Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-27 / 296. szám, csütörtök
14 Iskola utca - hirdetés ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 27. www.ujszo.com Huszonhét csomag gyűlt össze az Alsóbodoki Magán-szakközépiskolában (Fotó: AMSZ) Nyilas Misi-ajándékcsomagot gyűjtöttek az alsóbodoki diákok is Aki mást felüdít, maga is felüdül BESZÁMOLÓ A Diakóniai Központ ismét meghirdette a karácsonyi ajándékcsomag gyűjtését, melynek célja, hogy szebbé tegye a megajándékozott gyermekek és felnőttek ünnepét. Ennek a hagyománynak eleget téve nemcsak az egyházi és civil szervezetek kapcsolódtak be a gyűjtésbe, hanem az iskolák is. A hívó szót tettek követték az Alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskolában is. A diákok és tanáraik két részletben (egyrészt a református egyházközségek, másrészt a Pázmaneum Polgári Társulás felhívására) adták le a gyűjtőhelyekre az elkészített csomagjaikat. Voltak diákok, akik egyszerre több csomagot is készítettek nemcsak a korosztályuknak megfelelő tanulóknak, hanem az óvodás és alapiskolás korú gyermekeknek és szüleiknek is. így nemcsak egyének, hanem családok részére is készültek csomagok. A Diakonia Refor- mata nonprofit szervezet igazgatótanácsának szándéka szerint az összegyűlt csomagok egy részét ebben az évben is hazánkban osztották szét, így idén a készítés mellett lehetőség nyílt csomagot igényelni is. A fennmaradó ajándékok a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete gondozásában jutottak el a kárpátaljai családokhoz, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége közvetítésével pedig a csángó gyermekekhez. Az alsóbodoki középiskola magyarországi diákjai is nagy örömmel készítették el csomagjaikat. A játékoktól kezdve különböző társasjátékokon át, ruházat, kifestők, könyvek és felnőtteknek való ruházati cikkek, tisztálkodási, kozmetikai cikkek kerültek a csomagokba. Összesen 27 csomag gyűlt össze az iskolában. A legtöbb csomag a dunaszerdahelyi gyűjtőhelyre került a kollégium nevelőnőjének, Csicsay Eszternek köszönhetően. Az Ige tanításából kiindulva: Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. (Péld. 11,25) Remélhetőleg ez az ünnep is ilyen, s nemcsak a megajándékozott, hanem a megajándékozó is felüdülhetett az adakozás örömétől, (hábé) A POSTA HOZTA Az idősekről sem feledkeztek meg (Salóth Bernadett felvétele) A dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola a közelgő ünnepek alkalmából vendégül látta a dunaszerdahelyi Keleti Panzió lakóit és ápolóit. A két intézmény jó ideje baráti viszonyt ápol, többször szerveztek közösen műsort, előadást - például októberben az idősek hónapja alkalmából -, melyben nagy szerepet kaptak az iskola diákjai. A program már a délelőtti órákban elkezdődött. A fodrász és a hajkozmetika szakon tanuló diákok szaktanárukkal ellátogattak az otthonba, így nekik köszönhetően az új frizurával készülődhettek az idős emberek az ünnepekre. A kora délutáni órákban a középiskolában folytatódott a. karácsonyváró program. Az iskola diákjai tanáraik közreműködésével rövid műsort adtak, majd a Lámpaláz színjátszó csoport előadását tekinthették meg vendégeink, utána a diákjainkkal közösen énekeltek. Az előadást a közelgő ünnepekre hangolódva beszélgetés és teázás zárta. Az ilyen és az ehhez hasonló alkalmak lehetőséget nyújtanak arra, hogy az idősebbekre is figyeljünk, napjaikat színesebbé varázsoljuk. Vízkeleti László Nyitrai diákok sikere a Népek meséi elnevezésű nemzetközi versenyen Mesélni jó! Szeleczki Mónika és Trencsényi Stefánia számára nagy élmény volt a gyerekeknek mesélni (Képarchívum) Az idei tanév folyamán ismét bővült a nyitrai Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet versenyszervezői repertoárja: ezúttal a Népek meséi című mesemondóversenyre buzdította az intézet a meserajongókat. PETRES CSIZMADIA GABRIELLA A verseny kari fordulója a Tudomány Hete rendezvény- sorozatán belül zajlott, melybe nem csupán magyar szakosok, hanem óvópedagógiát hallgató diákok is bekapcsolódtak. A nyitrai fordulóról Szeleczki Mónika és Trencsényi Stefánia jutott tovább a nemzetközi megmérettetésre, Budapestre, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának november 23-ai fordulójára. A két diáklány sikeréről tanúskodik, hogy Mónika 2. helyezéssel és egy különdíjjal, Stefi pedig a Könyvtári díj megszerzésével és a zsűri dicséretével térhetett haza. Miért jelentkeztek a mesemondó versenyre? Mónika: Elsősorban a kíváncsiság hajtott, hisz egyetemi tanulmányaim alatt még egyetlen versenyen sem vettem részt, egyben kihívásnak is éreztem a lehetőséget. Megörültem, hogy végre ismét mesélhetek, mivel az utóbbi években - magam sem tudom igazán, mi okból - nem foglalkoztam aktívan a mesemondással. Stefi: Szerettem volna kipróbálni magam ebben a műfajban is, mivel még nem próbálkoztam mesemondással. Volt a mesemondással vagy más típusú szövegmondással előzetes tapasztalatuk? Mónika: A népmeséket gyermekkoromban nagymamám révén szerettem meg, esténként a mama mesélt és mi, unokák, hallgattuk őt. Tőle tanultam meg a palóc tájszólást; sajnos ez a falunkban már eltűnőben van. Az általános iskolában és a gimnáziumban számtalan szavalóversenyen és mesemondóversenyen vettem részt. A legbüszkébb arra vagyok, hogy a nagy sikerű Szé- kely-mese-beszéd után, ahol Budai Ilonka meséit olvashatjuk és hallgathatjuk, 2005-ben, a nívódíjamnak köszönhetően lehetőségem nyűt három fiatal, tehetséges palóc mesemondó társaságában részt venni a Palóc mese-beszéd című könyv/ hangoskönyv elkészítésében. Ez örök, szívmelengető emlék marad számomra. Stefi: Kisiskolás korom óta járok szavalóversenyre, de inkább verseket, prózákat mondtam. A mesemondás másféle szövegmondást igényelt, ez újdonság volt nekem. Milyen szöveggel neveztek a versenybe? Mónika: Egyik kedvenc mesemondóm, Kóka Rozália székely népmeséi gyűjtéséből választottam Az első együtthálás című népi szerelmes történetet. Ezt a mesét évekkel ezelőtt kinéztem magamnak, de a szülői cenzúra miatt nem volt lehetőségem megtanulni. Mivel most élhettünk a szabad meseválasztás lehetőségével, egyből erre a kicsit pajzán mesére esett a választásom. Stefi: Rengeteget böngésztem az interteneten, lapozgattam népmesekönyveket, végül aztán egy ismerősöm segítségével találtam rá A bolond falu című magyar népmesére. Többszöri elolvasás után értelmeztem a szöveget, és megpróbáltam kellőképpen átélni, miközben a szöveget is elsajátítottam. Nem okozott nagyobb problémát, mivel szeretem a párbeszédes szövegeket. Hogyan zajlott a budapesti forduló? Mónika: A budapesti fordulóba minden bekapcsolódó felsőoktatási intézmény maximálisan két hallgatót juttathatott tovább. Közel huszonötén vettünk részt a versenyen. Egyetemisták jelentkeztek Szerbiából, illetve Magyarország számos részéről. A meseválasztás változatos volt, többnyire olasz, portugál, szlovák, magyar, román, székely népmeséket választottak a versenyzők. A megszokottól eltérően két zsűri értékelte a versenyzőket: az egyik csoportot az ELTE tanárai képviselték, a másik zsűrit pedig alsó tagozatos diákok alkották. Nagyon tetszett, hogy a legkisebbek is pontoztak, majd bekarikázták a kis névsorukon annak a nevét, akinek a mesemondása leginkább megfogta őket. Stefi: Elsősorban a sikeres és zökkenőmentes odautat emelném ki aznapról. Valószínűleg emiatt izgultunk a legjobban Mónikával. Nagyon kedves emberek fogadtak bennünket, igazán nem lehetett okunk panaszra. A szervezők rendkívül fölkészültek voltak, szinte ideális körülményeket teremtettek. Nagyon élveztem, hogy sok olyan mese hangzott el, amelyet még nem hallottam, nem ismertem. Mi volt budapesti forduló legmegragadóbb momentuma? Mónika: Tetszett a verseny hangulata, a szervezők precíz munkát végeztek. A gyerekek viselkedése, a meséhez való viszonya elragadott. Egyes meséket tátott szájjal hallgattak, máskor nevettek, olykor hamiskásan kuncogtak. Stefi: Engem is megragadott az a zseniális ötlet, hogy kisiskolásokat ültettek a közönség soraiba. Nagy élmény volt a kicsiknek mesélni, jó érzés volt a kíváncsi tekinteteket nézni. Egy előadónak az a legpozitívabb élmény, ha visszajelzést kap a közönségtől - és ezt itt megtapasztalhattam. Örülünk, hogy részt vehettünk ezen a versenyen, reméljük, tovább folytathatjuk a mesemondást.
