Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-29 / 298. szám, szombat

(Fotók: szerző, MTI, rtlklub.sajtoklub.tv/Bársony Bence) www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. DECEMBER 29. RIPORT 1 3 békében és egészségben töltenék az elkövetkezendő évet, és aztán a többit is. BÚÉK! ” Galla Miklós humorista számára semmilyen „Most nem aktuális. Semmi különös nem történt idén. Majd jövőre...” Karda Bea énekesnő számára nem túl jó „Ez az év nem tartozott a legjobb éveim közé, de az optimizmu­som soha, egy percre sem hagyott cserben. Amikor emberek között vagyok, már úgy érzem, hogy vi­szek magamból vidámságot, ked­vességet, hiszen azt vallom, ha én mosolyt adok, azt kapom vissza. A negyvenhárom éves énekesi pá­lyafutásom után is olyan jó látni, hogy a műsoraim alatt sikerült felszabadult jókedvet vinnem az emberek életébe. Ami nagyon fáj, hogy több művész kollégámtól kellett búcsút venni, akik már az égi színpadon énekelhetnek csak. Nekem az éneklés és a zene az életem. Az utolsó percig aka­rom szórakoztatni a közönségemet, ez az, amit senki nem vehet el tőlem. Szeretném, ha az egészségem is engedné, hogy teljesüljön ez a vágyam. Jelenleg remek for­mában vagyok, de fegyelmezett is, vigyázok az egészségemre Nagyon rövidnek tűnt ez az év, és a sok kellemetlennek tűnő helyzet után - mert ilyenek is tarkították ezt az évemet -, remélem, hogy egy jobb, szebb esztendő következik. Ezt kívá­nom a kedves olva sóknak is!” Albert József V an, aki szívesen gondol majd visz- sza az idei évre, és bizonyára akadnak olyanok is, akik már nagyon szeretnék maguk mö­gött hagyni 2012-őt, men csak rosszat - betegséget, balesetet, családi tragédiát, pénzveszteséget - hozott számukra. Pillantsunk vissza az évre néhány ismert művésszel! Milyen volt? Tahi Tóth László színész számára emlékezetes „Számomra a 2012-es év emléke­zetes marad. Idén kaptam meg a második legrangosabb művészeti állami kitüntetést, a Magyaror­szág Kiváló Művésze díjat. Egy művésznek időnként kell ilyesfajta visszajelzés arról, hogyan értékelik a munkáját. Sokan azt mondják, hogy a díjakat nem kapják, hanem adják. Remélem, hogy ez nálam nem ebben a formában igaz. Ami viszont kellemedenül ért ebben az évben, hogy megszűnt a Budapesti Kamaraszínház, ahol két gyönyörű szerepem is volt, a Hárman a pá­don, és a Macska a forró bádogte­tőn című darabokban játszhattam. Még terveztük volna Pinter: Gond­nokát és más szórakoztató, érdekes darabokat is műsorra tűztünk vol­na. Nagy művészi értéket képviselő színházi műhely volt ez Budapes­ten, de sajnos csak volt. Jó lenne, ha végre a politikusok nem ölnék egymást, és végre béke lenne ezen a területen is. Akkor talán a színhá­zak is maradnának, és mi, színészek is a hőn szeretett munkánkra tud­nánk koncentrálni. Nem tudom, hol kopogjam le, a pályám eddig töreden volt, sose volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy. így bi­zakodva tekintek a 2013-as év elé. Boldog új évet kívánok az általam nagyon kedvelt szlovákiai közönsé­gemnek.” t 1 t Jáksó László műsorvezető számára kalandos , A 2012-es év kalandosabb volt an­nál, amit normális ember szeretne magának, de végül túléltem. Ahogy visszagondolok rá, egyáltalán nem szeretek benne mindent. Elindult ugyan egy sorozatunk (Marslakók), de meg is állt, elvéve százhúsz em­ber munkáját, akikért pedig felelős­séget éreztem és érzek. Viszont idén lett tizennyolc éves a fiam. Bár ahogy végiggon­dolom, ez azt jelenti, hogy öregszem. Az öregedé­semhez kapcsolódva pedig azt érzem, hogy egyre inkább kezdek elkényelmesedni. A sorozat kudar­cából tanultam, és abban re­ménykedem, hogy 2013-ban rendeződnek a dolgaim, és bele tudok majd fogni egy szebb és jobb mun­kába, amely már sikeres is lesz. Tudom, sokan szoktak ilyenkor év vége felé külön­böző fogadalmat is tenni, de én úgy vélekedek erről, hogy egy felnőtt embernek mindig tudnia kell, mit akar vagy mit nem. Rövi­den és tömören: akaraterő kérdése az egész életünk. Akarjunk élni és boldo­gulni!” Várkonyi András színész számára sikeres „Ami engem illet, sikeres esztendőnek tartom a om­lóban lévő 2012-es évet. A fiam megnősült, unokám szüle­tett, két sikeres bemutatóm volt, és megnyertem a Pepita-díjat. Egész­ségem is kitűnő. A kereskedelmi tévécsatornán pedig folyamatosan játszom Vili bácsi szerepét. Hiá­nyoztak azonban a nyári, szabad­téri rendezvények, amelyek eléggé megcsappantak. Minket, idősebb színészeket, ezekből sajnos már kihagynak. Feleségemmel, Mari­kával így legalább maradt időnk az utazásra. Csodálatos napokat töltöttünk Erdélyben és az olasz tengerparton. A fő sláger azért a kis unoka. A föld is körülötte fo­rog. Nagyon elégedett lennék, ha 2013-ban ugyanezeken a dol­gokon esnék át ismét. Sze­retném, ha az emberek Visszapillantó

Next

/
Thumbnails
Contents