Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-20 / 293. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJSZO 2012. DECEMBER 20. Kultúra 9 A különc indiai fiú, Pí végtelenbe tartó sodródása egyben istenkeresés is Tengeri kaland egy tigrissel Alkalmazkodniuk kell egymáshoz, hogy együtt élhessék túl (Fotó: Bontonfilm) Izgalmas és feszes film. Pedig nagyrészt „csak” az történik, hogy egy csóna­kot hánynak-vetnek a hul­lámok az óceán közepén. Két hajótörött vár meg­mentésre: Piscine Molitor Patel és Richard Parker. Az előbbi egy indiai ka­maszfiú, az utóbbi egy bengáli tigris. 227 napig vannak összezárva a nyüt vízen. A tét nagy: a túlélés reményében ki kell egyez­niük egymással. TALLÓS1 BÉLA • Pi, vagyis Piscine Molitor Pa­tel a párizsi Piscine Molitor uszodáról kapta a nevét. Már ez egyfajta különcséget jelen­tett, mulattak is rajta gyerek­társai. Idillikus világban nőtt fel Pondicherry városában, ap­ja állatkertjének lényeivel tel­jes barátságban. Itt formáló­dott másik különcsége, hogy minden lénynek meg akarta ismemi a lelkét. A tigrisben is isten teremtményét kereste, de apja tiltása miatt nem kerülhe­tett közelebb hozzá. A sors mégis egy tigrist rendelt mellé túlélési helyzetben. Az apa ugyanis felpakolja a családot és az állatokat egy ha­jóra, hogy Kanadába költözze­nek. A hajó elsüllyed, s Pi négy állat - bengáli tigris, hiéna, orangután, zebra - társaságá­ban egy mentőcsónakban re­ked. A jámbor, vallásos és vege­táriánus fiú megpróbálja át­venni a parancsnokságot, hogy boldoguljanak a parttalan vize­ken. Találékonyságára van utalva, hogy túlélje az „egy csó­nakban az ellenséggel” helyze­tet. Vagyis hogy megértesse a tigrissel: együtt kell élniük éh­ségtől, szomjúságtól, az időjá­rás viszontagságaitól szenved­ve. Innentől kezdve, ahogy a néző rádöbben: itt nem az a tét, hogy a fiú vagy a tigris, hanem, hogy a fiú és a tigris együtt me­neküljön meg, töretlen figyel­met parancsol a film. Egyik döbbenetből a másikba ejt az­zal, ahogy Pi irányításával a tig­ris igazodik a helyzethez, s fok­ról fokra változik a viszonyuk. Pi filmes tengeri kalandjának alapja Yann Martel író nagy sikerű, „spirituális meseként” is olvasható Booker-díjas regé­nye, amelyről összetettsége mi­att azt tartották, hogy megfil- mesíthetetlen. Többen is próbálkoztak vele, de nem vit­ték véghez. A Brokeback Moun­tain - Túl a barátságon című drámáért Oscar-díjjal jutalma­zott Ang Lee mégis vállalkozott rá, azzal, hogy első alkalommal nyúlt a 3D-s technikához. „Azt szerettem volna, hogy a film ugyanolyan semmi máshoz nem fogható, egyedi élményt nyújtson, mint Yann Martel iro­dalmi alkotása - nyüatkozta a rendező. - Ezért próbáltam meg más dimenzióban filmre alkal­mazni a regényt. Hogy intenzí­vebbé váljon az érzelmi töltet, illetve monumentalitásában és teljes költőiességében jelenjen FILMKOCKA Pi élete * Szlovák cím: Pí a jeho život ■ Eredeti dm: Life of Pi ■ Amerikai kalandfilm, 127 perc, 2012 ■ Rendező: Ang Lee ■ író: Yann Martel ■ Operatőr: Claudio Miranda ■ Főszereplők: Suraj Sharma, Irrfan Khan, Gérard Depardieu, Tabu, Adil Hussain A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. meg a tengeri kaland, mert csak ily módon tárul a néző elé Pi sorsának mélysége.” A tengeri kaland eszköz, amely révén Pi lelki és szellemi „különcsége” tárul fel a néző előtt. Az ugyanis, ahogy a ten­ger fogságában a közte és a tig­ris közt lévő kapcsolatot meg­próbálja békés egymás mellett éléssé tenni, azzal hozható összefüggésbe, hogy gyerek­ként - az állatok társaságában, a tigrissel ismerkedve - az iste­ni igazsághoz akart közel ke­rülni. Egyszerre akart hindu, keresztény és muzulmán lenni. Richard Parker mellett az élet és a halál mezsgyéjén a túlélé­sért küzdve a hittel kapcsolatos kételyeivel is küzd. A film látványvilága varázs­latos. Szellemi töltete és ér­zelmi vüága pedig teljes mér­tékben megélhető, átélhető, továbbértelmezhető. Valóban egyedi élmény. Látni kell, hogy árnyaltabbá váljon a képünk a természetről, a világminden­ségről s a helyünkről benne. A MINORMA fel akarja venni a versenyt az európai civil kezdeményezésekkel Fókuszban a fiatal tehetségek ISMERTETŐ Pozsony. A MINORMA Nem­zeti és Etnikai Kisebbségek Kul­turális Intézetének céljaival és partnerszervezeteivel is meg­ismerkedhettek mindazok, akik részt vettek első rendezvényü­kön, melyen számos ismert személyiség állt a szervezet mellé. A pozsonyi jótékonysági koncert bevételéből fiatal te­hetségeket támogat és mentorál a szervezet. Az est házigazdái Lucia Satinská és Milan Lasica voltak, a sztárvendég pedig Presser Gábor Kossuth-díjas ze­neszerző és előadóművész. A szervezet nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint létre­hozni egy kisebbségi divat­márkát, amely nem csupán kulturális, de egy több száz munkahelyet létrehozni kívá­nó kezdeményezés. A kisebb­ségi márka nem ismeretlen fo­galom. Ilyen többek közt a so­kak által ismert Desigual ru­hamárka, amelyet katalán ter­vezők katalán színvilág és minták alapján álmodnak meg, majd katalán munkaerő hozza létre a terméket. „Ez a divatmárka már több mint egy éves kidolgozott kon­cepció, amelyet az Open Soci­ety Institute, a Romani Design tervezőcsapat és a több európai divatmárka segítségével dol­goztunk ki. Eddig a partnerke­resés szakaszában voltunk, ezért nem is volt nyilvános a kezdeményezés, és most a MI- NORMA részeként szerettük volna elkezdeni az érdemi munkát” - magyarázta Bindics Gábor, a MINORMA kuratóri­umának tagja. A célkitűzések között szere­pel a nemzetiségek napjának létrehozása is, amely előrelát­hatólag nem csupán jogi for­mája egy konkrét dátum nem­zetiségivé való kikiáltásának, hanem egy több tucatnyi hely­színen zajló kulturális rendez­vénysorozat is. A sokszínűség jegyében a tervek között sze­repel egy már elindított kez­deményezés tobvábbfejleszté- se is. Ez egy kisebbségi nyelv­iskola létrehozása a főváros szívében, amely étterremmel együtt indulna „Nyelvkonyha” néven. A tervek szerint 2013 sűrű év lesz a szervezet életében, mivel az említett projektek már ki­dolgozott és sok esetben más­hol már működő kisebbségi kezdeményezések. Az intézmény alapítói Strie- ženec Adél, a kormányhivatal roma közösségért felelős inté­zetének projektasszisztense, Czajlik József rendező, a kassai Thália Színház igazgatója, Ju­hász R. József költő, kép­zőművész, Hégli Dusán koreo­gráfus, az Ifjú Szívek Táncszín­ház igazgatója és művészeti vezetője, valamint Bindics Gábor rendezvényszervező, a pozsonyi KC Dunaj kultúrköz- pont alapítója. Mindannyian azt szeretnék, ha Szlovákiábna létre- jönne egy olyan kisebb­ségi intézmény, amely felveszi a versenyt az európai civil kez­deményezésekkel. Bővebb információ a szerve­zetről: www.minorma.sk (k) PENGE Kosztolányi, a spanyol A sokarcú, sokmaszkú műfordító Kosztolányiról aligha éppen a spanyol fordí­tásai jutnak eszünkbe. Végh Dániel azonban a Kosztolá­nyi kritikai kiadás egyik kü­lönleges kötetében felfedezi nekünk ezt az életmű ku­lisszái mögül váratlanul elő­lépő szövegkorpuszt: ez a fel­fedezés természetesen in­kább látványos felmutatást jelent. Kosztolányi életében kötetben mindössze négy spanyol versfordítása és egy verses drámafordítása jelent meg. Ehhez képest a 440 ol­dalas kétnyelvű szövegki­adás, illetve a hozzá írt rend­kívül alapos és tanulságos, száz oldalt meghaladó terje­delmű utószó és a mindeh­hez tartozó több mint száz­oldalas jegyzetapparátus tényleg revelációs erejű. Kosztolányi Calderón-for- dítása (Úrnő és komoma) mellett Kosztolányi olyan je­les poétákat magyarított a hispán térfélről, mint például Lope de Vega, Miguel de Unamono, Rubén Darío vagy Antonio Machado. Végh ala­posan feltérképezi Kosztolá­nyi spanyolos múltját, meg­győződése, hogy Kosztolányi spanyoltudása nem csak passzív nyelvtudás volt, ha­nem nagyon is aktív. Ennek ellenére félrefordításokkal, fordítói maszatolásokkal is kell számolni. Mindenesetre e félreértések rendkívül krea­tívak: poétikai erejük bizarr módon inkább hozzáad a köl­teményekhez, mintsem elvon azok értékéből. Kosztolányi nyitott és mozgó fordítás­szemlélete amúgy is eltér a tipikus nyugatos megoldá­soktól: ő is részt vesz abban a szinte rituális skalpvadászat­ban, melynek eredményei azok a monumentális antoló­giák, melyek a világ legkülön­félébb költői teljesítményei­nek szintetizálására törek­szenek. Ez a tendencia maga után vonja azt a tendenciát is, mely a fordítást az életmű in­tegráns részeként kezeli, és korántsem rekonstruáló jellegű. Ez az arisztokratikus nagyvonalúság olykor szétvá- laszthatatlanná teszi a tulaj­don életmű és az eltulajdoní­tott életmű (a fordítás) egyes darabjait. A „hamuból és aranyból van a langyos / al­konyban egy varangyos” vagy a „Halvány / hold bújik az olajfán / és eltűnik a csöndbe lanyhán” sorok például bár­mely impresszionista Koszto- lányi-vers részei lehetnének. Az én ilyen fokú belekompo- nálása a fordításba Kosztolá­nyi számára evidenciának látszik: itt nem a filológia dominál, hanem a költői transzformáció, mely nem ki­kapcsolni akaija az előítéletet vagy stiláris ideált, hanem épphogy a végletekig, az ön­azonosságig geijeszteni azt. Végh Dániel modell érté­kű, különleges precizitású munkát végtett, melynek je­lentősége nem pusztán filo­lógiai, de tárgyán túlmutató: nagyban hozzájárul a nyuga- tosnak nevezett fordítói pa­radigma cizellálásához. (Kosztolányi Dezső: Spanyol műfordítások, Po­zsony, Kalligram, 2011.) Értékelés: Mokos Attila februártól 111. Richárdot alakítja Gyilkos mesére készülnek ELŐZETES Komárom. Elkezdődtek a III. Richárd olvasópróbái a Komáromi Jókai Színházban. Az előadást Martin Huba állítja színre, aki legutóbb Csehov Cseresznyéskertjét rendezte Komáromban. Ebben a Shakespeare- remekműben a meggyilkolt gyermekek kivételével egyet­len szereplő sincs, aki ne volna mások vérétől szennyes. A végső romlás állapotában lévő társadalom erkölcsi mélypont­jára jutott. Gyilkosok és áldo­zatok között alig akad különb­ség, a romlottság természetes és általános - és mindezeknek esszenciája, tömörítése Ri­chárd maga, aki lenézi az em­bereket, játszik velük, mint gi­gászi színész és rendező. Célja egyetlenegy: megszerezni a hatalmat - bármi áron. S betel­jesíti célját, bár a trónra kerü­lés pillanata önnön léte legna­gyobb tragédiája. Ugyanis ami addig életcél volt, onnantól már csak egy állapot, s Richárd nem tud mit kezdeni a hata­lommal. így bukása véres és szégyenteljes. Martin Huba alkotócsapata a régi: a díszletet Jozef Ciller, a jelmezeket Milan Čorba tervezi majd. Az előadás zenei vezető­je Peter Mankovecký, a színpa­di mozgásért Juraj Letenay fe­lel. Az előadás címszereplője Mokos Attila. Tervezett bemutató: 2013. február 15. (k) Presser Gábornak is tetszik a kezdeményezés (Fotó: MINORMA)

Next

/
Thumbnails
Contents