Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-04 / 279. szám, kedd
22 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 4. www.ujszo.com Kevésbé szapora, lassan fejlődik és igen zsíros Az őshonos mangalica ISMERTETŐ Karbamid adagolásával mintegy 20-30%-ig fedezhető a kérődző állatok fehérjeszükséglete Takarmánykiegészítő anyagok A takarmány-kiegészítő m •f Is Si* •.% " ___i__' ________—-ľ (Illusztrációs felvétel A mangalica küllemét tekintve tipikus zsírsertés, rövid mély törzse van, csontozata finom, testét dús göndör szőr fedi, a túrókarimája palaszürke színű. Nem stresszérzékeny, ridegtartást kedvelő fajta, tűri, sőt kedveli a nagy falkában való szabadtéri tartást. Kevésbé szapora, lassan fejlődik és igen zsíros, szalonnás húst ad. Képes több mint 70 százalékos zsírszövet kitermelésére. Zsírja és szalonnája kifejezetten lágyabb, a zsír olvadási pontja alacsonyabb, mint a hústípusú sertéseké, és olyan telítetlen zsírsavakat is tartalmaz, amelyek kedvezően befolyásolják az emészthetőségét. A húsa kevesebb, viszont kiváló minőségű, ízletes, kifejezetten alkalmas kolbászáruk és érlelt sonkafélék gyártására. Napjainkban a mangalica az egyetlen tisztavérben fennmaradt őshonos sertésfajta, amelynek őse a mediterrán ásatag sertés, a spanyol Iberico zsírsertés rokona. A Kárpát-medencében a rómaiak terjesztették el közvetlen ősét, a Szalontai sertést, amely később erősen keveredett a Bakonyi és a Magyar hegyi sertés fajtákkal. Hőskorát a 19. század végén és a 20. század elején élte, ekkor milliós nagyságrendben hajtották, majd szállították őket a nyugati piacokra. Mivel a 2. világháború után a zsír helyébe az étolaj lépett, a sertések értékmérője a húshozamuk lett. Ennek következtében a századfordulótól fokozatosan csökkent a kifejezetten zsírsertések száma, és csaknem teljesen a kihalás szélére sodródtak. A fajtát a génbankok mentették meg a kipusztulástól, az 1990-es évek elején Magyarországon például alig 200 darabot tartottak belőle nyilván. 1994-ben újjáalakult a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete. Ez a szervezet végzi a piacra kerülő mangalicatermékek ellenőrzését és igazolását is. A fajta felfutását egy piaci igény is hathatósan segítette, ugyanis a spanyol sonkagyártók termékeik alapanyagául zsírsertéseket kerestek, s ezeknek a követelményeknek leginkább a mangalica felelt meg. (moe) anyagoknak elsősorban az a feladatuk, hogy a keveréktakarmányokban segítsék a zavartalan anyagcserét és a tápanyagokjobb hasznosulását. Egyúttal az állatok normális fejlődéséhez is szükségesek. TÁJÉKOZTATÓ A karbamidot elsősorban a fehérjében szegény téli és nyári takarmányok kiegészítésére célszerű felhasználni. Napjainkban egyre inkább terjed a szintetikus karbamid felhasználása a kérődzők takarmányozásában. Maga a szer 46,7% nitrogént tartalmaz, amely a kérődzők emésztőrendszerében - bizonyos százalékban - fehérjeként hasznosul. Megfigyelések szerint adagolásával mintegy 20-30%-ig fedezhető a kérődző állatok fehérjeszükséglete. A napi takarmányadagokba akkor érdemes bekeverni, ha a fehérjeszükséglet más alkotókkal nincs kielégítve, tehát a takarmány karbamid adagolása nélkül fehétjehiányos. Az állatokat azonban csak fokozatosan ajánlott hozzászoktatni a fogyasztásához. Ügyelni kell arra, hogy a karbamid adagja 100 kg élősúlyra vetítve ne haladja meg a napi 20, illetve 25 grammot. Ennek megfelelően a fejőstehenek napi maximális fejadagja 200 gramm, a nyári meleg időszakban azonban csak 150 gramm lehet. Ha a fehérjeellátás szűkös, akkor a kérődzők akár 100%-ban is képesek a karbamidot hasznosítani. Túladagolása azonban felesleges és veszélyes, mert mérgezést okozhat. A felesleg pedig nem hasznosul az állatban, hanem kiürül a vizelettel. Ha mérgezési tünetek lépnek fel az állatoknál, akkor ajánlott 2 liter ecetet vízzel háromszorosára hígítva a bendő- be juttatni. A takarmányadagok megfelelő mésztartalmának biztosítására, illetve a legfontosabb ásványi sók helyes arányának beállítására a szénsavas takarmánymész szolgál. Különösen a nagy adag takarmányt vagy kizárólag abrakféléket fogyasztó állatoknak van szükségük ilyen mészkiegé- szítésre. A fejlődésben levő, a vemhes, vagy sok tejet termelő állatnak szintén szüksége van rá. A takarmánymeszet gyakran hibásan adagolják, minden állatnak egyformán pl. 2% meszet tesznek az abrakkeverékébe. Ehelyett inkább vegyük figyelembe az etetett takarmányok természetes mésztartalmát, és ennek alapján adagoljuk a kiegészítőt. A takarmánymeszet mészkőből aprítással, majd az őrölt anyag osztályozásával állítják elő. A kalcium-karbonát mellett magnézium-, alumínium- és vasvegyületeket, továbbá szilidum-oxidot is tartalmaz. A keveréktakarmányokba csak olyan takarmánymész dolgozható be, amelynek kalcium-kar- bonát-tartalma legalább 95%, magnézium-karbonát-tartalma kisebb 1,5%-nál. Víztartalma legfeljebb 0,3% lehet, így még jól elkeverhető a tápokban. A kémiai összetételen kívül ajánlatos a szemcseszerkezetet is ellenőrizni, mert a nagyobb szemcseméretű, durva mészkőliszt nem szívódik fel az állati szervezetben. Az állati szervezetben a só nem raktározódik el, ezért pótlásáról az állatfajnak megfelelő mennyiségben gondoskodni kell a napi takarmányadagokban. A takarmánysót lehetőleg liszt- finomságúra felaprítva kell a takarmányadagba belekeverni. Erre azért van szükség, nehogy az állat emésztőrendszerében a nagyobb kristályok miatt a fokozottabb sókoncentráció károsodást okozzon. A finomra őrölt sót azonban sohasem szabad tartó- sabb ideig tárolni, mert magába szívja a levegőben lévő párát és csomóssá válik. Az abrakkeverékhez általában 0,5-1,0% takarmánysót kevernek. Ha az állatok huzamosabb ideig kénytelenek nélkülözni a sót, étvágyromlás és az emésztőnedvek ki nem elégítő elválasztása következik be. Ennek következtében rosszabb lesz a takarmány értékesítése, gyengébb lesz a súlygyarapodás. A normálisnál nagyobb mennyiségben fogyasztott só nem okoz betegséget, ha az állat elegendő vizet iszik, mert a vese kiválasztja a felesleget, (arch) (Képarchívum) A mikroelemek meghatározásakor ma már figyelembe veszik az állat faját, annak termelési színijét és az ásványi anyag biológiai hozzáférhetőségét is A vas, réz, cink és szelén szerepe a sertések takarmányozásában ÖSSZEFOGLALÓ Az állatok ásványianyagszükségletével kapcsolatos ismereteket még az előző évszázad 60-as és 70-es éveiben dolgozták fel. A jelenlegi tapasztalatok alapján azonban egyre több eredmény utal arra, hogy a mai gyors növekedésű hibridek ásványianyag-szükséglete ma már mintegy kétszer magasabb, mint a 30 évvel ezelőtti sertéseké. E felismerés alapján az ásványi anyagok mennyiségét takarmányadagokban gyakran ajánlják a Javasolt szükségleti érték” felett. A mikroelemek meghatározásakor ma már figyelembe veszik az állat faját, annak termelési szintjét és az ásványi anyag biológiai hozzáférhetőségét is. Fontos azonban figyelembe venni azt is, hogy az Európai Unióban környezetvédelmi és humán egészségügyi megfontolásokból maximalizálták néhány mikroelem megengedhető szintjét a sertéstakarmányokban. Az egyes mikroelemek közül a sertések takarmányozásában nagy jelentőséggel bír a vas, mivel külön szerepe van az oxigén szállításában, így létfontosságú eleme a takarmánynak. A vas mérsékelt hiánya a kocáknál csökkent alomszámot eredményez, és ezekben az állományokban megnő a malacelhullás is. Lényeges, hogy a vasellátottságot közvetlenül és közvetve a réz- és cinkellátás is befolyásolhatja. A réz szintén nagyon fontos, elsősorban az idegrendszer és az immunrendszer, valamint a szív- és keringési rendszer működésében játszik szerepet. A rézellátottság közvetlen ösz- szefüggést mutat a vasellátottsággal és közvetett összefüggést a cinkellátottsággal. A takarmányadagokban a szerves réz- vegyületek biztosítják a legkedvezőbb cink- és vasfelszívódást. A cink az élő szervezet számos enzimének alkotóeleme. Ezek az enzimek hatnak a növekedésre és a fejlődésre, befolyásolják a malacok életképességét és az elválasztott malacok takarmányértékesítését. Szerepe van a szaporodásbiológiai folyamatokban, elsősorban az A-vitamin szállításában. A cink- oxid antibakteriális hatása az állattartók körében közismert, egyúttal növeli a bél aktív felszívó felületét is. Ha azonban nem megfelelően alkalmazzák, főleg túladagolás esetén, toxikus hatásokat válthat ki. A kezelés időtartama nem haladhatja meg a 10-14 napot. A kedveződen hatások megelőzhetők a takarmány kalciumtartalmának növelésével. A szelén hatásáról a takarmányadagban ma már számtalan ismerettel rendelkeznek, elsősorban a malacelhullások csökkenésében, a növekedési intenzitás növekedésében fejti ki kedvező hatását. A mikroelemek közül a cink és a szelén kiemelt szerepet töltenek be a szervezet immunválasz-készségének kialakításában és annak intenzitásában is. Egyes krónikus gyulladásokra (pl. lábvégproblémák, krónikus bélgyulladás) az állat szervezete olyan módon is reagálhat, hogy jelentős mértékben csökkenti a vérben keringő vas, réz, cink mennyiségét, s ezzel másodlagos mikroelemhiányt idéz elő. A sertéstápok javasolt mikroelem-tartalma az egyes országokban és a gyártóknál jelentős eltéréseket mutat. Ennek okai a különböző kémiai formák alkalmazására vezethetők vissza. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy az Európai Unió jelentős csökkentéseket tervez a maximálisan megengedett szintekben. Az alábbi táblázat a sertéstápok javasolt és maximálisan engedélyezett mikroelem-tartalmát mutatja. Az állatok ásványianyag- ellátotságát több tényező is befolyásolja. Elsősorban a takarmány és az ivóvíz, amely által az ásványi anyagok a szervezetbe jutnak. A bejuttatott ás- ványianyag-mennyiséget ugyan pontosan meg lehet határozni, de annak felszívódása már nem mérhető ilyen pontosan. A felszívódás hatékonyságát az egyes ásványi anyagok között fennálló nagyon bonyolult kölcsönhatások mellett befolyásolja az állat étvágya is, másrészt viszont számtalan tényező, környezeti és stresszhatások, betegségek jelentős mértékben gátolják a felszívódásukat, (táplap) Sertéstápok javasolt és maximálisan engedélyezett mikroelem-tartalma Mikroelem (mg/kg) Maximum Hízó Malac Koca Vas 750 60-70 80-120 60-90 Cink 150 50-55 50-100 50J0 Réz 25 5-8 8-10 7,5-10 Mangán 150 30-40 50-60 30-45 Szelén 0,50 0,1-0,15 0,09-1,20 0,18-0,30 Jód nincs adat 0,5-0,6 0,1 0,1 AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
