Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-05 / 4. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 5. www.ujszo.com SZALON-SZELET Bábok és Quimby-dalok a Semmiben Színház. Sokkoló bemutatóra készül a Budapest Bábszínház: jövő héten tartják a Janne Teller dán írónő Semmi című, nagy vihart kavart regényéből készült színpadi feldolgozás (hivatalosan: zenés-bábos pszi- chothriller) premierjét. Az alkotók értelmezésében a bábokkal elmesélt mű alapvetően a generációs konfliktussal szembesít: milyen jövő vár ma a gyerekekre; olyanok lesznek-e, mint a szüleik; melyek azok az örök értékek, amelyek mentén élniük kellene? A történet szerint egy nyolcadikos fiú egyszer csak feláll az iskolában, és kijelenti: „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Elhagyja a tantermet, felmászik egy szüvafára, kivonul a társadalomból. Osztálytársai úgy határoznak, bebizonyítják, van értelme az életnek. Tárgyakat - „értékeket” - kezdenek gyűjteni a Fontos Dolgok Halmára: előbb csak apróságokat, de a játék hamar eldurvul, erőszakos rémtettek sorozatává válik (éjfélkor kihantolt gyermekkoporsóval, templomból ellopott Krisztus-kereszttel), és nem lehet belőle kiszállni... A Budapest Bábszínház előadásának fontos rétege a zene: a felhasznált Quimby-dalok (Homo defectus, Az otthontalanság otthona, Magam adom, Pedofüing, Don Quijote ébredése, továbbá egy, kifejezetten az előadáshoz készülő dal) ugyanazt az életérzést közvetítik, ami a Semmiben megjelenik, és tükrözik a megcélzott korosztály zenei ízlését is. Hoffer Károly, az előadás rendezője és látványtervezője úgy nyilatkozott: fontosnak tartaná, hogy az előadás végén beszélgetést indítsanak külön a gyerekekkel és külön a pedagógusokkal, mivel a fiatalok kevésbé nyílnak meg a tanáraik előtt. A pedagógusoknak pedig mankót adnának ahhoz, miként dolgozzák fel az előadást az osztályukkal. Teller könyvének megjelenése után egyébként szülők tömegei tiltakoztak a kiadónál, arra hivatkozva, hogy a regény erőszakos és öngyilkosságra buzdít. Egy időre betiltották, azután kötelező olvasmány lett. Mindezt figyelembe véve: szervezett színházlátogatásként tájainkon azoknak a pedagógusoknak a figyelmébe ajánlom, akik unják a hivatásukat, csak félnek megtenni a döntő lépést. (Semmi, Budapest Bábszínház) Egy kis kitérő Max Ernst kedvéért Kiállítás. Mintegy tíz éven át tartó felújítás után márciusban újra megnyílik a Művészettörténeti Múzeum kincsestára, a Kunstkammer, továbbá Henri Matisse- és Max Ernst-kiállítással invitálja a kulturális turizmus barátait a múzeumaiba idén Bécs. Az év első felében mindenképpen érdemes megállni az Albertinában: Max Emstnek (1891-1976), a dadaizmus és a szürrealizmus úttörőjének munkásságát mutatja be január 23- ától május 5-éig egy nagy, retrospektív kiállítás. A kiválasztott 150 mű között festmények, kollázsok, szobrok, valamint illusztrált könyvek és dokumentumok is szerepelnek, az összeállítás érinti az alkotó valamennyi művészi korszakát, „találmányát”, úgyszintén az általa alkalmazott technikákat (pl. a frottázst, a grottázst vagy éppen a csurgatásos eljárást), miközben nyomon követi az életmű életrajzi és történelmi hátterét. (Az első szürrealistának nevezett kiállítást egyébként 1921-ben rendezték meg, Max Ernst kollázsaiból. Ahogy a műveket akkoriban az új irányzat elméletét adó Andre Breton jellemezte: „látszólag össze nem illő tárgyak társítása, olyan környezetben, amely láthatóan maga is idegen a jelenettől”.) Márciusban az Albertina megújulásának tízéves évfordulója ad alkalmat arra, hogy a múzeum híresen gazdag grafikai gyűjteményéből szemelgetve válogatást állítsanak ki németalföldi mesterek - pl. Hieronymus Bosch, az idősebb Pieter Bruegel és Rembrandt - rajzaiból. Az év második felében Henri Matisse és a Vadak festményei láthatók az Albertinában. (Albertina, Albertinaplatz 1., Bécs) Fehér Sándor és Fehér Pindes Ivett antológiája Nyitra magyar irodalmi hagyományairól A táj és a hely mint platform Az Irodalom Nyitván, Nyitra az irodalomban című antológia bemutatóján (Képarchívum A közelmúltban jelent meg Fehér Sándor és Fehér Pindes Ivett szerkesztésében, a Nyitra Megyei Művelődési Központ gondozásában a Nyitra magyar irodalmi hagyományát bemutató antológia, mely a maga nemében egyedülálló vállalkozás. POLGÁR ANIKÓ A két világháború között ugyan megjelent már egy kiadvány, a Nyitrai írók könyve (1935), annak koncepciója azonban egészen más volt: egyrészt (Fehér Sándor antológiájával ellentétben) csak a kortársak írásait közölte, másrészt a Nyitrához való kötődést tág értelemben az egész megyére kiterjesztette. Fehér Sándor költőt, helytörténészt - polgári foglalkozását tekintve ökológus egyetemi docenst - a kötet koncepciójáról kérdeztük. Honnan jött a Nyitrához kötődő irodalmi antológia ötlete? Inspirációs bázisként felmerült az 1935-ös kötet? Az említett Nyitrai írók könyve abban a korszakban született, amikor a városban pezsgő magyar irodalmi élet zajlott. A pezsgő szó itt persze inkább mennyiség-, mint minőségjelző. Abban az időben még a nyitrai szlovákok egy része is aktív résztvevője volt a helyi magyar kulturális életnek. Nagyságrendileg talán csak Pozsonyt lehetne az akkori Nyitrához hasonlítani. A Nyitrai írók könyve inkább csak felkeltette a figyelmünket, de tudtuk, hogy úgy, ugyanazt nem lehet, sőt nem is keil megismételni. Bár ma is élnek a városban és közvetlen vonzáskörzetében kortárs magyar írók, költők, átfogóbb munkára gondoltunk. így született meg a nyitrai antológia ötlete. A könyv további apropója az volt, hogy negyven éve hunyt el Dallos István író és költő, valamint Urbán Sándor író. Az előbbi a nyitrai irodalmi élet egyik legismertebb szervezője volt, a második pedig, aki büntetésből megjárta a jáchymovi uránbányákat is, a szocializmus sötét éveiről adott számot. Az antológia időrendben, a régi magyar irodalomtól indulva jut el a kortárs irodalomig. Mely korszakok a leg- dominánsabbak, mely időszakokban volt Nyitrának kiemelkedő szerepe? Nyitra nemcsak megyeszékhely volt, de mint a 19. században többen is megfogalmazták, a tulajdonképpeni Felvidék fővárosa is. Már a középkorban komoly egyházi központ volt, író klérussal, később iskolái vonzották ide a betű szerelmeseit. Átmeneti állomása volt az itt tanuló vagy tanító alkotóknak szinte az egész 18-19. században. Dugonics András, Batsányi János, Táncsics Mihály, Czuczor Gergely... Egy szuszra fel sem lehet sorolni őket. Szinte egymásnak adták a kilincset. A 20. század első fele mégis újrafogalmazta az itteni irodalmi hagyományokat. Dallos István és Mártonvölgyi László irodalomszervezői munkája keretet adott az addig magányos, szinte kallódó íróknak. A két világháború között Híd elnevezéssel irodalmi műhelyt alapítottak, amely jellegében nemcsak a Felvidéken, de szinte az egész magyar nyelvterületen egyedülálló volt. Nem esztétikumával, hanem társadalmi szemléletében. Tagjaivá fogadta az írókat, költőket politikai, vallási kritériumoktól, mindenféle izmustól függetlenül. Bár sokukat dilettantizmussal is vádolhatnánk, kisebb-nagyobb ho- zadékukkal mégis ottragadtak az irodalomtörténet lapjain. Magyar irodalmi újságot adtak ki akkor, amikor az tilos volt, ugyanis könyveknek álcázták a Magyar Album tíz számát. A 20. század második felét a nyitrai tanárképző kar, később főiskola majd egyetem magyar tanszéke határozta meg. Újra itt találkozott az író tanár és diák, mint évszázadokkal korábban... És tart ez az állapot - vagy inkább folyamat-ma is. Mennyire fontos Nyitra, illetve a nyitrai írók szerepe a szlovákiai magyar irodalmon belül? Van-e a Nyitrához kötődő íróknak, költőknek valamiféle „nyitrai tudata”? Lyka Károly írta több mint egy évszázaddal ezelőtt, hogy Nyitra latainer város. Arisztokráciája alig volt, nem a nobilié, hanem a polgárok műveltsége hatotta át légkörét. Ez arra az időszakra is igaz, amikor nem volt egyeteme. A környéken igen korán megjelent a könyvkiadás - Romját, Galgóc -, a színjátszás már a 18. század végén virágzott, a 19. században önerőből építik fel a nyitrai magyar színházat, helyi mecénások támogatják. Mégis, mivel az akkori írók, költők a korra jellemzően jöttek-mentek, Nyitra- tudat nem alakulhatott ki. Talán a már említett Híd korszaka lehet kivétel. Ekkor, Kodály első gyűjtései után néhány évvel „fedezték fel” a környező Zo- boralja magyar községeit is, amelyekről korábban a városi vagy városias alkotók szinte tudomást sem vettek. Nyitrai tudat szerintem ma sincs annak minden attribútumával, de a közös levegő szívása elkerülhetedenül lelki közösséget, azonos látásmódot teremt. A mai írók legalább két csoportot alkotnak: egyrészt itt van a Konstantin Filozófus Egyetem magyar tanszéke körül csoportosuló tanárok és diákok igényes szakmai közössége, másrészt pedig a maguk útját járó „bozótharcosok” szórványai Nyitrán és Zoboralján. Ezen belül a Nyitrához való kötődés szinte valamennyi árnyalata fellelhető, a semlegességtől a viharedzett lokálpatriotizmusig. Melyek voltak a szerkesztés fő szempontjai? Hogyan határoztátok mega Nyitrához való kötődés mértékét? Csak a Nyitrán született vagy hosz- szabb ideig itt alkotó írók, költők kerültek a válogatásba, vagy bárki, akit idelátogatva megihletett a város? Az alkotókat nem lehetett az esztétikum mentén felfűzni, így a földrajzi kritériumot vettük alapul. Az antológia bevezetőjében - talán ájtatos alibiből - eláruljuk, hogy a könyv nem egy irodalmi megközelítés nyitrai szegmense, hanem Nyitra irodalmi szempontú bemutatása. Azzal foglalkoztunk, ami itt zajlott, vagy legalábbis a nyitrai kötődés tetten érhető. Ez lehetővé tette a környező falvak íróinak bemutatását is, de a történelmi Nyitra megye távolabbi alkotóit elvből mellőztük. Mélyen hallgatunk Juhász Gyuláról, Gvadányi Józsefről, Kassák Lajosról és másokról, akikkel jó lett volna hencegni, de Nyitra irodalmát tartottuk olyan izgalmasnak, hogy az ilyen „húzónevek” nélkül is összeállt a kézirat. A kötet 68 névhez vagy eseményhez köthető szemelvényt tartalmaz. Te magad milyen szálakon kötődsz Nyitrához? Lecsapódnak-e a helyhez kötődő személyes élményeid saját költészetedben? Nyitrán nem tudok úgy élni, hogy az ne mutatkozzon meg bennem és általam. A nyitrai ihlet visszatér. Tudom, ez így közhely, de mégis igaz. Mivel Nyitra árnyékában születtem egy kis faluban, és ezen a vidéken élek mindmáig, fél szavakból is értem a nyitrai és Nyitra vidéki embert. Nyitra gyakran visszaköszön a soraimból, akár névtelenül is. És Zoboralja hangulata a maga kollektív magányával talán még gyakrabban. Mégis, hacsak egy mód van rá, kerülni próbálom a provincializmust. Számos folyamat globális jellege, az értékvesztések és átalakulások most különösen aktuális és szomorú ténye mások számára is érthető vagy figyelmeztető lehet. Ezért merek verseket faragni és eljuttatni azokat „kifelé”. Úgy érzem, írásaimhoz e táj a platformot, az alaphangot adja meg. Maga a téma, az érzés sokkal tágabb térben mozog. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
