Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-22 / 295. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. DECEMBER 22. RIPORT 21 Sváby András újságíró „Karácsony a kedvenc ünnepem. Szeretem minden pillanatát. A készülődést, a menük tervezgeté- sét, az ajándékok kitalálását, az átadást, a vacsorát, mindent. Ilyenkor összegyűlik a család, azokkal is találkozom, akikkel esetleg az év közben ritkábban, vagy alig jövök össze. Szenteste nálunk gyülekezünk, első nap a szüleimnél, második nap a feleségem szüleinél. A harmadik nap pedig általában már gondolni sem tudok az evésre. Már október végén töprengek a menün, szenteste ugyanis én főzök. Van, hogy teljesen hagyományos a karácsonyi menü, halászlével és sültekkel. De megesik, hogy bevadulok és felrúgom a hagyományokat. A halászlevem amúgy legendás, teljesen szálkamentes, gyönyörű és finom. Sokan akarták már kritizálni, de eddig senkinek sem sikerült. Amúgy a világon a legjobb halászlét szerintem a Vajdaságban készítik, de természetesen csak utánam. A pasz- szírozott halászlétől pedig kirohanok a világból, azt látni sem bírom. A Szlovákiában élő magyarok halászléfőzési szokásait nem ismerem, de attól tartok ott is passzíroznak. Természetesen az utolsó pillanatban kezdem az ajándékvásárlást. Annak örülök, ha van valami jó ödetem, de sokszor reményvesztett emberként bandukolok a plázákban december 23-án délután. Na, ezt az egy dolgot nem szeretem a karácsonyban: a kényszerű ajándékvásárlást. Kezdem is magam kivonni belőle szépen fokozatosan. Mint a gyerekek általában, mindkét fiam - de én is - szereti a műszaki kütyüket. Remélem, hamarosan megunjuk ezeket az eszközöket, és visszaszokunk a könyvekhez. A nagyobbik fiam, Tomi amúgy versenyszerűen vitorlázik, így minden vitorlázással kapcsolatos dolognak örül. A kisebbik fiam, Peti viszont szépen klarinétozik, ő a zenével kapcsolatos ajándéknak örül. Tavaly elektromos gitárt kapott, így azt is kipipáltuk. A karácsonyfa alját sokáig én farigcsáltam, de néhány éve vettünk egy műfenyőt. Gyönyörű darab, jó drága is volt, csak egészen közelről látni, hogy nem igazi. Jó döntés volt, nincs annál lehangolóbb, mint az ünnep után kidobni a megkopaszodott fát. Es egy kicsit úgy érzem, hogy miattam eggyel kevesebb élő fenyőt kell kivágni, ami nyilvánvaló baromság, de legalább a jó érzésem megvan. Mérai Katalin színésznő Nálunk a karácsony nem az ajándékozásról szól, hanem az együtt töltött, egymásra szánt időről, a szentestét megelőző készülődésről, a sütögetésről. Persze a gyerekek kapnak ajándékot, de mi, felnőttek csak jelképesen ajándékozzuk meg egymást. Ez egyfajta megállapodás, és talán szembefordulás a fogyasztói társadalom ránk rótt megfelelési kényszerével. A legnagyobb öröm mindig egy saját készítésű likőr, kép a falra, vagy valami olyan apróság, ami nagyon személyes. Fontos, hogy ez az ünnep valóban a családról és az együttlétről szóljon. Vásárlásra nem szánok sok időt, de a készülődésre igen. Szeretek sétálgatni és nézelődni a vásári forgatagban, de a ma divatos plá- zasétálgatás nem köt le. Nekem ez egyfajta ötletgyűjtő körút. Ha látok valami olyasmit, ami megtetszik, és azt gondolom, hogy valakinek azzal nagy örömet szereznék, igyekszem vagy megvenni, vagy saját kezűleg elkészíteni. Szeretem a hagyományokat, azok egy kicsit visszahozzák gyerekkorom karácsonyait: a nagymamámat, a plafonig érő fenyőfát, amelyet az édesapám állított. De imádom a megújulást és a kihívásokat is. Igyekszem mindig keverni ezt a két hangulatot a karácsonyi menüben. Persze van hal meg mák, de hogy az éppen milyen formában kerül az asztalra, azt előre soha nem lehet tudni, vagyis inkább titkolom az utolsó pillanatig. Tavaly horvát halié volt puliszkával és vajban párolt lazac diós-mézes sült almával és kukoricás muffinnal, utána egy kis könnyű mascarponés gesztenyehab gránátalmával. Ja, és az el- maradhatadan aprósütemények, amelyeket most már évről évre Fanni unokahúgommal sütögetünk még a karácsonyt megelőző időszakban. A szentestét ennek megfelelően mindig családi körben töltjük. Soha nem szoktam azon gondolkodni, hogy én milyen ajándéknak örülnék a legjobban. Gyerekkoromban sokat ábrándoztam a Jézuska ajándékairól, most fiam, Bálint kívánságainak özönét hallgatom napról napra. Szerintem a karácsony a gyerekek ünnepe, és az ő boldogságuk a mi boldogságunk is.” Buzánszky Jenő, az Aranycsapat egykori tagja .Amikor én még kisrrác voltam, a karácsony is teljesen más volt, mint napjainkban. Igaz, azóta eltelt már nyolcvan év. Elég, ha csak arra gondolok, hogy karácsonykor mindig havazott. A kereszténység ünnepe nem az ajándékozásról és a fényűzésről szólt. Emlékszem, a fenyőfánk mindig a plafonig ért. Díszek szinte nem is voltak rajta, mert akkoriban még nem is lehetett kapni. Ha voltak is, azokat a szüleim barkácsolták és tették rá. Szaloncukor sem volt még akkoriban, kockacukrot csomagoltunk színes papírba, és vele öltöztettük fel a fát. A fenyőfa pedig a valódi gyertyáktól csillogott. Nyolc- vagy kilencéves lehettem, amikor gyermekkorom legszebb karácsonya volt, ugyanis megkaptam az első fűzős focilabdámat a Jézuskától. Ennek az életemet is meghatározó ajándéknak akkora tekintélye is volt, hogy mivel nekem volt csak valódi labdám, a grundon én biztosan játszhattam bármelyik kölyökcsapatban. Akkoriban mi, gyerekek nagyon tudtunk örülni a téli ruháknak, amelyeket a Jézuska az éj leple alatt csempészett a fa alá. Játékokat csak elvétve találtunk az ajándékok között, ugyanis nem volt szokás ilyenkor játékkal kedveskedni a csemetéknek. Az ünnep előtti várakozást csak fokozta a hagyományos disznóölés. Dombw A karácsony a gyerekek ünnepe, és az ö boldogságuk a mi boldogságunk is. óváron kertes házban laktunk, és a disznóink, vesztükre, karácsonyra hatalmasra megnőttek. Az öcsémmel, emlékszem, mindenből mi kaptuk az első falatokat. Ma már három unokám van, nekik megvan mindenük. Szüleik, a kornak megfelelőn, sajnos kényeztetik őket. Ez nekem az ajándékok vásárláskor hatalmas nehézséget tud okozni, mert nem akarok a szülőkkel versenyezni. De tanulva a gyermekkoromból, én mindig csak ruhát ajándékozok a gyerekeknek. A legnagyobb öröm pedig az számomra, amikor az unokáim a karácsonyfa előtt állva, meghatódva, csillogó szemmel adják át nekem a saját maguk által készített ajándékaikat, majd közösen angyalkás dalokat énekelünk. Kedvenc karácsonyi ételem nincs. Szeretem a hagyományos ünnepi étkeket, de vacsora vagy ebéd közben alig várom, hogy a desszerthez érkezzünk. Ilyenkor mákos bejglit eszek mákos bejglivel. De a legszebb ilyenkor az, hogy együtt a család. Albert József
