Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-29 / 298. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 29. vww.ujszo.com SZALON-SZELET Sammalammú, sattaratta, vombat Könyv. Emlékeznek még a Cini-cini muzsikára? Generációk kedvenc gyerekverseit gyűjtötte össze, ma is ott van szinte minden háztartásban. Egyetlen gond van vele: a mára huszon- egynéhány kiadást megért antológia értelemszerűen nem tartalmazhatja az utóbbi négy évtized verseit. Ha ezekből szeretnének válogatást, keressék a Friss tinta! című kötetet: Barak Lászlótól Varró Dánielig, Jónás Tamástól Mjiller Péter Sziámiig, Tóth Krisztinától Lackfi Jánosig, Parti Nagy Lajostól Ranschburg Jenőig itt van mindenki, aki kortárs és ért a gyerekek nyelvén. Takács Mari beleérző illusztrációinak köszönhetően pedig a szómágiához mesés képi világ is társul. A tapasztalat mondatja velem: kezdetben talán nehéz elfogadtatni a jól ismert, sokat hallott versek mellé az újakat, de egy idő után a törökhöz és a tehenekhez, Sün Balázshoz és Bóbitához természetesen csatlakozik a vombat, a napdelfin, a csótány és a többi. Valahol el kell kezdeni. Mondjuk otthon, mondjuk az óvodában. Privát kedvencünk Harcos Bálint Sammalammú és Sataratta című gyöngyszeme. Szép, mint egy fűnyíró és egy giliszta véletlen találkozása a fűben. (Friss tinta!, Pagony - Csimota, Budapest, 2005) A játék nevel, fejleszt, okosít Játék. Van elég Transformers, Barbie, Zhu Zhu Pets, Mighty Beanz, Nerf, Bak- ugan, Power Rangers a ládákban. Idővel értelmesebb dolgokat keresünk. Tudatos szülőéknél látunk ThinkFun és SmartGames játékokat, csudajók. Tábla/dobozka, különböző nehézségű feladatlapokkal, kirakós elemekkel. Az autótologatós Csúcsforgalom kifejezetten nagy sláger. Fejleszti a logikát, ettől okosodik a gyerek. Nem utolsósorban: szoliter játék, egyedül is jól elvan vele. Aztán mit lát az ember? Kisember ül a dobozával, legalább egy órája, csendben. Rakosgat. Majd megszólal: eljutottam a huszonhetes szintig. Elfoglalt szülő szíve összeszorul. Kellene egy kis közös öröm. No nem egy bonyolult, hosszadalmas társasjáték, de mégis... Itt jönnek képbe a sztorikockák: 9 kis dobókocka, minden oldalán képek, gurítunk és mesélünk egymásnak. A napunkról, a holnapi tervekről. Oké, nem szépítem: néha Harry Potterről. Játékbirodalomban mindenre van megoldás. (Rory' s Story Cubes) Szomorú, hogy a legtöbb gyerekhez csak a kis műgonddal készített könyvek, füzetek jutnak el Piskóta kutya és Csingiling Ha egy tetszetős küllemű, ám gyanúsan jó árú, márkásnak éppenséggel nem nevezhető papucsot veszünk a gyereknek, nem csodálkozunk, ha esetleg két hét óvodai használat után szétszakad. Miközben ruhák, élelmiszerek és egyéb termékek esetében általában különösebb szakértelem nélkül is el tudjuk választani egymástól a minőségi és a tucattermékeket, ritkán jut eszünkbe, hogy a könyvek, foglalkoztató füzetek, kifestők esetében is minőséggaranciát keressünk. POLGÁR ANIKÓ Ajó hírére ügyelő gyártó általában a csomagoláson szereplő üzenetben hívja fel a figyelmünket arra, milyen címen reklamálhatunk, ha a gondos ellenőrzés ellenére a termékben mégis valamilyen hibát észlelünk. Könyveken hasonló figyelmeztetéssel még nem találkoztam, pedig nem egyszer merült fel már bennem kétely a megvásárolt „árucikk” minősége kapcsán: a „gondos ellenőrzés” szükségességéről a leggyakrabban éppen a gyerekeknek szánt, nagyon színes, nagy példányszámú, könnyen beszerezhető kiadványok esetében feledkeznek meg. Anyuka legyen a talpán, aki nagyobb konfliktus nélkül ki tud venni egy ilyet a színes képek láttán makacsul lelkesedő gyereke kezéből - ha pedig a viszonylag megfizethető ár hatására mégis beadja a derekát, a könyv elolvasása után már csak magában mérgelődhet... A mi könyvespolcunkon is akad egypár ilyen termék. A legrémesebb a harsány színekkel illusztrált Erdei történetek című mesekönyv, melynek pontos adatait már csak azért sem tudom megadni, mert sem a kiadás helye, sem az éve, sem a felelős szerkesztő, sem a korrektor (ha egyáltalán volt ilyen) neve nincs feltüntetve benne. Érdekes módon a fordító neve sincs megadva, holott feltételezem, hogy a magyar variáns megszövegezője nem az a két lengyel hölgy volt, aki a mesék eredeti lengyel szövegét írta. Az egyedüli , fogódzónk az O-press Kiadó honlapja: igaz, ez kizárólag lengyel nyelvű, de akinek ez sem jelent akadályt, megtudhatja, hogy a lengyel kiadó (mely a bemutatkozó szöveg szerint különösen ügyel kiadványai minőségére, s ennek érdekében pedagógusokkal is konzultál) egyebek között magyar kiadványokat is megjelentet. Hogy a minőség megőrzése (vagy elérése?) érdekében ehhez egy magyar szerkesztőre is szükség lenne, azt nem tartották fontosnak. A szöveg olyan szinten hanyag, mintha egy nem túl jól teljesítő kisdiák munkája lenne. Számos esetben rossz a szóválasztás (pl. jó cselekedet helyett ,jó cselekmény”), hibás az egyeztetés („olyan tetteket akart végrehajtani, amivel beírja nevét a történelembe”), a helyesírás esetlegességéről nem is beszélve (a vessző lépten- nyomon elmarad, pl. az egyik címben: „Piskóta a kutyus”, s előfordul, hogy ugyanazt a szót egy mesén belül háromféleképpen is írják, pl. „professor”, „profeszor”, „professzor”). Ám hogy hibákat keresve ne csak egy kevéssé ismert lengyel céggel példálózzunk, nyelvi pongyolaságokkal sűrűn találkozhatunk Európa egyik legnagyobb gyermekkönyvkiadójának, az Egmontnak a magyar könyveiben is. A Disney-mesén alapuló, Csingiling című (még a tündérekért egyébként lelkesedő hatéves lányom szerint is kissé bugyuta) könyv (Egmont- Hungary Kft., 2011) szintén a vonatkozó névmások rossz egyeztetéséhez szoktatja a gyeCsingiling. Csehy Flóra rajza (6 éves) rekek fülét. (Néhány példa: „...jönnek, mennek a hónapok, változásaik mind egy-egy csoda”, „Ti mind olyan dolgokhoz értetek, ami csodaszép”.) Egyébként a kiadó magyar honlapja hasonló nyelvi színvonalon van, mint a könyvei. Egy példa a bemutatkozó szövegükből: „Az Egmont csoport ma Skandináviában egyik meghatározó médiavállalata...”. Az Egmont cég különféle matricás és foglalkoztatókönyveivel szemben persze nem mindig merülnek föl bennünk ugyanilyen kifogások, hiszen a kipróbált képanyag nem minden esetben társul hosszabb (és gondos nyelvi ellenőrzést igénylő) szövegrészekkel. Persze, nemcsak fordításban, hanem eredetiben is jók vagyunk. Ezt tanúsítja például a Graph-Art Kft., mely honlapja szerint grafikai stúdióként indult, később „a szakembergárda szerkesztőkkel és írókkal is kiegészült” - úgy látszik, az íróikat nem válogatták meg elég gondosan, mert a kifestőfüzeteikhez írt versikéik olyan rossz rímelésűek és fantáziátlanok, hogy a leleményes szülő jobban teszi, ha saját szövegeket kreál helyettük. Egy példa a Csillagfényes Karácsony című, szerző és évszám nélkül megjelent mondókás kifestőfüzetből: „Süssünk, süssünk mézest, / sokfélét és édest! / Legyen közte baba / és csinos fenyőfa. / Csillag, hold és huszár / ki ne maradjon ám!” A „költő” nevét nem tapintatból hallgatom él, csupán azért, mert természetesen ezt sem tartották fontosnak a kiadványbem feltüntetni. A Graph-Art honlapján olvashatjuk, hogy a vállalkozás „...mára az eredetiben készülő gyermekkiadványok tekintetében Magyarország legtermékenyebb kiadójává vált.” Szomorú, hogy többnyire épp ez a túlzott termékenység megy a minőség rovására, s bár a kortárs magyar gyerekirodalom különösen magas színvonalú, a legtöbb gyerekhez mégis éppen ezek a kis műgonddal készített könyvek, füzetek jutnak el. EKHO Színházkomédia: és elragad az őrület GYŐRY ATTILA Czajlik József színházzal és élettel kapcsolatos vízióit, érzéseit talán a jól ismert buddhista történettel lehetne érzékeltetni, amelyben az álmából felriadó szerzetes tűnődni kezd, vajon ő egy buddhista szerzetes, aki azt álmodja, hogy ő egy pillangó, vagy ő tulajdonképpen egy pillangó, aki éppen azt álmodja, hogy egy tűnődő buddhistaszerzetes... Czajlik eddigi rendezéseivel folyamatosan próbára tette nézőit, akik soha nem tudhatták, hol és mikor csöppennek át az élő valóságból egy másik, általa alkotott dimenzióba. El kell fogadnunk, Czajlik arra ösztönzi a közönségét, hogy folyamatos érzéki csalódások csapdái között szlalomozzon. Ugyanakkor megnyugtató érzés tudni, hogy bolyongásunkat, szellemi szeánszunkat egy kiváló Mester vezeti. így van ez a kortárs drámairodalom jeles képviselője, a finn-svéd (szóval a Finnországban élő, svéd nemzetiségű) Bengt Ahlfors még a 80-as években íródott Színházkomédiájával is. A darabot folyamatosan repertoáron tartják a társulatok, ami nem véletlen, hiszen a színészek jutalomjátékaként is értelmezhető, a színházról és a színészekről szól. Valahol messze, az Isten háta mögött, és még annál is távolabb, egy vidéki színházban (ne legyünk ebben biztosak, de akár a kassai Thália Színházban is lehetünk, vagy mégse) van egy szétcsúszott társulat, amely egy fiatal, kortárs szerző új művének a bemutatójára készül. Tulajdonképpen a darab ott kezdődik, ahol máskor végződik. Még halljuk az előző előadás nézőinek morajlását, és halványan felrémlik: talán rossz helyen lehetünk, mert az orrunk előtt rendezgeti a műszak a „gyiva- gyelná rekvizitákat”. De megérkeztünk - az időtlen színházi világ mindennapjaiba. Oda, ahol Matilda, a társulat művészeti vezetője, a darab rendezője (Lax Judit) csak trükkös kompromisszumok, ravasz ármánykodás árán tudja megvalósítani művészi elképzeléseit. Ahol Bengt, a félalkoholista író (Madarász Máté) dühöng a kudarcok sorozatán. Ahol a mindentudó ügyelő, Oscar (Havasi Péter) annyira normális a szétcsúszott karakterek között, hogy az már szinte fáj. Ahova megérkezik az egykori B kategóriás celeb, a szexisten, a Buenos-díjas ex- színésznő, Linda Molin (a szerepet Rák Viktória és Varga Lívia játssza, a valóságban is megkettőződve). Ahol Lotta (az újabb megkettőződött színész-tudatalatti, Szabadi Emőke és Szoták Andrea), a társulat mellőzött színésznője és súgója vergődik a magány, a szex- és szerelemelvonás miatt, miközben Harry, a színház bonviván- ja (Petrik Szilárd) is csak az árral sodródik ebben a bűvösen zárt és egyszerre nyitott térben... És csak nyomják nekünk, maguknak, egymásnak féktelenül: kit, mit, hol, mikor, fizetésemelés, kisemmizés, fúrás, szerepcsere, szerelem, agyba-főbe helyzetkomikummal terhes közhelyek. Úgy jönnek elő a pillanatok, mint egy régi fotókamrában az elsárgult képek a fáradt előhívóvízben, s csak jönnek, feltartóztathatatlanul a mi életünk apró kockái is, miközben megtépázott idegekkel sodródunk a nyilvánvaló-bukás?-felé. A született ragadozók még megpróbálnak ellenálni, de a többséget már elragadta a színház, s engedünk a totális komédia, a burleszk-cirkusz lavinaszerű hömpölygésének, amikor a látvány a valóság és a képzelet határmezsgyéjén ran- darílozva semmisít meg mindent egy végtelenül hullámzó jelenetben. S a végkifejletet látva akaratlanul is olyanokat képzelgünk, milyen lehet egy időörvényben maradni - ottfelejtve, s csak lenni a semmi kellős közepén. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com Jelenet a Thália Színház előadásából