Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)

2012-12-17 / 290. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 17. Vélemény És háttér 5 Az elmúlt évtized öt legnagyobb iskolai ámokfutásából három Európában történt Meng-ámok Az élővilágban a felnőtté válásnak, nagyon leegysze­rűsítve, kétmódjavan. Az egyikaz ösztönös, ahol az utód úgymond belenő fel­nőtt szerepébe, ebbe bioló­giai diszpozíciói hajtják be­le, s teszi a dolgát, mintha be lenne programozva. LOVÁSZ ATTILA Az ember kölyke, a gyermek is felnőhet így, még a feudalizmus paraszti társadalmában sem lé­tezett semmiféle nevelés vagy oktatás. A felvilágosodás aztán meghozta e gyermekkor intéz­ményesítését, vele együtt a ne­velés, oktatás intézményesíté­sét, s megszületett a mai, töme­gek számára létrejövő iskola. A szocializáció folyamatában aztán szépen lassan kiverjük a gyermekből az ösztönöst, zsige­rit, megtanítjuk normák, szabá­lyok betartására, így tudatosítva vele, hol vannak az akaratérvé­nyesítés határai. Aki ezt tudja, szocializált, felnőtt ember. Az akaratérvényesítés határait az ösztönös állatvilágban az erő je­lenti - akár az élelem megszer­zésénél, elosztásánál, akár a te­rület behatárolásánál vagy a nőstényekbirtoklásában. Az iskola, mint az intézmé­nyesített gyermekkor legfonto­sabb terepe, érdekes szervezet. Ott tanul meg az ember gyerme­ke helyezkedni, pozíciókat el­foglalni, teljesíteni, kooperálni vagy vezetni, esetleg vezetve lenni. Számos olyan cselekmény zajlik az iskolában, amibe a fel­nőttek világának vajmi kevés a beleszólása, a gyermek ott tanul meg társadalmi életet élni. Per­sze, e hatalmas energiákat föl­emésztő küzdelem és tanulás mellett az iskola itt-ott szünete­ket is kínál, amikor lehet pihen­ni, készülni, stratégiákat gyár­tani - ezt hívják tanítási órának. Ezekben a küzdelmekkel teli intézményekben aztán kiala­kulnak a vezéregyéniségek, a kufárok, a kibicek, a szófogadók és..., és a lúzerek, vagyis a vesz­tesek. Vannak szabályok, jobbá­ra íratlanok, s azokat jobbára be is tartják. Aztán néha nem. Jön a sikeres vagy kevésbé sikeres el­lenállás, a kevésbé sikeres ese­tekben pedig a belenyugvás vagy az önbíráskodás. Nagyon leegyszerűsített megfogalmazás ez, de akár a szépirodalomban, akár a szakkönyvekben kutako­dunk, több folyóméternyi iroda­lom áll a rendelkezésünkre e té­mában. Az ámokfutás furcsa és sze­rencsére ritka cselekmény. Az ember hirtelen bekattan és ro­han. Mindenkit, aki az útjába ke­rül, lemészárol, kiiktat, tör, zúz. A végén az ámokfutó vagy össze- roskad, vagy rádöbben, mit tett, és önmagával is végez. Maláj út­építő munkásoknál figyelték meg ezt a jelenséget - többek közt Malinowski antropológus írja le részletesen. Mivel a maláj kultúrában ennek gyökerei van­nak, mégpedig a vesztes csaták utáni, jobbára ópium hatására elkövetett esztelen öldöklések, a német pszichológia a meng­Az ámokfutás nem előz­hető meg, nem győzhe­tő le, talán a körülmé­nyek megváltoztatása hozhat némi reményt. ámok (rohanó őrült, rohanó gyilkos) szóból alkotta meg az Amokläufer kifejezést, és ezt vette át a világ. Az ámokfutó önmaga is áldo­zat. Amolyan utolsó szalmaszál esete, amit már nem bír el, be­kattan és fut. Mindegy, hogy mi­lyen eszközzel, a maláj ámokfu- tókpl. késsel öldököltek. Ma már vanlőfegyver hozzá. Az ámokfu­tás nem előzhető meg, nem győzhető le, talán a körülmé­nyek megváltoztatása hozhat - de bizonyára nem közvetlenül - némi reményt. A nyugati kultú­rákra nem jellemző, de - köszö­net a médiavalóságnak - úgy érezzük, egyre gyakoribb. Fölösleges az amerikai fegy­vertartási szabályokat, amerikai életstílust szapulni kommen- tekben. Az elmúlt évtized öt leg­nagyobb iskolai ámokfutásából három Európában - Németor­szág, Finnország, Észtország - történt. Kettő Amerikában. Az egyik észt ámokfutó túlélte. Ér­dekes lenne megismerni az ő tör­ténetét. De egy apróságra azért vi­gyázzunk: Breivik nem ámokfu­tó. Mint ahogyan a politikai me­rénylők, a hidegvérű gyilkosok vagy az öngyilkos merénylők sem azok. Az ámokfutónak ugyanis van lelkiismerete, amely az adott eseményre ki­kapcsol. A merénylőknek nincs. Ne keverjük össze. A newtowni tragédia nagy, de 28 áldozata közül az egyik maga a lő völdöző, politikai üzenete pedig nincs a történteknek. A meng-ámok Adam Lanzája nem akart hős lenni, Breivik igen. A norvég esetre van magyarázat - az ame­rikaira nincs. Es soha nem is lesz. W Gabi (Tüskéscópa-Cartoonized) Nem tűnik üdvözítő feladatnak szalonképessé tenni a Ponta-féle hatalomátvételt RMDSZ: menni, vagy nem menni? JARÁB1K BALÁZS Ez ott a kérdés. A tét pedig nem kicsi. Nem sokon múlt ugyanis, hogy az erdélyi ma­gyarságnak ne legyen politikai képviselete a román törvény- hozásban. Elsősorban azon, hogy a román szavazók egyre kevésbé hittek abban, hogy az új - baloldali - generáció ké­pes az ország és polgárai leg­égetőbb problémáival foglal­kozni. A hatalmat még május elején megszerző szociállibe- rális szövetség (USL) azonban elsősorban a Traian Basescu (még) köztársasági elnök elle­ni bosszúhadjárattal vétette magát észre otthon és külföl­dön egyaránt. Az áhított - al­kotmányozáshoz szükséges - kétharmados többség - nehe­zen bár, de csak összejött. Úgy tűnik, Romániában is hasonló hatalmi bebetonozás tanúi leszünk, mint amivel Orbán Viktor töltötte az elmúlt két és fél évet Magyarorszá­gon. így az RMDSZ esetleges részvétele a kormányban igen­csak kockázatosnak tűnik. Szalonképessé tenni a Ponta- féle hatalomátvételt - annak- alapján, ahogy Ponta és liberá­lis partnere, Crin Antonescu viselkedett- nem tűnik üdvö­zítő feladatnak. Azonban még egy kétharmaddal rendelkező politikusnak is világos - Ro­mániában -, hogy szükség lenne a magyarokra a kor­mányban, ha Európához akarnak tartozni. Ráadásul a jobboldal olyan módon szere­pelt le - és Traian Basescu ál­lamfő második mandátuma végét járja hogy az a szlo­vák jobboldal választások utáni bukdácsolását vetíti elő a román jobboldal számára is. Könnyen az RMDSZ lehet az egyetlen politikai erő Romá­niában, amely a román politi­kai elit hatalmi betonozását mederben próbálhatja tartani. Aggódni nem kell félnetek jó lesz. Az RMDSZ számára létfon­tosságú, hogy az eddigi általa eszkábált kvázi autonómia to­vábbra is az erdélyi magyarok ügyeit szolgálja: az oktatás, a kultúra finanszírozása, az ál­lami, illetve az uniós források regionális elosztása stb. Ezt - ahogyan a szlovákiai magyar­ságnak ismerősen hangzik - nyugodtan lehet status quónak is hívni. Ennek ellenpontja az erdélyi magyarok körében ismételten vereséget szenvedő politikai al­ternatíva, a Fidesz által is pén­zelt Erdélyi Magyar Néppárt. Hasonlóan a szlovákiai ma­gyarsághoz, lehet autonómiá­ban látni a túlélés egyetlen esé­lyét, ám ennek nem a status quo az ellensége. A torzsalko­dásba ölt energia egyre inkább hiányzik mind Érdélyben, mind nálunk. Victor Ponta őszinte „sajnálatára”. KOMMENTAR A jövő év nagy kihívása S1DÓ H. ZOLTÁN Rettentő erőfeszítéssel, többszöri újratervezés és nekibuzdulás árán a múlt héten Szlovákia és Ma­gyarország is elfogadta a 2013-as állami költség- vetését, ami önmagában is dicséretes, hiszen tel­jességgel bizonytalanjövő évi prognózisokból, kiszámíthatatlanul lassuló gazdasági helyzetből kellett kiindulni a törvényalkotóknak. Az állam- háztartási hiány mindkét országban a hazai össztermékhez vi­szonyított 3 százalék alatt marad, ennek elérése érdekében számos költségvetési tételt megnyirbáltak, adókat emeltek, ágazati extraadókat vetettek ki. Szinte már most borítékolható, hogyjövőre menet közben további módosításokra, értsd meg­szorításokra lesz szükség a hiánycél tartása érdekében. Csak egyetlen példa: az Orbán-kormányeredetilegjúliusban öntöt­te végső formába a 2013-as törvénytervezetet, hogy aztán az élet alaposan átírja a kőbe vésett számokat. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter az ősz folyamán három takarékos- sági csomagot is előterjesztett, s ha ez sem lett volna elég, a zá­rószavazás előtt közvetlenül még egy 100 oldalas módosító csomagot csaptak a koncepcióhoz. El lehet képzelni, milyen kuszaság, mennyi gyenge pont, nem létező pénzforrásokra tá­maszkodó kiadás, hevenyészve felvázolt légvár lapulhat egy ilyenköltségvetésben. Szlovákkollégája, Peter Kažimír annyi­val elővigyázatosabb, hogy hatalmas tartalékot épített beabü- dzsébe, ami viszont gyorsan elporlad, hiszenapénzügyszolid, 2 százalékos jövő évi gazdasági növekedésből indul ki, ami si­mán lemehet 1 százalékra, miközben úgy véli, a szerződésre dolgozókmajdszépenbefizetikamagasabbjárulékokat,a bankok meg az extraadókat, és a nagyobb társasági adó se kész­teti majd kreatív könyvelésre a cégek egy részét. Bár a takarékosság korparancs napjainkban, talán nem a mun­kanélküliek segélykeretén és az anyagi szükséghelyzetben le- vőksegítésénkellene igazán spórolni. 2013-ban ugyanis ga­rantáltan nem csökken az állástalanok száma. Csak éppen a munka világából kiszorultak, a perifériára sodródók érdekér­vényesítő erej e gyenge. Ám ezsemelég,leszittmég privatizá­ció, ingatlanadó, a családi pótlék célirányossá tétele, a lényeg, újabb takarékossági lépések, költségvetési zárolások várhatók. Mind a Fico-, mind az Orbán-kormánynakúgy kell ismételten lyukakat ütni a nadrágszíjon, hogy az ne váltson ki általános társadalmi elégedetlenséget. Ahogyan a Véleményvezér portál fogalmazott: Orbán Viktorvalószínűlegkormányzásakezdete óta arra törekszik, hogy a gazdasági válsággal, illetve a Ma­gyarország általa elképzelt átalakításávaljáró elkerülhetetlen megszorításokterheilehetőlegminélkevésbékoncentrálódja- nakjól mobilizálható választói csoportokon. Alogika teljesen világos: amíg a legfontosabb csoportok nem érzik magukat aránytalanul kárvallottnak, addig nem válnak az ellenzékiség zászlóshajóivá. Tiszta sor, hiszenakoncentráltannagy veszte­séget elszenvedő szavazóréteg veszélyes, mert felháborodása a többi elégedetlenség szimbólumává is válhat. Erre ékes példa a magyarországi hallgatói keretszámok durva és előkészítetlen lefaragása, a sokáig tagadott tandíj bevezetése. Az egyetemis­ták, a gimnazisták mindig is potenciális forradalmárok (ezt ép­pen az egyetemi kollégiumokban megszülető Fidesz ne tud­ná?), nem véletlenül vonultakutcára. Tiltakozásuk olyan eredményesre sikeredett, hogy az egyébként mérhetetlenül nyakas, még a kompromisszum szótól is irtózó miniszterelnök szombaton a diákokkal tárgyalva gyakorlatilag egy perc alatt visszavonta a keretszámok csökkentését. Rövidesen kiderül, hogy ez csak taktikai visszavonulás, vágyj ózan politikai meg­fontolás, annyi azonbanbiztos:semnálunk,semaválságterhe alatt nyögő unió többi tagállamában nem lehet egy-egy ágaza­tot, társadalmi csoportot büntetlenül túlterhelni. Ä2008 ősze óta húzódó krízis egyebek mellett arra kell, hogy megtanítsák a döntéshozókat, mikéntlehetvisszafogottabbéletvitelre, taka­rékosabb gazdálkodásra ösztökélni a társadalmat anélkül, hogy utcákat lángba borító zavargásokra, mindent megbénító sztrájkokra, aszélsőjobbos mozgalmak előretörésére kerüljön sor. Mert az előttünk álló év fő kihívása ez lesz. FIGYELŐ Markó az üzengetőknek Az RMDSZ volt elnöke, Markó Béla szerint abszur­dum annak örvendeni, hogy a magyar kormányoldal ezúttal nem szólt bele a választási kampányba, mint az utóbbi években. „Nemcsak azok tet­ték fel a magyar nemzet sorsá­ra az életüket, akik Budapest­ről üzengetnek nekünk, ha­nem mi is” - mondta. Hozzá­tette: Magyarországon esé­lyeket játszanak el azzal, hogy gyöngítik az RMDSZ-t. „Az erdélyi magyarság és a ma- gyarnemzetjövőjét játsszák el azzal, hogy nem ismerik fel: akár szeretik, akár nem, de támogatni kell az RMDSZ-t” - jelentette ki Markó. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents