Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-08 / 6. szám, kedd
16 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 201S. JANUÁR 8. www.ujszo.com Az EU átlagának 90 százalékát veszik alapul A kifizetések változásai Mérlegelni kell a növények állapotát, de vegyük figyelembe a repce regenerálódási képességét is tél végi kezelése ISMERTETŐ Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának 2014-2020 közötti költségvetési időszakra vonatkozó alapelveit az Európai Bizottság még 2011 októberében hozta nyilvánosságra. A tervezet továbbra is számol a KAP két pillérre épülő szerkezetével. Ugyanakkor a közvetlen kifizetések rendszerében jelentős változások várhatók. Az egyes tagországok számára kiszámított nemzeti támogatáscsomag szintje az EU átlagának 90 százalékát veszi alapul, miközben azt is meghatározza, hogy az említett szint alatt levő országokban a közvetlen kifizetések jelenlegi szintje és az uniós átlag 90 százaléka közötti különbséget a költségvetési időszak végére 1/3-dal csökkenteni kell. A közvetlen kifizetések rendszerében többfajta kifizetést szeretnének bevezetni: Alap-, vagy jogosultságra épülő kifizetés (a területalapú kifizetéseket helyettesíti, a tagországok döntése értelmében nemzeti/regionális szinten egységes lehet). A környezetre és a klímaváltozásra kedvezően ható mezőgazdasági tevékenységekre vonatkozó kifizetések közé tartozik az ún. greening, környezetvédelmi intézkedésekre vonatkozó kifizetés, ami a közvetlen kifizetések 30 százalékát tenné ki, a terménydiverzifikációra vonatkozó kifizetés, amely azt szabja meg, hogy a 3 hektárnál nagyobb területen gazdálkodó vállalkozásoknak minimálisan 3 különböző terményt kellene termeszteniük, ezek közül egyik sem lehetne a terület 5%-nál kisebb termőterületen, ugyanakkor a legnagyobb részarány sem haladhatná meg a 70 százalékot. A rétek és legelők (állandó füves területek) folyamatos karbantartására és az ökológiai területekre vonatkozó kifizetések, amelyek keretében a réttel vagy legelővel nem rendelkező gazdálkodónak a termőterület 7%-át ugaroltatnia kellene. Ide tartoznak még a teraszos gazdálkodású, a különböző védelmi övezetek és erdősített területek, az ökológiai mezőgazdaság, a NATURA térségekbe tartozó területek. Önkéntes kifizetések a specifikus természeti hátrányokkal rendelkező térségek számára (5 százalékig a vidékfejlesztési támogatások kiegészítőjeként, de nem helyettesíti a vidékfejlesztési kifizetéseket). A kezdő fiatal mezőgazdasági termelőknek szánt kifizetések (2 %-ig), a forrásokat a nemzeti vidékfejlesztési programból lehet kiegészíteni. Egyszerűsített kifizetési rezsim a kisebb területen gazdálkodó ún. kisgazdák számára (10%-ig), egyszerűsített követelmények a greening, a kölcsönös megfelelés és az ellenőrzés területén a már meglévő farmokon, amelyre az igénylést 2014. október 15-ig lehet majd beadni. A rendszerbe bevezetik a közvetlen kifizetések progresszív csökkentését és a mezőgazdasági vállalatok támogatási bevételeinek maximalizálását (caping). Ennek keretében a határértékek túllépése esetén a javaslat 20, 40, 70 és 100%-os csökkentéssel számol (300 ezer eurós támogatási összeg felett 100%). Az így felszabaduló összegeket az adott tagországokban vidékfejlesztési és innovációs célokra lehet majd kihasználni. Fontos kikötés, hogy a kifizetéseket nem folyósítják azoknak a vállalatoknak, amelyek 2011 októbere után adminisztratív úton tettek lépéseket a caping elkerülésére. Meghatározták az aktív mező- gazdasági gazdálkodó fogalmát is. Ennek értelmében aktív gazdának számít, aki 5 000 eurónál nagyobb bevételeinek legalább 5%-át mezőgazdasági tevékenységből szerzi. Az új támogatási rendszerben az egységes területalapú kifizetések rendszere megszűnik, helyére a kifizetési jogosultságok rendszere lép, amelyet először 2014. május 15-én utalnak ki az aktív gazdáknak. A támogatások kiszámításának módja még nem ismert, mérvadó időszaknak a 2011-es esztendőt veszik majd. Egyúttal a tagországoknak nemzeti tartalékalapot kell létrehozniuk (3%-ig) a rendszerbe újonnan belépők, elsősorban a fiatal gazdák számára. Lehetővé válik a pénzügyi források egyszeri átvitele mindkét irányba a két pillér között, de a tagországoknak 2013. augusztus elseje előtt meg kell hozniuk ezt a döntést. A lehetőség a források max. 5%-át érinti. Az 1. pillérből a 2. pillérbe a specifikus természeti hátrányokkal rendelkező térségekbe vonatkozó átcsoportosításokra lesz lehetőség, a 2. pillérből az 1. pillérbe pedig azon tagországok számára, amelyekben a közvetlen kifizetések szintje az EU-ádag 90%-a alatt van. A kölcsönös megfelelés rendszerét részben átértékelik és kiegészítik (kimarad az állati betegségek terjedésére vonatkozó tiltó, valamint a víztisztító berendezések iszapjának alkalmazását tiltó követelmény, a vízvédelem pedig a jó mezőgazdasági gyakorlat eleme lesz). A mezőgazdasági tanácsadói szolgáltatások rendszere kibővül a klimatikus változásokkal kapcsolatos innovatív megoldásokkal, amelyekhez gazdasági tanácsadás is kapcsolódhat, de csak a kis- és középvállalkozások számára. A vidékfejlesztés területén 6 fő prioritást fogalmaz meg a javaslat (az ismeretek és az innovációk átvételét, az őstermelőknek az élelmiszerláncba való bekapcsolását, a kockázatkezelést, a mezőgazdasági és erdő- gazdasági ökorendszereket, a források hatékony kihaszálását és a vidékfejlesztés keretében a szegénység csökkentését. A vidékfejlesztési alapot uniós szintű közös stratégiai keretek közé sorolják a strukturális alapokkal, a kohéziós alappal és az európai tengerészeti és halászati alappal. Megszűnnek a tengelyek, az egyes intézkedésekre folyósítható támogatások szintjét egységesítik, max. 85% jut a kevésbé fejlett régiók számára, 50% pedig a többi régióra. Az innovációk támogatására partnerség létrehozását javasolja a tervezet. Az ökológiai mezőgazdaságot külön intézkedés szabályozza. Újraértékelik a speciális kedvezőtlen termesztési adottságokkal rendelkező területeket (LFA) is. (sz) A repce Az áttelelő repcében még a tavaszi vegetáció beindulása előtt fel kell mérni az állomány állapotát, ami any- nyit jelent, hogy az adott területen több helyen is mintát véve meghatározzák az 1 négyzetméterre eső ádagos növényszámot. ISMERTETŐ Ezt követően a növények állapotát kell értékelni. Az állományban mindig vannak olyan egyedek, amelyek az ősz folyamán túlfejlett 10-12 leveles állapotba kerültek, ami a téli fagykárokkal szemben ugyanolyan védtelenné teszi őket, mint a fejletlen 2-4 leveles egyedeket. A túlfejlett állományok a fagykárok következtében többnyire elveszítik szinte a teljes levélzetüket, ha azonban a tenyészőcsúcsuk ép marad, akkor ezek a növények a tavaszi levélképzést követően még elfogadható termést hozhatnak. Szakemberek véleménye szerint akár négyzet- méterenként 5-10 életképes növény esetében is megfelelő feltételek között képes a repce elfogadható szintű terméshozamra. A téli fagyok következtében károsodott repcében a kifagyott tenyészcsúcs jól felismerhető a puha, elfolyósodó, később kiszáradó szövetekről. A károsodott növények regenerációjához természetesen több időre van szükség, ezért sem tudják ezek az állományok termőképességük csúcsát elérni. Fagykárok hatására sérülhet a repce gyökere is, emiatt ezek a növények könnyen kihúzha- tóak a talajból. A regeneráció megindulását, új gyökerek képződését a gyökerek fehéres végződései jelzik. A sérült állomány állapotának ismeretében az agronó- musoknak a tavaszi munkák megkezdése előtt dönteniük kell az adott állomány kitárcsázásáról vagy meghagyásáról. Ilyenkor mérlegelni kell a növények számát, állapotukat, de érdemes figyelembe venni a repce rendkívüli regenerálódási képességét is. Különösen érvényes ez a repcehibridek esetében, amelyek még rendkívül alacsony növényszám mellett is képesek akár magas terméshozamok elérésére is. Megtörténik, hogy csak a tábla egy részét kell kitárcsázni, ilyenkor igyekezni kell úgy alakítani az adott területet, hogy a későbbi növényápolási, növényvédelmi beavatkozások gond nélkül és gazdaságosan kivitelezhetők legyenek. A döntéshozatalban fontos a művelet költségvonzatainak elemzése is, hiszen egyrészt figyelembe kell venni a már befektetett pénzösszeget, amit a talajművelés, a vetés, a vetőmag és a műtrágya formájában már elköltöttünk, ugyanakkor azt is mérlegelni kell, hogy a további felmerülő költségek mellett a várható hozamokból származó bevételekből legalább olyan jövedelmezőségre számíthatnak, amely összevethető a kitárcsázott területre elvetett tavaszi növényfajtákból származó bevételekkel. Azokban az állományokban, amelyekben az egyedek őszi fejlettsége nem haladta meg a 6 leveles állapotot, a növények hektáronként 20-30 kg- nál több nitrogént nem tudtak felvenni. Erős téli levélveszteségek után gyakorlatilag nem marad tápanyag az ilyen repcében, mert az ősz folyamán felvett nitrogén a levelekben lokalizálódott. Az elfagyott részekből lebomló, majd visz- szakerülő tápanyag pedig csak egy későbbi időpontban válik a repce számára hasznosítha- tóvá. Az őszi és téli N-hiányt - különösen egy késői kitavaszodás során - jól jelzi az idősebb levelek pirosas elszíneződése. Az új levélzet megalapozásához azonban a N mellett szükség van kénre és magnéziumra is. A hiánytüneteket mutató és gyenge fejlettségű állományokat azonban nem célszerű nagy adagú N-nel kezelni. A tapasztalatok szerint célszerűbb egy 40-50 kg/ha-os adag kijuttatása, ami a növény számára gyorsan hasznosítható nitrátot jelent, sőt a könnyebb talajokon kedvező kéntartalmú komplex műtrágya használata is. A tél folyamán károsodott állományban fontos, hogy a növények a lehető leghamarabb megkezdhessék a vegetatív fejlődést annak érdekében, hogy minél több levelet és oldalhajtás-kezdeményt hozzanak létre a generatív fejlődési szakasz megindulása előtt. A vegetáció korai megindítása természetesen veszélyeket is hordoz magában, hiszen az esetleges késői fagyokkal szemben ezek a növények szinte védtelenné válnak. Megmaradó állományoknál a második N-adagot a szárbaindulás kezdetén célszerű kijuttatni. A tavasz folyamán a repce 6 kg N-t igényel minden mázsa terméselváráshoz, kénből pedig - szintén mázsánként - 1 kg-ot célszerű számolni, a még reálisan elérhető hozamszintet alapul véve. Ha a terület kitárcsázása mellett született a döntés, akkor a tavasz folyamán kijuttatott tápanyagmennyiség teljes egészében beszámítható az új kultúra tápanyag-utánpótlásába. A gyenge és nem homogén fejlettségű állományok növény- védelmi kezelése sem egyszerű. Kompromisszumot kell találni a jó és gyenge fejlettségű növények, valamint a jó és gyenge állománysűrűségű részek között. Különösen az utóbbiaknál nem tolerálható az erősebb gyomosodás. A vegetáció korai megindulásakor, különösen a max. 8 levéllel áttelelt állományoknál jó esély van arra, hogy a növények kellő számú oldalhajtást és virágkezdeményt fejlesztenek ki a szárbaindulás előtt. Késői kitavaszodás esetén a régebbi, idősebb levélnyelekből kiinduló oldalhajtás-kezdemények megőrzése a cél, mert - főleg a hiányos állományokban - a főhajtáson, ill. a felső 2-3 oldalhajtáson nem tud kellő mennyiségű termés kötődni. Ilyen esetekben az alsóbb szinteken található oldalhajtások határozzák meg a betakarított termés meny- nyiségét. A szárbaindulás kezdetén ezért ajánlott az állományok kezelése az ismert növekedésszabályzókkal. Ezzel a beavatkozással visszafogjuk a főhajtás növekedését és elősegítjük az oldalhajtások fejlődését. Ne feledkezzünk meg az őszszel használt gyomirtók más, tavaszi kultúrákban fellépő hatásairól. Ezen esetekre elmondható: minél korábban történt a kezelés, minél kisebb dózisban, minél több csapadék hullott a kezelések után és minél mélyebb volt a talajművelés, annál kisebb a valószínűsége, hogy az újravetett területeken az őszi gyomirtásból adódó károk jelennek meg. A hiányos állományok pótlása tavaszi repce belevetésével nem ajánlható, mivel jelentős érésbeli különbség - akár 2-3 hét - alakulhat ki. (farmit) (Illusztrációs felvételek)
