Új Szó, 2012. december (65. évfolyam, 277-299. szám)
2012-12-15 / 289. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2012. DECEMBER 15. www.ujszo.com A zombiapokalipszis határhelyzeteket teremt, feltárja, ami addig csak lehetőség volt: a társadalmi és önnön korlátáitól megszabadult embert A zombik nem haltak meg Előreláthatóan 2013-ban debütál az amerikai mozikban Max Brooks World War Z című nagysikerű regényének filmváltozata, amely egy zombik okozta világégés történetét meséli el, az egész világra kiterjedő perspektívába helyezve. Míg a zombi- epidémia globálissá válására a rajongóknak még várniuk kell, ugyanez a folyamat magát a műfajt illetően már hosszabb ideje kibontakozóban van. JANKOV1Č DÁVID Az USA-ban a harmincas évektől dívó, majd a hetvenes évek végétől Európában (különösen Olaszországban) is meghonosodó zsáner ma már világszerte nagy népszerűségnek örvend. A cseheknél például már 2004-ben készült zombifilm, Marek Ďobeš rendezésében, Choking Hazard címmel. De gondolhatunk a holland Zombibire, a tajvani Z-108 qi chengre, a brit Outpost: Black Sunra, vagy a kubai Juan de los Muertosra (csak az idei év terméséből válogatva!). Utóbbi két alkotás Magyarországon is bemutatták, és bár ugyanazon műfaj keretein belül mozognak, mégis egy filmtörténeti fejlődésvonal eltérő elágazásainak tekinthetőek. Hogy ezt megértsük, röviden meg kell vizsgálnunk a műfaj eszmei hátterét, illetőleg azokat a gondolati síkokat, melyek kezdettől meghatározták azt. A náci zombik elpusztíthatatlanok Lomhák, buták. Nem ők az ellenség. (Képarchívum Romero visszatérése a műfajhoz, az 1978-as Dawn of the Dead (Holtak hajnala) a fogyasztói társadalom átfogó kritikája. A túlélők egy bevásárlóközpontban keresnek menedéket, ahol zombik gyülekeznek. „Valamiféle ösztön. Emlékeznek, hogy régen mit csináltak. Ez egy fontos hely volt az életükben” - mondja az egyik szereplő. A rendező későbbi filmjeiben is jelen van a szimbolikus jelentéstartalom, így az 1985-ös Day of the Dead (A holtak napja), és a 2005-ös Land of the Dead (Holtak földje) című filmekben, habár tagadhatatlan, hogy az idő múlása a rendező filmjei színvonalának fokozatos esését hozta magával. A modem zombifilmmel kapcsolatos másik fontos körülmény azzal függ össze, hogy a zombik alapvetően különböznek minden más horrorfilmszereplőtől: lomhák, buták, így akár könnyen ki is kerülhetők. Önmagukban a zombik nem jelentenek veszélyt, szerepük sokkal inkább az, hogy jaspersi értelemben pásra formaiból tartalmivá válik. Az erre tekintettel nem levő alkotások (mint például Danny Boyle 28 Days Later című mozija vagy Zack Snyder Dawn of the Dead remake-je) mondhatni pont a lényeget vétették el. Marad az ijesztgetés Ilyen előzmények után érdemes szemügyre venni Steve Barker Outpost: Black Sun (A helyőrség: Fekete nap) című munkáját, amely a szintén Barker által jegyzett Outpost, és a norvég Dód sno című filmekhez hasonlóan azzal igyekszik feltűnni, hogy a zombifilmek zsánerelemeit második világ- háborús ikonográfiával vegyíti. Ebben a filmben a zombik szinte elpusztíthatatlan, élőhalott náci katonák, akik önmagukban a fenyegetés fő forrásai. A mű tekintet nélkül van mindarra, amit a zombifilm intellektuális meghatározottsága kapcsán kiemeltünk, és ezt az űrt hol ijesztgetéssel, hol brutális akciójelenetekkel kívánja betölteni. Ráadásul a zombik sérthetetaz Army of Darkness (A sötétség serege), a másik Peter Jackson korai filmje, a Brain- dead (Hullajó), ez utóbbi talán a filmtörténelem legvéresebb alkotása. Mindkét filmről elmondható, hogy annak ellenére sikerült bizonyos színvonalat megütniük, hogy egyik sem emelkedett különösebb szellemi magasságokba. A műfaj máig felül nem múlt etalonja Edgar Wright 2004-es Shaun of the Dead (Haláli hullák hajnala) című filmje, amely kiváló rendezésével és szatirikus ábrázolásmódjával tűnt ki, nem mellesleg Romero munkásságának szellemes paródiája (erre utal a cím is). Igaz, ez az utalás mindkét mű címének marketingszempontú (félre)- fordítása következtében a magyar közönség számára tökéletesen rejtve marad. A Juan a szatirikus elődhöz képest a jellemkomikum felé mozdul el, a zombiapokalip- szist pedig eszközként kezeli annak érdekében, hogy határozott kritikát fogalmazzon meg egyfelől a kubai hatalmi berendezkedéssel, másik oldalról az George A. Romero 1968-as Az élőhalottak éjszakája című filmjével megszületett a modem zombifilm. AAa már történelem. THEY WON’T STAY DEAD! They keep coming back in a bloodthirsty lust for HUMAN FLESH!... Pits the dead against the living in a struggle for survival! Szimbolikus kezdet A George A. Romero 1968-as Night of the Living Dead (Az élőhalottak éjszakája) című filmjével megszületett modem zombifilmmel kapcsolatban két dolgot fontos leszögezni. Az első, hogy a műfaj kezdetben erősen szimbolikus töltetű volt. Ez egyébként is jellemző volt a horrorfilmre, az 1951-es Howard Hawks rendezte The Thing from Another World, az 1956-os Invasion of the Body Snatchers például a kommunista beszivárgástól való félelem szubliminális üzenetét hordozta magában. Az élőhalottak éjszakájában túlélők apró csoportja barikádozza el magát egy házban, közülük a legrátermettebb, legeszesebb egy fekete férfi (a többi szereplő fehér). A film végén az egyedül életben maradó férfit a környék megtisztításáért felelős fehér rendőr lövi le. A film 1968 októberében debütált az amerikai mozikban, Martin Luther Kinget áprilisában lőtték le. A következtetéseket ki-ki vonja le a maga számára. vett határhelyzetek katalizátoraiként szolgáljanak. Ezek olyan szituációk, melyekben az emberi elme konfrontálódik saját korlátáival és patologikus szűklátókörűségével: a halál, a szenvedés, a harc, a bűn. Ha nyitott szemmel lépünk be egy ilyen kondicionálatlan szituációba, egészen önmagunk leszünk. A zombiapokalipszis tehát feltárja azt, ami az emberben addig csak lehetőség volt, ilyen módon valódi ellenséggé nem a zombikat, hanem a valaha volt társadalmuk és önnön korlátáiktól megszabadult embereket avatja. Kari Jaspers a következőket vetette papírra 1932-ben: „Ha lehetőség nyílna arra, hogy technikai úton megsemmisítsék minden emberi létezés alapjait, akkor nem lenne kétséges, hogy egy napon meg is valósulna ez a lehetőség [...] Minden emberi tapasztalat a történelemben azt mutatja, hogy valamikor, valahogyan, valaki végrehajtja a lehető legborzalmasabbat is.” így szemlélve a dolgot, a „lassú zombi, gyors zombi” koncepcionális vita egy csalensége beiktatásával sikerül még a kevésbbé koncepciózus, esetleg kifejezetten B-kategóri- ás zombifilmek szórakoztató potenciáljáf is egy csapásra kivonni. Ennél több szót nem is érdemes vesztegetni a filmre, azok pedig, akik mégis igenigen vágynak a megtekintésére, az amazon.co.uk internetes oldalon megrendelhetik DVD-n. A szatirikus vonal Alapvetően más a helyzet Alejandro Brugués kubai-spanyol koprodukcióban készült filmjével, a Juan de los Muer- tos (Juan, a zombivadász) című alkotással, már csak azért is, mert egy vígjátékról van szó. A zombifilmben rejlő komikus potenciált relatíve hamar elkezdték kiaknázni, gondoljunk csak az 1940-es, George Marshall rendezte, The Ghost Breakers című horrorkomédiára. A később készült zombis vígjátékok közül két 1992-es alkotás emelendő ki: az egyik Sam Raimi kultikus Evil Dead (Gonosz halott) trilógiájának befejező része, egész kubai néppel kapcsolatban. A történet egy tetőn kezdődik, ahol naplopók hada múlatja tétlenül az időt, miközben Havannát ellepik a zombik. A televíziós bemondó mindenkit biztosít, hogy az amerikai imperialisták által felbujtott disszidensek felelősek a helyzetért, riadalomra nincs ok, a kormány már stabilizálta a helyzetet. Ez utóbbi kijelentést még akkor is fenntartja, amikor a háttérben összedőlni látjuk a kubai parlament épületét. Szereplőink pedig megpróbálnak meggazdagodni az eseményekből, hiszen „kubaiak vagyunk, mindig ezt tesszük, ha rosszra fordul a helyzet”. Annál is inkább üdvözölendő a matériához való, az eszmei hátteret és követelményeket figyelembe vevő ilyesfajta viszonyulás, mert a filmkészítők gyakran koncepiótlan hozzáállása a műfaj hírnevének devalvációjához vezetett, még tovább mélyítve a zsánerben kezdetektől jelenlevő ambivalenciát. Azt pedig, hogy a két iskola közötti világméretű háborút melyik fél nyeri, csak remélni meijük. Közel az apokalipszis. A zombik már Havannában vannak. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélrím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
