe- jést alkalmazó tejtermelő farm működik. Közöttük van olyan is, amelyben a 6 ezer literes fe- jési átlagot produkáló holsteinfríz állományt alakították át. Az ellést például évi egyszeri kora tavaszi időpontra időzítették, és ún. visszakeresztezéssel új-zélandi fríz és jersey bikákkal oldották meg az állomány szaporítását. Ezzel ugyan a tejhozam 4 ezer literre csökkent, ugyanakkor a szemestakarmányok felhasználásában jelentős megtakarítást értek el. A biotermelésre való áttéréssel tovább csökkent a tejhozam (3300 literre), de a tej minőségi mutatói komoly javulást mutattak. A zsírtartalom 5 százalékos, a fehérjetartalom 4 százalékos értékeket ért el. Az állomány egészségi állapotában beállt javulás pedig mind a vemhesülés mutatóiban, mind pedig az állatok élettartamának meghosszabbodásában megmutatkozott. A napi egyszeri fejés módszere elsősorban azoknak a tejtermelő gazdaságoknak és/vagy gazdáknak ajánlott, akiknek a szerríestakarmány- alap biztosítása gondot jelent, illetve lehetőségük van a legeltetéses gazdálkodásra. Olyan tejtermelők számára is megfelelő, akik az állattartást és a tejtermelést csupáncsak kiegészítő tevékenységként végzik. Azoknak is jó lehetőséget teremt, akik a kifejt tejet saját maguk próbálják meg értékesíteni közvetlen eladással, vagy tejtermékekké való feldolgozás után, amihez ez a módszer időben is elegendő lehetőséget és teret nyújt. A reggeli fejés elvégzése után például van elég idejük arra, hogy tejtermékek készítésével is foglalkozni tudjanak, (sz) Az aerob oxidációs szakasz 3-5 napnál nem lehet hosszabb. Ezután ebből a trágyarétegből friss trágya- vagy földterheléssel ki kell szorítani a levegőt Az érett istállótrágyában a szalmaszálak alig észrevehetők TÁJÉKOZTATÓ Az istállókból naponta kikerülő, ún. friss istállótrágya nem használható fel azonnal, mert erjesztése és hosszabb-rö- videbb ideig tartó raktározása szükséges. Az erjesztés (érlelés) célja, hogy a friss trágyára jellemző igen tág C:N arány szűkebbé váljon, a trágya szerves anyagai töb- bé-kevésbé humifikálódjanak (a végleges humifikáció a talajban történik), a szalma elkorhadjon, és a trágya porhanyós tömeggé alakulva, egyenletesen elteríthető legyen. Az istállótrágyát mikroorganizmusok erjesztik, amelyek a szerves anyagok lebontása során szintetizáló tevékenységet is végeznek. Az alomszalmában levő sok és könnyen bontható szerves anyag részükre kitűnő táptalaj, ezért gyorsan elszaporodnak. Az érlelés során két szakaszt különböztetnek meg. Az oxidációs szakaszban a lazán ösz- szerakott szalmás trágyában a hőmérséklet gyorsan eléri az 50-70°C-ot. A nitrogénmentes anyagok bomlása során víz és szén-dioxid keletkezik. A nitrogéntartalmú anyagok közül az ammóniából a nitrifikáció során salétromsav keletkezik, amely a denitrifikáció útján elbomlik, és a felszabaduló nitrogén a levegőbe távozik. A nitrogénveszteség elkerülése céljából az aerob oxidációs szakasz 3-5 napnál nem lehet hosszabb. Ezért a 3-5 napos trágyarétegből friss trágyavagy földterheléssel ki kell szorítani a levegőt. A redukciós szakaszban oxigén hiányában csökken a mikroorganizmusok tevékenysége. A szén-dioxid az ammóniával a nehezebben bomló ammó- nium-karbonát vegyületet alkotja, és a szén-nitrogén arány eléri a kívánatos 20:1 értéket. Erjedése akkor a legkedvezőbb, ha nedvességtartalma 25% körül ingadozik. Száraz nyarakon célszerű vízzel nedvesíteni. Az érés fokozatai különbözők. A félig érett trágyában a szalmaszálak még jól megkülönböztethetők, színük még világos. Az érett trágyában a szalmaszálak alig észrevehetők, színük sötétebb, a trágya anyaga egyneműbb. Az ilyen trágya biológiailag a legértékesebb, üzemileg is a legjobban megfelel, mert könnyen szétszórható. A túlérett trágya kenőcsös, tápanyagokban szegény, nehezen teríthető el. A friss istállótrágya sokféleképpen erjeszthető. Ezek közül az ismertebbek a következők. A lapos trágyateregetés során az istállóból a naponta kikerülő trágyát a trágyatelep egész területén egyenletesen elterítik. így a trágya nagy felületen érintkezik a levegővel, nyáron gyorsan kiszárad, télen pedig nem melegszik fel a kellő hőfokra. Ennek következtében tetemes veszteséggel, sokáig és egyenlőtlenül érik. A legrosz- szabb trágyakezelési eljárásnak tekinthető, amely ma már egyre kevesebb nagyüzemben található meg. A szakaszos trágyakezelés során a trágyát az ún. trágyakazalban erjesztik, amelynek szélessége 4 m, hossza pedig általában 20-25 m, amelyet fokozatosan érnek el. A meredek falú kazal magassága 3 m, ami a leföldelés utáni érés során 3 hónap múlva 2,5 m-re csökken. A kazalban az érett trágya tömege a nedvességtől és a tömődöttségtől függően változik. A trágyakazal fenekére 25- 30 cm vastagon szalmát, töre- ket vagy tőzeget rétegeznek a trágyalé felitatása céljából. A naponta kihordott trágyát a kazal teljes szélességében úgy terítik el, hogy a trágya vastagsága elérje az 50-60 cm-t. A trágya nyáron 2-3 napig, télen 3-5 napig laza állapotban marad, hogy meginduljon az oxidációs folyamat. A következő napokon a kikerülő trágyát az 1. napi trágya mellé rakják és az 1. napi szakaszra csak 2-3, illetve 3-5 nap múlva raknak újabb réteget azért, hogy az alatta levő rétegből kiszoruljon a levegő és meginduljon a redukciós szakasz. Ezt mindaddig folytatják, amíg a megkezdett szakasz a 3 m magasságot el nem éri, s ekkor a szakaszt leföldelik, így folyamatosan érik el a kijelölt 20-25 m-es hosszúságot. A trágyakazal kiképzése során ügyelni kell arra, hogy oldalfalai meredekek legyenek, mert az érlelődő trágya így érintkezik a lehető legkisebb felületen a levegővel, (trágyalap) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
