Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-31 / 299. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 31. Vélemény és háttér 7 Választási év előtti kampányév vár ránk - igyekeznek politikai hangulatba hozni minket Bor, búza, békesség - kampány Persze, mindenki ezt kí­vánja. Boldogat, szeren­cséset, meg bort, búzát és békességet. Ne tessék megijedni, a politikai kommentátor nem áll be a sorba, majd talán, ha valóban beindul. LOVÁSZ ATTILA Jövőre sokan fognak kívánni és ígérni. Merthogy választási évnek nézünk elébe. S ismét csak ne tessék megijedni, nem lesz itt előrehozott parlamenti voksolás, az elnökválasztás és az európai parlamenti választás is csak 2014-ben. Szlovákiában jövőre az általában érdektelen­ségbe torkolló megyei választá­sokat éljük csak meg. De kam­pány az lesz. Mert az összes fel­sorolt választás előkészítése, a hangulat megteremtése bizony már most elkezdődik. Elnökje­löltekkel lehet majd Dunát re- keszteni, de főleg ígéretekkel. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy a magyarországi politika a külhoniakat (most újabban ez a nevünk) nagyon is szereti kam­pányhangulatba hozni és na­gyon is szereti megnyilvánulás­ra kényszeríteni a szomszédos államokban élő magyarokat, van minek örülnünk. És valóban, van minek. Mert a választási stratégiák komoly változásra szorulnak, az biztos. Ficónak nincs alternatívája (Orbánnak sincs), s hogy éppen 2013-ban alakulna ki komolyan vehető váltótárs, annak remé­nye aszimptotikusan közelít a nullához. A rendszerváltást kö­vető 24. évben átalakul minden olyan törésvonal, amely az ed­digi választásokon még úgy- ahogy megfigyelhető volt. A rendszerváltás-párti és a rend­szerváltást valamilyen módon tagadó politikai felosztásnak semmi értelme többé. A rend­szerváltás nagyjai általában fe­ledésbe merültek, felnőtt az el­ső választói generáció, amely már utána született, az első sza­badon választott parlament po­litikai elitjeiből sokan ki- pottyantak, kiöregedtek, és akik még ott vannak, már ko­moly ősbölénynek számítanak. Aki kitartott elvei mellett, az már sehol nincs, aki kitartott a politikában, akkora kompro­misszumokra kényszerült ­vagy nem, de megtette - hogy a meghasonlás mértékében na­gyon nehéz megtalálnia politi­kai önmagát. Akinek meg igen, azt a meghasonlottság kifeje­zéssel tehetjük helyre. Európának új kihívásai van­nak - újra meg kell fogalmaznia önmagát. S ez a folyamat még sikeres is lehet, hiszen amióta az integrációs folyamat beindult, Európa mindig tudott igazodni, válaszokat és megoldásokat ta­lálni, csak azt mi, itt a rácsok mögött nem láttuk. Most látjuk, de nem hisszük, hogy sikerülhet, mert ebbéli tapasztalatunk nincs. Szlovákia új kihívásai pe­dig csak megfogalmazásra vár­nak - a valóság adott, annak je­len állapotaiért már nem hibáz­tathatjuk az előző rendszert, esetleg úgy általában az előző rendszereket. De mit kezdhe­tünk a hibáztatással, ha az előző rendszerekkel nem voltunk ké­pesek szembenézni, s valóban nem csak a kommunizmusra gondolunkmost. Szlovákia nagy kihívása: újra értelmet adni a politikának, a közügyek kezelésének. Hu­szonnégy éven át a vezérmotí­vum a gazdaság, a gazdagabb élet, a magasabb életszínvonal volt. Kiderült, hogy ezt a politika - az általa létrehozott köz- és ál­lamigazgatás - képtelen jó irányba befolyásolni. Munkahe­lyek szűnnek meg, sokan becső- dölnek, az állami beavatkozások ideig-óráig jelenthetnek megol­dást, de az eddig ismert módsze­rek ideje lejárt, már nem alkal­mazhatóak. Új megfogalmazás vár tehát a közügyek intézőire vagy azokra, akik intézők sze­retnének lenni. Szembe kell nézni az elzüllött oktatási rend­szerrel, a szétzüált ellátórend­szerekkel, egészségüggyel, az igazságszolgáltatás közeledő teljes csődjével, a mélyszegény­séggel, az intoleranciával, a szélsőségek térnyerésével. A po­litika, mint az újraelosztás tere­pe ezzel az egy funkcióval már semmire sem képes. Nos, erről szól majd a válasz­tásokat megelőző választási év. Nem csak itt, de itt nagyon. Úgy­hogy a politikai kommentátor most mégis beáll a sorba, és nem tud jobbat, mint azt kívánni, amit a közügyek lehetséges in­tézői szeretnénekbeígérni: bort, búzát, békességet. Boldog új esztendőt! (Ľubomír Kotrha rajza Az emberek többsége globális szinten is valamiféle biztonságra vágyik Világvége helyett - status quo JARÁBIK BALÁZS Elmélkedve az óév eseménye­in az jutott eszembe, hogy a vi­lágban győzött a szlovákiai ma­gyarok által is gyakorta emlege­tett „status quo”. Ez a szó globá­lisan Obama amerikai elnök új­raválasztását, Putyin orosz el­nökként való visszatérését és a kínai vezetés nagyobb konflik­tusok nélküli, hagyományos cseréjétjelentette 2012-ben. Közben az arab tavasz egyre inkább megmutatja igazi, csú­nyább arcát, mint arra néhá- nyan - köztük a sorok írója is - figyelmeztetett még a demokra­tikus forradalmaknak nevezett nyugati eufória alatt. A diktáto­rok helyett most az iszlamisták veszik el majd az arab polgárok szabadságát, ami változott az az összetartó ideológiai ce­ment, a nacionalizmustól az isz­lám tradíciók felé. Persze, ez a játszma még messze nem dőlt el, ahogyan azt az egyiptomi fej­lemények is mutatják. Annyi azonban biztos, hogy a demok­ráciapárti és Nyugat-barát ér­telmiség immáron csak szemlé­lője, mintsem főszereplője a ka­tonaság és a Muzulmán Testvé­riség között dúló politikai csatá­rozásnak. Aszad vára, bár düledezik, de áll még. Ott sem a demokráciá­ról szól a küzdelem. A több évti­zede hatalmon levő alavita ki­sebbség élet-halál küzdelmét vívja a szunnita többséggel. A „status quo” a gazdasági válság 2008-ban való kirobba­nása óta akár logikusnak is mondható. Az emberek többsé­ge bizony globális szinten is va­lamiféle biztonságra (szlová­kul, ugye, istota) vágyik a leg­inkább. Jól kitalálta ezt a vá­lasztási szlogent a Fico-csapat. Lehet-e ennél jobbat remélni vagy mást várni 2013-ban? Aligha. Számunkra az óév két legfontosabb döntése az EU- ban létrejövő banki (és talán fiskális) unió az ország függet­lenségének eddigi legnagyobb, önkéntes feladását jelenti. En­nek az ára - a második fontos döntés - az Európai Központi Bank pénznyomtatási program­ja három kerek esztendőre. S amíg lesz pénz, addig feltehető­leg marad a „status quo” is. Ma­rad viszont a nagy kérdés, vajon milyen megegyezés jöhet létre az EU-ban az unió jövőjéről. Szlovákia - egyedüliként Kö- zép-Európában - az eurózóná- ba tartozik, vagyis feltehetőleg a belső uniós körhöz való csat­lakozást választja. Nagy dönté­seket aligha hoz 2013, ám ezen folyamatok számunkra nagyon fontosak. Szlovákiai magyar­ként nem tudok nem egyetérte­ni a szlovák(iai) elit döntésével. Ahogy az arab mondja - insal- lah (így legyen). KOMMENTÁR Ki kell őket nevetni VERES ISTVÁN Idén Robert Fico az év embere Szlovákiában, ez nem lehet vitás. Hogy miért? Hát mert nagyot iWfPE alakított. Március 10-én, a választások éjszaká­ján feltette új arcát, felvette régi farmemadrág- ját, és mosolyogva nyilatkozott boldognak-bol- * ■ ^'fŕl Jogtalannak. A parlamentben erős többséget I szerzett pártja, ő mégis meghívta a kormányba ellenfeleit. Beállhatott volna mellé aKDH,aHíd,azSDKÚvagy az SaS is - lett volna négy kényelmes évük. Itt-ott a koalícióból való kilépéssel is fenyegetőzhettek volna, hogyfelhíyjákma- gukra a figyelmet. így meg, hogy nem mentek, csak saját halál­tusájukat nyújtják el. 2016-ban pedig egymást tapossák majd, miközben a talán kicsit (de csak egy kicsit) meggyengült S mer mellé kéredzkednek a kormányba. Ha erre sem lesznek hajlan­dóak, ki kell őket nevetni. A2012-es évközéleti eseményei ismét bebizonyították, hogya politikát mégféligsem érdemes komolyan venni. 2010-bena Smertől rettegő szavazók kormányra segítették a jobboldalt, 2012-ben pedigkénytelenekvoltakbelátni, hogy az aktuális antikrisztust nem Robert Ficónak hívják. A népszerűtlen dön­téseket úgy is meg kell hozni, legalább nincs az állandó kínló­dás a koalíción belül. A magyarellenesség is kezd kimenni a di­vatból - az SNS nem került a parlamentbe, a Smer pedig szintén nem fáraszt minket üyesmivel. A titkos pénzpatakok, amelyek a pártok mögött álló személyekhez vagy csoportokhoz csordo­gálnak, továbbra is láthatatlanok a laikus érdeklődők számára, úgyhogy ezek miatt szintén nem kell izgulnunk, ki kell őket ne­vetni. Sem a Gorilla-ügyirat miatt, amely egy éve mégvilág- szenzációnakszámított, azóta viszont már az időjárás-jelentés is nagyobb attrakció, mint a Gorilla-hírek. Az év kérdése tehát így hangzik: vesztettek-e valamit azok, akik politikai szempontból átaludták egész kétezertizenkettőt? In­kább nem, mint igen. Amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, az a rengeteg roma-ügy. Egyik évben sem volt ennyi romákkal kapcsolatos megmozdulás, mint2012-ben.Ebbőlmár látszik, hogy a következő években a téma egyre nagyobb teret kaphat. Ha a Smer tagjai továbbra is közömbösen tekintenek az ügyre, ki kell őket nevetni. És hogy miért nem a tavasszal leköszönt kormányfő, Iveta Radičová az év embere? Hátazért, mert nem hajlandó köztár­sasági elnöknek jelöltetni magát. Évekig volt miniszter és kép­viselő, most pedig máj dnem hatvan évesen úgy csinál, mintha tegnapelőtt, miniszterelnökként jött volna rá, hogya politika mocskos dolog. Ezen szintén csak nevetni lehet. De mint tud­juk, amin nevetni nem lehet, aztkomolyan venni sem érdemes, úgyhogy haszeretnénkkomolyanvennia2013-as évet, legjob­ban tesszük, ha még idén kinevetjük. FIGYELŐ Kövér a hegemóniáról „Vannak olyan magyar po­litikai vezetők, akiknek az az egzisztenciális és politikai ér­dekük, hogy az általuk veze­tett közösség kizárólag őket tartsa viszonyítási pontnak, vagyis hogy minél teljesebb legyen a befolyásuk, így ugyanis nagyobb a súlyuk a belpolitikai küzdelmeikben. Ez némely esetben olyan tö­rekvésekre készteti őket, hogy a demokrácia keretei között a saját közösségük fö­lött meglehetősen erős dikta­túrát, hegemóniát gyakorol­janak, ami szintén a nemzet szétfoszlásához, leépülésé­hez vezet” - nyilatkozta Kövér László. A Fidesz politikusa az erdélyi magyar pártokról be­szélt a Kossuth Rádió Vasár­napi újság című műsorában. Autószerelő „hajógyár” A ruházati cikkek gyártá­sánál már alkalmazott lehető­séggel akár az autógyártók is élhetnek: elkerülhetik az im­portvám megfizetését, ha a célország zászlaja alatt hajózó hajón szerelik össze autóikat - írta a német Die Welt. Az au­tógyártó vállalatok azzal ke­rülik el valamely célország­ban az értékesítést megnehe­zítő importvámok kivetését, hogy üzemet telepítenek oda. Ezért is építenek egyre több üzemet az autógyárak például Kínában és Oroszországban. Csakhogy éppen a legígérete­sebb piaccal rendelkező fejlő­dő országok, a BRIC-tagok, Brazília, Oroszország, India és Kína bizonyul a legtaláléko­nyabbnak akkor is, ha import­vám kivetéséről van szó. Egy Európából Brazíliába tartó ha­jón az úton akár 2 ezer autót is le lehetne gyártani. Ha a hajó brazil zászló alatt hajózik, a vonatkozó nemzetközi jog szerint a gyártásra brazil fel­ségterületen került sor. Im­portvámot kivetni tehát a ha­jón készült termékek után nem lehet. Ezt a vámelkerülő megoldást olyan piacok ese­tében kifizetődő alkalmazni, amelyek nem elég nagyok egy üzem helyszíni telepítéséhez - írta a német lap. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents