Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-29 / 298. szám, szombat
o N Visszapillantó 17. oldal 2012. december 29., szombat, 6. évfolyam, 49. szám Vizi E. Szilveszter Egész életében kutató akart lenni Jó érzés, hogy tudják a világban: valami nagyon alapvetőt írtam le az idegsejteknek egymással való kommunikációjáról, és felfedezésem alapján több ezer milliárd dollár értékű gyógyszert fejlesztettek ki és forgalmaztak" (Fotó: Wikipedia/Báthory Péter) Mindig kíváncsi természetű volt, és mindig is kutató, kutatóorvos szeretett volna lenni, mert magyarázatot akar találni a világ dolgaira.- Ez egyaránt igaz a fizikai jelenségekre, ahogy a társadalomban zajló legkülönbözőbb mozgásokra, politikai változásokra is - hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke. - A tanáraim annak idején érdeklődőként jellemeztek, és azt hiszem, hogy ez telitalálat volt a részükről. Az orvosi hivatást pedig azért választottam, mert neveltetetésemnél fogva rendkívül értékes tevékenységnek tartottam az embereken való segítést. Kezdetben ez még nem volt összefüggésben az orvostudománnyal, csupán a gyengébb diáktársaimnak vagy az időseknek való segítségről szólt. Később lassan kiegészült azzal, hogy gyógyítani akartam. Végül kutatóorvos lettem, gyógyszerkutató. Megtaláltam hivatásomat, amely ötvözte a segíteni akarást, a kíváncsiságot és a gyógyítást, hiszen az új gyógyszerek kifejlesztésén szorgoskodó kutató elősegíti a gyógyítást munkásságával. Kezdetben helyettesítettem körzeti orvosokat, de éjjel-nappal kutattam, az ideg- rendszer működését befolyásoló gyógyszereken dolgoztam. Szerencsés momentumok Az agykutató nagyon szerencsésnek tartja magát, hiszen olyan pedagógusok tanították, olyan nagy egyéniségek mellett dolgozhatott, akikre felnézhetett.- Ilyen volt Szunyogh Xavér bencés tudóstanár, aki nagyon liberális papnak számított a maga korában, vagy Tihanyi Károly a Fay András Gimnáziumban, ahol érettségiztem. Érdekes, hogy két magyartanár volt hatással a szemléletemre, nekik köszönhetem az irodalom- szeretetet, a szép és igaz együttesének a megismerését. Mint John Keats írja, a filozófiai alapigazságok csak akkor alapigazságok, ha szívverésünkben érezzük azokat: olvasunk nagyon szép dolgokat, de sohasem érezzük át teljességükben, míg magunk is meg nem jártuk a költő útját. Vizi E. Szilveszter szavai szerint azért is szerencsés, mert pécsi diákévei alatt Cholnoky László (1899-1967) biokémikus mellett dolgozhatott, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetemen Issekutz Béla (1886-1979) akadémikus, Kossuth-díjas farmakológus intézetébe került. Sikeres volt kutatási témája megválasztása is. Issekutz Béla tanácsára kezdett el foglalkozni a központi idegrendszerre], hiszen abban az időben még igen keveset tudtak arról, hogy az emberi agyban milyen kémiai anyagok közvetítik az ingerületet, az üzenetet egyik idegsejtről a másikra.- Akkor kezdtem el agykutatással foglalkozni, amikor még nagyon kevés tudóst érdekelt ez a tudományterület - húzta alá. - És itt következik a másik szerencsés n Kezdetben helyettesítettem a körzeti orvosokat. momentum az életemben, hiszen 1967-ben kijutottam Oxfordba, ahol a világ egyik legnagyobb tudósa, Sir WiÜiam Paton mellett kezdtem el dolgozni. Mindig csak egy munkatársa volt, így gyakorlatilag mindennap foglalkozott, beszélgetett velem, megtanított gondolkodni. Ez az iskolateremtés legfontosabb motívuma, megtanítani a kutatót arra, hogyan kell gondolkodni. Az Oxfordi Egyetem farmakológiai intézetében akkoriban óriási tudósegyéniségek dolgoztak, többek közt Edith Bülbring professzor, a simaizomzat élettanának világszerte elismert kutatója, vagy Hermann (Hugh) Blaschko professzor, a kémiai ingerület-átvitellel kapcsolatos kutatások úttörője, David Smith, aki később az oxfordi gyógyszerészeti intézet vezetője lett, vagy Hans Winkler, akit az Innsbrucki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának neveztek ki. Mindenki segít Oxfordban azt vizsgálta, hogy miként hatnak egymásra a belső szervek működését szabályozó vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus hálózatának ingerületátvivő anyagai. Izgalom, veszély esetén a norad- renalinnal működő szimpatikus idegrendszer kerül túlsúlyba, nyugalmi állapotban viszont az energiafelhasználás utáni feltölte- kezést végző, acetilkolinnal üzemelő paraszimpatikus idegrendszer. A tankönyvi adatok szerint a noradrenalin és az acetilkolin ugyanazon a célsejten fejti ki az ellentétes hatást. Vizi E. Szilveszter viszont, amikor azt tanulmányozta, hogy a két idegféleség képes-e egymásra hatni, legnagyobb meglepetésére azt találta, hogy a noradrenalin gátolja az acetilkolin felszabadulását anélkül, hogy a két hálózat között lenne szinaptikus, azaz közveden kapcsolat.- Az intézetben az a szokás, hogy délutáni teázás alkalmával a fiatalok beszámolnak arról, hogy mit találtak, és a világklasszis tudósok ezt megvitatják, segítenek - magyarázta. - Olyan az az oxfordi intézet, hogy nem lehet rosszat csinálni, mert mindenki segít. Amikor elmondtam, hogy mire jöttem rá, beszámolóm nagy megdöbbenést keltett. Hiszen ez ellentétes a tankönyvi adatokkal, és azzal, amivel ugyanott Edith Bülbring foglalkozott, aki azt kutatta, hogy a két ingerület-átvivő anyag a periférián a támadásponton, a végsejten ellentétes hatást fejt ki, de szó nincs arról, hogy már előtte képesek egymással „beszélgetni”. Sir Wiüiam Paton azonban közölte, hogy folytassam a kutatásaimat, hiszen a felfedezések mindig váradanul jönnek. Az intézet annyira érdekesnek találta a fiatal magyar tudós kutatásait, hogy Vizi E. Szüveszter lehetett a brit és a német farmakológiai társaság közös ülésén az első előadó Nagy-Britannia képviseletében, tanulmányát pedig közölte a vÜág vezető gyógyszerkutatási lapja, a British Journal of Pharmacology. Evekkel később ez a tanulmány n Büszke vagyok arra, hogy munkáimra 16 ezer hivatkozás született. Citation Classic, vagyis az adott tudományterület egyik legidézettebb munkája lett.- Publikálásra került a felfedezésem, ami elindított azon az úton, hogy felismerjem a kritika révén a szinaptikus kapcsolat hiányát - jegyezte meg. - Az egyik ideghálózat ingerlése a másikon vált ki hatást, de köztük nincs kapcsolat. Akkor ez nem szinaptikus kapcsolat, hanem a hatást az eldiffundált kémiai ingerületátvivő anyag váltja ki. Ma már ez általánosan elfogadott nézet, a koncepcióm új agymodeüt tett lehetővé, egy új kutatási irányzatot. Büszke tanítványaira is Az akadémikus visszatérése után tovább kutatott, és évente publikált rangos folyóiratokban. 1984-ben jelent meg az Egyesült Áüamokban a nemszinaptikus kölcsönhatást taglaló monográfiája, 2000-ben bizonyította egy nagy tanulmányban, hogy a nemszinaptikus receptorok érzékenysége jóval nagyobb, mint a szinaptikus jelfogóké. Egy tavalyi cikkében viszont már azt ismertette, hogy a gyógyszerek valójában a nemszinaptikus jelfogókon (receptorokon) fejtik ki a hatásukat. A szakma elismerését jelzi, hogy 2001-ben az International Neuro- chemistry Vízi E. Szüveszter születésnapjára különszámot jelentetett meg, amelyben 25 ország 40 tudósa taglalta, hogy a magyar agykutató munkássága miként befolyásolta saját kutatásaikat.- Büszke vagyok arra, hogy munkáimra tizenhatezer hivatkozás született. Jó érzés, hogy tudják a világban: valami nagyon alapvetőt írtam le az idegsejteknek egymással való kommunikációjáról, és felfedezésem alapján több ezer miüiárd dollár értékű gyógyszert fejlesztettek ki és forgalmaztak - emelte ki az agykutató, akit örömmel tölt el, hogy a szakma meüett a társadalom is elismeri munkásságát. - A Széchenyi Nagydíjat előttem olyan tudósegyéniségek vehették át, mint Oláh György Nobel-díjas kémikus és Lovász László Wolf-díjas matematikus. Tudományos teljesítménye meüett igen büszke tanítványaira is.- Az az elvem, hogy minél jobb tanítványokat nevel az ember, annál sikeresebb. Nem keü félni attól, hogy okosabbak lesznek, hiszen törpék váüán nem lehet messzire látni. A tudóst pedig tanítványainak minősége emeli igazán fel - szögezte le az iskolateremtő tudós, aki szerint mindenekelőtt a tudományos gondolkodásra keü megtanítani a fiatalokat, ahogy ő maga tanult meg gondolkodni Sir Wiüiam Patontól. - Akkor teremt az ember iskolát, ha nem szűkén méri a gondolatokat munkatársainak, tanítványainak. A szellem, a gondolatiság, a gondolkodásmód átörökítése a fontos, és én erre törekedtem egész életemben. Büszke vagyok, hogy a világban 14 egyetemi tanár van, aki az én tanítványom volt. Büszke vagyok arra, hogy nagyon sok egészen kiváló magyar kutatót hoztam haza, olyanokat, mint Freund Tamás akadémikus, akit tavaly Agy-díjjal tüntettek ki, vagy Nusser Zoltán akadémikus. Az a tudás, amelyet az ember élete során megszerez, valójában köztulajdon, vagyis átadása közfeladat minden tudós számára. Mindannyiunk kötelessége a bonum commune, azaz a közjó szolgálata. Vizi E. Szilveszter összességében sikeresnek tartja pályafutását. Akadtak buktatók is, de ezeket mindig keüő humorral és főleg elszántsággal fogadta. — Igazából nincs hiányérzetem - árulta el. - Hogy mit lehetett volna jobban csinálni? Nem tudom, de ha újra kezdeném, ugyanígy tennék mindent, és nagyon sok tervem van. Új módszerrel dolgozom jelenleg, és mindennap úgy kelek, hogy izgatott vagyok, türelmetlenül várom, hogy mÜyen eredmény jön ki. Azt hiszem, hogy ez az igazi életterületem, a kutatás. (MTI-Press)
