Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-18 / 291. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 18. Vélemény És háttér 7 Egy magyar nemzetiségű jelölt bevinné a köztudatba a magyar kisebbség alapvető elvárásait Magyar elnökjelölt? Jöhet! Két érdekes felvetés is elhangzott Berényi Jó­zsefeTASR-hírügynök- ségnek adott múlt heti interjújában a 2014-es államfőválasztással kap­csolatban. TOKÁR GÉZA Az MKP elnöke egyrészt kije­lentette, hogy a szlovákiai ma­gyar alapdokumentumban fog­lalt elvek elfogadásához kötné az elnökjelölt támogatását, más­részt pedig megemlítette, hogy a párt akár saját jelöltet is állíthat. Nem ördögtől való dolog ez, sőt, számos pozitívuma lenne egy magyar jelölt indulásának. Először pár szó az alapdoku­mentumról mint feltételről: a Híd, az MKP és a Kerekasztal ál­tal jegyzett iratnak akkora súlya van, amekkorát az érintettek adnak neki későbbi lépéseikkel. Az elnökválasztás konkrét ese­tére alkalmazva a példát: a do­kumentum alkalmas arra, hogy ilyen módon azt bemutassák és eljuttassák a szélesebb nyilvá­nossághoz. Egyben józan ésszel nehéz is megindokolni, miért utasítaná el bárki a megfogal­mazott pontokat - ha pedig egy elnökjelölt nem képes azokat felvállalni, akkor a hiba nagy valószínűséggel nem a magyar közösségben van. A másik felvetés, az MKP kilá­tásba helyezett saját, nagy valószínűséggel magyar elnök­jelöltjének kérdése szintén ér­dekes problémákat vet fel. Efféle húzásra még nem volt példa. A jelenlegi körülmények között azonban vállalható lépés, hogy egy esélytelen magyar jelölt is induljon a választáson. A korábbi elnökválasztások­hoz képest megváltozott az MKP ellenzékben elfoglalt pozíciója és ebből adódó kimondatlan kö­telességei. Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy a széttöredezett és megosztott szlovák ellenzék vezetői szerepére törő háromta­gú Népi Platform (SDKÚ, KDH, Híd) nem számol komolyabban az MKP-val mint partnerrel. Egyenrangúként semmiképp sem kezeli a pártot, ami vissza­vezethető annak parlamenten kívüli státusára. Amennyiben a helyzet nem változik és az alap- dokumentum sem jelent tárgya­lási alapot, akkor Berényi párt­jának három választása marad: besorolni egy másik jelölt mögé, ignorálni a választásokat, vagy pedig saját jelöltet indítani. Az RMDSZ rendre indít államfőjelöltet, mégha nincs is esélye. Ennek szimbolikus és prakti­kus okai is vannak. Egy önállóan induló magyar jelölttől nem várható el a győze­lem. De az már igen, hogy szim­bolikusan is megmutassa, a kö­zösségnem tekinti magától érte­tődőnek a vezető funkciók több­ségi nemzet általi kisajátítását. A kérdés korábban is felmerült már, mindig más és más tisztsé­geket tekintve: példának okáért úgy, mennyire megbízható egy magyar oktatásügyi miniszter, de még Bugár Béla házelnöki al­kalmassága is komoly vitát vál­tott ki a szlovák jobboldal köré­ben a koalíciós időkben. Pedig egyáltalán nem magától értető­dő, hogy kulcsfontosságú pozí­ciókhoz „megbízható” szlovák jelölt dukál. Ha külföldi példákat kere­sünk, Romániában az RMDSZ rendszeresen indít magyar jelöl­tet, még akkor is, ha nincs esélye a sikerre. Ennek szimbolikus és praktikus okai is vannak. A párt és a magyarság követelései a szé­les nyilvánosság elé kerülnek, és az első kör után látszik, mennyi szavazó képezi az alku tárgyát az RMDSZ részéről a második kör­ben, valamint fel lehet építeni a jövő vezető magyar politikusait. Az MKP számára tehát az elnök- választás nem menekülési uta­katjelent, hanem egyenesen új, izgalmas lehetőségek nyílhat- nakmeg előtte.- És azt is írd meg a Jézuskának, hogy beindíthatná az esküvőszervező vállalkozásomat. (Peter Gossónyi rajza) Ha egy választási ciklus alatt nem teszünk semmit, nem okozunk helyrehozhatatlan károkat Eladósodás, nyugdíjrendszer, klímaváltozás HORBULÁK ZSOLT Napjainkra szinte közhellyé vált az innováció, illetve hogy folytonos versenyben vagyunk a környező világgal. Noha formá­lisan mindig a jövőbe tekintünk, mégis nemegyszer úgy tűnik, mintha csak a mának élnénk. Sokak szerint a világ rossz irányba halad. Az ilyen vélemé­nyek miatt mégsem kell aggód­ni, mert hasonlókat vallók min­dig is voltak. Azt azonban el kell ismerni, hogy mostanság nem­egyszer olyan dolgokat teszünk, mégpedig tudatosan, amelyek­ről tudjuk, hogy károsak. Há­rom markáns példa a sok közül az eladósodás, a nyugdíjrend­szer és a környezetszennyezés egyik legjelentősebb mellékha­tása, a klímaváltozás, ponto­sabban a káros anyagok kibo- csájtásának túlzott mértéke. Ez utóbbi esetében gyakran ta­pasztalni azt a hozzáállást, mi­szerint tudjuk, hogy mindez rossz, de mivel nagyon hosszú folyamatról van szó, a sanyarú véget mi már nem éljük meg. Hasonló a helyzet a másik két példával, csak az időtáv rövi- debb. Ha egy ideig, ha úgy tet­szik, egy választási ciklus végéig nem teszünk semmit, tulajdon­képpen nem okozunk helyre­hozhatatlan problémát. Mostné mutogassunk a politikusokra, a lakosság nagy többsége is így gondolkodik. Ilyenkor nem más történik, mint a probléma átto- lása a következő nemzedékek­re. A gazdasági válságot mérsé­kelt sikerrel megoldani akaró gazdaságösztönző intézkedé­sek óriási adóssághegyeket hagynak maguk után. A baj ke­zelését a választók többsége csí­pőből elutasítja. Nem, nem akarnak egy jottányit sem en­gedni a világtörténelem eddigi legáltalánosabb jólétéből, és ez a magatartás éppen a nyugati társadalmakra a legjellemzőbb. A nyugdíjreform viszont már kimondottan a kormányok fele­lőssége. Adminisztratív úton végrehajtható, ezért csak elha­tározás kérdése. Ennek ellenére itt sem látunk tetteket, tisztelet a kivételnek. Valószínűleg a klí­maváltozás elleni küzdelem a legátfogóbb probléma, hiszen mindenkit érint, azt is, aki nagymértékben szennyez, s azt is, aki környezettudatosán él. Talán ebben az esetben jutott előbbre a társadalom, mint a kormányok. Globális összefogás nélkül viszont semmüyen ered­mény nem érhető el. A közöny hátterében mind­három esetben a rövid távú anyagi érdekek állnak. Holott például az államadósság csök­kentése komoly haszonnal jár­na. A hosszú távú haszon kere­sése egyelőre sajnos csak etikai kérdés. KOMMENTAR Más, mint a többi? NAGY ANDRÁS Richard Suliknak kihívója akadt, az SaS alapító elnökének talán már jövő tavasszal távoznia kell a posztjáról. De miért is? És miért más az SaS, mint bármelyik másik parlamenti párt? Szlovákiában a politikai éghajlat sosem kedve­zett igazán a liberálisoknak. A rendszerváltó VPN 1990-ben még megnyerte a választásokat, s tény, hogy a párt vezetőségének többségét akkor liberáli­sok alkották, de belső ellenzékét, mely később teljesen fel­emésztette a pártot, már akkor Vladimír Mečiar vezette. Utána még voltak próbálkozások, de sokáig valamennyi ku­darcba fulladt, s arra, hogy egy erős, liberális párt jusson be a parlamentbe, egészen 2010-ig kellett várni. Richard Sulik barátaival és üzlettársaival alapította meg az SaS-t, a nullá­ról 10 százalékos párttá és a kormánykoalíció második leg­erősebb tagjává lett. Az SaS 2010-es kampánya és alappillé- rei is inkább a gazdasági liberalizmusra támaszkodtak, és kevesebbet foglalkoztak mondjuk az emberi jogokkal vagy a kisebbségekkel, a párt hozta újra elő például a melegházas­ságokat és a könnyű drogok legalizálását. Sulíkék az első pü- lanattól kezdve (miután bejutottak a parlamentbe és a kor­mányba) egyszerre tűntek rettentően akaratosnak és naiv­nak. Akaratosnak, mert gyakran nem fogadták el a számukra elvtelennek tűnő kompromisszumokat, annak ellenére, hogy mindenki tudja, a politika erről is szól. A legemlékeze­tesebb ügy az eurósánc esete, melybe aztán a kormány is be­lebukott. Naivak pedig azért voltak, mert bizonyos politiku­saik komolyan elhitték, hogy szembe tudnak szállni olyan csoportokkal, mint mondjuk a szlovák fegyverlobbi. Miután a kormány megbukott, s idén tavasszal újra Robert Fico került hatalomra, az SaS vezetőinek szembesülniük kel­lett a ténnyel: annak ellenére, hogy alig vettek részt a hata­lomban, a szavazók őket is komolyan megbüntették. Hiába maradtak hűek elveikhez, a szavazóik ezt nem díjazták. A párt listáján bejutott paprikajancsi, Igor Matovič egymaga simán leelőzte az egész pártot. Valahol valamit Sulíkék na­gyon elrontottak, és egyelőre semmit sem sikerült ebből hely­rehozni, hiszen támogatottságuk alig mozdul. Nem mintha a többi jobboldali párt szárnyalna, de az SDKÚ-n és a KDH-n azért jóval több a mocsok, amit le kell mosnia magáról. Az SaS-nek még megvan az esélye, hogy felemelkedjen és visszaszerezze a szavazóit, hiszen liberálisan gondolkodó, fő­leg fiatal szavazóból bőven van Szlovákiában. Ezért talán pont most van itt az ideje, hogy Sulik az eddigi hibás döntése­ket magára vállalja, és jövő tavasszal távozzon a párt éléről. Ezzel óriási precedenst teremtene Szlovákiában, bemutatva, hogy az SaS messze nem olyan párt, mint a többi, ahol a párt­elnök szinte egyet jelent magával a párttal. Ha nyugodtan menne végbe a pártban az elnökcsere, és olyan témákkal jön­nének újra elő, melyekkel sem a jobb-, sem a baloldal nem haj­landó foglalkozni, bizonyosan megtalálnák elveszett szavazó­ikat. Mert rájuk komolyan szüksége van ennek a társadalom­nak, de valahogy Richard Sulikkal ez már nem megy. FIGYELŐ Világvége a könyvtárban Valóban itt a világvége - tömegével járnak könyvtár­ba az emberek. Igaz, csak egybe, a drezdai egyetemi könyvtárba, ahol egy fenn­maradt maja kódexet őriz­nek. Ez tartalmazza azt a naptárat, amely a közkeletű világvégemámor szerint megjósolja a december 21-i pusztulást. A látogatók száma az év elejétől foko­zatosan nőtt. Tavasszal például Világvége 2012? címmel tartottak kiállítást a 13. században keletkezett, nyírfakéregre írt kódexről és az írás megfejtésének történetéről. A könyvtár munkatársai nem bírták a rohamot, új embereket kel­lett felvenni, akikkel három hónap alatt 800 tárlatveze­tést tartottak. A vendég­könyv szerint Mexikóból és Guatemalából is érkeztek látogatók - mondta a könyvtár szóvivője a német sajtóbeszámolók szerint. A kódex alapján december 21-én nem a világ ér véget, hanem a maja időszámítás 400 éves ciklusa, amelyet új ciklus követ. A német vá­rosban azonban így is nagy a készülődés, a Drezdai Fil­harmonikus Zenekar Világ­vége koncert címmel tart hangversenyt 21-én. A drezdai kódex a négy fennmaradt maja kódex egyike, szakértők szerint a legkorábbi írásos emlék az amerikai földrészről. A két­szer 39 oldalas, kiterítve több mint 3,5 méter hosszú, leporelló formátumú doku­mentum a drezdai egyetemi könyvtár digitális gyűjte­ményében is megtekinthető. (http://www.slub-dresden. de/sammlungen/handschri ften/mayahandschrift-co- dex-dresdensis) (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents